A SZÉKESI GRÓF BERCSÉNYI-CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE.*
60A SZÉKESI GRÓF BERCSÉNYI-CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE.*
A nagyérdemű szerző a Századok 1877. évi folyamában (679 s köv. lap s pótlék ehhez 1878. 847. 1.) közlötte a Bercsényi család genealogiáját; azóta széles alapra fektetett kutatások által sikerült azt kibővítenie, a korábbi nemzedék-rendnek egyes hézagait kitöltenie. E kutatásainak eredménye az alább közölt táblázat, mely egyúttal e hazánk történetében kiváló, s egy időben vezér-szerepet vitt család történetét, egyes tagjainak viselt dolgait is magában foglalja; s így kétségtelenül nagy értéke lesz a hazai történelem kedvelőire nézve. Szerk.
Bercsényi I. László; I. Erzsébet; I. Imre; Katalin; Boldizsár; II. László; István; II. Imre; Margit; Borbála; Zsófia; I. Zsuzsánna; III. László; III. Imre; II. Erzsébet; I. Miklós gróf; I. Miklós, gróf; II. Miklós, gróf; IV. László; II. Zsuzsánna; IV. László; Anna; V. László;
2 A családnak legelső őse, kitől a leszármazást oklevelileg ki lehet mutatni. Akadunk ugyan még korábban élt s hasonló nevet viselő egyénekre; így példáúl Gúthi Ország Mihály nádornak 1470-ben a pozsegai káptalanhoz intézett oklevele (eredetije a M. Tört. Társulat tulajdona) említ egy Nicolaus de Berchyn nevű s a pozsegamegyei «Berch˙n» (Bercsény) községben lakozó és birtokos nemest; de családi összeköttetését és leszármazását továbbra vezetni nem lehet; s így azt sem lehet kimutatni, valjon őse volt-e a II. Lajos korában élt Bercsényi Lászlónak.
3 Fia László ez évben feketével pecsétel, – tán atyját gyászolá.
4 A versailles-párisi udvarnál nagy fényben élő úrnő. Falusi birtokuk Lusancy. Lászlón kívül, állítólag még három (leány?) gyermekük volt, kikkel a grófnő, férjének Bécsbe menekülésekor Hollandiában élt. Ott haltak-e el? és mikor? – többé semmi nyomuk.
Bercsényi I. László.* 1525. II. Lajos király udvarnoka («aulae regiae familiaris») 1531., 1534., 1535., 1544., 1546. és 1547-ben oklevelileg emlitve, mint Hontban és Barsban birtokos nemes. (Neje, 1544. Cecilia, («Domina Cecilia») 1549. már özvegy.); I. Erzsébet 1574. Nemzetes Orgonás Lászlónak, előbb nzetes Deméndy Andrásnak özvegye; Nyitrában birtokos; Deméndy Orsolya. (1580. Kálnai Etthre Mihály honti alispán neje.); Deméndy Anna. (1574. Varasdi Prydoyewych Tamás Deákné.); I. Imre. Báthory István, majd Kristóf erdélyi fejedelmek udvari főember-szolgája; 1577. nyeri az utóbbitó örök-adományúl a marosszéki Székest és űKendeőt. - Mh. 1584. előtt. (neje, Saárossy Zsófia, 1589. után Pekrovinai Pekry Istvánné.); Katalin. 1563. Mérgesi Poky Menyhért győri alispán neje, 1582. annak már özvegye; Boldizsár. 1549. megöletik a Dunaparton, mint gyermek, nevelőjével és szolgáival együtt, állítólag Bornemisza Sebestyén által.; II. László. báthory Zsigmond híve, 1596. szörényi bán. (Neje. 1589. elejétől, Baládffy Borbála, előbb Pekry Gáborné.); István (Neje, 1607. Sóvári Soós Borbála, utóbb Balogh Mátyásné, végül Rácz Máténé.); II. Imre. Szül. 1590. Sólymosi várát s uradalmát 1616. Bethlen Gábor Lippával átadja a töröknek. 