Magyar Történeti Életrajzok.
Magyar Történeti Életrajzok.
A M. T. Akadémia Történelmi Bizottságának segélyezésével kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Szerk. Szilágyi Sándor, titkár. Budapest 1884/5. évfolyam, 1–4. füzet. (Az öt füzetből álló évfolyam előfizetési ára a Tört. Társ. tagjainak 5 frt.)
A történelmet népszerűsíteni, az események száraz egymásutánját élénk, érdeket keltő előadással a nagy közönség előtt élvezetes modorban elmondani, régi törekvése úgy az Akadémiának, minta vele sok tekintetben karöltve működő Történelmi Társulatnak. Erre szolgáltak az utóbbi által gyakran kitűzött kisebb pályakérdések, melyek egy-egy történelmi személy vagy korszak jellemzését adták feladatúl; erre szolgál az Akadémia által nagy sikerrel és elismeréssel életbeléptetett könyvkiadó vállalat. Ez főczélja a két tudományos testület által együttesen kiadott Történeti Életrajzoknak is.
Egyes kiadványok, oklevéltárak, mondhatni, évtizedek óta közlik nagy számmal a száraz adatokat, nevezetes férfiak levelezését, emlékiratokat stb. Mindezeknek eredménye azonban a nem-szakközönségre nézve el van veszve, ha azoknak tudományos feldolgozásáról, helyreigazító adatok hozzáférhetéséről intézkedés nem történik. Oly munkák számára, melyek életrajzok alakjában teszik ezt, keletkezett a szóban forgó vállalat, melynek immár negyedik füzete fekszik előttünk.
Folyóiratunknak, mely első sorban a történelem segédtudományainak s kivált a hazai heraldikának és nemzetség-történelemnek művelését tüzte ki czélul, kerete nem engedi, hogy e teljes elismerésre méltó vállalatnak minden oldalát ismertetésünkbe felöleljük. Jelen sorainknak czélja, ismertetni azt azon tudományok szempontjából, melyeknek terjesztésére és fejlesztésére társulatunk alakult.
A Történeti Életrajzoknak eddig megjelent négy füzete három életrajzot tartalmaz, s ezek: 1. Anjou Mária Magyarország királynéja Márki Sándor-tól. 2. Csömöri báró Zay Ferencz Thallóczy Lajos-tól. 3. Széchy Mária Acsády Ignácz-tól (ez utóbbi még nincs befejezve).
Elég legyen a szövegről megjegyeznünk, hogy az mindegyiknél a források és levéltárak teljes ismeretével iratott, oly élvezetes modorban, mely e vállalat elterjedését és közkedveltségét előre is biztosítja. A mi által azonban e füzetek reánk nézve különös érdekkel birnak, azok az illustratiok, a nagyszámú pecsét, czímer stb. rajzok. Ezek teszik igazán közkedveltté, a nagy közönség előtt élvezetessé a vállalatot, a mennyiben ezek első sorban a képzelmet foglalkoztatják; hű rajzok, jól megválasztott illustratiok a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a tudomány népszerűsítéséhez.
A czímertannal foglalkozó bő anyagot talál Mária királynő életrajzának illustratióiban; különösen az Anjou-korbeli magyar országos czímert (a pólyás paizs-fél, másik felében arany liliomokkal hintett kék mező) számos változatban megtaláljuk. Az értekezésnek dísz czímlapja a Mária királynő korában 1377-ben Stepht Henrik által festett gyulafehérvári missale czímlapjáról készült, melynek díszes kezdőbetűje az említett czímert magában foglalja; ugyanez látható a királynő számára készült három nyelvű (latin, lengyel, német) zsoltáros könyv egyik díszlapján, melyet a vállalat a St. Floriani zárda könyvtárában őrzött eredetiről színnyomatban közöl. Mint műmelléklet kevésbbé sikerült a brünni 1375-iki szerződésről készült hasonmás. A szöveg ugyan híven van visszaadva, de az oklevélről függő pecsétek – számszerint hét – mind elmosódtak, úgy hogy a pecsétképből semmi sem vehető ki; pedig azok, miként a hasonmáshoz mellékelt leirásból értesülünk, egész épek; s egy-kettő közülök igen érdekes. Tamás esztergomi érsek csúcsos ovális alakú pecsétje góth fülkében álló szentet ábrázol; lenn pedig egy kis fülkében a püspöki pecsétek akkori modora szerint a püspök imádkozó alakját, oldalt pedig a pecsét tulajdonosának családi czímerét, egy jobbra néző hollót látunk. A családi czímer hiányzik Demeter erdélyi püspök pecsétjén, mely góth fülkében az egyház védszentjének sz. Mihálynak képét mutatja. László apuliai (oppelni) herczeg pecsétje czímeres; azon egy domború oldalú háromszögletes paizson jobbranéző álló oroszlán látható. István erdélyi vajdáé gemma, minden körirat nélkül; rajta egy – hihetőleg – Janus-fő. Jakab szepesi comes és országbíró pecsétjén az ismert lóherelevél van, mely fölött közepén ketté metszett csillag. A hátra levő két pecsétnek, Sandivog lengyelországi és Wisemburgi Bartos cujaviai kapitányokénak, mint külföldieknek, ismertetése reánk nem tartozik. Ha az oklevél hasonmása más technikával, például phototypiával készül, e pecsétek képe is jól kivehető.
