Nevének változatai: 1392-ben Magasmorth. 1461-ben Magasmarth. 1750-ben Magosmarth.
Nevét valószinüleg, a Nagy-Szamos magas martján feküvén, ettől kapta, de kaphatta a bethleni Apá-k egyik unokája, Magos Jánostól is, ki 1355-ben emlittetik. E család, a somkerekiekkel, kik a szomszédos 102községek birtokosai voltak, rokonságban állván, nem lehetetlen, hogy e községet ezen Magos alapitotta.
Közvetlen a Nagy-Szamos magas balpartján fekszik a Hágó-hegy aljában, Deéstől 35·2 kilométernyire, a bethleni járásban.
Kezdet óta a Becse Gregor nemzetségből származó Somkereki, Virágosberki és Nemegyei családok birtokában találjuk.
1392-ben e birtokot 3 részre osztják maguk közt, t. i. 1. Virágosberki Beche fia István, 2. Nemegyei Mihály fia János és 3. Somkereki Gilét fia lászló; László fia László; Miklós fiai: János és Antal és András fia Márton között.
1461-ben Somkerék urának Erdélyi Miklós és Istvánnak birtokában találjuk.
1505-ben Somkereki Erdélyi István magtalan lévén, osztályos testvérei beléegyezésökkel Somkereki udvarházához tartozó itteni részét élete fogytáig neje Petronellára hagyja.
1506-ban Petronella Somkereki Erdélyi Jánosné, férjének itteni részébe azon egyezség folytán, mely egyfelől azon Erdélyi János, másfelől testvére Erdélyi Márton és fiai János és Ferencz, valamint néhai Erdélyi Tamás fiai Gergely, Gáspár és Boldizsár közt köttetett, zálog czimén beigtattatik.
1553-ban néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Miklós és Lénárd és azon Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely, magukat néhai osztályos testvérüknek azon Erdélyi István fia Márton, fia Ferencz fiának Istvánnak itteni részében, magva szakadván, beigtattatják.
1561-ben II. János király Somkereki Erdélyi Miklóst, Lénárdot és Gergelyt e birtokban megerősiti.
1577-ben is Erdélyi Miklós a birtokos, biró Balogh Simon és Pató Tamás idevaló lakosok emlittetnek.
1578-ban birtokosai néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely és azon néh. Erdélyi Gergely fia Miklós, fia Miklós.
1609-ben Erdélyi Gergely fia István e birtokát fejedelmi beleegyezéssel anyai testvérére, Kollátovics Györgyre s nővérére, erdélyi Margitra, monostorszegi Kun István feleségére és örököseire hagyja.
1635-ben Rákóczy György helybenhagyja, hogy Erdélyi István 103halálával, annak ezen birtoka nejére Mindszenty Krisztinára, ha pedig újból férjhez menne, felerészben reá, magtalansága esetén Torma György és Kristófra, felerészben pedig váradi Korlátovics Pálra szálljon, ki 1645-ben Somkereki javai helyett a fiskustól kapta itteni részét, mely egykor Erdélyi Gergelyé s utána Erdélyi Istváné volt.
1658-ban gr. Csáky Istvánnak itt felesége Mindszenty Krisztina után 3 adófizető jobbágya van.
1660-ban Mindszenty Krisztina és Korlátovics György birja.
1673-ban Korlátovics György Csáky Istvánné Mindszenty Krisztina halálával e birtoknak általa birt felét magának adományoztatni kérte, az ahoz jogot tartó Torma Istvánnak pedig annak fejében egy telket adott zálogba.
1694-ben birtokosai: Bethlen Gergely és Korlátovics György.
1716-ban Pekri Imre egyik birtokosa.
1750-ben Bethlen János birtoka.
1770-ben birtokosai: gr. Bethlen Krisztina Kendeffi Elekné, Károlina gr. Nemes Lázárné.
1810-ben birtokosai: gr. Kendeffy Ádámnak van 7, gr. Kemény Sámuelnek 11, Fekete Sámelnek 2, Ugron Jánosnak 1 jtelke.
1820-ban birtokosai: gr. Kemény Sámuelnek van 17, gr. Kendeffy Ádámnak 8, Fekete Samunak 3, Pálfi Antalnak 1 telke.
1843-ban birtokosai: gr. Kemény Sámuelnek van 17, br. O’Nachten Józsefnek 7, Bardocz Eleknek 3, Hegyi kapitánynak 1 telke.
1863-ban gr. Kemény Sámuel, gr. Kornis Gábor, Ugron Mária Hegyiné, Bardocz Elek, Fekete László úrbéri kárpótlást kaptak.
