III. Alsó-Ilosva.
III. Alsó-Ilosva.
Eddig is láttuk, hogy római emlékekben minden tekintetben Alsó-Ilosva vidéke a leggazdagabb s legtanulságosabb Szolnok-Doboka vármegyében.
Ugy vagyunk a föliratokkal is. Mindennemü föliratot találunk itt s minden azt látszik bizonyitni, hogy a határon az összes castrumok között ez volt a legnagyobb és legfontosabb. Sajnos csak az a dologban, hogy daczára a nagyon is sok föliratnak, itt is a legnagyobb rész olyan rongált s olvashatlan, hogy a legtöbbnek egyéb hasznát, mint azt, hogy szaporitsa számára a már meglevő számtalan római föliratoknak, alig vehetjük. E tekintetben itt is úgy teszünk, hogy szám szerint idézzük a C. I. L-nak ilynemü föliratait, hogy aztán kényelmesen közölhessük s az olvashatókat megmagyarázhassuk.
A C. I. L. kőfeliratai Alsó-Ilosva vidékéről a 786. számúval kezdődnek:
Aeskulap és Hygieá-nak szentelt ara.
Ezen kőfelirat arról nevezetes, hogy felirata latin és görög. Ilosván tehát görögök is laktak, mint Dácia egyéb helyein, mindenféle keleti származású lakosság mellett. A legtöbb epigraphicus emlék itt is hiányos vagy olvashatlan. Ilyenek a 788, 790, 791, 792, 794. számúak, utóbbiból csak a NEMESI szó olvasható, a 796, 797, 799, 800, 801, 802, 805, 808, 809, 810, a 812, 824, 814, 815, 816, de különösen a 820. szám alatti 11 darab úgyszólván csak törmelék. Tiszta ép feliratúak vagy kiegészités után olvashatók a következők, melyeket Torma beosztása szerint közlünk:
213Fogadmányi oltárok.
(C. I. L. 787.) Könnyen kiegészithető s olvasható.
Apollónak szentélyt (emel) Sola Mucatri a frontoniana segédcsapat kiszolgált katonája. – Olyan tungur ember lehetett tehát, a ki már a katonai telephez tartozott csupán.
(C. I. L. 792.)
Torma kiegészitett olvasása szerint azt olvassuk belőle, hogy valami inni szerető római utazó polgár Montanius az ő istenének (pater liber = boristene) s arájának emel e kő által oltárt.
(C. I. L. 789.)
A visszatérő szerencsének Aelius Celer a lovasság praefectusa, az ala frontonianából, a fürdő kijavitása alkalmából emelte.
Fontossága abban van, hogy ennek segélyével lehetett megállapitani, mely időben épült az alsóilosvai tábor nagyobbik fürdője (Kr. u. 227 és 235 között).
(C. I. L. 793.)
Marsnak. A tungrok első alaja Frontoniából Titus Vettulenus unokája a lovasság praefectusa által fogadalmat tesz.
(C. I. L. 791.)
A nagy Jupiternek Aurelius Vitellianus sesquiplarius a maga és nővére üdveért fogadalmat tesz. (Fogadalmi oltárt emel.)
(C. I. L. 7626.)
P. Ael. Paulinus templomot emel a maga és övéi üdvére a decuriók iskolája szent szellemének.
214Emléktáblák, u. n. császárföliratok.
Ha a császárok meglátogatják valamely provincziát vagy annak valami kedvezményt juttatnak, a provinczia polgárai emlékkövel örökitették meg az eseményt s rótták le az elismerést a császár, esetleg helytartója iránt.
Ilyen emléktáblák a következők voltak:
(C. I. L. 795.)
Magyarul: A frontoniai tungrok első alája Marcus Aurelius Antoninus imperator caesarnak, a kegyes és boldog parthusi augustusnak, a nagynak, a nagy brittaniainak, a pontifex maximusnak, a XVI-ik izben tribuni s negyed izben consuli hatalommal fölruházott legjobb s legnagyobb vezérnek, az ő parancsainak méltán és mindig engedelmeskedő (t. i. ala I. tungr. front).
