J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch, in einer neuen vollständig geordneten und reich vermehrten Auflage.
85J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch, in einer neuen vollständig geordneten und reich vermehrten Auflage.
Der Adel von Ungarn sammt den Nebenländern der St. Stephans-Krone. Nach Originalquellen bearbeitet von Iván Nagy de F. Győr stb. und Géza Csergheő de N.-Tacskánd stb. Gezeichnet von Víd Irínyi de Iríny. (Lieferung 243 oder Band IV. 15. Heft I.) Nürnberg 1885, 4-r., 24 1. és 18 tábla czímerrajzokkal.
A magyar czímertan terén nagy lépés történt előre. Nagy és nevezetes lépés, a mely korszakot fog alkotni czímertanunk fejlődése történetében. Ha az első nagy lépést Nagy Iván alapvető munkája «Magyarország Családai» megjelenése képezi; a másodikúl a Heraldikai és Genealogiai Társaság megalakulását és folyóiratunk keletkezését tekinthetjük: méltán sorakozik ezekhez harmadikúl a fentjelzett nagy munka megjelenése. Mintegy összegezése lesz ez az eddigi heraldikai kutatások eredményeinek s kiegészítése Nagy Iván alapvető művének.
Régóta érezzük szükségét egy oly vállalatnak, a mely «Magyarország Családai»-t kiegészítné a megjelenése óta napfényre került családtörténeti adatokkal, az újabb kutatások eredményeivel. De ez ismételt kisérletek és meghiúsult tervek után mindeddig pium desiderium maradt.
A mi a magyar irodalom terén eddigelé nem sikerült: ugyanaz (legalább a czímertani részt illetőleg) megvalósúlt német nyelven egy nagy európai czímerkönyv keretében.
Siebmacher «Wappenbuch»-ja a legnagyobb és legrégibb heraldikai munka. A legnagyobb, mert az egész continensre kiterjed; a legrégibb, mert első kiadása még a XVII., a második a XVIII. században jelent meg. – A nürnbergi «Bauer és Raspe» czég az új kiadásba elhatározta a magyar nemességet is felvenni, és felszólították Nagy Ivánt és Cserghő Gézát a magyar rész kidolgozására és összeállítására. A nevezettek készörömest vállalták el a nagy munkát, hazafias kötelességet is vélvén teljesíteni a tudományos czél mellett, midőn a magyar heraldikának a külföld előtt való méltó megismertetése forgott szóban.
A szerkesztők előtt többszörös méltánylandó czél lebegett; midőn e munkára vállalkoztak. A magyar heraldikának óhajtottak szolgálatot tenni e művel; a mely hivatva van a rég óhajtott pótmunkát képezni Nagy Iván «Magyarország Családai»-hoz. A külföld sokszoros panaszát is tárgytalanná óhajtották tenni, mely a magyar heraldikát hozzáférhetlennek tartá, a mennyiben legújabb és legjobb munkáinkat, nyelvünket nem értvén, nem használhatták. Ez ugyan nem a mi hibánk, hogy nyelvünket nem értik; mi sem értjük az övéket, míg meg nem tanuljuk. De viszont el kell ismernünk azt is, hogy nekünk is érdekünkben áll a külföldiek számára is áldozatot hoznunk s nem helyezkednünk a tudomány terén merev kizárólagos álláspontra. Részünkről, ha jobban szeretnénk is egy ily teljes heraldikát magyar nyelven; ha ez idő szerint nem lehet: nyereségnek kell tekintenünk németül is, nemcsak a külföldre való tekintettel, de saját használatunkra is. Hazafias érzés is ösztönözte a szerkesztőket, hogy méltóan képviselve lássák a magyar heraldikát e legnagyobb és világhírű czímerkönyvben. Végűl az is ösztönözte őket, nehogy más talán hivatlan erők alkalmaztassanak a magyar nemesi czímerek összeállítására; a mitől annál is inkább tartani lehetett, mert már 30 év előtt, midőn az új 3-ik kiadás programmja megjelent, a magyar nemesi czímerek közlése fel volt véve a programmba és csak is azért maradt el eddig, mert a kiadók azzal akarták végezni a nagy czímerkönyvet.
