Püspöki és Nagy-Sarló község pecsétje.
Püspöki és Nagy-Sarló község pecsétje.
(Két pecsétrajzzal.)
Mikor kezdődött az arab számjegyek használata hazánkban, a diplomatika szakférfiai között századunk második tizedében még vita tárgya volt. Schwartner az arab számok általános használatának kezdetét, a diplomatikában a XV. századra teszi; Horvát István ez állítás ellenében a «Tudományos Gyűjtemény»-ben* kimutatja, hogy habár gyér adatokkal, de mégis bebizonyítható, hazánkban az arab számjegyeknek, a XIII. században előforduló alkalmazása. Felemlíti ennek támogatására Kun Lászlónak egy oklevelét 1283-ik évből, melyben a kettős szám, arab számjegygyel van leírva ezen tételben «2-dum antiquam consuetudinem».
1819-ik évf. XII. k. 94. lapon.
Ezen egy elszigetelt adat, melynél többet a XIII. századból nem ismerünk, nézetünk szerint Schwartner állítását az általános használatra nézve nem dönti meg a diplomatikában, nem kivált oly okiratok tekintetében, a melyek jogi cselekményekre és személyekre vonatkozólag, akár fejedelmek, akár hiteles helyek; vagy hiteles egyének, vagy magányszemélyek által adattak ki.
Mint évszámnak, az arab számjegyek használatának legrégibb példáját is nem a diplomatikában, de mint feliratban a XIV. század elejénél ismerjük. Ez a pécsi bazilikának nagy oltára fölötti felirás 1303-ból, mely azon évből Demeter mester művét örökíté meg.*
Koller Prolegomena in Hist. Ep. Quinqueeccl, tab. I. fig. 5.
Az okiratokon még a XIV. század első felében sem találkozunk arab számjegyekkel; holott annak második felében a városi jegyzőkönyvekben, számadásokban már meglehetős gyakoriak, a pecséteken pedig ez időből éppen nem fordulnak elő.
Horvát István felhoz ugyan egy példát Benger* nyomán, mit Perger is átvett Horváttól,* de Perger megjegyzi, hogy ezen egy példa, ha másnemű dolgokat illet is, az a királyi okiratokra nem alkalmazható. Horvátnak ezen adata a Zágráb melletti remetei pálos kolostor pecsétnyomójára vonatkozik, melynek körirata «Sigillum Monasterii Remetensis 1247» Az évszám Horvát István szerint arab számokkal van bevésve. Horvát maga a pecsétet nem látta, tudtomra az kiadatlan, s ha azon az évszámot arab jegyekkel jelzettnek mondja, mit sem Benger, sem Eggerer nem állít, úgy Horvát Istvánt valószinűleg az hozta tévedésbe, hogy Benger munkájában ez évszám, éppen úgy mint a többi is, arab számjegyekkel nyomattatott.
Annalium fratrum Eremit. S. Pauli. II val. 604. 1.
Perger. Bevezetés a Diplomatikába. 129. l. a) jegyzet alatt.
Horvát István tehát nem döntötte meg Schwartner azon állítását, hogy az arab számjegyek általános elterjedése a XV. század második felére esik. Sőt a mi azoknak a pecséteken való használatát illeti, eddig csak három adat, ismeretes előttünk. Az egyik V. László királynak titkos és annak kettős fejedelmi pecsétén 1456-ból.* A második 1490-ik évszámmal II. Ulászló fejedelmi pecsétje.* A harmadik Nagy-Bánya város pecsétje 1487-ik évszámmal, mely idáig arab számjegygyel ellátott községi pecsét, mint egyetlen volt ismeretes.
Schwartner. Bevezetés a Diplomatikába. Perger fordít. 128. lap; Osservatione Istoriche Dom. M. Manni; Neues Lehrgebäude der Diplomatik. Tom. III, § 372; Tab. XXXII.
Századok. 1877, 175. lap.
Mind ezekből kitűnik az, hogy még a királyi pecséteken is a XV. században, csak nagy ritkán találunk arab számjegyeket; de még ezeknél is ritkábbak a községi pecsétek, melyekbe arab számjegyek volnának bevésve.
Nem érdektelen tehát sphragistikai szempontból sem, azon községi pecséteink ismertetése, melyek arab számjegyekkel ellátva, bele nyúlnak a XV. századba, s régiebbeknek konstatálhatók az 1487-ik évi nagy-bányai pecsétnél, mert ez által mindig közelebb jutunk annak megtudásához, hogy hazánkban mily régi lehet az arab számok használata a községi pecsétnyomókon.
Ez indokolja a jelen sorok kiséretében ismertetendő pecsétlenyomat közlését is, melynek rajza az 1. szám alatt mint Püspöki község pecsétje látható.
1. szám.
