Genealogisches Taschenbuch der Adeligen Häuser.
Genealogisches Taschenbuch der Adeligen Häuser.
Zehnter Jahrgang. Brünn. 1885.
A Diesbach-család czímerének kitünően sikerült rajzával, s a szerkesztőnek Dachsenhausen Sándornak rövid előszavával ellátva, e genealogiai zsebkönyv, a tőle megszokott pontossággal az idén is annak idejében megjelent. Összesen 323 családról tartalmaz adatokat, s ezek közül az osztrák és németországi nemesség köréből 117 családról a most megjelent kötet nyújt legelőször felvilágosítást. Tekintve azon szoros összeköttetést, melyben hazánk nemessége az említett országokéval századok óta állott, azt hiszem, nem lesz fölösleges e folyóirat hasábjain annak ismertetésére és méltatására pár szót szentelni.
Ha végig tekintünk e zsebkönyv-vállalatnak megelőző kötetein s figyelemmel kisérjük azoknak fejlődését eleitől kezdve, örömmel constatálhatjuk, hogy az évről évre egyre tökéletesebb alakban lát napvilágot, s hogy már régóta szilárd gyökeret vert az érdeklődő körökben s így biztos jövőnek néz elébe. E tekintetben kétségtelenűl a szerkesztés vezetőjének szigorú kritikával gyakorolt eljárása hatott leginkább, s a közlött adatoknak megrostálása okozta azt, hogy a vállalat ily hamar jutott közkedveltségre más régibb keletű és szintén szigorú kritikával szerkesztett vállalatokkal szemben is.
A legelső kötetek ellen, melyek Lange von Burgencron szerkesztése mellett jelentek meg, sok kifogást lehet tenni; s ennek tulajdonítandó az, hogy azoknak nem volt nagy keletük. Az első szerkesztőtől Weittenhiller (jelenleg a bécsi heraldikai társaság havi folyóiratának szerkesztője; ő állította össze a salzburgi nemességről szóló részt is a Nürnbergben megjelenő Siebmacher-féle vállalat számára) vette át a vezetést. Ő már megkezdé a családok eredetéről szóló mesés tudósításokat, melyek az első kötetben még nagy mértékben szerepelnek, igazi historiai értékükre leszállítani, s ezzel kapcsolatban sok becsempészett s a sorrendbe rég fölvett családra nézve a kérdést fölvetni, miféle jogczím alapján birják czímeiket s kiváltságos állásukat.
Az ő utódja a szerkesztésben ennek jelenlegi vezetője Dachsenhausen, az ismeretes genealogus s a legkiválóbb czímer-rajzolók egyike, a ki e téren hazája legelső művészeit nemcsak utolérte, hanem túl is szárnyalta, a Weittenhiller által regkezdett irányban vitte tovább a vállalatot, sőt a kritika szabályait talán még szigorúbban is alkalmazta; ő azután végleg megtisztítá az almanachba nem tartozó családoktól az addig vegyes társaságot s halomra döntötte az előbbi kötetekbe esetleg becsúszott s történelmileg nem támogatott hagyományokat és családeredeti meséket. Az a liberalis eljárás, melyet a megelőző kötetek szerkesztői e tekintetben nem helyesen gyakoroltak, ellenkezett a vállalat természetével és czéljával; s ez okozta azt, hogy hosszú időn keresztül a németországiak idegenkedő szemmel tekintettek az új vállalatra, melynek kritikátlansága által a fölvétel tekintetében a kötetek gyakran igen vegyes társaságot fűztek össze.
Jelenleg a helyzet ezen téren is javult, s a mostani szerkesztő aegise alatt megjelent kötetek valóban méltó és egyenrangú folytatásai és kiegészítői a gothai almanachnak, mely jó hírét éppen szigorú eljárása által vetette meg.
A magyarországi és erdélyi nemesség a megelőző kötetekben igen tekintélyes helyet foglalt el; de mióta hazánkban is egyre jobban közeledik kiviteléhez az a törekvés, hogy a magyarországi családok történetét és genealogiai viszonyait külön Nemzetségi Zsebkönyvben óhajtjuk megvilágítani, azóta a brünni almanach nem közöl új adatokat a már-előfordult magyar családokról, sem pedig újakat nem vesz föl ismertetés czéljából; de erdélyi eredetű családok (mintha ezeknek külön nemességük volna) még mindig beküldik a reájok vonatkozó adatokat s ezeket az almanach híven közli. Itt-ott ugyan találkozunk magyar családokkal is, de ezek olyanok, melyek vagy lakóhelyük változtatása vagy házassági összeköttetés vagy hivataluk által ausztriai honosságot nyertek.
Reánk nézve különösen érdekesek azon jelenleg németországi családok, melyek tős gyökeres (s csak ritkán megcsonkított) magyar nevet 88viselnek s magyarországi származásukat okleveles alapon ki tudják mutatni, úgy szintén ma is viselt czímerük kétségtelenül magyar jelleget mutat föl. Fölösleges megjegyeznem, hogy nem sorolom ezek közé a kis-rhédei Rhédeyek németországi családját, a mint nem soroznám ide a Báthory grófokat, a Simolin bárókat, ha nemzedékrendjöket a kötet tartalmazná. Máskép áll azonban a dolog a jelenleg poroszországi Zerdahelyi, Beőczy, Máday stb. családokkal szemben, kikről e kötetben felvilágosításokat találunk.
A szerkesztő Dachsenhausen szigorúan ellenőriz minden adatot, melyet hozzá beküldenek, s ha csak lehetséges, mielőtt sajtó alá adná valamely család beküldött adatait, összehasonlítja a czímert, a rajzokat a bécsi és berlini nemesi levéltárban (Adels-Archiv) őrzöttekkel, s a hol kétsége merül föl, a családoktól bekéri a nemességöket és leszármazásukat igazoló okleveleket. Csakis ily eljárással lehetett a vállalat teljesen megbizhatóvá s adatai igazakká; értékét emeli még, hogy a czímerek szigorúan a heraldika szabályai szerint vannnak leírva.
CSERGHEŐ GÉZA.