Ugyancsak e füzetben kapjuk Zsigmond királynak Dürer Albrecht által festett s a nürnbergi városházán őrzött arczképét, sikerült másolatban. E kép reánk nézve igen fontos; mert ebből lehet kimutatni, hogy Miskolcz városának régi pecsétében ábrázolt fej Zsigmondnak képét tünteti föl, miként ezt egyik tagtársunk folyóiratunkban 83(1885. 8. l.) érdekesen fejtegeti. Ez tehát nemcsak sphragistikailag igen érdekes körülmény, hanem e pecsét egyszersmind a király ikonographiájára nézve is adalékul szolgál.
Czímerek tekintetében nem mellőzhetjük a Mária-Czelli csodatévő képet, melyet Nagy Lajos ajándékozott a híres búcsújáró helynek. Ennek gazdag díszítésekkel megrakott kerete a magyar és Anjou-czímert zománczban többször tartalmazza; egy paizsban jő elő a pólya és liliom, míg a strucz és kettős kereszt külön; úgy szintén érdekes az aacheni kincstárban őrzött két boglár, melyeknek egyike Nagy Lajosnak magyar, másika lengyelországi czímerét ábrázolja. Az előbbi a teljes czímer, paizszsal, sisakkal és sisakdíszszel. A balra dűlt tornapaizs hasítva van, a jobb oldalon az országnak nyolcz pólyás czímere, baloldalt a liliomokkal behintett mező; a paizs fölötti koronás vödör-sisakból az Anjouk sisak-dísze, a patkót rágó strucz emelkedik ki. Igen díszes egy másik szintén Aachenben levő czímer (12. l.), mely azonban a boglárok egyszerű, semmi fölöslegeset nem tartalmazó ábrázolása helyett ornamentikával oly túlzólag van megrakva, hogy ezek mellett a főalak, a czímer, egészen elenyészik.
Mária királynő arany és ezüst pénzei is érdekesek az országos czímer fejlődésére nézve. Az arany pénzek a pólyás és liliomos czímerek ugyanazon compositióját mutatják, a milyennel már találkoztunk; míg másik lapjuk sz. László bárdos alakját tünteti föl. Az ezüst pénzek egyik lapján az országos czímer másik alkotó része, az apostoli kereszt van, mint czímer-jelvény minden paizs nélkül; a hátlapon pedig a királynő nevének kezdő betűje, a koronás M betű látható.
A királynő pecsétjeiből eddig még több nincs kiadva. Így második nagy pecsétjét is eddig azon hibásan közöltből ismertük, mely Pray Syntagmájában a XIII. táblán látható. A Tört. Életrajzok is közli szép rajzban e pecsétet, mely a Praynál közzétettnek hiányait egyszerre feltünteti; csakhogy kár, hogy a rajz szépsége mellett a hűség szenvedett; a pecsét igen töredékes, s a hozzá nem értő rajzoló oly merészen s hibásan egészítette ki a hiányokat, hogy sphragistice használhatatlanná tette a rajzot; azért csak helyeselnünk lehet a szerkesztő eljárását, ki a pecsétet a második füzetben újra közzé tette oly csonka alakban, a mint az reánk maradt, megmentve minden önkényes kiegészítéstől. Jobban sikerültek a többi apróbb pecsétek rajzai; ilyenek: Erzsébet anyakirálynő gyűrűs pecsétje, mely az Anjou struczfejjel ékített sisakot ábrázolja minden körirat nélkül; Mária királynő függő titkos pecsétje (eddig kiadatlan), mely kétszer közöltetik, másodszor mint az oklevélre nyomott pecsét.
