Rákosfalva.
495Rákosfalva.
Nevének változatai: 1344-ben* Batiz. 1766-ban* Batiz-Poján. 1830-ban* Batizpojána, oláhul Pojána batizu és másképen Pojana porculuj.* 1890-ben* Rakosfalva.
Fejér. Cod. Dipl. T. 9. Vol. 1. p. 195–196.
E. F. L. III. 210. J.
Cons. statist. topogr. 19. l.
Torma gyüjt.
Belügyminist. 25093. r. sz.
Hajdani Batiz neve személynév, Poján erdők közt levő tisztást jelent, utóbbi nevét patakjában bőven előforduló rákjairól kapta.
Először emlittetik 1766-ban* Batiz-Poján néven, mint puszta, mely Oláh-Láposhoz tartozik.
E. F. L. III. 210. J.
Horgospatakától keleti irányban a 962 m. magas Persa és nyugatról a 827 m. magas Szeketura hegyek közt hosszan elnyulva fekszik, a községen keresztül foly a rákokban gazdag Batizpataka, mely O.-Lápos és Horgospataka közt balról a Lápos vizébe siet. Deéstől 65 kilométernyire a magyarláposi járásban. A község hajdan, a hagyomány szerint, a mostani helyénél alább feküdt s későbbi újabb település után költözött jelenlegi helyére.
Kezdettől fogva valószinüleg ez is a mai gróf és báró Bánffy család birtoka lehetett, kik a láposi aranybányákat is birták.*
V. ö. O.-Lápos.
1344-ben* Jakab mester, a Miklós fia, Batiz unokája, Miklós és Szaniszló Jánosnak, a Batiz testvérének a fiai és Márk, az István fia, Márk unokájának megengedte I. Lajos király, hogy a bányászatot e helységben üzhessék s valószinü, hogy ezen Batiztól kapta nevét.
Fejér. Cod. Dipl. T. 9. Vol. 1. p. 195–96.
1611-ben* birtokosa volt Füzi Ferencz.
Torma gyüjt.
1750-ben* Oláh-Lápossal együtt írták össze, akkor ennek határában 496feküdt s ennek sorsában osztozott s csak 1760 után vált attól külön.
Erd. főkormsz. ltár. V. ö. O.-Lápossal.
1766-ban* mint Oláh-Láposhoz tartozó puszta fordul elő, a hol 20 zsellér 34 fiuval 17 telken éltek. Allodiális területen települt.
E. F. L. III. 210. I.
1777-ben* Mária Terézia királynő ezen Oláh-Láposhoz tartozó pusztát a nagybányai bányaigazgatóságnak 99 évre, tehát 1876-ig zálogba adja.
Erd. L. Reg. XI. 543.
1786-ban* birtokosa a kir. fiskus, bir 22 jobbágyot.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosa a nagybányai pénzverőhivatal; van 25 telke.
Erd. kanczell. ltár.
1866-ban* az itt összeírt 56 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosa (1898): a m. kir. kincstár, a nagybányai m. kir. főerdőhivatal kezelése alatt.
Lakosai románok, kevésbbé szorgalmatosok, foglalkozásuk mindazonáltal a szén- és mészégetés, kisebb mértékben a földmivelés.
Hust nagyobb ünnepek alkalmával esznek, kerti veteményfélékkel és máléval táplálkoznak. A fiatalság közt a szent-györgynapi öntözés szokásos. Nyáron vászoning és lábravalóban, télen szintén házilag készitett harisnyában, szokmányban járnak, a nők házilag szőtt katrinczát, kettős kötőt, bocskort viselnek.
Házuk egy pitvar és lakószoba, boronafából épült, benne nyitott kemencze vagy tüzelő, egy ágy, asztal, pad, a falakon szent képek s házilag szőtt törülköző kendők csüngenek a cseréptányérokkal megrakott fogasról.
Gör. kath. egyháza az oláhláposbányainak leányegyházközsége. Temploma a régi helyén fából épült, védő szentje Péter és Pál apostol, 1836-ban szentelték föl. Anyakönyveit 1830 óta vezetik. Harangjai: 1866. és 1891. évből valók. Iskolája nincs.
Minthogy megyénk egyik legészakibb s legmagasabban, a Czibles közelében fekvő községe, éghajlata hideg, szélnek, völgyben lévén, nincs kitéve, de azért egészséges, jégverés ritkán fordul elő.
1822-ben* határa III. osztályu. Adó alatt van 43 1/4 köb. szántó, 368 szekérnyi kaszáló, 30 ökör, ló 20 tehén, 6 borju, 37 juh, 5 disznó.
Cziráki. Urb. Conscr.
Zord időjárás miatt jelenleg határa kevésbbé termő. Terményei: tengeri, zab, kevés tavaszi búza és haricska. Állatai: havasi kis lovak, juhok, havasi ökör és tehén. Gyümölcse a vadalma, melyet eczetnek használnak, nemesebb faju gyümölcs nem érik meg.
497Itatója számos patakjaiban, melynek egyike a rákokban gazdag Batizpatak és a község alsó végén a Válye Petreszi patak, mely állitólag nevét egy először ide szökött Péter nevü telepestől kapta volna.
A község felső végén „Borkút” forrása igen gazdag szénsavas vasas víz, kár hogy közforgalomba nem került.
Mésznek való kövén kivül van márványbányája. Az ide vezető völgy baloldalán a mészkőhegységben egy 20 méternyire huzódó cseppkő barlangja „Kéldáré” van, melyből Dr. Primics György geologus az 1885-ik évben a kolozsvári múzeumba az itt talált őskori állatok csontmaradványaiból több igen érdekes darabot vitt be.* A nép a haramia Pintye egyik rejtekhelyének tartja s azért sokan Pintye házának is nevezik.
Emke Kalauz Kolozsvár 1891. 80. l. és Pálmer. Nagybánya és Környéke 304. l.
Van egy felülcsapó egykerekü malma Gáspárik Károly horgospataki lakos tulajdonában.
Határhelyek. Dülők: Szeketura, Széku, Megure, Cu Palgyin, Gyalu Vinuluj, Prespecselire, Opcsinyile, Persa és Pecure, mely arról nevezetes, hogy rajta büdös kénköves fekete szinü forrás fakad, melyet a községi lakosok gyógyszerül használnak.
Lakossága: 1830-ban* 160 lélekkel. 1857-ben* van itt 217 lakos és 56 ház. 1886-ban 312 lakosból 307 gör. kath. és 5 zsidó. 1891-ben 249 lélekből 3 róm. kath., 246 gör. kath.
Consign. stat. top. 19. l.
Orsz. ism. tábla 22. l.
Adója 1898-ban 266 frt 16 kr.
