Szeged város czímere és pecsétje.
170Szeged város czímere és pecsétje.
(Egy pecsétrajzzal.)
Régibb városainknál gyakori eset, hogy az idők folyamán, eredeti, első czímerük és pecsétjük nagy változásokon megy át. Egy és ugyanazon városnak vagy községnek öt-hatféle pecsétje ösmeretes.
Ez az átváltozás sok esetben hibákon és tévedéseken, főképen azon alapszik, hogy a régi zivataros, háborús időkben a városok pecsétei elveszvén, rongált, néha felismerhetetlen példányokról metszettek ujat s a nem ritkán ügyetlen metsző azután egészen más alakokat produkált. Nem ritka különben még az a másik eset sem, hogy a megpecsétlenített város újért folyamodik, vagy régiből fönmaradt némely részletet kiegészített, rendszerint királyi adomány útján.
Körűlbelül mind ez a két eset megtörtént Szeged város czímerével, illetőleg pecsétjével. Eddig ismert legrégibb pecsétje a városnak, melyet itt mi is bemutatunk, Zsigmond király idejéből ered. Egyszerű kerekalju paizsban sík földön kiterjesztett szárnyu sas néz jobb felé (heraldikailag). E sas sokat hasonlít a Zsigmond császár pecsétein használtatni szokotthoz. Nem lehetetlen, hogy saját czímerképét adományozta Szegednek, hiszen tudjuk, hogy Miskolcz városának pecsétjébe meg éppen saját arczképét hagyta fölvétetni. A paizs fölött az 1490-ik évszám áll. Az egészet vonalas körben veszi körül a fölirat rendetlen minuskulás és majuskulás betűkkel:
E pecsétet már kiadta rajzban is, Szeged városának érdemes történetírója Varga Ferencz, azonban az évszámot tévesen 1480-nak olvasta.
Most, a mikor a legközelebb mult Magy. Tört. ötvösműkiállításon magát a régi és eredeti ezüst pecsétnyomót is láthattuk s alkalmunk volt arról lenyomatokat venni, alkalomszerűnek láttuk azt újból kiadni, hogy elvégre megállapodjunk a helyes évszámra nézve.
Zsigmond király 1437-ben halt meg. Szeged monographusa azonban historiailag beigazoltnak látja, hogy Szeged város pecsétjét Zsigmond királytól nyerte.
A pecséten látható 1490-ik évszám tehát csak úgy magyarázható s úgyis valószinű, hogy a XV. század végén a régi pecsét az akkori évszámmal megujíttatott.
A város 1691-ben még használja e pecsétet, mint kisebbik pecsétet, de már 1500-tól kezdve nagyobb kibővített pecséttel is él s ez az a melyet mai napig is használ, hanem hamis évszámmal.
Ez új s eléggé ismeretes pecséten «kétrétű hadi paizson jobb oldalt égszínkék mezőben a Tisza és Maros folyók lefelé futó jelképei, balfelén pedig fehér mezőben egy kiterjesztett szárnyu s karmai közt aranyozott királyi pálczát tartó fél sas látható. A paizs körvonalán, azaz annak zöld borostyánt ábrázoló kerek szegélyzetében, a következő aranynyal festett szavak olvashatók: Sigillum Regiae Civitatis Szegediensis 1200». – Ezt a pecsétet III. Károly király 1719-iki kiváltság-levelében adja, illetőleg újítja meg a város számára.
A török világ zavaraiban Szeged egyik bírája, hogy megmentse az ellenségtől, a Tisza hullámaiba veti a város pecsétjét. S a Tisza két évszázad mulva hűségesen visszaadta azt a városnak. Halászok fogták ki. E kihalászott pecsétnyomón azonban világosan az 1500-ik évszám olvasható az 1200-as helyett, a mint hogy nem is lehetett az semmi szín alatt, mert hiszen 1200-ban Szeged még nem lehetett Regia Civitas, vagyis szabad királyi város. – És fel kellett ismerni azonnal a szakértőnek, hogy akkor nem írhattak olyformáju számokkal; ha az csak ugyan 1200-as volna.
Mielőtt az új diploma kelt, úgy Bécsben, mint Laxemburgban megvizsgálták a szegedi kihalászott pecsétet és semmi ellenvetést nem találtak az 1200-as évszám ellen.
Úgylátszik a diplomatika és pecséttan még nem nagyon erős lábon állhatott akkor tájban, nálunk sem, de oda fent sem.
A királyi diploma ma is híven hirdeti a roppant tévedést:
«Hogy pedig – úgymond – föntemlített városunk iránt kimutatott eme kegyünk és kegyelmünknek még fényesebb, s örökkétartó emlékét hagyjuk s hogy az eme bővebb kedvezmény folytán az embereknek még inkább szemökbe tűnjék, annak már az ezerkétszázadik esztendőtől fogva használt harczi jelvényét (pecsétjét), melylyel az hajdanában még a néhai dicső magyar királyok által földiszíttetvén, nemessé tétetett, s mely a korábbi idők mostohasága és viszontagságai miatt, tőlök, valami balsors következtében elveszett, de legújabban, 1704-ben a Tisza folyamból a halászok által hálóval egész véletlenűl kihúzatván, a mostani szegedi polgárok és jövevények kezeibe ismét visszaszolgáltatott s nekünk is, bár megroncsolva, de az alakot ezen körirattal: «Sigillum Regiae Civitatis Szegediensis», valamint a föntebbi évet is világosan elő tüntetve, 173eredetiben fölmutattatott légyen, kegyesen helyben hagytuk s az idő viszontagságai miatt megrongáltnak helyébe, ugyanannak hasonlatosságára, új pecsétet vésetni és azzal ennekutánna is mindenkor, jövő és örök időkön át, vörös viasz használata mellett, bármily általok teendő pecsétléseknél azonképen, a mint következik élni engedtük stb.»
Ezen fejedelmi vélemény ellenében úgy Podhraczky, Jerney, valamint a város derék monographusa kimutatták, hogy az világosan tévedésen alapszik, hogy a kérdéses pecsétnyomón csakis az 1500-as évszám áll és állhat.
Szab. kir. Szeged város közönsége kegyelettel őrizze Károly király diplomáját; – de nem vét e kegyelet ellen, sőt a historiai igazságnak rója le tartozását, ha pecsétnyomójában az 1200-as helyére az 1500-as évszámot véseti, s ha másrészről az eredetileg talán még Zsigmond király által adományozott s általunk most bemutatott pecsét használatát is újból föleleveníti.
Sz.