1866-ban az itt összeírt 39 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Mint a község neve mutatja, hajdani lakosai magyarok lehettek, de ezek kipusztulván, oláhság telepedett helyére.
Földmiveléssel foglalkozó lakosok, ruháikat házilag állitják elő, harisnyát, bőrmellényt, fekete báránybőr kucsmát, bocskort, szokmányt 104viselnek, nyári öltözetük kendervászonból telik ki. A nők viselete télen, nyáron katrincza, mellrevaló és csizma.
Házuk s gazdasági épületeik fából valók, az utczától 3–4 méter távolságra épitkeznek zsindelyfedél alá.
Gör. kath. egyházközség, 1777 körül lépett az unióra, ekkor papját földesura Bethlen László jobbágyságra kötelezi; temploma fából épült a község közepén egy dombon, feliratai épitésének idejét nem jelzik, Szt. Paraskeva tiszteletére szentelték föl, 1876 óta Virágosberek leányegyházközsége. Felekezeti iskoláját 1869-ben állitotta fel.
Éghajlata enyhe, egészséges, a havasokról jövő szélnek ki van téve s e miatt a jégverés gyakori.
1750-ben határának téri része termékeny, a többi terméketlen, földjük termékeiből élnek, melyeket Beszterczén és Bethlenben a zsidóknak szoktak eladni. Két fordulós határa 6 ökörrel szántható, évenként javitást kiván, de különböző okok miatt nem trágyázhatják; egy köböl őszi vetés 7 kal. (30 kévés), szemül 1 1/2 vékát ereszt, a tavaszi búza 8 kalangyát, szemül 1-1 vékával fizet; tüzelésre és épületre való fás erdeje nincs, ezt Szász-Törpény, Runk, Besztercze és O.-Nemegye községbeliektől szerzik be; legelője szűk; rétje csak minden második évben kaszálható. Határa 284 köböl férőű, elvetettek 96 1/4 köb. őszi búzát, 6 köb. rozsot, 63 köb. zabot s tavaszbúzát, tengeri termése 7 1/2 köb. szemes, rétje 86 1/3 szekérre való.
Van 77 jármas ökre, lova, 67 tehén, 7 tulok, 19 juh, kecske, 38 disznó, 29 méhköpű. Iparosa 1 fazekas.
Négy telke van elpusztulva, háromnak lakói elszöktek, egyből kihaltak s ebből egyet a helybeli oláh pap bir, kettőt Bethlen János földesúr, egyet a község lakosai foglaltak el s adóznak utána.
1822-ben határa adózás tekintetében 2-od osztályú, adó alatt van 221 1/2 köb. szántó, 23 szekérnyi rétje, 13 ökre, lova, 19 tehene, 3 bornyu, 9 disznó s 1 méhköpűje.
Határának a szamosmenti része kiváló minőségü talaj, de legnagyobb része vadvizes s ritkán fizeti meg a reá forditott munka díját. Erdélyi fajta szarvasmarhát tenyésztenek, gyümölcstenyésztésre vadvizes voltánál fogva nem alkalmas.
Határhelyek: 1864-ben La Feu, Lazurile, Dealu Poeni, Secatura, Fantina lui Csocoi, Riturele la Mesztecsiny; negyedek: 1. Fintirimu, 1052 Lazurile la Teu Poena, 3. Cirligatura, 4. Dealu la Santiu, Potenesti, 5. Riturele, 6. Seszu, 7. Peste apa.
1898-ban dülők: Glodurile szereturilor, Lazurili pune szub peduri, Dealu, Pojeni, Riturile, Seszu Din zsosz és Peste ápe.
Lakossága: 1713-ban 8 jobbágy, 9 zsellér lakosa van, összes házak száma 19, el van pusztulva 3.
1750-ben 21 jobbágy, 5 telkes, 2 külsőség nélkül való zsellér s 4 kóborló lakosa van 26 telken, 27 házban. 1830-ban 175 lakossal.
1857-ben e naszódi kerülethez tartozó község lakossága 179 gör. katholikus, házak száma 40.
1886-ban 255, ebből 240 gör. kath., 5 helvét hitü, 10 zsidó.
1891-ben 287 lakossal, ebből 4 gör. kel., 9 izraelita, a többi gör. katholikus.
Adója 1748-ban 257 frt 6 kr. 1749-ben 229 frt 50 kr. 1755-ben 90 frt 2 kr. 1775-ben 204 frt 18 kr. 1822-ben 164 frt 5 kr. és 1898-ban 819 frt 60 kr.