1617. Bercsényi Rómába és Palastinába utazik. Szent-Sír lovagja, 1625. Bethlen Gábor követe a budai vezérhez, 1626. Erdélyből vallási véres versengés miatt Magyarországba költözik, 1629. Bethlen Gábornál jár, 1631 a Szent-Földre zarándokol, 1633. magy. kir. udv. kamarai tanácsos Pozsonyban. Kassán, 1634. II. Ferdinánd követe I. Rákóczi Györgynél, 1637. 5000 aranyat kölcsönöz III. Ferdinándnak, portai követ, 1638. nógrádi főkapitány, 1639. újból diplomatiati küldetésben jár Rákóczinál, báróvá és huszárezredessé lesz, s mint huszártábornok vitézül esik el a svédek ellen, Prága alatt 1639. sept. 24–25. Nagy jószágszerző volt. (neje. Magyar-Peterdi Lugassy Borbála, mh. 1652. Hódmező-Vásárhely város és roppant uradalom e nő hozománya.); Margit Ákosfalvi Fichior Péterné, 1625. özvegy, gyermekes, ivadéka 1699-ben Gyulay Sándor; Borbála Gyalakúti Lázár Jánosné, kitől a gr. Lázár-család gyalakúti ága; Zsófia. Kaáli Kún Jánosné, 1615., megh. 1633. Kitől a Sófalvi Illyés-ek, Székesnek maig birtokosai; I. Zsuzsánna. Farnasi Géczy (helyesebben Ablancz-Kürthi Ghyczy) Györgyné 1632–1643. özvegy, magtalan; III. László. 1641–1647. Damásdi főkapitány, majd öcscseivel együtt II. Rákóczi György udvarában és és e fejedelem mellett hadakozik. 1656. oct. havában már nem élt. Nőtlen.; III. Imre. 1641. Érsek-Újvártt végbeli tiszt. 1645. tisztéről megválván, ősi jószágaira Biharba, majd Erdélybe kerül. Ő is II. Rákóczi György hive. 1656. még él de nőtlen; II. Erzsébet Szent-Klára szerzetbeli zárdaszűz Nagy-Szombatban, Pozsonyban 1646, 1652–1657. 1662 és 1671. mint a Pozsonyi Clarissa-convent fejedelem-asszonya ad ki több okmányt. Kolostori neve: Susanna-Elisabetha; I. Miklós, gróf.
* A családnak legelső őse, kitől a leszármazást oklevelileg ki lehet mutatni. Akadunk ugyan még korábban élt s hasonló nevet viselő egyénekre; így például Gúthi Ország MIhály nádornak 1470-ben a pozsegai káptalanhoz intézett oklevele (eredetije a M. Tört. Társulat tulajdona) említ egy Nicolaus de Berchyn nevű s a possegamegyei «Berchyn» (Bercsény) községben lakozó és birtokos nemest; de családi összeköttetését és leszármazását továbbra vezetni nem lehet, s így azt sem lehet kimutatni, valjon őse volt-e a II. Lajos korában élt Bercsényi Lászlónak.
61I. Miklós, gróf. Szül. 1633-1634. Nagy-Szombatban, majd a bécsi egyetemen tanúit; 1653. László bátyjával a regensburgi német birodalmi gyűlésen járt Ferdinánd császárnál; ezután Erdélybe költözvén, II. Rákóczi György fejedelem oldalánál ennek moldovai, lengyelországi és törökellenes hadjárataiban részt vőn; 1660. a gyalui ütközet után Magyarországba visszatér, gr. Forgách Ádámmal a pöstyéni birtok iránt kiegyezik, szerzi Brunóczot és Temetvényt; Érsek-Újvárott a lovasság parancsnokává lesz; x663. vitézül küzd Párkánynál és a vár védelmében; előbb ideiglenes, majd 1667. decretális bányavidéki vice-generális; aranysarkantyús vitéz, kir. kamarás és belső titkos tanácsos; 1683. a nádori seregek vezére, majd - kényszerűségből - Thökölynek hódol; 1684. Lengyelországból visszatérve, ismét bányavidéki és érsek-újvári generális; 1686. aug. 12. kir. huszártábornok. Hősi részt vesz Buda ostromában. 1687. sept. 14. fiával együtt grófi rangra emeltetik. Mh. 1689. június elején, Buda alatti táborában.