Ennyi érdekességet talál a heraldikus ez egy életrajzban. Ismertetésünk természetesen igen egyoldalú; csak arra terjeszkedhetünk ki, a mi kiválólag folyóiratunk körébe vág; a szövegre, a nagyszámú illustratiok egyéb nemeire nem; de az is, a mit úgyszólván csak kiragadtunk a vállalatból, mutatja, hogy e tekintetben is méltán gerjeszthet érdeket a közönségben, mely előtt multjának ismerete, melyhez itt minden megerőltetés nélkül, valódi gyönyörködéssel jut, nem lehet közönyös.
A második életrajz, melyet a vállalat közölt, csömöri Zay Ferenczé, ki a XVI. században mint katona, diplomata, űzér, gazda és író tette magát nevezetessé. Alig van eddig munka irodalmunkban, mely a XVI. század viszonyait és beléletét ily találóan jellemezné; de a dolog természetéből kifolyólag a heraldikus és genealogus aránylag nem tanulhat belőle annyit. Az élet- és korrajz írója nem tekinthette feladatának a család multjáról s rokonsági összeköttetéseiről bővebben megemlékezni, bár e tekintetben is sok homályosat világít meg. A család czímerét azonban, mely egész hadi jelenetet mutat föl (a mint egy vitéz egy várat felgyújt), több érdekes emléken mutatja be. Legkiválóbb ezek közt az a faragvány, mely a zay-ugróczi várkastélyba van befalazva, s mely felirata szerint 1589-ből való; ugyanez látható Zay Ferencz ágyúján, s egy 1560. évszámmal ellátott mozsáron is.
A Történeti Életrajzok harmadik füzete megkezdé Széchy Mária életrajzát Acsádi Ignácz szakavatott tollából. Ebben már tág tere nyílt az irónak dolgozatát genealogiai kitérésekkel, rokonsági összeköttetések megvilágosításával kibővíteni.
Az ősi Balog nemből származott Széchy család a XVII. század folyamán vérségi viszonyba lépett az ország legkiválóbb családjaival; ilyenek a Perényiek, Batthyányak, Homonnai Drugethek, Zrínyiek, Bethlenek, Illyésházyak, Dessewffyek, Draskovicsok stb. S a család XVII. századi, Széchy Tamástól leszármazó tagjait s összeköttetéseiket következő, a szerző által összeállított táblázat mutatja:
84Székely Tamás † 1618. (1. neje Perényi Borbála, 2. Batthyány Kata, 3. Forgách Margit.); 1-ső nejétől: György † 1625. neje: Homonnai Mária † 1643.; Kata (1. férje: Gyulaffy László, 2. Prépostváry Zs.); János; Péter; Sámuel; György; korán elhaltak Mária † 1679. (1. férje: Bethlen István, 2. Kún István, 3. Wesselényi Ferencz.); 1. férjétől: Krisztina † 1631.; Magdolna † 1620.; Borbála † 1637. (1. férje: Thurzó Ádám, 2. Forgách Ádám.); Kata † 1664. (Férje: Listhius János.); Éva † 1655. (Férje: Illyésházy Gábor.); Kata (1. férje: Batthyány Pál, 2. Csáky László.); 2-ik nejétől: Miklós; Mihály; Tamás; István; 3-ik nejétől: Margit (férje: Dessewffy László.); Dénes (neje: Draskovics Sára.); Magdolna Erzsébet (férje: Zrinyi György.); Fruzsina (férje: Zsibrik I.); Gáspár; György (neje: Keglevich Teréz.); Péter † 1685. (neje: Batthyány Teréz); és két leány. Zrinyi Miklós, a költő † 1664.; Zrinyi Péter † 1671.
E sokoldalú előkelő rokonsági összeköttetés okozta, hogy a buzgó szerkesztőnek alkalma nyílt a munkát e családok czímereivel, melyek mindig a legjobb, leghitelesebb forrásból vétettek, illustrálnia.
