Rozsnyai Dávid családja.
170Rozsnyai Dávid családja.
A M. Tud. Akadémia megbízásából 1867-ben Rozsnyai Dávid, az utolsó török deák munkáit kiadtam. Csaknem tizenkét év telt el azután, hogy Koncz József marosvásárhelyi tanár barátom azzal az örvendetes hírrel lepett meg, hogy Rozsnyai családi levéltárát ennek utódainál megtalálta, kik még mindig az ősi fészekben, Marosvásárhely közelében laknak. Egy ízben Marosvásárhelyt lévén, együtt mentünk ki a tisztes család látogatására, melynek udvarfalvi nemesi kuriája még egy darab a multból. Szívesen fogadtak bennünket, de más sok dolgunk miatt a levéltárt csak futólag nézhettük át. Hanem a család örömmel belé egyezett, hogy a levéltárt Koncz átvizsgálás végett magával vigye. A mi Rozsnyaira vonatkozó történelmi emlékeket talált abban, azt a Tört. Tár 1882. és 1884. évfolyamaiban közzétette. A többi okiratokból pedig összeállította a családfát, melyet alább egész terjedelmében be fogunk mutatni.
A család az erdélyi középnemességhez tartozott. A fejedelmek idejében, a XVI. század végéről kelnek az első okmányok. A mi Dávidunknak csak nagyapjáról emlékeznek meg, de anyai ágon két ízzel feljebb viszik. Köteles Lőrincznek egy fia és egy leánya van. Fia deák volt, vagy mint nevezték, Literátus, keresztnevén Bálint s ennek fia István a Bálintfi nevet veszi fel, s egyszersmind megalapítja a Bálintfi családot. A leány, Klára, másodízben Szabó, alias Rozsnyai Dávidhoz, a mi Dávidunk nagyatyjához, ment férjhez, ki a Rozsnyai családnak lőn törzsatyjává. Minden valószínűség szerint mindkét család, a Köteles és Szabó, vagy ha úgy tetszik, Bálintfi és Rozsnyai, városi, még pedig marosvásárhelyi polgároktól vette eredetét, kik nemcsak a városi, hanem az országos közéletben is szerepet játszottak.
II. Dávid volt az első, ki nagyobb politikai jelentőségre emelkedett, s hosszas és küzdelmes életében sok változást, sok rázkódást megért. Midőn tanulói pályája végén arra szánta el magát, hogy török deák legyen, oly hatalmas volt a török uralom, hogy álmában sem fordult meg a gondolat, hogy ő lesz az «utolsó török deák» s még egy negyedszázaddal élje túl ennek a hatalomnak bukását. Azon adatok, melyeket Koncz a «Tört. Tár»-ban közzé tett, azért is birnak kiváló fontossággal, mert Rozsnyai életének épen azon szakára, melyről azelőtt legkevesebbet tudtunk: fogsága történetére, vetnek világot.
Míg a portán volt Rozsnyai, ott is sokat kellett írnia: törökre fordítania az erdélyi leveleket s magyarra a portaiakat, ez volt kötelességének egy része. Midőn azután otthon török deákoskodott, ott még többet kellett dolgoznia, mert minden török levél az ő kezén ment keresztűl. Daczára ez elfoglaltságának, maga magának is jegyezgetett; ezekből teltek ki Diariumai, Naplói, melyek fennmaradt töredékeikben is, kivált az adatok fixirozása szempontjából, megbecsülhetetlenek. S a portán gyűjtött levelekből és okiratokból telt ki nagy munkájának első kidolgozása. Behatóbb irodalmi működésre nem saját jószántából választott otiuma alatt kapott elegendő időt.
Midőn Rozsnyai «Tört. Maradványai»-t közzé tettem, fogsága történetéről nem tudtam többet, mint annyit, hogy 1683-ban Szamos-Ujvártt le volt tartóztatva s ekkor fordítá a Humajum Name-t, török elbeszélések könyvét. De a Humajum Name-t magát nem ismertük akkor, azóta annak egy későbbi, Tordai által készült másolata megkerült, s a Muzeumban őriztetik. Koncz megtalálta munkájának bevezetését, s világosságot vetett e fogság történetére.
Apaffi 1678. nov. 25-én fogatta el s elébb Görgényben, utóbb Szamos-Ujvártt tartá fogságban, melynek ideje majdnem négy évig tartott, 1682. okt. 25-ig, midőn 31 erdélyi nemes vállalt érte kezességet. De mi volt az elfogatás oka, azt még ma sem tudjuk, csak annyit, hogy a kezes levél az 1682. nov. gyulafehérvári s 1683. febr. országgyűléseken állíttatott ki, melyre vonatkozólag a kezes levél így szól: «Minthogy az elmúlt 1678-ik esztendőben Mindszent havának 25-ik napján kiváltképpen való bizonyos okokra nézve az mi kegyelmes urunk ő naga mint summus iustitiarius Rosnyai Dávid deák uramot ő kigyelmét megfogtatta volt és usque ad annum proxime elapsum 1682 et diem omnino vigesimum quintum mensis similiter Octobris fogságban tartotta ő naga és akkoron osztánok az mi kegmes urunk ő naga is ő kegme ellen fellobbant haragjában csendesedvén, annyi üdők alatt való keserves rabságát szokott fejedelmi kegyelmessége szerint megtekintvén és becsűletes úri és főrenden levő híveinek gyakorlatos törekvésekre is méltó tekintettel lévén, és remélvén ezutánra Rosnyai Dávid uram ö kegme maga mindenekben jó alkalmaztatását és hűséggel való... az mi kegmes urunk ő naga ezer arany... bocsáttatta.»