(Neje, 1664. gróf Rechberg-Rothenlöwen Mária-Erzsébet, özvegy gróf Forgách Györgyné; meghalt 1684.);
II. Miklós, gróf. Szül. 1663. sept.-oct. Temetvény várában. A nagy-szombati egyetemen tanúit, honnét hg. Esterházy Pál nádor udvarába ment. 1683-ban atyjával Thököly oldalánál, majd ismét itthon, a bányavidéki tábornokság területén, hol a török ellen már igen ifjan hadiszolgálatba lép. 1685. május 22. vágséllyei kapitány; 1686. Buda vára vívásánál rendkívül kitűnteti magát, a miért a 21éves fiatal hős, 1686. deczember 15. Szeged vára és a hozzátartozó véghelyek főkapitányává, ezredesi ranggal, neveztetik ki; 1687. aranysarkantyús vitéz; ott küzd Harsánynál és Észéknél; 1691. Unghvármegye örökösfőispánja, királyi kamarás és tanácsos, kir. ezredes és érsekújvár-bányavidéki helyettes tábornok; 1695. a felső XIII vármegye követe az udvarhoz; 1696-98. felsőmagyarországi választott orsz. főhadibiztos; 1701. aprilban, mint II. Rákóczi Ferencz fejedelemmel I. Lipót császár ellen összeesküvő üldöztetvén, Brunóczról Lengyelországba menekül, hol előkészíti a fölkelés művét; 1702. fejére 10,000 frt vérdíj tűzetik ki;1703 júniusban diadallal nyomúl az országba, s a szabadságháború megteremtője, szervezője, fáradhatatlan fővezére; sok hadjáratot, ütközetet tervez, vív és vezet személyesen vagy alvezéreivel, nyolcz esztendőn át; leleményes, éles elméjű, tág látkörű diplomata is. 1705. a nemzeti Confoederatió megalakúlván, ennek orsz. főtábornoka s a kormánytanács első senatora; 1706. a békealkudozásokat Anglia és Hollandia közvetítése mellett vezeti; 1707.fejedelmihelytartó; 1707. Varsóban Nagy Péter czár s Rákóczi közt véd- és daczszövetséget köt, XIV. Lajostól 100,000 lívre értékű díszajándékban részesül, s Rákóczitól Bajmócz és Murány várait kapja; 1710. végén Lengyelországba indúl, az orosz segély szorgalmazása végett. A szathmári béke kedvezményét visszautasító. 1711-1716. lengyel földön Bržan várában él; 1716. a fényes porta meghívására a bujdosókkal Chotzimba s az Al-Dunához a nagyvezír táborába utazván, vele szövetkezik, s 1717. húszezer törökkel Orsovánál beüt, Mehádiától Faesetig nyomúi, de visszavonúlni kénytelen. Megh. Rodostóban, Rákóczi karjai között, 1723. nov. 6.
(Első neje, 1688-1691. Homonnai gróf Drugeth Krisztina, (kitől gyermekei.) Mh. 1691. mart. 17. Tavarnokon. Második neje 1693-1723. Keresszegi gr. Csáky Krisztina. Mh. 1723. Rodostón. Harmadik neje oct. L 3-tői haláláig Ns. Kőszeghy Zsuzsána.
62IV. László. Szül. 1689. aug. 3. Eperjestt. Tanúlt Unghvárott s Kassán. 1704. őszszel Kassa capitulatiójával vissza atyjához, illetőleg Rákóczi udvarába kerülvén, e fejedelem neveié őt fel, atyai gonddal s szeretettel. 1708. Rákóczy nemes testőrségében százados és korasétás, s aug. 3. a trencsényi ütközetben rettenthetlen bátorságával és a fejedelem személyéhez való rendkívüli, halált megvető ragaszkodásával nagyon kitűnik; 1710. jan. 22. jelen van Romhánynál; atyja helyett 1709-1710. többször működik mint unghi főispán; 1711. jan. elején családi várát Unghvárt szereli föl ellenállásra s parancsnokot iktat be; februárban a fejedelemmel Lengyelországba távozik; Rákóczi 1712. Francziaországba küldi őt, s ajánlatára XIV. Lajos király testőr-granátosainak századosává nevezi ki; 1719. ezredessé lévén, Rodostóba jő s Törökországban magyar menekültekből szervez tulajdon huszárezredet, franczia szolgálatban, (Hussards de Berchiny). 1733. dandárnok, 1738, tábornok, 1742. altábornagy, 1733. a Szent-Lajos-rend nagykeresztese, Leszczinszky Szaniszló király, Lotharingia és du Bar herczegségek főlovászmestere; 1738. Francziaország marsallja maréchal de France"). 1739. Mária-Terézia amnestiálja őt s utódait. Mh. 1778. Lunevilleben.
