Nevének változatai: 1315-ben Chaba. 1492-ben Csaba. 1607-ben Chiaba. Oláhul: Ceaba.
Nevét ily nevű alapítójától vette.
Hegyek közt szűk völgyben fekszik délről északnak folyó azon patak partján, mely nyugatra kanyarodva a Báton felől jövő patakkal B.-Váralján felül egyesül, Deéstől 27 kilométerre a kékesi járásban.
Csaba 1315-ben a néhai László erdélyi vajda fiainak várához, Bálványoshoz tartozott.
1456-ban is emlittetik, a Bánffyak s Váradiak birtokában van, de per alatt, s mint ilyen jut 1458-ban a Vingárdi Geréb János Erdély alkormányzója birtokába Mátyás király adománya folytán, de ezektől 1463-ban megint előbbi tulajdonosok birtokába került. A Bánffyak Mátyás ellen föllázadván, a király Csabát 1467-ben a váradi püspökségnek adományozta.
1553-ban Szamosújvár tartozéka, s mint ilyen az összes tartozékok közt a legkevésbbé népes.
1594-ben birtokosa Mindszenti Benedek.
1607-ben Mindszenti és neje Bánffy Anna új adomány czimén megerősittetnek e birtokban.
1610-ben a Mindszenti árvák birják, e szerint:
331Mindszenti Benedek Mindszenti Erzsébet Kapi Gáborné János Teréz Apor Lázárné Apor István 1759. Apor Lázár Imre Apor Gábor Apor Erzsébet Apor Judit Apor Ágnes
1658-ban Mindszenti Gábor özvegyének itt 6 adófizető jobbágya volt.
1677-ben Apaffy Mihály Pécsy Erzsébet előbb Mindszenti Gábor, majd Haller Péter Özvegyét, utóbbi férjétől való gyermekeit Lászlót, Jánost, Györgyöt, Erzsébetet Bethlen Elek jegyesét, valamint első férjétől való leányának néh. Erzsébetnek Kapy Gábornénak leányát Krisztinát e birtokukban megerősíti.
1694-ben birtokosa Kapy János.
1697-ben Jábróczky Ádámné Kapy Erzsébet óvást tesz az ellen, hogy bátyja Kapy János e birtokát Apor Istvánnak adta cserébe.
1700-ban Kapy Erzsébet Jábróczky Ádámné magának adatni kérte a Guberniumtól gróf Apor István által birt részt.
1721-ben Kapy János és Erzsébet birják e falu negyedrészét.
1729-ben birtokosa Apor Lázár.
1738-ban itteni birtokosok néh. Mindszenti Benedek fia Gábor, ennek leánya Erzsébet Kapy Gáborné, ennek fia János, ennek leánya Teréz Apor Lazárnétól származó Apor Imre, István, Lázár, Gábor, Erzsébet, Judit és Ágnes; birják egész Csabát.
1750-ben birtokosa gr. Apor Lázár teljesen, kitől 1771-ben e birtokot a fiscus magához váltotta.
1786-ban birtokosai: br. Jósika Antalnak van 11 jobbágya, 5 zsellére, br. Huszár Sándornak 14 jobbágya, 5 zsellére, gróf Lázár Antalnak 6 jobbágya, 2 zsellére, Kálnokinak 3 jobbágya, 4 zsellére, özv. Haller Pálnénak 1 jobbágya.
1791-ben gr. Rhédei Mihály, br. Kemény Simon és Farkas, Bethlen Pál grófné Kemény Krisztina, Rudnyánszkyné Kemény Teréz, Petki Józsefné Kemény Anna, Kemény Gergely, Miklós és Zsigmond a szélbeli katonaság felállitásával több helységbeli jószágukért kapják egész Viczét, Csaba és Bátonbeli részeket, melyeket a fiskalitások sorából töröltek. Hasonlóképen a Csapói Kun család monori, glédeni, oroszfalvi, kissajói katonaság számára elfoglalt jószáguk helyett kapják Csabát. 332Csapói Kun Zsigmondnak Maksai Zsuzsannától leányai Mária és Klára gr. Lázár Gáborné, fiok István és leányuk Anna Kilyeni Székely Dávidné, a többek közt Istvánnak Haller Erzsébettől való fiai közül Lázár Pál, Annának Székely D.-tól való fia Mihály. Másik leánya Kun Mária férje br. Prinyi Károly, leányuk Mária br. Huszár Józsefné, ennek Anna, ki részét Ujfalvi Sámuelnek s ez veje Földvári Farkasnak adta.