A Széchyek ismeretes czímerével, a kétfejű sassal, többször találkozunk. Maga a czímlap Pázmány Péter imádságos könyvének 1665-iki kiadásából van véve, mely Széchy Mária költségén jelent meg; ennek közepén díszlik a családi czímer. Ugyanennek egy másik példánya Homonnai Máriának sírján fennmaradt s a radványi kastélyban őrzött czímerlapról rajzoltatott le.
Homonnai (Drugeth) Máriának sírján levő czímerlapot a vállalat színnyomatban is közli; s e kitünően sikerült mellékletet a szerkesztő szívességéből, mint mutatványt a Történeti Életrajzok illustratióiból, olvasóinknak mi is bemutatjuk.
A HOMONNAY CZIMER
Széchy Györgynének a radványí kastélyban levősíkövéről rajzolta Kimnach László.
Folyóiratunknak már többször volt alkalma a hazánk történetében oly nagy szerepet játszott Homonnai Drugethek czímeréről megemlékeznie, bemutatván egyes fenmaradt emlékeket. Lehoczky Tivadar tagtársunk (Turul II. 81.) az ungvári várkapu mellett kőbe vésett czímert ismertette, mely kő-emlék lévén, a czímer alkatrészeinek színeiről felvilágosítást nem adhatott, s különben is a sisak és ékítménye hiányozván, a teljes czímerről nem nyujt képet. Teljesebb czímer az, melyet Csergheő Géza ismertetett egy XVII. századi czímeres könyvből (III. 42.); ez színezve van, van sisakékítmény, foszladékok. És mégis, noha ez is és az is, a melyet jelenleg mutatunk be, a XVII. századból való, mily különbség a kettőnek nemcsak színezése, hanem ábrázolása között is.
A Homonnai Mária síremlékén levő czímerben azon mező, melyben a hét seregély van, sárga (arany), ott veres; a mezőt két részre osztó csatos öv itt veres, ott zöld arany szegélylyel; a csatok alakja is különböző. A sisakdíszt képező két szárnynak színei a síremléken különbözők fekete és veres, a czímeres-könyvben mindkettő fekete. A jelenleg bemutatott czímerrajzban a fekete szárnyon egy veres sáv van megrakva a paizsban látható három arany csattal: a veres szárnyon pedig sárga (arany) sáv, megrakva négy seregélylyel. A másik czímerben mindkét szárnyon két-két arany sáv van megrakva a seregélyekkel ugyanoly sorrendben, miként azt a paizs mutatja.
Melyik már most a két ábrázolás között a helyesebb, eldönteni igen bajos; de heraldikusra nézve igen érdekes és fontos az ily variánsok ismerése.
A czímer körül látható betűk valószínű megfejtése:
ILLUSTRIS . COMITISSA . DOMINA . DOMINA . MARIA . DRUGETH . DE . HOMONNA . ILLUSTRIS . COMITIS . DOMINI . DOMINI . GEORGII . DE . RIMA . SZECH . SUPREMI . COMITIS . COMITATUUM . GOMÖRIENSIS . ET . ABAUJVARIENSIS . SACRAE . CAESAREAE . REGIAEQUE . MAIESTATIS . CONSILIARII . MARITA stb.
E czímereken kívül még számosat találunk a szöveg felvilágosítására. Így Széchy Mária három férjéét, melyek mind eredeti leveleik pecséteiről rajzoltattak le; ezek közül Wesselényi Ferenczé ismét egy variáns a különböző ábrázolású Wesselényi-czímerekhez, melyek közül nehányat folyóiratunk is ismertetett. (Turul. I. 49.)
De nem folytatjuk tovább a vállalat ismertetését, mely dicséretre nem szorul. A ki átlapozza a füzeteket s átnézi a szerkesztő által nagy gonddal összeválogatott illustrátiókat, az meggyőződik azon nagy szolgálatról, melyet a kiadó testületek a Történeti Életrajzok létrehozásával a történettudománynak tettek az által, hogy annak elszórtan napfényre hozott s csak szakemberek előtt ismeretes vívmányait s helyreigazításait az egész művelt közönség közkincsévé tették.
F. L.