Hogy a magyar rész szerkesztése a legjobb kezekbe van letéve, azt el kell ismernünk. Nagy Iván az újabb magyar heraldika megteremtője; Csergeő Géza egyik legrégibb és legszorgalmasabb mívelője a magyar heraldikának, a ki 30 év óta foglalkozik és gyűjti az anyagot bel- és külföldön a magyar heraldikához. A bécsi Heraldikai Társulat alakítása is nagyrészt az ő műve volt, az ő lakásán a magyar gárda épületében tartotta alakuló gyűlését s negyedrészét a tagoknak ő gyűjtötte s a bécsi heraldikai társulatban is kizárólagosan magyar heraldikával foglalkozott; viszont a mi magyar heraldikai társaságunk alakításában is tevékeny részt vett s közel 100 tagot gyűjtött, sőt évekkel ezelőtt még a külföldről agitált egy magyar heraldikai társulat alakítása érdekében. Csergeőt tehát a magyar heraldika terén igazi lelkesedés vezérli, sőt mintegy családi hagyomány az ő ismeretes buzgalma e téren, hisz épen az ő nagyatyja volt az a Csergeő Ferencz, a ki jóval még Nagy Iván előtt egy magyar stemmatografiát írt, a mely «imprimatur»-ral ellátva a Nemz. Muzeumba került épen Csergeő Géza adományából mintegy 12 év előtt.
A munka tehát jó kezekben van s annál inkább méltó várakozással nézhetünk elébe. Nekik is sok nehézséggel kellett ugyan küzdeniök, eltekintve az óriási anyagtól, melynek mindketten úgy szólván egész életüket áldozták. A nehézségekhez hozzájárul az a számtalan szabálytalanság, melyet a magyar heraldika feltűntet s az a részvétlenség, melylyel a magyar nemesség részéről találkoznak. De remélik a szerkesztők s velök együtt mi is, hogy a nehézségeken győzedelmeskedve, lehetőleg minden kihalt és élő magyar nemesi család czímerét megtaláljuk munkájokban. Felvették az indigenákat is s törekedtek kimutatni 86viszonyukat Magyarországhoz t. i. az okokat és érdemeket, a melyek alapján a magyar indigenatust kapták. Nagy munka, a melyhez az egész Német birodalom, Ausztria, Cseh, Lengyelország, Olasz, Franczia, Spanyol, Angolország s Németalföld tekintetbe volt veendő. A megjelent első füzetben már is találunk 2 osztrák grófi családot, melyeknek czímerei helyreigazíttatnak.
De szóljunk immár magáról a megjelent első füzetről. Ez az A betűvel kezdődő magyar nemes és indigena családok czímereit tartalmazza; 24 lapon van a szöveg, 18 táblán a czímerrajz (12-esével egy lapon.) A mű czímerkönyv és nem egyszersmind genealogia lévén, a szöveg lehetőleg rövidre van szorítva, s tartalmazza a czímer leírását, hogy ki kitől és mikor nyerte a czímert, hol és mikor lett kihirdetve, s a használt források megjelölését. A czímerbővítéseknek vagy új czímeradományozásoknak külön leírás és rajz van szentelve. Így találunk, pl. 3 Csíkszentkirályi Andrássy czímert, egyet egy 1706-iki pecsét után, egyet 1766 a Liber Regius nyomán, a harmadikat 1779-ből.
Mint czímerkönyv Siebmacher magyar része egészen önállónak tekinthető, a mennyiben minden magyar nemes család czímerét fel fogja tüntetni A-tól Z-ig kivétel nélkül, mind azokat melyek Nagy Iván «Magyarország családai»-ban megjelentek, mind pedig azokat, melyek Nagy Ivánnál hiányzanak. Tulajdonképen úgy fog viszonylani egyik a másikhoz, hogy behatóbb tanulmányozás szempontjából ép úgy nélkülözhetetlen lesz egyik, mint a másik. Nagy Iván régebbi munkája családtörténeti szempontból lesz nélkülözhetlen, az új Siebmacher pedig czímertanilag pótolja amannak hézagait. Eltekintve a sok ezer itt először publikálandó czímertől, több mint 2000 oly családról lesz említés s czímerközlés az új Siebmacherben, a melyről a «Magyarország családjai»-ban szó sem volt.
Ha összehasonlítjuk a megjelent első füzet A betűvel kezdődő családait és czímereit a «Magyarország családjai»-ban közlöttekkel, a következő arányt találjuk.
«Magyarország családai»-ban van A betűvel kezdődő család 162, czímerleírás összesen 55 (képpel illustrálva 15, kép nélkül 40). Az új Siebmacher I. füzetében 182 A betűvel kezdődő család czímere iratik le 192 képpel. A többlet tehát képben 177, czímerleirásban 137, egészen újonnan említett család 20.
E számokból láthatjuk tehát, mily tekintélyes a haladás s az újabb kutatások eredménye. Megjegyzésreméltó az is, hogy a Magyarország családai-ban elősorolt 162 A betűs családból nem csekély azok száma, melyeknek egyszerűen nevök van feljegyezve, tehát pusztán létezésökről volt eddig tudomásunk, míg ezek ez újabb munkában czímereikkel, czímerleirással történeti és diplomatikai megjegyzéssel és forrásidézettel jelennek meg; szöveg nélkül nagyon kevés van.