Apaffy fejedelem
1793-ban br. Huszár Antal itteni részét Fülöp Antalnak veti zálogba, de azt 1809-ben br. Huszár Anna kiváltotta.
333A Jósika Mária Béldi Antalné itteni részét zálogba, birta Jósika Antalné Teleki Mária, de 1808-ban tőle kiváltotta.
1820-ban birtokosai: Földváry Farkasnak van 18 telke, gr. Kálnoki rész 9, Székely Mihálynak 5, Tholdalagi rész 4, Béldy rész 3, gróf Lázár Pálnak 3, gróf Hallernének 1.
1829-ben br. Kemény Gergely, Huszár, Percnyi, gr. Haller és Lázár, Alsó, Jábroczky, Jékei és Kemény családok itteni részüket katonásitott birtokaikért kapták a fiskustól cserébe, úgyszintén a Csapói Kun család.
1839-ben birtokosok: Földváry Farkas, gr. Lázár László és Lajos, gr. Haller Klára Kálnoki Jánosné, Székely Mihályné, br. Jósika János, Botis György (Béldy rész). Pál Mihály.
1843-ban birtokosai: Simon Péternének van 16 telke, gr. Kálnoki Jánosnak 7, Felszegi Ádámnak 5, gr. Lázár Pálnak 3, Kabos Andrásnak 1, Kozma Jánosnak 1, Macskási Lajosnak 1, Pál Mihálynak 1, br. Jósika Jánosnak 1. Pap 1, udvarbiró 1.
1848-ban birtokosok: gr. Haller Klára, Nemes József, gr. Lázár Lajos, Székely Mihályné, gr. Lázár Pál, Pál Mihály.
1863-ban br. Kemény Ferencz, br. Jósika Samu, Lajos és János, Nemes József, Jósika Borbára özv. gr. Kálnokyné, Kozma István, Felszegi Ádám, gr. Lázár Miklós részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Incze Ferencz, Felszegi Ádám (Melegföldvárról), Bakó Károly (Búzáról), Macskási Lajos és Pál (Kolozsvárról), Páll Mihály (Szamosfalvárói) és Lázár Lajos (Kolozsvárról).
Birtokosa 1892-ben: Marosán Száv és társai; 137 h. vétel, gróf Lázár, gr. Kálnoki, Macskási, Felszegi és Inczétől.
Mint a falu neve mutatja s a hagyomány fentartotta, hajdani lakói magyarok voltak, kik hazánkat dúló viharok következtében elpusztulván, helyükre oláhok telepedtek. Állitásunkat igazolja az is, hogy 1848-ig, kir. haszonbért fizető helység volt, már pedig adataink szerint ezt azon magyar községek fizették, a melyek róm. katholikusok lévén, papjuknak dézsmát adtak. 1556-ban a kolozsvári országgyűlés a papok számára fizetett dézsmát a fejedelemnek ajánlotta föl s így maradt a nevezett időig a kincstár kezén. A magyarság kipusztulása tehát csak ezután történhetett 1556-1603 közt.
Róm. kath. magyar egyházközsége 1332–37 közt fenállott, plébánosa Péter fizetett 2 garast és két keresztes bani pénzt.
334A magyarság romjaira telepedett gör. keleti, utóbb gör. kath. oláh lakosai ma is a magyarság építette fatemplomban imádkoznak, mely 1562. évből való harangjaival együtt, Gábor és Mihály őrangyalok tiszteletére van szentelve.
1863-ban dézmakárpótlást kapott.
Papjai: Batyinás György, Rusz János, Pap László, Karsai Ágoston s a jelenlegi Szalván Pál. A felekezet iskoláját 1868 után szervezte és a szomszédos Csaba-Újfaluval közösen tart tanitót.
