Sósmező.
Sósmező.
Km. Szolnok int. P. 20.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Conscr. statist. topogr. 168. l.
Nevét sósmezeje után vette. Oláhul neve Glodu, glod* jelentése sár, sáros. A sós a helynevekben mindig az állott vizet, tavat, vagy kiöntést jelenti, melynek sós ize van, ellentétben a folyóvíz édes vizével. A szlávban is a latin szó szerint: sósság, mocsarat jelent, tehát neve annyi lenne, mint sáros.
Cihac. 122. l.
Hegyek aljában sik téren fekszik a Szamos jobbpartján, keresztül folyik rajta a Kőfrinkfalvi patak. Deéstől 29·4 kilométernyire van a nagy-ilondai járásban.
Sósmező először akkor emlittetik, midőn 1538-ban* azt János király Borszóval együtt Porkoláb Simonnak adományozza oda.
Km. Szolnok int. P. 20.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka, vajdája Makszin János, kenéze Triff.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1241570-ben* II. János király e birtokot, mely Csicsóvárához tartozott, Kővár urának Hagymás Kristófnak adományozta.
Gyf. kápt. Szathmár fasc. 2. nr. 6, 28 és Cent. B. 13.
1578-ban* Kővárhoz tartozó fejedelmi birtok, jobbágycsalád: Madár. 1592-ben* itteni birtokos Vajda György.
Gyf. Divers. II. fasc. 4. nr. 34.
Km. Szolnok int. R. 3.
1597-ben* a fejedelem birja, előbb Hagymási birta, kinek Karmay vagy Karmán tiszttartója volt itt.
Gróf Kornis ltár.
1603-ban* az itteni tiszttartósághoz tartoztak: Sósmező, (Nagy)-Borszó, Honda, Ilondapataka, (Galgó) Magura, Kőfrinkfalva és Kis-Borszó (akkor Újfalu). A megelőző évi háborúban teljesen elpusztult s egy lakosa sem maradt.
Urb. et. consc. fasc. 16. nr. 19.
1609-ben Gyulafehérvárt, márczius 12-én* Báthory Gábor az Oláhországból bejött* soósmezei Vajda Györgyöt és Kosztint két itteni házukkal együtt új adomány mellett megnemesiti.
6 L. Reg. 76.
Torma gyüjt.
1615-ben* hadadi Vesselényi Pál iratik birtokosának, másik idevaló birtokosa János deák. 1615-ben* Bethlen Gábor fejedelem birtokának iratik.
Tatrossi cs. ltár.
Km. Szolnok Int. V. 10.
1624-ben* soósmezei Vajda János deák, Vajda György s neje Blenke Ágotha, Vajda Péter, Tamás és László nemes birtokosok. 1629-ben* birtokosa a fejedelem.
U. o. 22.
Km. Szolnok Int. L. 8, 10.
Soósmezei Vajda család czimere.*
Siebmach. Wb. IV. B. 12. Abth. 182. Taf. Kihirdetve Deésen, 1609. okt. 29.
Erd. orszgy. Eml. XI. 105–112. l.
Torma gyüjt.
1651-ben* nemes a Vajda család, nevezetesen Vajda János deák.
Km. Lymbus.
1657-ben* Mikola, Vaszil és Torna darabontok, kiket a fejedelem 1650-ben telkükkel megnemesitett, de Torna itteni részét zálogba adta soósmezei Vajda, máskép Kozma Jánosnak, kitől 1769-ben Boheczel Tódor váltotta ki.*
Várm. jkv.
Kihirdetve Bethlen, 1703. márczius 2-iki gyülésben, utódai 1714-ben magukat igazolták.
1658-ban* II. Rákóczi György fejedelem idevaló Boheczel Konstantin, Lázár Gábor, Prekub Gergely és Farkas Mikola László előbb Szamosujvárhoz, most Kővárhoz tartozó zöld vagy terseni puskásokat itteni telkeikkel együtt megnemesiti.*
Kmonostori Conv. Arm. V. 20.
Kihirdették Bethlenben, 1703 márczius 2-án tartott megyei gyülésen, utódai 1714-ben ezzel igazolták a főkormányszék előtt magukat.