A most említett pecsét egy, a gyűjteményemben levő s 1682-ik évi január 26-án kelt s Nagy-Almás községbírójához intézett levél zárlatán zöld 169viaszra borított papirosra van lenyomva. A levelet a püspökii biró Derecskey István írta. A levél szövege következő:
«Szolgálatunkat ajánljuk kegyelmeteknek. Isten sok jókkal, jó egészséggel áldja meg kegyelmeteket. Kelleték kegyelmeteket levelünk által requirálnunk, itt városunkban lakozó Pál János nevű atyánkfia jöve előnkben jelentvén, hogy az felső napokban az mely Lénárt István nevű veje itt közöttünk az világból kimúlék és el is temetteték, azon vején böcsületes emberek kezesek lettenek volna, kiket is azon úr kinek érette kezesek voltának ottan ottan háborgatna és nem is akarná hinni, hogy Lenárt István decedált volna, hanem ha arról való testimonialis levelünket vinne vagy küldene. Kivánságát azért illendőnek itélvén testálunk felőle, hogy minden bizonyal mi közöttünk ez világból az halál által kimúlt, el is temettetett már alkalmas ideje, ebben kegyelmetek ne kételkedjék, mert bizony több földes urat nem agnoscál, eleget törekedtek a kezesek, hítták haza, de nem ment. Éltesse isten kegyelmeteket jó egésségben. Püspöki die 26 Jan. 1682. Kegyelmeteknek szeretettel szolgál Derecskej István Püspöki biró (nemes) tanácsival együtt. P. S. Többet sínlett két esztendőnél ma egy holnapja eltemettetett».
A pecsét átmérője 3.05 ctm. A pecsétnyomó művezete igen primitiv kezekre vall, akár ha az alakot, akár pedig a körirat betűit tekintjük. A kerekpecsét belső körében egy pánczélos alak áll, dicskörrel feje körül, vállait két felé omló hosszú, reddős bő palást födi, jobb kezében hosszú nyelű zászlót tart, melynek lobogóján kereszt látható; baljában egy meg nem határozható tárgyat tart. Az alak attributumánál fogva, lehet Szent Mihály, Szent György vagy Szent Móricz is; minthogy azonban a püspökii templom Szent Mihálynak van ajánlva, s rendesen a község patrónusának is az tekintetik, a mely szentnek a templom dedicáltatik, valószinű, hogy ezen alak Szent Mihályt ábrázolja, mert ennek kezében is keresztes lobogó van.
A belső kör baloldalán az alak feje mellett három, bal keze alatt egy, és jobb keze alatt két, ötágú csillag van, melyek az üres helyek kitöltéseül szolgálnak. A külső körben jobbról-balról egy-egy kétszer csavart irat szalag van; ezek egyikén góth betűkkel írva olvasható
«Zigillum», a másikán «de Pispiki». A két iratszalag között, a kör mezőjében van elhelyezve az évszám arab szám jegyekkel «14 † 75». A «Sigillum de» nem eléggé jól nyomódott le a pecsétre, de az évszám és a község neve teljes épségében látható, s minden kétséget kizárólag mutatja, hogy az Püspöki község pecsétje, s a typarium 1475-ben készült.
Az eddig ismert egyetlen, arab számjegygyel ellátott községi pecsét 1487-ik évből való, ez tehát tizenkét évvel előbbre viszi községi pecséteinken az arab számjegyek használatát, s idáig ez volna a legrégibb, melyet a XV. századból ismerünk.
Kétség támadhatna még az iránt, valjon melyik Püspöki község pecsétje az éppen most leírt? minthogy magában a nagyváradi egyházmegyében is két ilynevű község van: egyik Monostoros-Ugra mellett, a másik Várad közelében. Erre nézve egész bizonyossággal mondhatjuk, hogy az utóbbi községé, mert eziránt biztos támpontot nyujt nekünk Bunyitay Vincze «A váradi püspökség története» czímű munkájában, mint hogy Püspöki történetének leirásánál* a XVI. századbeli lakosok között, mindjárt első helyen említi Derecskeyt, s ugyancsak a fentebb ismertetett 1682-ik évi levélnek irója is Derecskey, a mely levélnek zárlatán az itt lerajzolt pecsét látható.
III. köt. 289. lapon.
2. szám.
A 2. számú rajzzal magyar köriratú régi községi pecséteink számát óhajtottuk szaporítani, azon meggyőződésben levén, hogy az ilynemű publicatióval is szolgálatot teszünk hazai sphragisticánknak; ha a «Századok» által évek előtt megkezdett, az «Archaeologiai Értesítő» által folytatott, de abban hagyott ismertetését a magyar köriratú régi községi pecséteknek ismét fölveszszük; a mint ezt ezen szak-folyóirat, már folyó évi III. füzetében tényleg újra megkezdette.
Saját okirat-gyűjteményemben van egy, 1577-ik évben október havában, Nagy-Sarlóban kelt szerződés-levele az említett mezőváros előljáróságának, mely szerint hitelesen bizonyítják, hogy a mezőváros és Litassy Lőrincz között, a kis-sarlói hegyen levő Menyhért szőlő, Dóka szőlő, Thót Gyurka szőlő, hosszú szőlő, parlagh és fel szőlő nevű szőlőhegyre nézve, az évenkénti fizetés iránt egyezség köttetett. Az oklevél latin szövegű és rossz conserválása miatt nagyon hiányos. Az oklevél alján levő, sárgás viaszra borított papirosra nyomott községi pecsét azonban teljesen épen maradt, s annak a 2-ik számú ábra hű és jól sikerült rajzát tünteti fel. A tojásdad alakú pecsét hosszátmérője 1.08 ctm. A kör belsejének alsó részén emelkedő hármas halom közepéből; három buzakalász nő ki; körirata latin majusculákkal ez: «Nagy Sarló». A pecséten évszám nincsen. A metsző ügyes kezére vall, úgy a tárgyak correct rajza, mint a körirat szabályos, jó elhelyezése is.
MAJLÁTH BÉLA.
