III. Horvát-, Szlavon- és Dalmátország külön czímere.
3III. Horvát-, Szlavon- és Dalmátország külön czímere.
Egészen osztakozva az országos levéltár nézetében, e királyságok egyesített czímerét, miként azt a velünk közlött dolgozat leírja, véljük megállapítandónak:
Vágott, felső részében hasított paizs, melynek első negyede Dalmátia, második negyede Horvátország, alsó fele pedig Szlavonia imént leírt czímerét tartalmazza.
A paizs fölött lévő magyar korona alakjára és szélességére, valamint a czímertartókra nézve az előbb mondottakra hivatkozhatunk.
* * *
Ennyit tartalmaz az országos levéltár dolgozata, melyben eleget téve Nagyméltóságod meghagyásának, a magyar birodalom jelenlegi alkatrészeinek czímereit tudományos alapon meghatározá.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság azonban e czímereken felűl óhajtandónak tartaná a történeti nagy (commemorativ) államczímer megállapítását is, melyben a Magyarországot jelenleg alkotó részek czímerein kívül, a volt tartományok czímerei is bennfoglaltatnának, még pedig abban az alakban, a mint ezek azon korbeli királyaink pecsétein s egyéb emlékeinken előfordulnak, mikor tényleg a magyar koronához tartoztak.
E commemorativ czímereket a heraldika mindig jogosaknak ismerte el; s hogy azok mai napig közhasználatban vannak, legyen szabad egy pár európai állam czímerére hivatkoznunk.
Ily történeti jogon jutottak be a porosz királyság nagy államczímerébe, mely ötvenkét külön czímert tartalmaz, az Avignon melletti orániai és a neufchâteli herczegségek és számos más régóta elenyészett s más birtokba kerűlt grófságok czímerei. Ezért foglal helyet Dánia czímerében a svéd czímer. A cyprusi, jeruzsálemi és örmény királyságok czímerei benn voltak a savoyai királyok czímerében stb.
Ezen országoknak s tartományoknak nevei, a mint azok királyaink czímeiben s czímereiben föltalálhatók, s a mint az ország nagy czímere a legnagyobb ünnepélyességeknél, példáúl a koronázásnál, ez országok zászlói és czímerei által mai napig is jelképeztetik, a következők: Bosznia, Cumania, Bulgária, Szerbia, Galiczia, és Lodoméria.
E királyságok czímereire nézve a régi pecséteken és érmeken kívül két főforrásunk van. Mária Teréziának 1780-ban az egyetem számára adott nagy diplomája és az V. Ferdinand király által kiadott hivatalos czímer-meghatározás, mely 1836-ban «Wappen und Titeln seiner kön. apost. Majestät Ferdinand des I. Kaiser von Oesterreich» stb. czím alatt nyomtatásban is megjelent.
Ez országok czímereire nézve a következő adatok állanak rendelkezésünkre:
1. Bosznia. Ezen királyság czímere újabb időben nagyobb vitára adott alkalmat, s ezen vita folyamán ki lőn merítve minden adat, felhasználva minden emlék, mely e kérdésre világot deríthet.
Ezen adatok egybevetéséből, hivatkozva Báró Nyáry Albert úrnak, az akadémia levelező tagjának, a magyar Tudományos Akadémia felszólítására beadott s Nagyméltóságod előtt is ismeretes dolgozatára, mely a kérdés összes anyagát felöleli, Bosznia czímerét a következőben gondoljuk megállapítandónak: Arany mezőben felhőkből jobbra kinyúló vörös mezbe öltözött, kardot tartó kar.
2. Cumania. 1248 óta viselik királyaink a Cumaniae rex czímet, s ezóta néha fel is veszik annak czímerét pecsétjeikbe.
A czímer hiteles leírásával azonban legelőször Mária Terézia említett diplomájában találkozunk, s ez szerint az a következő. Arany mezőben jobbra néző kétfarkú ágaskodó oroszlány, kiöltött nyelvvel, a paizs felső jobb sarkában vörös fogyó hold (
), a balsarkon vörös hatágú csillag.
), a balsarkon vörös hatágú csillag.
