ZÁGRÁBI DABI MIHÁLY CZÍMERE 1430-BÓL.
ZÁGRÁBI DABI MIHÁLY CZÍMERE 1430-BÓL.
(Színes czímer-melléklettel.)
Boldogúlt báró Nyáry Albert folyóiratunk egyik régebbi füzetében* azon kéréssel járúlt a szakközönséghez, tekintve azt, hogy a Zsigmondkori festett ábrával ellátott czímeres levelek közt addigelő egy sem ismeretes, mely hazánkban lenne kiállítva, ha netalán valakinek ily magyarországi keletű, ábrával ellátott armálisról tudomása volna, ezt a hazai czímertudomány érdekében tudatni sziveskedjék.
Turul 1883. 84. l.
Azóta tudásunk e részben előbbre haladt. Maga a boldogúlt szerző posthumus nagy munkájában* közli Tétényi Péternek és Andrásnak 1405. évben kapott czímerét színes nyomatban, az oklevél szövegével együtt. A kapivári Kapy család levéltárában őrzött eredeti czímeres levél több tekintetben nevezetes; eddigelé korra nézve a legelső ismert armálisunk, melynek festett czímerképe van; mert a Semsey család 1401-iki czímeres leveléről nem bizonyos, van-e rajta a leiráson kívül festett czímer is, annyival is inkább, mert a néhány évvel idősebb 1398-iki Csentevölgyi armális, melynek eredetijét a N. Múzeum levéltára őrzi, szintén csak a szövegben írja le a czímert rajz nélkül. A Tétényi czímeres levél helyi kelettel ellátva nincs ugyan, de minthogy az oklevél keltekor – 1405. máj. 16-án – Zsigmond király Budán tartózkodott, valószínű, hogy e legrégibb festett czímeres oklevelet magyar terméknek tekinthetjük.
A heraldika vezérfonala 229. és köv. l.
A N. Múzeum levéltárában is van egy Zsigmondkori, festett ábrájú czímeres levél, Patrohi Mihályé 1437-ből, mely hazánkban Budán kelt. Szükségesnek tartjuk ezt megemlíteni, mert Nyáry Albert említett munkájában* közli ugyan e czímer színes mását; de azon körülményről, hogy ez oklevél hazánkban kelt, úgy látszik nem volt tudomása. Különben ő, ki legelőször 106figyelmeztette az érdeklődő közönséget a magyarországi keltezésű Zsigmond-kori armálisokra, e nevezetes körülményt el nem hallgatja.
I. m. 110. l.
E kettőhöz czatlakozik Zágrábi Dabi Mihálynak, Zsigmond király udvari borbélyának Pozsonyban keltezett 1430-ik évi czímeres levele; melyet röviden már Nyáry Albert is felemlített,* melynek azonban pontos szövegét és rajzát Szilágyi István tagtársunk szivességének köszönhetjük, ki azokat egyéb felvilágosító jegyzetek kiséretében társulatunkkal közölni szives volt. Fogadja érte őszinte köszönetünket.
L. m. 232. l.
A hártyára írt, most már pecsétjét teljesen nélkülöző, 1430. jan. 8-iki kelettel (die dominico post festum Epiphaniarum) ellátott oklevél eredetijét Mármarosmegye levéltára őrzi. Szövege pedig a következő:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentium notitiam habituris salutem in eo, per quem reges regnant et principes dominantur victorioso cum triumpho. Humane conditionis circumspecta sagacitas et bonorum operum assidua percunctatrix sic artis ingenio naturalibus se conformare didicit quam ex causis nobilibus effectus insignes producit, ut quos natura superior interioribus dotibus nobilius illustravit, ipsorum animos sapientie et scientie altitudine pre ceteris decoravit, horum obsequio thronus regius roboratur, et eorum victoriosis artibus regalis sublimitatis gloria optata presidia suscipit et salutaribus omni tempore proficit incrementis. Proinde ad universorum notitiam tam presentium quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Mychael filius Mathei de Dab alias de Zagrabia barbirius nostre maiestatis celsitutidinis nostre veniens in presentiam, propositis suis fidelitatibus et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis per ipsum nostre maiestati exhibitis et impensis, nostre humiliter et devote supplicavit maiestati, ut arma seu nobilitatis insignia circa principium presentium pictoris magisterio appropriatis coloribus depicta sibi et per eum suis heredibus et successoribus universis dare et conferre dignaremur. Nos itaque, qui ex innata nobis regia liberalitate cunctorum nobis fideliter obsequentium consuevimus in eorum supplicationibus nostram serenitatem exhibere favorosam, attendentes multiplicia merita probitatis et preclare devotionis ac fidelitatis demonstrata opera, quibus idem Mychael in diversis nostris et regnorum nostrorum agendis sicuti prosperis sic et adversis, et presertim alias nobis in partibus Almanie, Lombardie. Francie, Anglie et Aragonie pro sacrosancte ac universalis ecclesie unione et communi bono procedentibus et laborantibus, lateri nostre maiestatis iugiter et sine intermissione adherendo, cum omni sinceritatis zelo et sollicitudine indefessa cum sudorosis suis laboribus et non síne expensarum suarum pluralitate pre ceteris suis participibus, velut aurum puritatis suo splendore ceterorum metallorum precellens nitorem, nostre maiestatis obtutibus gratum se reddidit et acceptum. Volentes et animo cupientes