Minthogy M. Aurelius (Caracalla) 213-ban viselte 16-odszor a tribuni hatalmat, világos, hogy ez emlékkő a Kr. u. 213-ik évben állittatott föl.
A C. I. L. 797. számú fölirat is e nemü volna, de mivel csak két sor kiegészitésével olvasható, a mint pedig kiegészittetett, nem tartom sem megbizhatónak, sem közölhetőnek.
Teljesen olvasható azonban a következő:
Magyarul: Julia Mammea Augustának, a legszentebb császár Alexander Severus augustusnak, a senatus és hadak anyjának az alexandriai ala frontoniana saját zsákmányából (emelte) Jasdius Domitianus augustusi legatus propraetor idejében.
(C. I. L. 798.)
E fölirat fontossága az, hogy ebből tudták meg, hogy Dáciának Jasdius Domitianus nevü kormányzója is volt.
Ezekkel a császári emlékkövek sora be is zárul.
215Síremlékek.
A síremlékkövek feliratai nem birnak oly nagy történeti fontossággal s inkább csak mint olyanok érdemelnek megemlitést, a melyekből egyik, másik katonának a rangját vagy mivel már tudjuk, hogy volt egy csapat tungur katona is e castrumban, hát curiosumként hathatnak ezeknek a föliratokban előforduló nevei.
(C. I. L. 803.)
A jó szellemnek! Aurelius Justinus lovag, a palmyrai numerusból, élt 40 évet. Testvére és örököse Aurelius Maximus emeltette.
(C. I. L. 804.)
A jó szellemeknek! Aurelius Temaes írnok az Ala Frontoniából, élt 40 évet és neje Aelia julia és Aelia Pupula, élt 2 (évet); fiok Aurelius Thementianus emelte az érdemes szülőknek.
E feliratban előforduló Temaes és Temensianus azért nevezetesek, mert sémi személynevek s Syriára utalnak, hol ennek eredeti alakja 
gyakran előfordul. E személynév Sarmizegetusaeban is előfordúlt egy kőtáblán (jelenleg a dévai múzeumban), melyen a sémi istenségek egész sora van megnevezve, így: Malagbel, Bebellahamon (Baal és Hammon), Benefal = főnicziai Penebal, Manavat = a Manât (szerencse istenasszonya) plurális formája.
gyakran előfordul. E személynév Sarmizegetusaeban is előfordúlt egy kőtáblán (jelenleg a dévai múzeumban), melyen a sémi istenségek egész sora van megnevezve, így: Malagbel, Bebellahamon (Baal és Hammon), Benefal = főnicziai Penebal, Manavat = a Manât (szerencse istenasszonya) plurális formája.
Hasonlóképen ethnographiai érdekű a következő felirat egy északafrikai nőnévvel, a mi szintén azt bizonyitja, hogy Dácia rómaikori lakossága nem latin, de keleti, többnyire görög és kisázsiai volt, mely a latin nyelvet hivatalosan használta, de otthonában görög és ázsiai idiómákat beszélt. E felirat:
(C. I. L. 807.)
A jó szellemnek! Calpurnia Maurina élt 40 évet. Férje Aelius Respectus emelte érdemes nejének.
Más római nyomok.
Alsó-Ilosva, Alsó-Kosály és Szamosujváron kívűl vármegyénkben még három helyen maradtak római nyomok.
A tihói castrumtól mintegy tizenkettedfél kilométernyire a Gorbó völgyeiben egy csaknem önálló domb 216emelkedik ki, melyen az egykori Haller, ma Jósika-féle kastély terül számos melléképülettel s körül falakkal erősitve, Csáki-Gorbó községe felett. A kastély alatt a domb keleti lejtőjén 1878-ban egy római fürdő alépitményét találták talajegyengetés alkalmával, a mire a talált hengeralakú agyagcsövek, lábas suspensura téglák, épülettéglák és cserepek, továbbá cserépedények töredékei mutatnak. Torma Károly 1879-ben az épület 4.70 méter hosszú részletét vizsgálta meg s azt fürdőnek constatálta.