A kihalt előbbkelő történeti családok közűl, melyeknek czímere eddig többnyire kiadatlan volt, találjuk az I. füzetben az: Absthemius (Bornemissza), Agócsy, Ajtós, Akai, Alaghy de Bekény, Alapy de Nagy-Kémlék, Alia de Karathna, Alsáni, Alvinczy de Borberek, Amade de Várkony, Ampringen, Ányos de Nagy-Szántó (nem tévesztendő össze Ányos de Faisz et Vámos-sal), Apaffy, Arconat, Ártándy stb. családokat.
A források használatában is elismerést érdemlő lelkiismeretességet tapasztalunk. A hol lehető volt, felkutatva találjuk a czímerek eredetét, hogy ki adományozta, mikor és a család melyik tagjának, s meg van jelölve a forrás, honnan az adatot merítették. Így az I. füzetben körülbelől 200 eredeti forrás idézetet találunk (nem számítva ide a Magyarország családai-ból vett adatokat.) Ezek közűl 128 idézet eredeti diplomákra és a királyi könyvekre hivatkozik. Tehát 200 eredeti forrás idézet 203 családra (a mennyiben az I. füzetben a B betűből is közölve van már mintegy 21 család).
A források megválogatásában szigorú kritikával jártak el. A Gothai Almanach, a Brünni zsebkönyvek s Siebmacher régi kiadásainak adatait nem fogadták készpénz gyanánt, de visszatértek a legeredetibb forrásokra, az említett eredeti diplomák és királyi könyvek mellett a bel- és külföldi legjobb heraldikai és genealogiai művekre, köztök olyanokra, melyek eddig teljesen ismeretlenek voltak, s ritka monographiákra, melyek alig nehány példányban maradtak fenn, (főkép az indigenákat illetőleg). Olyan magyar családokra nézve, a kik az Alsó-Ausztriai rendek közé is tartoztak, jó hasznát vették Wissgrill: Niederösterr. Adel cz. munkájának (az L. betű közepéig önállóan, attól Polányi de Visent-ig a bécsi heraldikai társulat kiadásában jelent meg), a mely a legritkább, de a legmegbizhatóbb heraldikai művek egyike.
A mi a czímerrajzokat illeti, a magyar rész szerkesztői ebből is lelkiismereti dolgot csináltak, s a nürnbergi kiadók eddigi szokásával szemben új «modus procedendi»-t honosítottak meg. Régi időtől fogva szokásban volt ott és úgy van még most is, hogy a szerkesztők a czímerek rajzolását egészen a rajzolókra és lithografokra bizzák, a kik a szöveg után magokra hagyva készítik a rajzokat (kivéve tán a legnehezebb és complicáltabb eseteket, a melyeknél a czímerrajzot magok a szerkesztők készítik főbb vonásaiban). – Hogy a magyar rész e tekintetben is kifogástalan legyen, Csergeő Géza magára vállalta a rajzok elkészítését is; a mi tekintve, hogy körülbelől 7000-re fog rúgni számuk, óriási munkának mondható.
87Fősúly a munkánál (mint azt a munka jellege is követeli) a czímerekre van fektetve, képben és leirásban. Családtörténeti fejtegetésekbe a szerkesztők (meg lévén szabva a munka kerete) nem bocsátkozhattak; de ott, a hol a család ismertetésére, vagy más hasonnevű családoktól való megkülönböztetésére szükség volt, nem zárkóztak el a jellemző családtörténeti momentumok kiemelésétől.
Az egész munka 20 füzetre van tervezve (megjelenésük időhöz nincs kötve, bár a munka kész), egy füzet ára egyenként 7 márka 50 pfenning; nagyobb tömegre való előfizetésnél jóval jutányosabb (hat márka).
A Siebmacher-féle czímerkönyv a külföldi nagyobb könyvtárakban mindenütt megtalálható; bizony a mi könyvtárainkból sem volna szabad annak hiányoznia. A magyar részt pedig különösen ajánlhatjuk mindenkinek, a ki magyar heraldikával foglalkozik, mint nélkülözhetlen kiegészítő művet «Magyarország családai»-hoz. Viszont a magyar nemesi családok a multak és a családi traditiók iránti kegyeletből is megszerezhetnék, ha nem is az egész magyar részt, legalább az illető füzetet, melyben családjuk czímere tárgyalva van. Ez a legkevesebb, melyet a nagy anyagi áldozattal fentartott vállalattal szemben tehetünk.
Sz. Sz. L.