(Neje, x726. máj. g-tői, Anne-Catherine de Wiet-Girard. Mh. 1766. aug. 24. Nagyon előkelő nemes családból; atyja mérnökkari tábornok volt Alsace-ban.)
II. Zsuzsána. A pozsonyi Orsolya-szüzek zárdájában neveltetett. 1707. gr. Zichy Péterhez megy nőül, kinek özvegye 1726. Ó-Budán.
Gr. Zichy Josepha. (Férje 1744 gr. Orssich Kristóf, ki től a horvátországi gr. Orssichok.)
(Neje, 1664. gróf Rechberg-Rothenlöwen Mária-Erzsébet, özvegy gróf Forgách Györgyné; meghalt 1684.);
II. Miklós, gróf. Szül. 1663. sept.-oct. Temetvény várában. A nagy-szombati egyetemen tanúit, honnét hg. Esterházy Pál nádor udvarába ment. 1683-ban atyjával Thököly oldalánál, majd ismét itthon, a bányavidéki tábornokság területén, hol a török ellen már igen ifjan hadiszolgálatba lép. 1685. május 22. vágséllyei kapitány; 1686. Buda vára vívásánál rendkívül kitűnteti magát, a miért a 21éves fiatal hős, 1686. deczember 15. Szeged vára és a hozzátartozó véghelyek főkapitányává, ezredesi ranggal, neveztetik ki; 1687. aranysarkantyús vitéz; ott küzd Harsánynál és Észéknél; 1691. Unghvármegye örökösfőispánja, királyi kamarás és tanácsos, kir. ezredes és érsekújvár-bányavidéki helyettes tábornok; 1695. a felső XIII vármegye követe az udvarhoz; 1696-98. felsőmagyarországi választott orsz. főhadibiztos; 1701. aprilban, mint II. Rákóczi Ferencz fejedelemmel I. Lipót császár ellen összeesküvő üldöztetvén, Brunóczról Lengyelországba menekül, hol előkészíti a fölkelés művét; 1702. fejére 10,000 frt vérdíj tűzetik ki;1703 júniusban diadallal nyomúl az országba, s a szabadságháború megteremtője, szervezője, fáradhatatlan fővezére; sok hadjáratot, ütközetet tervez, vív és vezet személyesen vagy alvezéreivel, nyolcz esztendőn át; leleményes, éles elméjű, tág látkörű diplomata is. 1705. a nemzeti Confoederatió megalakúlván, ennek orsz. főtábornoka s a kormánytanács első senatora; 1706. a békealkudozásokat Anglia és Hollandia közvetítése mellett vezeti; 1707.fejedelmihelytartó; 1707. Varsóban Nagy Péter czár s Rákóczi közt véd- és daczszövetséget köt, XIV. Lajostól 100,000 lívre értékű díszajándékban részesül, s Rákóczitól Bajmócz és Murány várait kapja; 1710. végén Lengyelországba indúl, az orosz segély szorgalmazása végett. A szathmári béke kedvezményét visszautasító. 1711-1716. lengyel földön Bržan várában él; 1716. a fényes porta meghívására a bujdosókkal Chotzimba s az Al-Dunához a nagyvezír táborába utazván, vele szövetkezik, s 1717. húszezer törökkel Orsovánál beüt, Mehádiától Faesetig nyomúi, de visszavonúlni kénytelen. Megh. Rodostóban, Rákóczi karjai között, 1723. nov. 6.
(Első neje, 1688-1691. Homonnai gróf Drugeth Krisztina, (kitől gyermekei.) Mh. 1691. mart. 17. Tavarnokon. Második neje 1693-1723. Keresszegi gr. Csáky Krisztina. Mh. 1723. Rodostón. Harmadik neje oct. L 3-tői haláláig Ns. Kőszeghy Zsuzsána.