Második otiumot nagyobb munka készítésére akkor nyert, midőn hívatala a török uralom bukásával s I. Apaffi Mihály halálával megszűnt. Ekkor hozzáfogott okiratgyűjteménye újabb rendezéséhez s első munkájának bővebb kidolgozásához. De azután is, hogy elkészült vele, egyik-másik főúrnak ismét lemásolgatta, javítgatott, változtatott rajta, mígnem a halál késő vénségében érte utól, akkor, midőn ai önálló erdélyi fejedelemségnek már vége volt, 1718. márcz. 4-én Fogarasban.
E bevezető sorok után lássuk a családfát.
171A ROZSNYAIAK CSALÁDFÁJA
(Összeállította Koncz József.)
Köteles Lőrincz; Köteles alias Leteratus Bálint, Fodor Erzsébet 1606-ban özvegy; Köteles Klára 1. Kovács János ilyei. 2. Szabó alias Rozsnyai I. Dávid; Bálint-fi Kristóf, Bornemisza Kata † 1678-ban.; Bálin-fi István; Kovács Mihály, Kun Anna; Zsuzsa Gáth alias Szőcs Jánosné; Pál; I. István Jenei Klára; Mihály; Ferencz; Bálint-fi János; Katalin; Dávid; István; Szőcs Dávid, Kovács Erzsébet; Kata; Judith def.; Anna; János, debreczeni nyomdatulajdonos 1677–1682.;??? II. Dávid 1. Nagy Anna, 2. Fogarasi Rebeka; Zsigmond; Mihály; Anna, Cserényi Jánosné; Ferencz; Krisztina, Kászoniné; András; Rebeka, Vajai István esperes; Zsuzsa 1697 Csikiné; I. Sámuel; Anna Irsai Istvánné; Klára Domokos Józsefné; Sáriko † 1709; Béniám Kovásznai N.?; László; I. József † 1781 julius 6. Türi Juliánna † 1787 decz. 25.; Abel; N. N. Csiki Domokosné; N. N. Káli Nagy Simonné; N. N. Gyarmatiné; III. István, Zudor; V. István Pelei Róza; Zsuzsa Mezei Sándorné; Ferencz, járásbiró; Lőrincz, honvéd; I. János Cserényi Apollonia; II. István főkormányszéki titkár, Fricsi Fekete Karolina; II. Sámuel nőtlen; Mária déllői Jármi Györgyné; Julia harasztkereki Farkas Józsefné; II. József Lukács Anna; Mária Virágháti Jánosné; Anna Dósa Samuné; III. József Orbán Karolina; Eszter Diószegi Józsefné; Diószegi Gyula; II. János Kakucsi Katalin; IV. István def.; Zsuzsa Nyárádi Istvánné; Nyárádi Károly; Sándor; György; István; Ilona; Mihály; János; Albert; Klára; Anna László Endréné; Károly Balog Mili; Lajos ügyvéd; János honvéd.
SZILÁGYI SÁNDOR.
(Összeállította Koncz József.)
Köteles Lőrincz; Köteles alias Leteratus Bálint, Fodor Erzsébet 1606-ban özvegy; Köteles Klára 1. Kovács János ilyei. 2. Szabó alias Rozsnyai I. Dávid; Bálint-fi Kristóf, Bornemisza Kata † 1678-ban.; Bálin-fi István; Kovács Mihály, Kun Anna; Zsuzsa Gáth alias Szőcs Jánosné; Pál; I. István Jenei Klára; Mihály; Ferencz; Bálint-fi János; Katalin; Dávid; István; Szőcs Dávid, Kovács Erzsébet; Kata; Judith def.; Anna; János, debreczeni nyomdatulajdonos 1677–1682.;??? II. Dávid 1. Nagy Anna, 2. Fogarasi Rebeka; Zsigmond; Mihály; Anna, Cserényi Jánosné; Ferencz; Krisztina, Kászoniné; András; Rebeka, Vajai István esperes; Zsuzsa 1697 Csikiné; I. Sámuel; Anna Irsai Istvánné; Klára Domokos Józsefné; Sáriko † 1709; Béniám Kovásznai N.?; László; I. József † 1781 julius 6. Türi Juliánna † 1787 decz. 25.; Abel; N. N. Csiki Domokosné; N. N. Káli Nagy Simonné; N. N. Gyarmatiné; III. István, Zudor; V. István Pelei Róza; Zsuzsa Mezei Sándorné; Ferencz, járásbiró; Lőrincz, honvéd; I. János Cserényi Apollonia; II. István főkormányszéki titkár, Fricsi Fekete Karolina; II. Sámuel nőtlen; Mária déllői Jármi Györgyné; Julia harasztkereki Farkas Józsefné; II. József Lukács Anna; Mária Virágháti Jánosné; Anna Dósa Samuné; III. József Orbán Karolina; Eszter Diószegi Józsefné; Diószegi Gyula; II. János Kakucsi Katalin; IV. István def.; Zsuzsa Nyárádi Istvánné; Nyárádi Károly; Sándor; György; István; Ilona; Mihály; János; Albert; Klára; Anna László Endréné; Károly Balog Mili; Lajos ügyvéd; János honvéd.
SZILÁGYI SÁNDOR.