1251662-ben* idevaló nemesek: a Demeter, Vajda és Dragán családbéliek.
Várm. jk.
1664 február 10-én* Apaffy fejedelem N.-Sinken kiadott levelében soósmezei Lázár Gábor, Boheczel Konstantin, Duma Tivadar és Kaluger Farkas vagy Prekub sclopetariusokat vagy „Tersényi puskás”-okat itteni telkeikkel együtt megnemesiti s beigtatásukat elrendeli, a mi még ez év június havában megtörtént oly feltétel alatt, hogy lóval, akár gyalog jól felfegyverkezve bármikor a fejedelem szolgálatára tartoznak megjelenni. Más itteni nemes Vajda Farkas, nagyobb része Kővárhoz tartozó fejedelmi birtok.
Km. Szolnok Int. L. 18.
1672-ben* Apaffy Mihály fejedelem soósmezei Kozma Miklóst s neje Vajda Ilonát s gyermekeit: Jánost, Györgyöt, Máriát, Johannát és Todosziát személyileg megnemesiti.
Várm. jkv.
Soósmezei Doma (Duma) család czimere.*
Siebm. Wb. IV. B. 15. Abt. Taf. 110.
Sósmezei Lázár család czimere.*
U. o. 362, 272, 124 Taf.
1674-ben* Apaffy Mihály 3 itteni telket Vajda Bazil és Mariannak adományoz.
E. F. L. VII 1/2. fasc. 7. Y.
1675-ben* Kis Vajda Jánost a fejedelem itteni zálogba adott telkével együtt megnemesiti.
Km. Neor. D. 7.
1676-ban* Bohati Jánost egy itteni nemes telekbe igtatják. Utódai 1769-ben itt és Szükereken Bohaczel Ursz.
U. o.
1680 október 19-én* Sándorfalusi Pap Miklóst és Jónást, ennek fiait Ilyést és Gábort, a Miklós fiait Jánost, Lászlót és Györgyöt a fejedelem megnemesiti.*
Várm. jk.
Kihirdettetett Bels.-Szolnok. Continua táblán 1776. márcz. 5-én, mivel maradékai ide és Semesnyére huzódtak.
1680 június 28-án Gyulafehérváron kelt okmány alapján Apaffy Mihály fejedelem sósmezei Katona Mihályt, Tódort és Demetert megnemesiti.*
Gyf. XXVIII. Lib. Reg. és Siebmach. Wb. IV. B. 12. Abth. 200. Taf.
1261691-ben* e faluról írják, hogy az egész falu puszta, hat év előtt hagyták el jobbágyai, házaikat is magukkal vitték, hogy a hadi út terheitől menekedjenek, itt-ott más falukban, erdőkben élnek.
E. F. L. VII. 478. E.
1702-ben* egytelkes nemesek a Vajda, Bohoczel, Prekup, Mikola, Puskás, Katona és Csonka családok.
Erd. főkormsz. ltr.
1713-ban* egytelkes nemes Boheczel, Prekup, Katona, Lázár, Nikola s egy zsellér, kik 6-on laknak 6 házban vagy 4 örökségen.
U. o. és Nemes Prod. I. 1.
1716-ban* nemes a Szabó, Lukács, Boheczel, Filep és Katona család.
Torma gyüjt.
1719-ben* a fiscus e birtokát a gr. Teleki családnak átengedte.
E. F. L. VII. 479. B.
1736-ban* Teleki Sándor gróf, Vajda István, Ignácz és János, Lázár Luka, Prekup, másként Kaluger Péter, Vajvod Gábor Togyer, Duma máskép Katona János.
Várm. jk.
1740-ben* egyik birtokos Kornya Nászka Bogya Lászlóné, ki szülei János és Kápolna Máriától örökölte birtokát.
U. o.
1748-ban* Nikola János neje Kápolna Negye.
U. o.
1749-ben* Nikola Dotyia Rácz Maftyéné, ki leánya volt Juonnak, ki fia Tódornak, Dotyia gyermekei Rácz Simon és Anna. Tódor fiai, Torma fia János, leánya Dotyia Szirb Mistyéné, másik leánya Nászta sósmezei Kupsa Demeterné, leánya Mária 1764-ben.