62IV. László. Szül. 1689. aug. 3. Eperjestt. Tanúlt Unghvárott s Kassán. 1704. őszszel Kassa capitulatiójával vissza atyjához, illetőleg Rákóczi udvarába kerülvén, e fejedelem neveié őt fel, atyai gonddal s szeretettel. 1708. Rákóczy nemes testőrségében százados és korasétás, s aug. 3. a trencsényi ütközetben rettenthetlen bátorságával és a fejedelem személyéhez való rendkívüli, halált megvető ragaszkodásával nagyon kitűnik; 1710. jan. 22. jelen van Romhánynál; atyja helyett 1709-1710. többször működik mint unghi főispán; 1711. jan. elején családi várát Unghvárt szereli föl ellenállásra s parancsnokot iktat be; februárban a fejedelemmel Lengyelországba távozik; Rákóczi 1712. Francziaországba küldi őt, s ajánlatára XIV. Lajos király testőr-granátosainak századosává nevezi ki; 1719. ezredessé lévén, Rodostóba jő s Törökországban magyar menekültekből szervez tulajdon huszárezredet, franczia szolgálatban, (Hussards de Berchiny). 1733. dandárnok, 1738, tábornok, 1742. altábornagy, 1733. a Szent-Lajos-rend nagykeresztese, Leszczinszky Szaniszló király, Lotharingia és du Bar herczegségek főlovászmestere; 1738. Francziaország marsallja maréchal de France"). 1739. Mária-Terézia amnestiálja őt s utódait. Mh. 1778. Lunevilleben.
(Neje, x726. máj. g-tői, Anne-Catherine de Wiet-Girard. Mh. 1766. aug. 24. Nagyon előkelő nemes családból; atyja mérnökkari tábornok volt Alsace-ban.)
II. Zsuzsána. A pozsonyi Orsolya-szüzek zárdájában neveltetett. 1707. gr. Zichy Péterhez megy nőül, kinek özvegye 1726. Ó-Budán.
Gr. Zichy Josepha. (Férje 1744 gr. Orssich Kristóf, ki től a horvátországi gr. Orssichok.)
IV. László.
III. Miklós. (Miklós-Ferencz.) Szül. 1736. nov. 26. XV. Lajos királynál "premier gentilhomnedelachambre";Szaniszló király kamarása (chambellan), Lothringia és du Bar főlovászmestere en survivance, a Bercsényi-huszárok ezredese. Ezek élén esett el Hannoverben, ifjan, 1762. febr. 9. (Neje, 1757. máj. z. óta : Agnes-Victoire de Berthelot, Baronesse de Baye, kir, udvarhölgy, Baye tbgy leánya.
Ferencz. (Ferencz-Antal, László-Ferencz-Antal.) Szül. 1744. jan. 17. A máltai lovagrendbe fölvétetett 1752. febr. 23.; 1761. a Chamborand-huszároknál, majd bátyja ezredében százados; bátyja eleste után, 1762. mart. 2. a Bercsényi-huszárok ezredesévé lőn; 1768. Lotharingia és du Bar főlovászmestere; 1769. a Carmelhegyi és jeruzsálemi Szent-Lázárrend lovagja; 1 784. jan. 1. kir. lovas-tábornok; 1789.a forradalmiakelől, nejét, gyermekeit hátrahagyva, menekülnie kell Pórisból; 1791. mint hű royalista s XVI. Lajos és Mária-Antoinette bizalmas, kedves embere, a király öcscsével Artois gróffal Bécsbe küldetik. Pozsonyban és Vedréden él; 1802. a magyar főrendi tábla tagja. (Magyarúl tökéletesen beszélt.) Mh. 1 Bog. ?* (Bátyjának eleste után a máltai rendből kilépvén, megnősült. Neje : PrudenceThérese Adelaide Comtesse de Santo-Domingo.)*
Anna. D'Oudenard gr.-né?)