Lakói földmiveléssel és baromtenyésztéssel foglalkoznak, főtáplálékuk a málé és paszuly. Ruházatuk juhbőr mellrevaló, báránybőr sapka, harisnya és bocskor, nyáron a nők készítette vászon-ruha. A nők szőrkötőt (katrincza) és piros csizmát hordanak, a férfiakéhoz hasonló, de díszesebb mellrevalóval.
Házaikat s gazdasági épületeiket fából építik szalmafedéllel.
1750-ben határa két fordulós, mindenfelé hegyes, a lakosok földjük termékeiből, fuvarból s barmokból pénzelnek, melyeket Szamos-újváron szoktak árusítani. Hat-nyolcz Ökörrel szoktak szántani. Trágyázni a határ szétszóródása és hegyes volta miatt nem szoktak, pedig megkívánná, de trágyázása oknélkül való lenne, mert a záporok lemosnák. Egy köb. Őszi búza 3 kalangyát s kalangyája 1 1/2 vékát ereszt, tavaszi búzát keveset termelnek s inkább zabot, melynek kalangyája 2 vékával fizet. Szőlője a jobbágyságnak nincs; erdeje a szükséghez mérten elég, legelője és rétje kevés.
Adó alatt van 246 1/2 köb. vetésre való szántója, vetése 172 1/2 köböl búza, 1 véka rozs, tavaszi vetés 39 köb., törökbúza, borsó, bab, köles együtt 8 köböl, széna 47 szekérrel. Jármas marha, ló 68, tehén 36, tulok, csikó 8, 143 juh, kecske, 31 disznó, 30 méhköpű.
1822-ben két fordulóra osztott határa adózás tekintetében a 3-ik osztályba soroztatott. Adó alatt volt: 332 1/2 köböl vetésre való szántója, 119 2/3 szekér szénatermő rétje, 16 ökre, lova, 24 tehene, 1 bornya, 15 juha, 2 kecskéje és 3 sertése.
Határa jelenleg gyenge termést ad, termesztenek búzát tisztán és elegyesen, zabot, alakort, kendert, sok paszulyt, pityókát és babot, mesterséges takarmányt. Gyümölcsfái: körtve, alma, szilva, dió és som. Szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést tartanak.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai Szent-Márton napi adóval, évente egy tehénnel s az oláhok ötveneddel tartoznak.
335Határhelyek: 1750-ben Doszul, Vortyik, Koszta Varuluj, Bogszi, Sezuni, Zepodi.
1864-ben Váru, Gropa Zsiilor, Bokoszik, Lázu, Doszu, Válye Domnyászke, Zsezunyi, Fundatura fetului, Gyelnicza la csurgeu, Podurile, Gorgenyejele, Kopocsil, Szolga, Fintekele, Rupturile, Pojenyile, Sztanilyele, Szekature, Obrisilye, Sura kornyestyilor, Anuska.
1898-ban Kotrope, Kapacsel Pojén, Pe Podor dülők.
1553-ban 4 jobbágy, 2 zsellér lakója van, kik 6 házban laknak.
1603-ban három lakója van.
1713-ban 2 jobbágy, 24 zsellér lakik 25 házban, el van pusztulva 2 ház.
1750-ben lakossága 14 jobbágy s 1 özvegy, 9 telkes és 10 e nélkül való zsellér s egy ily özvegy, kik 29 1/4 telken 35 házban laknak. El van pusztulva 5 telek elköltözés folytán, melyből egyet Apor Lázár foglalt el, a többit a falusiak művelik, de nagy részét terméketlen volta miatt úgy hagyják.
1886-ban házak száma 74, lakosoké 371.
1891-ben 428 lakosból 424 gör. kath. és 4 izraelita. Határa 1460 katast. hold.
Adója: 1749-ben 162 frt 7 kr. 1755-ben 97 frt 39 kr. 1775-ben 215 frt. 1822-ben 189 frt 26 kr. 1898-ban 872 frt 35 kr.