Torma gyüjt.
Sósmezei Boheczel cs. czimere.*
Siebmach. Wb. IV. B. 15. Abth. 57. Taf. és 12. Abt. 67. Taf.
1759-ben* br. Naláczi Sárát vejének br. Bánffy Dénes s fiai György és Dénes itteni részébe zálogjogon beigtatják.
Gyf. Cent. CC. 63.
1769-ben* Boheczel Tódor, ki fia Urszujnak 1745-ben, ki fia Vajda Dotyia Boheczel Györgynének, ki leánya volt Vajda Mihályné Mikola Násztának, ki leánya volt Mikola Vaszinak, kinek testvérei: Tódor, Dénes és János, kik 1657-ben kapták a nemességet.
Várm. jk.
1770–73-ban* összeírt birtokosok a Sósmezei Kozma, Vajda György, János, Gábor, Von, Péter, Vaszi és Constantin árvái, Katona, Duma, Lup, Vaszi, Szavul s Vajda Gábor, György, Miklós oláh ajkú nemes családok.
Erd. főkormsz. lt.
1784-ben* egy telkes nemes a Hosszú család.
Torma gyüjt.
1271786-ban* birtokosa gr. Teleki Lajos, van 12 jobbágya s 5 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1808-ban* Soósmezei Vajda László.
Proclam.
1820-ban* birtokosai: gr. Teleki Józsefnek van 18, Ujfalvi Samunak 1, több szabad és adózó nemes telkek.
Erd. kanczellária ltára.
1838-ban* van itt 49 immunis, 76 adózó nemes, ezekből írástudó 6, 3 magyar, a többi oláh. 1843-ban* 8 magyar és 120 oláh ajkú nemes lakja.
Megyei ltár.
U. o.
1863-ban* gr. Teleki József részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 143. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gr. Teleki György, Székely Elek, Beczkai Péter és István, Hosszú Kelemen és Miklós, 14 Lázár, 1 Orosz, 5 Barbur, 1 Soltecz, 3 Bartis, 2 Serbán, 5 Kaluger, 2 Butyán, 6 Lár, 13 Pap és Pop, 15 Boheczel, 4 Honkán, 2 Rád, 1 Kupsa, 15 Vajda, 3 Trif, 2 Gicz, 2 Katona, 1 Csocsán, 1 Pinte, 1 Rácz, 2 Kozma, 1 Kopcse, 1 Dán, 1 Hodis, 1 Kornyán, 9 Revnyik, 1 Császkai családbeli.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Teleki György utóda Árpád, Szamosujvári gör. kath. káptalan, Hátosz Flórián, Lázár János, Vajda család 260 hold, Deáky Péter, Petri, Nemes, Pintye, Greble.
Lakosai földmivelés és baromtartással foglalkozó románok legnagyobb részben. Ruházatukat házilag állitják elő. Épületeik kő és faoldaluak, szalma- és zsindelytetővel.
1690-ben júliusban a radnóti országgyűlés végzése szerint Kővárvidék nemessége ide gyűlt össze a táborozásra.*
Tört. Lapok 1878. 633. l.
1696-ban* aug. 26-án II. Apaffy Mihály fejedelem e község határán ebédelt az őt Bécsbe kisérő kísérettel s innen Nagy-Honda felé menve, ennek határában hált meg a mezőn, utoljára Erdély földén, melynek rövid ideig választott fejedelme volt.
K. Papp Miklós. Tört. Lapok I. évf. 498. l.
Gör. kath. egyházközség. 1773 körül alakul a községi lakosok egy részéből, kik a templomot is elfoglalták. A gör. keletiek külön templom építéséhez fognak, de a hatóság, mivel erre engedélyt nem kaptak, az építkezést beszünteti.* A következő évben a templomot, mely felett e közben is folyt a per, a gör. katholikusok birtokában hagyják.* Régi temploma fából, az újabb kőtornyos templom 1883-ban épült, amaz a szentlélekről van elnevezve, ez még felszentelve nincs. Harangjai régiek. Anyakönyve 1826 óta vezettetik. Papja ifj. Hosszú Sándor.
