NEHÁNY SZÓ OLVASÓINKHOZ.
1NEHÁNY SZÓ OLVASÓINKHOZ.
A legműveletlenebb népeknek, a majdnem vad állapotban élő embereknek, még azoknak is van némi érzékök ha nem is a történelem, de a megtörtént dolgok iránt. Örömest hallják regélni az egyes hősök csodatetteit; igyekeznek ők is hasonlókká lenni egyrészt, hogy az élők között emelkedjenek, másrészt hogy elhunytok után is éljenek még egy darabig, legalább emlékezetben.
A kulturának egy bizonyos fokára érve, népeink az egyeseknek és a nemzet összességének viselt dolgait kisebb-nagyobb mondákba foglalva hirdetik. Nemzedékről nemzedékre szállanak 1azok, hamisítatlan igaz alakjokban, mindazon korig, míg az irástudók érthető jelekkel irva nem hagyják az utókorra.
De mintha az irástudás ellensége volna az emberi emlékező tehetség élének, pontosságának, annak terjedésével emez hanyatlik. A mondák igaz alakjokban elvesznek, átalakulnak, mindinkább mythicusabb ködbe burkolódnak. A népek eredetéről annak igaz tudása helyett egy mythos áll előttünk. A legrégibb feljegyzések és krónikák csodadolgokat mesélnek.
Később midőn ezen kezdetleges állapotból kibontakozva, a történetirás korszakába lépnek; a történetírók mindent elhisznek. Mint szent igazságot hirdetik mindazt, a mit irva találtak, sőt saját koruk eseményeiről is mindent feljegyeznek válogatás nélkül. Ezen mesével kevert háborús historiákat századokon át hitték a népek és büszkék voltak reá.
De támad nehány mélyebben gondolkodó fő, ki az igazat keresve, az oklevelek felé fordul. Ezeket összevetve az egykorú írókkal és a fenmaradt krónikákkal, megalapítják a történelmi kritikát.
Az ujabbkori történetírók ezen az alapon megtisztítják a nemzetek történelmét a költészettől, és igaz képet tárva elénk, a valóságra tanítanak, nem csak a háborúkról, és egyes nagy királyok viselt dolgairól, hanem a nemzetek beléletének különböző ágairól, fejlődéséről.
Némelyek ugyan a legújabb korban a kritika gyakorlásában is túlzásba esnek, és úgy vélik az igazat megtalálni, ha mindent tagadnak, ha semmit sem hisznek, és majd minden krónikás hitelét kétségbe vonják.
A történelmi kritika tisztázta, a mennyire lehet, a nemzetek eredetét is. Ma alig van valaki, a ki elhinné azt, hogy mi magyarok Jafet fiától Magogtól származunk mindannyian. De igen sokan vannak, a kik saját egyenes őseikre nézve is tévedésben élnek.
A mondai elem, a költészet, mely a nemzetek történelméből már kiveszett, még teljes mértékben él az egyes családokról szóló hagyományokban azok eredetére és leszármazására vonatkozólag.
2Az egyiknek első ismert törzse Szent Istvánnal egy napon keresztelkedett volna; a másiknak őse egy juhász volt, nemességet és földbirtokot azért nyert, mert I. Mátyás királynak egy rendkívüli örömhírt vitt meg; a harmadiké szintén juhász lett volna, ki midőn a Sajó vize mellett legelteté juhait, annyi kincset talált egy barlangban, hogy abból hét várat építtetett. Valójában pedig mind a három a XIII-ik század közepéig viszi fel eredeti oklevelek alapján családfáját. Hét család van, mely a meséshírű Micz bán hét ikerfiától származtatja magát, holott a XIII-ik század közepén élt Boksa nemből való Simon és ennek hat fia vala ősapjok. Van család, mely Wasserburgi Venczellint tekinti ősének, és így idegen eredetűnek vallja magát, daczára annak, hogy okleveleik az ős magyar Kaplony nemből való származását bizonyítják.
De sok volna mindazon tévedéseket elősorolni, melyek részint a hagyomány, részint pedig azáltal terjedtek el és mentek át a köztudatba, mert egyszer valaki úgy irta meg. A hagyománynak még csak van jogosultsága, de az utóbbinak nincs.
E zavart nagyban nevelték a mult század genealogusai, kik két táborra oszthatók. Az egyik czélzatos hamisítványokat gyártott (Trophaeum Domus Estorasianae), a másik minden kritika nélkül hordta és illesztette össze a nem egymáshoz illő anyagot. A keresztnevek egyformasága elegendő ok volt az azonosság megállapítására, sőt a családnevek különbözete, ha azt csak nehány betű okozta, nem nagy akadálynak tekintetett egy némely genealogus által. Egész jóhiszeműleg írta táblájára Wagner (Annal. Scepusii 4. k.), hogy Zápolya János magyar királynak Kaplai, máskép Kapolyai János országbiró volt a szépapja. Az eredeti oklevelek pedig arra tanítanak, hogy Kaplai János a Ratholt nemzetségből vette eredetét, és őse volt a Lorántffyaknak.
Eddig még nem volt érkezésünk minden egyes nevezetesebb család történelmét, leszármazását kritikailag tisztázni. Csak nehány évtizede annak, hogy a nagy Hunyadyaknak – kikre pedig oly méltán büszke nemzetünk – leszármazási fáját és faját ismerjük. De hogy csak egy párt említsek, a fejedelmi Rákóczi házé most is hézagos, valamint a bosnyák királyt adott Ujlaky-aké sem ment a zavartól és tévedésektől.
A föld mozog, nekünk is mozognunk kell; a történelem halad, irásának is haladni kell. A magyar családtörténelem nem állhat meg ott sem, a hová azt egy avatott társunk nagy, alapvető munkája által helyezé. Folytatnunk kell; hirdetni, gyarapítani, terjeszteni akarjuk a kritikailag tisztázott valót. Megneveljük vagy leszállítjuk a származási fákat úgy, mint arra az oklevelek tanítanak, hogy ezen a téren is azon fokra emelkedjünk, a melyen általános történetírásunk áll.
Ideje elérkezett, mert történetírásunk sem lehet mindaddig tökéletes, míg minden részletei tisztázva nincsenek. Egyes vidékek monographiája, vagy a történelmi geographia megirása lehetetlen az egyes családok történetének és birtokviszonyainak alapos tudása nélkül. A többi társtudományok pedig elválaszthatatlan tartozékait képezik. Oklevéltan ismerete nélkül egy lépést sem tehetünk, miután az oklevelek képezik egész történelmünk rendíthetlen alapköveit. A czímerészet, és pecsétismének ornamentikai és műtörténelmi fontosságát ki tagadná?
Mindezek alapos ismeretének terjesztésével egészben vett történetirásunknak teszünk szolgálatot.
A nemzetet csak látszólag alkotják az élő nemzedékek, valóságban tagjai annak az elhaltak is, mert a letünt nemzedékeknek nagy a befolyásuk az élőkre. Sokakat lelkesített már őseiknek dicső példája kitartó munkára, szorgalomra, nagy tettekre. Hol állanánk ma az ősök következetes munkája nélkül? Az ős idők egyszerűségében. Sok nemzedék alkotta fokozatosan mai kultur-életünket. Ismerjük meg tehát ízről ízre az alkotókat.
BÁRÓ RADVÁNSZKY BÉLA.