eidem pro premissis et aliis causa prolixitatis obmissis fidelium servitiorum preclaris meritis munificentie regalis benignitatis respondere, de regie potestatis plenitudine, animo deliberato, ex certa scientia nostre maiestatis et gratia speciali arma seu nobilitatis insignia, prout circa principium seu caput presentium pictoris magisterio appropriatis coloribus sunt depicta, eidem Mychaeli et per eum suis heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, ymo damus donamus et conferimus et elargimur; ut ipse et sua posteritas universa nata et nascitura a modo in posterum eadem arma seu nobilitatis insignia ubique bellorum et pacis tempore libere habeant et secure portent seu deferant, ipsisque armis seu nobilitatum insigniis in preliis, torneamentis, hastiludiis, sigillis, anulis, cortinis et generaliter in omni exercitio militari et clientali uti possint et gaudere. Preterea ut eidem Mychaeli de ignobilitate generis aut alia quacumque exhilitatis conditione intra vel extra iudicium obiectum opponi et ascribi non possit, eundem et cunctos suos successores ex habundantiori nostra regia liberalitate nobilitamus in cetumque et catervam verorum regni nostri nobilium connumeramus et aggregamus, decernentes, ut ipse et sui successores antedicti universis et singulis iuribus et privilegiis et libertatibus, quibus ceteri veri regni nostri nobiles gaudere consueverunt, a modo et imposterum temporibus successivis universis uti, frui et gaudere valeat atque possint harum nostrarum, quibus sigillum nostrum secretum appensum est, vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Posonii, die dominico proximo post festum Epiphaniarum domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo tricesimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. XL. tertio, Romanorum vigesimo et Bohemie decimo.
Az imént közlött szöveg szerint a király Zágrábi Dabi Mihályt azon érdemeiért, melyeket különösen Zsigmondnak az egyházszakadás megszüntetése czéljából tett utazásai alkalmával szerzett, a czímeradományozással egyidejűleg nemességre is emelte; s így az armális a Zsigmondkorabeliek azok kisebb csoportjához tartozik, mikor egy «e conditione ignobili» származó egyén általa egyszerre nemességet és czímert nyer. A czímeradományozás maga hazai jogszokásunk szerint nem foglalván egyúttal magában nemesség adományozását is, ez utóbbit a királynak az oklevélben külön kellett felemlítenie; s innét az az erre vonatkozó külön záradék a szövegben, milyennel az eddig közlött Zsigmond-kori czímeres levelek közt csak a vadkerti és szentgyörgyi Vincze család armálisában találkoztunk.
Ismét az oklevél szövege világosít fel arról, 107hogy az adományozandó czímer képét nem a király választotta önkényileg, hanem hogy azt a kitüntetendő udvari borbély kérte magának adatni. Az az eset áll tehát, a mi az 1418-iki Csontos-féle czímernél.* A mint a kitüntetendő egyén – legalább a mi a foglalkozására való emlékeztetést illeti – elég ügyesen választotta meg a tárgyat – a három fogat, – az annak kifestésével megbízott művész azt heraldikailag oly jól stilizálva ábrázolta, hogy e czímerben hazai heraldikai termékeink egyik legsikerültebb darabját bírjuk.
Turul 1886. 162. l.
A czímer sötétzölddel árnyékolt világoszöld keretű sárgás táblán van ábrázolva, melynek üres terét barnás, damaskolásszerű czifrázatok töltik meg. E tábla kivitelére a festő kevés gondot fordított s az egyéb Zsigmond-kori hasonló czímertáblákhoz nem is hasonlítható. A czímer kék mezőben arany iklőcs,* melyet három (fönt kettő, lenn egy) ezüst, háromágú gyökerével felfelé fordított emberfog kisér. Sisakdísz: koronából kinyúló kék mezű hajlott balkar oszlopszerűleg ábrázolva, mely kezében egy az alsókhoz hasonló, gyökereivel felfelé fordított fogat tart. Takaró mindkét felén: kék-arany.*
Br. Nyáry Albert magyarosítása a cantherius, Sparren helyett.
A mi e czímer ábrázolásának stylszerűségét illeti, utalunk folyóiratunk ez évi folyamának 33. lapján mondottakra. V. ö. Ung. Siebmacher VI. füz. 121. l.
Megjegyezzük még végül, hogy a Dabi család leszármazásáról adatok nem állnak rendelkezésünkre; valószínűleg kihalt. Leányágon belőle származott az 1772-ben szintén kihalt Szegedi család, melynek egyik tagja (Szegedi Zsigmond) 1650–1670 körül ezeket írta az oklevél hátára «Az reghi Sigmond királtól az eősöm eősi eősinek attyának Zagrabi Dabi Mihalnak armalissa in an. d. 1430.» Az oklevél a Szegedi családtól a tőle leányágon leszármazott Pogány családhoz jutott, melynek egyik sarja Pogány Lajos azt Mármarosmegye levéltárában helyezte el. Minthogy leányágon a Dabi család számos családdal volt összeköttetésben, iratait ezek egyikénél kell keresnünk. Birjuk az érdekes armális beküldőjének szives igéretét, hogy a család eddig ismeretlen leszármazását megvilágító iratokat ezután is nyomozni fogja.
F. L.