Megyei ltár selejt.
U. o. 9. sz.
128Iskoláját az ötvenes években állitották fel s újabb időben szervezték újra, melyhez csatlakozott több község, jelenben Kis-Dobokával közösen fizetik a tanitót.*
Kádár. Nev. okt. tört. 318. l.
1887-ben* a kaczkói ev. ref. egyházhoz tartozó fiókegyházközség, 11 lelket számlál.
Ev. ref. Névk.
Szülöttei közül megemlíthetjük soósmezei Vajda Lászlót, erdélyi főkormányszéki fogalmazót, vármegyénk egyik táblabiráját, ki a kolozsvári lyceumban a hazai és büntető törvényeknek tanitója volt hosszú időn át. Megírta: „Erdélyi Polgári Magános Törvények Historiájá”-t több kötetben. Megjelent Kolozsvárt 1830.
Éghajlata egészséges, a nyugati szélnek van kitéve, jég ritkán bántja határát.
1750-beli* határának egy része a Szamos sík terén s a völgyekben fekszik s ez a rész termékeny, de a gyakori áradások miatt a Szamos nagy károkat okoz; a hegyi rész terméketlen, földjük termékeiből és barmok eladásából fedezik szükségletüket, melyeket Nagybányán árusítanak el. Határa két fordulós, a téri rész fövényes, a hegyi rész köves, évenként javítást kíván, de nincs szokásban a szekeres trágyával való javítás. Egy köböl őszi vetés 6, szemül másfél vékával, a hegyi 4 kalangyát vagy 2 vékájával fizet, szintúgy a tavaszi is. Tűzre való fás erdeje bőven, de van épületnek való fás erdeje is. Legelője szűk. Kaszálója fordulónként, törökbúzát évenként szoktak vetni. A szomszédos községek határán is birnak földeket.
Erd. főkormsz. ltár.
Szántója ez évben 361 1/2 köbölnyi, elvetettek 226 1/4 köb. őszi búzát, 68 3/4 köb. tavaszi gabonát, tengerije termett 9 3/4 köböl, rétje 145 3/4 szekérre való. Van 160 ökör, ló, 116 tehén, 79 tulok, csikó, 176 juh, kecske, 118 disznó, 49 méhköpü; malom jövedelme 1 frt 12 kr.; főző üstöké 2 frt. Iparosa 1 fazekas, 2 kerekes, 1 mészáros, 1 csizmadia, 3 molnár, 5 czigánykovács.
1822-ben* határa III. osztályú. Adó alatt van 463 köb. szántó, 343 szekérre való kaszáló, 75 ökör, 50 tehén, 14 bornyu, 6 juh, 14 disznó.
Cziráki urb. oszt.
Jelenleg határának nagyobb része köves, terméketlen, a Szamos mellett való rész könnyen mivelhető és termékeny, hazai fajta szarvasmarhát, juhot és sertést tenyésztenek; gyümölcse: alma, körtve, szilva, dió és cseresznye.
129Itatója a Szamos és kőfrinkfalvi patakon kivül a nagykúti, Lazu Kreczuluj és Dupa Magura források. Épület- és mészköve bőven.
Van heti és 4 országos vásárja, Zsuzsánna, Zsófia, Margit napokon és Simon Judás után való pénteken tartva, a mely gr. Teleki Lajos 1801. évbeli kérésére 1804-ben* engedélyeztetett.
Megyei ltár selejt. 1876. sz.
Régi idő óta körjegyzői székhely.
1624-ben* s már előbb is egyik postaállomás helye, s lakói a postai szolgálattételre voltak kötelezve. A deésiek rendesen eddig tettek szolgálatot ős idő óta, de ez évben a sósmezeiek lovakat a postaszekerek vitelére tartani nem akartak, hanem a deésieket kényszeritették a továbbvitelre, melynek folytán Bethlen István kormányzó megparancsolja Kővár kapitánya Veres Máténak, hogy a sósmezeieket postaló tartására szorítsa.
Deés város ltára.
