III. A foszlányokról.
III. A foszlányokról.
Foszlányoknak neveztetnek a czímerekben némely süvegek, fejkötők, hasadékok. E hasadékokról némelyek azt mondják, hogy ruharészek (schleppek), mások, hogy tollak, s talán egyik sem, ha a régi dolgokat jól meggondoljuk. A sisakokat hajdan fényesen, sugárosan szokták készíteni, s aztán, hogy e fény a pajtások szemét ne sértse, vagy hogy a csiszolt részeket esőtől, portól védje, befedték valami kendővel. E sisakkendők aztán a különféle fegyverzetűeknél, megvágva; átlyukgatva, megszakgatva alakultak át úgynevezett foszlányokká s mint a sisak kiegészítő részei átjöttek a czímerészetbe is.
110Foszlányoknak nevezik a czímer ama részét, mely a sisaknak mintegy homlokától lefelé indulva, hátulsó részét körülveszi; ékesíti; a kik szigorúabbak, azt mondják, hogy foszlányok csak régi nemeseket illetnek. Az újaknak ép kendőt adnak, vagy csak egy szalagot, mint az egyházi czímerek díszítésénél. Néhol a foszlányokat hosszú emberi haj helyettesíti, néha nem jobb- és baloldalon csüngnek, hanem a sisakot hátulról követik.