Valószinünek tartja, hogy a dombon kisebb castrum vagy más erőditmény áll, mely a Gorbó-völgy s azon felül Pánczélcseh–Vajdaháza felé vezethetett közlekedési út felett őrködött.
Más alkalommal a Paptelke felé vezető völgyben egy ara votiva töredékét lelték. (Arch. Ért. Mittheilungen III. köt. 89–90. 8. szám); egy más leletben pedig nagy mennyiségü római ezüstpénz került napfényre (Vespasianus, Titus, Aelius, Antoninus Pius, Faustina I. Commodus, Clodius Albinus, Spt. Severus, Julia Domna, Caracalla, Geta, Elagabalus), melyekből Torma 27 drbot tudott az erdélyi múzeumnak megszerezni.
A fent emlitett fürdő úgy látszik a római korban egy ma már nem létező gyógyforrásból vette vizét, s azt mint hatásos gyógyhelyet látogatták.
Nemrégiben találtak ugyanis báró Jósika csáki-gorbói kertjében 3 római kőtáblát, melyeken sajátságos módon fülek vannak domborműben kifaragva. Mindhárom kőlap belföldi fehér mészkőből valamely közeli római helyen (Porolissum, Napoca?) készült.
Az egyik kő hosszában ketté van törve s csak jobb oldali fele van meg.
A felső sor: I ATEI M úgy látszik, nem latin, de görög, bár minden betűje meg van a latin abéczében is s a kő felállitóját jelenti (Atianus? V. ö. Alsó-Ilosva C. I. L. 786.), s az alsó sor ΘΕΩ ϒ pedig egy istenség neve, melyet Finály Henrik ϒΨΙCΤΩ-nak 217egészit ki,* a mi nem egyéb, mint a Jupiter Optimus Maximus görögös megszólitása.
Erdélyi múzeum. 1895. 366. l.
A másik kőlap, bár négyfelé van törve, teljes.
| Felirata: | IVNONI RE | Marcia Cara |
| GINI MAR | Junonak az |
| CIA CARA | Istenek királynőjének. |
Érdekes a feliratban eltekintve a fülektől, a REGINI (reginae helyett), a mi szintén arra vall hogy készitője görög kőfaragó volt, a ki nem volt eléggé jártas a latin grammatikában.
A harmadik kőlap oldalt van ketté törve s csak a felső rész van meg két füllel.
A három kőemléket kétségtelenül fülbetegek állitották Jupiternek és Junónak, a gyógyulásért, melyet a gorbói gyógyfürdőben találtak.
Oláh-Pénteken, a határ nyugati részében délnek fekvő lankás oldalon római épületek, valószinüleg valamely kisebb helyiség nyomai láthatók.*
Torma: Erd. Múz. Évk. I. 27–44. III. 10–67.
218Ezen kívűl a következő feliratos emlék származik innen.
Érdekes benne az, hogy az L betű következetesen a görög λ-val van helyettesitve. (A 833, 834. számúak olvashatatlanok.)
Széken 1865-ben a Sóspatak nevű határrészben egy Silvanusnak szentelt ara votivát találtak, (Arch. Közl. VI. 147.) a miből azt lehet következtetni, hogy Széken is kellett valamely telepnek lenni, melynek állandó lakói sóbányászattal is foglalkoztak.
Ezeken kívűl még Négerfalván constatált Torma Károly római nyomot, ott egy speculumot (őrtorony) feltételezve, mely az alsó-ilosvai castrum stativum őrszeme volt a barbárok lakta vidékek felé.
(C. I. L. 835.)
Az isteni szellemeknek! (Jó szellemeknek) Aelius Diaies 85 évet látott (élt) s emelte Aurelius Ditugenius fiu és örökös a legkedvesebb atyának. A jó szellemeknek!