1701-ben* királyi postamester volt itt Vajda János, kit br. Rotterhan biztos elfogatott s csak nov. 23-án kezesség mellett bocsátotta szabadon. 1734-ben* postamester Vajda Gábor; 1746-ban* itt posta állittatott föl, de mint láttuk, már megelőzőleg megvolt postaállomása. 1854-ben* újra szervezték s azóta megszakítás nélkül fennáll.
Tört. Lapok I. k. 695. 1. és Deés v. ltára.
Megyei ltár.
U. o.
Hiv. kimutatás.
Jobbágyszolgalmányok: 1552-ben* a rendes tartozáson felül fizettek és adtak a Csicsóvárát rövid ideig biró Bank Pál és emberei részére 2 tehenet 3 frt, 7 bárányt 87 denár, 6 sajtot 48 denár, 2 pint vajat 50 denár, 16 csirkét 32 denár értékben, a deési és rettegi tisztnek adtak 20 köböl zabot 6 frt és 66 denár értékben, egy szalonnát, 1 frt 50 denárt és birságba fizettek 2 frtot.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1553-ban* jobbágyai Szt-Márton napján felerészben 50, fele részben 25 denárt fizetnek adóban, Szt-Györgykor pedig juhaikból ötvenedet adnak. Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet, 1 berbécset adnak.*
U. o.
Bővebben Csicsóváránál.
Az 1603-ik évi* urbárium szerint lakói addig fizettek: adó szentmihálynapi 12 frt, szentgyörgynapi 7 frt.
Urb. et. conscr. fasc. 16. nr. 19.
Ajándékok: 1 harmadfű tehén, 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag.
Tized: minden disznócsorda után 1 disznó, vagy megváltva darabját 4 denárral, a malaczot 2 denárral. Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van, 1 báránybőr vagy helyette 25 denár. – Ménektől szintén tizedet adnak, vagy minden méhkas 130után 2 denárt. Disznó-adó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak. Robot: a vár számára évente 2 hold vagy faczia földet szántanak búza s ugyanannyit zab alá, a termésből pedig 2 nagybányai mérő búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya szénát. A birák és szabadosok karvaly- vagy őzpénz gyanánt 60 denárt fizetnek fejenként.
Az 1814. évi nagy éhínség alkalmával építtetett az innen Nagy-Honda felé vezető s 1844-ben felhagyott hegyi út, a melynek tetején 1900-ig egy emlékoszlop állott, melyet Veres Imre főszolgabíró, a régi állami hegyi útnak nagyilondai határban eső kezdőpontjára helyezett el. Az oszlop felirata a délnyugati oldalon ez:
T. V. ISPÁNY
UJFALVI SÁMUEL
URNAK
AZ UTAZÓK.
UJFALVI SÁMUEL
URNAK
AZ UTAZÓK.
Az északkeleti oldal felirata:
KÉSZÜLT NAGY
INSÉG IDEJÉN
1814.
KENYEREL SEGITETT
MUNKÁSOK ÁLTAL.
INSÉG IDEJÉN
1814.
KENYEREL SEGITETT
MUNKÁSOK ÁLTAL.
Határhelyek: 1715-ben* Doszul Plesilor, Nagy-Hondával határos erdő; Szák, Válye gyelaszke, Budza Mugureli, Toaka, Czermure reuluj, Mosek, Pod, Pe podur, Izvora, Gura Vay, Uszoj kurtzi, Freucseu, Szesz, Lazurele, Tatavoja, Moara, Piva, Ples, Halastó, Balta Boksi, Kerligatul, Dimbu-lat, Demb, Runkuluj, Szupt, Debeka, Mlasztin, Csertes, Szirboj, Grosz, Gardul Czerini, Balta Dsulaj, Lunka, Glodosel, Obrese, Peinati, Grodoszi, Arini, Koasztere, Cserena patak.
E. F. L. VII. 478. H. 547. A.
1716-ban* Oszojul Kurszej, határhely.
Km. Szolnok int. V. 3.