N. N.; N. N. (Kis korukban elhalt két gyermek.)
V. László. Szül. Pórisban, 1781. oct. 13. 1798-99- a bécsi Theresianum lovag-akadémia növendéke, honnét 1799. tavaszán hadnagygyá neveztetik ki az ekkor Olaszországban táborozó g-dik huszárezredbe. Vitézül végigküzdi az 1799., 1800., 180i., 1805., i809., 1813. 1814, és 1815-diki hadjáratokat. - 1799 sept. 17-én Rivolinál a még nem 1 8 éves hadnagy tüzesen rohan az ellenségre, lovát alóla ellövik, s csak Vendégh nevű vénkáplárja menti meg a. vakmerőt; 1801. főhadnagygyá, 1805. századossá lesz, s ez utóbbi év oct. 30-án Caldieronál fogságba kerül, de kiszabadúl. 1809. elején, mint I. oszt. százados áttétetik a 10-ik huszárezredhez, s az ápril 19., 21. és 22-diki ütközetekben, bajor földön, rendkívül kitűnteti magát; april 23. Regensburgnál sebet kap. Ennek daczára ott küzd május 21-22. Aspernnél, jul. 5-12. Wagramnál, jul. 13. Austerlitznél. 18t3 Olaszországban harczol s ismét babért nyer; 1814. febr. 8. Peschiera alatt csak félszázad huszárral, két esquadron franczia lovast és egy század gyalogot vakmerőül megrohan, legázol, szétszór s a várba űz, 30 lovas chasseurt elfogván; e hösiességeért decoráltatik és számfeletti őrnagygyá léptettetik elő, (febr. 22. Villafranca.) 1815. mart. 9. cs. kir. kamarássá lesz, mint I. őrnagy helyeztetik át a 7-dik huszárezredhez, s Olaszországban a nápolyi alkirály ellen harczol; april 10. Pistojánál s Flórmez alatt tűnik ki; april 21. átusztatja a rohamos Ronco vizét s az ellent megrohanja, szétveri, üldözi; május 21. bevonúl Nápolyba, jun. 29. Rómában a pápánál tiszteleg; júliusban be Dél-Franeziaországba, honnét oct. végén indúl ezredével hazafelé; 1823. oct. 11. alezredessé lesz a 10-dik huszárezrednél, melylyel Zemplénmegyében (ő maga, ősei székhelyén Homonnán) állomásoz; 18z5. Unghvármegye fölír a királyhoz : adományozza vissza a közbecsülésben álló vitéz huszártörzstisztnek ősei unghvári uradalmának legalább részét. 1831. a lengyel forradalom kitör, kik ellen harczolni Bercsényi nem akarván, aug. 5-én nyugalomba vonúl Kassára. - Személyes bátorságát, magasabb hadiképességeit, a történelemben és földrajzban való szép jártasságát, olvasottságát, s a társaséletben - bizonyos büszke tartás mellett is - megnyerő modorát, fölebbvalói úntalan dicsérik. Magyarúl,, németül, francziáúl tökéletesen beszélt, írt.Daliás szépségű férfiú vala, mindvégig nőtelen. Megh. Kassán, i835. nov. 28-án, s vele a Székesi Gróf Bercsényi név sírba szállt.
III. Miklós. (Miklós-Ferencz.) Szül. 1736. nov. 26. XV. Lajos királynál "premier gentilhomnedelachambre";Szaniszló király kamarása (chambellan), Lothringia és du Bar főlovászmestere en survivance, a Bercsényi-huszárok ezredese. Ezek élén esett el Hannoverben, ifjan, 1762. febr. 9. (Neje, 1757. máj. z. óta : Agnes-Victoire de Berthelot, Baronesse de Baye, kir, udvarhölgy, Baye tbgy leánya.
Ferencz. (Ferencz-Antal, László-Ferencz-Antal.) Szül. 1744. jan. 17. A máltai lovagrendbe fölvétetett 1752. febr. 23.; 1761. a Chamborand-huszároknál, majd bátyja ezredében százados; bátyja eleste után, 1762. mart. 2. a Bercsényi-huszárok ezredesévé lőn; 1768. Lotharingia és du Bar főlovászmestere; 1769. a Carmelhegyi és jeruzsálemi Szent-Lázárrend lovagja; 1 784. jan. 1. kir. lovas-tábornok; 1789.a forradalmiakelől, nejét, gyermekeit hátrahagyva, menekülnie kell Pórisból; 1791. mint hű royalista s XVI. Lajos és Mária-Antoinette bizalmas, kedves embere, a király öcscsével Artois gróffal Bécsbe küldetik. Pozsonyban és Vedréden él; 1802. a magyar főrendi tábla tagja. (Magyarúl tökéletesen beszélt.) Mh. 1 Bog. ?* (Bátyjának eleste után a máltai rendből kilépvén, megnősült. Neje : PrudenceThérese Adelaide Comtesse de Santo-Domingo.)*
Anna. D'Oudenard gr.-né?)