Eltér ettől az 1836-iki czímerleírás, mely a mezőt kéknek, az oroszlányt vörösnek és koronásnak, a csillagot és holdat ezüstnek mondja, s az utóbbit a paizs felső jobb sarkában, az előbbit az alsó balsarkon helyezi el.
Tekintve azonban, hogy az előbbi ábrázolás a heraldika szabályainak jobban megfelel, melyeknek egyike az, hogy ércz érczen, szín színen helyet nem foglalhat, s hogy különben is I. Ferencz és V. Ferdinand királyaink idejéből az úgynevezett nagy birodalmi pecsétek a schraffirozással a Mária Terézia meghatározta színeket mutatják föl, V. Ferdinandé még az 41836-iki czímerleírást követő időből is: a fönt adott színmeghatározást véljük elfogadandónak: Egyébként megjegyezzük, hogy a színek változtatása a heraldika terén gyakran előfordul, s ha Cumania czímerének meghatározásánál az 1836-iki leírás fogadtatnék el alapúl, az teljesen jogosult eljárás volna.
3. Bulgária. A bulgáriai király czímével királyaink IV. Béla óta csaknem szakadatlanúl élnek, sőt már előbb Imre király is felvette azt czímei közé.
Bulgária czímere I. Mátyás, II. Ulászló pecsétein s a Habsburg házból származó több királyunk érmein jobbra futó farkas vagy eb.
Az 1780-iki meghatározás szerint Bulgária czímere: Vörös mezőben három egymás fölött jobbra futó ezüst vadász-eb.
Az 1836-iki leírás Bulgáriának egészen más, emlékeinkben teljesen ismeretlen czímert tulajdonít: A kék mezőt négy ezüst pólya szeli, melyeknek két középsője közötti vörös mezőben egy ezüst farkas jobbra fut.
E leírás legnagyobb valószínűséggel egy kritikátlan, 1734-ben megjelent névtelen munka a «Cerographia Hungariae» nyomán, s hihetőleg a Szlavonia czímerével történt összezavarás által került a hivatalos kiadványba, mely először tett a négy pólyáról említést.
Legrégibb emlékeink, igaz, csak egy farkast vagy ebet mutatnak Bulgária czímere gyanánt, de az egyes alaknak többszörösítése a czímerészet történetében igen gyakori; s pusztán ezért nincs okunk Mária Terézia czímerleírását elvetnünk, annyival inkább, mert I. Ferencz és V. Ferdinand nagy pecsétei szintén a Mária Terézia által meghatározott czímert tüntetik föl.
4. Szerbia czímerére nézve a két leírás lényegben megegyez: vadkanfő, melynek torkába nyíl fúródik. Ugyanezen czímert tüntetik föl II. Mátyás és III. Ferdinand királyaink koronázási érméi, melyeken a magyar korona volt országainak czímere mellett az illető ország nevének kezdőbetűje is áll. Így Szerbiáénál az S. Úgy hogy ez minden kétséget eloszlat, s Szerbia czímerének más alakját, minőnek azt nem egy munka leírja, puszta combinátiová devalválja.
Mária Terézia leírása szerint e jobbra s fölfelé irányított természetes fekete szinű vadkanfő, melynek torkába vörös nyíl van ütve, ezüst mezőben foglal helyet; holott az 1836-iki meghatározás a mezőt vörösnek, a nyílat ezüstnek mondja. De tekintve, hogy a heraldika általános szabálya szerint, mely ugyan nem kivétel nélküli, szín színen nem ábrázoltathatik, a mi pedig az 1836-ki meghatározásban előjő, inkább a Mária Terézia-féle leírást tartjuk követendőnek, mit támogat az is, hogy az őt követő királyaink pecsétei ugyanezen színjelzés szerint metszvék.
5. Galiczia czímere, a nyílt korona, már I. Mátyás és II. Ulászló pecsétjein előjön; az előbbinél egy, az utóbbinál már két korona. Érdekes példája a czímer-alakok kettőztetésének, a mi már Bulgaria czímerénél is előfordúlt.