1864-ben* Funda Szákuluj, Lunka Jojnuluj, Maguráva (kerek domb), Halastó (vizenyős kaszáló), Dumbrává (egykor erdő, most részben kaszáló és szántóföld), Jaku koposz, zabtermő oldalas hely, Hijituri, sülyedékes oldal, Pocluri, emelkedettebb lapályos hely.
Pesty Frigyes gyüjt.
A község területe 1900-ban 2948 k. hold.
Lakossága: 1553-ban* van benne 10 kapu, 30 szegény lakos.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1311603 előtt* hat kapu van benne. 1603-beli* hivatalos összeírás szerint az egész község teljesen elpusztult.
Urb. conscr. fasc. 16. nr. 19.
U. o.
1651-ben* fiaikkal együtt 78 jobbágy és 21 nemes lakosa van, házak száma 22, 1 pedig el van pusztulva.
Km. Lymbus.
1691-ben* fiaikkal együtt 41 jobbágy lakosa van, kik 15 házban laknak.
E. F. L. VII. 478. E.
1703 körül* 8 jobbágy család ugyanennyi telken lakik s el van pusztulva 10 örökség, van 12 ökör, 9 tehén s 11 juh. Ez évi adójuk: 15 frt, 3 köb. búza és ennyi zab, egy szekér széna, húsra a nemesekkel együtt egy ökör.
Erd. főkormsz. ltár.
Adózó nemesek: Katona Farkas, Prekup László, Boheczel Filep, István és János, Lázár Luka; el van pusztulva 3 nemesi telek. Van 11 ökör, 6 tehén, 4 ló, 5 drb juhok. Adóba fizetnek 19 frt 50 krt, 5 1/2 köb. zabot és búzát s egy szekér szénát.
1704-ben* fiaikkal együttesen 16 jobbágy, 18 zsellér, 6 nemes lakosa van, összesen 13 házban laknak, el van pusztulva 13.
Urb. conscr. 64–117.
1713-ban* van 6 jobbágy, 4 zsellér, 5 kóborló lakosa, 11 telek, 60 köböl vetésre való szántó, 12 ökör, 40 szekér széna, egy köböl borsó, 4 köböl törökbúza, 4 tulok, 19 tehén bornyastól, 13 sertés, 3 méhköpü, 20 juh és kecske s 70 frt adóssága.
Erd. főkormsz. ltár.
1715-ben* fiaikkal együtt 72 jobbágy, 1 zsellér, 13 nemes lakosa 32 házban lakik, puszta ház 11.
E. F. L. VII. 478. H.
1750-ben* lakik itt egy telkes nemes 60, 7 telken 44 házban, 8 ily özvegy, 1 telken 8 házban, 5 szabados 5/8 telken 4 házban; 28 jobbágy 18 telken 22 házban s 1 ily özvegy 1 telken és házban; 7 telkes zsellér 2 1/2 telken 6 házban, 15 telek nélkül való zsellér 11 házban és 1 özvegy 1 telken 1 házban, 10 kóborló s 5 ily özvegy (czigány). Összesen 31 5/8 telken 97 házban; el van pusztulva 15 telek, melyből kihaltak, részben más helyre költöztek. Ötöt gr. Teleki Miklós, kettőt nagybunyi Posteló Dumitru és Szabó Farkas foglalt el, a többit a lakosok birják.
Erd. főkormsz. ltár.
1830-ban* 647 lakossal. 1857-ben* házak száma 218, a lakosoké 822, ebből 4 róm. kath., 7 örmény kath., 733 gör. kath., 2 evang. helv. és 76 zsidó.
Cons. Stat. topogr. 168. l.
Orsz. ism. tábla 23. l.
1886-ban 856 lakosból 28 róm. kath., 750 gör. kath., 14 helvét hitv., 64 zsidó.
1321891-ben lakósok száma 927, ebből 11 róm. kath., 749 gör. kath. 21 ev. ref., 146 izraelita.
1900-ban 909 lakosból 456 fi; 40 magyar, 868 oláh, 1 ruthén, magyarul beszélni tud 74; róm. kath. 7, gör. kath. 801, gör. kel. 21, ev. ref. 12, unitárius 6, izraelita 62; ír és olvas 73. Házak száma 213.