N. N.; N. N. (Kis korukban elhalt két gyermek.)
V. László. Szül. Pórisban, 1781. oct. 13. 1798-99- a bécsi Theresianum lovag-akadémia növendéke, honnét 1799. tavaszán hadnagygyá neveztetik ki az ekkor Olaszországban táborozó g-dik huszárezredbe. Vitézül végigküzdi az 1799., 1800., 180i., 1805., i809., 1813. 1814, és 1815-diki hadjáratokat. - 1799 sept. 17-én Rivolinál a még nem 1 8 éves hadnagy tüzesen rohan az ellenségre, lovát alóla ellövik, s csak Vendégh nevű vénkáplárja menti meg a. vakmerőt; 1801. főhadnagygyá, 1805. századossá lesz, s ez utóbbi év oct. 30-án Caldieronál fogságba kerül, de kiszabadúl. 1809. elején, mint I. oszt. százados áttétetik a 10-ik huszárezredhez, s az ápril 19., 21. és 22-diki ütközetekben, bajor földön, rendkívül kitűnteti magát; april 23. Regensburgnál sebet kap. Ennek daczára ott küzd május 21-22. Aspernnél, jul. 5-12. Wagramnál, jul. 13. Austerlitznél. 18t3 Olaszországban harczol s ismét babért nyer; 1814. febr. 8. Peschiera alatt csak félszázad huszárral, két esquadron franczia lovast és egy század gyalogot vakmerőül megrohan, legázol, szétszór s a várba űz, 30 lovas chasseurt elfogván; e hösiességeért decoráltatik és számfeletti őrnagygyá léptettetik elő, (febr. 22. Villafranca.) 1815. mart. 9. cs. kir. kamarássá lesz, mint I. őrnagy helyeztetik át a 7-dik huszárezredhez, s Olaszországban a nápolyi alkirály ellen harczol; april 10. Pistojánál s Flórmez alatt tűnik ki; april 21. átusztatja a rohamos Ronco vizét s az ellent megrohanja, szétveri, üldözi; május 21. bevonúl Nápolyba, jun. 29. Rómában a pápánál tiszteleg; júliusban be Dél-Franeziaországba, honnét oct. végén indúl ezredével hazafelé; 1823. oct. 11. alezredessé lesz a 10-dik huszárezrednél, melylyel Zemplénmegyében (ő maga, ősei székhelyén Homonnán) állomásoz; 18z5. Unghvármegye fölír a királyhoz : adományozza vissza a közbecsülésben álló vitéz huszártörzstisztnek ősei unghvári uradalmának legalább részét. 1831. a lengyel forradalom kitör, kik ellen harczolni Bercsényi nem akarván, aug. 5-én nyugalomba vonúl Kassára. - Személyes bátorságát, magasabb hadiképességeit, a történelemben és földrajzban való szép jártasságát, olvasottságát, s a társaséletben - bizonyos büszke tartás mellett is - megnyerő modorát, fölebbvalói úntalan dicsérik. Magyarúl,, németül, francziáúl tökéletesen beszélt, írt.Daliás szépségű férfiú vala, mindvégig nőtelen. Megh. Kassán, i835. nov. 28-án, s vele a Székesi Gróf Bercsényi név sírba szállt.
* Fia László ez évben feketével pecsétel, – tán atyját gyászolá.
* A versailles-párisi udvarnál nagy fényben élő úrnő. Falusi birtokuk Lusancy. Lászlón kívül, állítólag még három (leány?) gyermekük volt, kikkel a grófnő, férjének Bécsbe menekülésekor Hollandiában élt. Ott haltak-e el? és mikor? – többé semmi nyomuk.