Azon állítást, melyet néhányan újabb időben hangoztattak, hogy t. i. e régi pecséteken a korona Bosznia czímerét jelezné, mint tarthatatlant, el nem fogadhatjuk.
Mária Terézia a koronák számát még egygyel szaporítá, s az ő leírása szerint Galiczia czímere kék mezőben három nyílt hegyes arany korona, kettő fent, egy alant.
Az 1836-iki leírás Galiczia czímerének mostani alakját állapítván meg, a történeti nagy magyar államczímer pedig e tartományoknak nem mostani, hanem akkori czímerét ölelvén magába, mikor ezek Magyarország kiegészítő részeit alkották, a Mária Terézia által leírt czímert véljük a nagy államczímerbe felveendőnek.
6. Lodoméria. Az Árpádok óta Magyarország kiegészítő részét alkotta Lodoméria czímere legelőször II. Mátyás és III. Ferdinand királyok említett koronázási érméin ábrázoltatik.
Leírására nézve Mária Terézia és V. Ferdinand szavai tökéletesen megegyeznek, s ezek szerint e czímer a következő: Kék mezőben két pólya, melyeknek mindegyike két sorban ezüsttel és vörössel hatszor koczkázott.
* * *
Ezekben véljük e tartományok czímereit megállapíthatni, s most nem marad más hátra, mint szólnunk a sorrendről, mely szerint a volt tartományok czímereit a Magyarország jelenlegi kiegészítő részeinek czímereivel egy paizsban összehozzuk.
A heraldika szabályai szerint első helyen. a királyságok czímerei állanak, azután a herczegségek, grófságok és egyéb területek czímerei következnek.
5Magyarország előbb felsorolt társországai, a jelenlegiek és a voltak, Erdély és Fiume kivételével, mind királyságok levén, ezeknek czímerei megelőzik Erdélyét és Fiuméét. Rang szerint pedig a meglevőknek adandó az elsőség a voltak ellenében.
Szem előtt tartva ezen elveket, s a mennyire lehetett, a történeti és földrajzi sorrendet, s a heraldikai és aesthetikai szempontokat, a történeti nagy államczímert a felsorolt elemek a következő rendben alkotják:
1. Szívpaizs, benne az uralkodó ház leírt czímere, mely ő Felsége és a nevében kiadott pecséteken el nem hagyható.
2. Középpaizs, mely Magyarország külön czímerét tartalmazza.
3. Háromszor hasított és kétszer vágott, azaz tizenkét (vagyis 10. és 11. mezők közti beékeléssél tizenhárom) részre osztott paizs, melynek két középső mezejét az imént leírt középpaizs foglalja el, A fenmaradt tíz (illetőleg tizenegy) részt a társországok és tartományok czímerei ily sorban töltik meg:
a) Dalmâczia,
b) Horvátország,
c) Szlavónia,
d) Bosznia,
e) Cumania,
f) Bulgária,
g) Szerbia,
h) Galiczia,
i) Lodoméria,
b) Horvátország,
c) Szlavónia,
d) Bosznia,
e) Cumania,
f) Bulgária,
g) Szerbia,
h) Galiczia,
i) Lodoméria,
k) Erdély czímerei, és végre
l) a tizedik és tizenegyedik mező közé alúlról beékelve Fiume czímere.
l) a tizedik és tizenegyedik mező közé alúlról beékelve Fiume czímere.
A paizs fölött a magyar korona, paizstartókúl pedig angyalok, félig álló és félig lebegő helyzetben, szolgálnak, Ezekre, valamint az összetétel arányaira nézve bátorkodunk a már elmondottakra hivatkozni.
Ezekben bátorkodik a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság véleményét a vele közlött dolgozatról elmondani, különös figyelmébe ajánlva Nagyméltóságodnak az imént leírt nagy államczímert, melynek törvénybe iktatása épp oly szükséges, mint a mily lehetetlen az egészet a századokon át tartott folytonosság és használatnál fogva hallgatással mellőzni.
Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletünk nyilvánítását.
Budapesten, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1884. évi január hó 31-én tartott választmányi üléséből.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság nevében:
B. RADVÁNSZKY BÉLA,
elnök.
elnök.
DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ,
titkár.
titkár.
