A PETHNEHÁZY-CSALÁD XV-IK SZÁZADI CZÍMERES LEVELEI. (Színes czímer-melléklettel.)
A PETHNEHÁZY-CSALÁD XV-IK SZÁZADI CZÍMERES LEVELEI.
(Színes czímer-melléklettel.)
(Színes czímer-melléklettel.)
A PETHNEHÁZY CSALÁD CZÍMERE 1417. évből.
I.
Thaly Kálmán tagtársunk e folyóirat 1884. évi folyamában* összeállítván okleveles alapon a Pethneházy-család leszármazási tábláját, megemlíté, hogy a család egyik tagja Márton Zsigmond királyt udvarnokaként külföldi útjaira kíséré, s ez alkalommal tőle Constanzban 1417-ben czímeres levelet nyert; felemlíté azt is, hogy ugyane családból Mátyás, Gergely, Tamás, György és János testvérek 1462-ben Mátyás királytól czímerújítást kaptak; de hozzátevé, hogy az eredeti okleveleket siker nélkül nyomozta a család levéltárában, pedig 1839-ben még mind a kettő megvolt. Maga a nagyérdemű iró rövid idővel ezután oly szerencsés volt, hogy sikerült neki a két valóban nagybecsű oklevél nyomára jutnia; sőt azoknak eredetijét a Magyar Tört. Társulat egyik ülésén be is mutatta. Az oklevelek akkoriban méltó feltünést keltettek; az egyik – a régibb – régiségénél, heraldikailag érdekes ábrázolásánál fogva; a másik – Mátyás királyé – pedig művészi kivitele által, mely kiváló művész kezére vall, s mert mint miniature, akármelyik gyűjteményben is számot tenne, lepett meg mindenkit. A Nemz. Múzeum, hírét vevén annak, hogy e két nagyérdekű emlék megszerezhető, sietett azokat tulajdonába venni; s így azok már egy év óta czímereslevél-gyűjteményének legbecsesebb darabjai közé tartoznak.
* 48–53. l.
A Pethneházy-család régibb czímeres levelének megszerzője Pethneházy Márton, ki a Thaly által adott családfán az 1417. évi közös czímerszerzésen kívül 1432, 1436, 1437. években szerepel. Érdemeiért családja több tagja is nyer vele egyidejűleg czímert. E családtagok a következők: Mártonnak atyja István és testvére 12György, Jánosnak fiai: András, Benedek, Balázs, Lászlónak fiai: András, Jakab, György, Miklós, Péter fia Pál és Tamás fia Jakab.
Ha a családfát megtekintjük, e felsoroltakat a következő rokonsági viszonyban látjuk:*
* A czímer-nyerők nevei dűlt betűkkel szedvék.
László; András.; Jakab.; György.; Miklós.; Tamás.; Gergely.; István.; Péter.; Jakab.; Gál.; András.; Benedek.; Balázs.; Márton fő czimerszerző.; György.
A Constanzban kiállított, 1417. évi sz. Jakab napján (júl. 25.) kelt oklevélnek, melyről a zöld selymen függő pecsétnek csak kis töredéke maradt meg, szövege a következő:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris, presencium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni, velud e sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie [digni]tatis. Sane ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Martinus, filius Stephani, filii Nicolai de Petenyehaza ad nostre maiestatis accedens presentiam, propositis et recensitis suis fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis, utique acceptis et laudandis, quibus ipse sacro diademati ac celsitudini nostre maiestatis a longinquis temporibus in prosperis nostris agendis et adversis, presertim in Lombardie, et presentibus Álamanie, nec non Arragonie, Francie et Anglie regnorum et aliis diversis mundi partibus, persone et rebus suis non parcendo, indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presentium litterarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia sibi, et per eum annotato Stephano patri, nec non Georgio carnali, item Andree, Benedicto et Blasio filiis Johannis, Andree, Jacobo, Georgio et Nicolao filiis Ladislai, Gallo [filio] Petri et Jacobo filio Thome de eadem Petenyehaza, condivisionalibus fratribus suis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis, ex liberalitate nostra regia dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos, prefati Martini gratis affectibus intuentes ob[sequiorum merit]a, quibus [studii]s diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram claruit maiestatem, cottidieque claret, et in antea eo studiosius clarere poterit, quo se et [suos] singularioribus honorum gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia eidem Martino et per eum predicto Stephano patri, Georgio carnali, Andree, Benedicto, Blasio, Andree, Jacobo, Georgio, Nicolao, Gallo et Jacobo condivisionalibus fratribus suis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis, ad prefati Martini supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia, hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta, virtute presentium conferimus, ymo de habundantiori plenitudine specialis gratie ad maiorem prelibati Martini et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et elargimur, ut idem Martinus et alii supradicti, ipsorumque heredes et posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus litteris circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declaret, ammodo in antea in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Martinus et alii supranominati, eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis Martino et aliis supradictis, eorumque heredibus et posteritatibus universis duximus concedandes. Datum Constantie, in festo beati Jacobi apostoli, anno domini millesimo quadringentesimo decimo septimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo primo, Romanorum vero spetimo.
Ez oklevél élére festve a következő czímer látható: balra dőlt pajzs vörös mezejében lebegő arany leveles-koronából kinövő, balra fordult ezüst oroszlány, első ballábával arany íjjat az ív közepén, jobb lábával pedig az íjj húrját feszítve, rajta ezüst hegyű arany nyilat lövésre készen tart. Sisakdísz: a pajzs-alak. Takaró: vörös-arany. A czímer vörös-kék váltakozó színű csürlőkkel megrakott ezüst keretű zöld táblán van, mely világos zölddel van damaszkolva.
Stilizálás tekintetében maga a czímerpajzs nem elégítheti ki teljesen azon igényeket, melyeket általános heraldikai szépség és ízlés tekintetében Zsigmond korabeli czímereinkhez, ismerve azokból több igen szép példányt, méltán fűzhetnénk. A festőnek gondja volt arra, hogy a pajzs-alak a pajzsot lehetőleg kitöltse, s nagyobb üresség ezen ne maradjon; és tán épen ezen törekvésének tulajdonítható az, hogy egy más hibába esett; a pajzs-alak hosszúsági tengelye ugyanis nem 13esik a pajzs tengelyébe, hanem attól jobbra eltér; miből az következik, hogy ha a dűlt pajzsot egyenes helyzetbe hoznók, a pajzsalak hátra dűlni látszanék. E ferde elhelyezést a festő azon törekvése okozta, mely szerint a pajzs két felső sarkát a pajzs-alakkal lehetőleg ki akarta tölteni. Hasonló ferde, a pajzs tengelyének meg nem felelő elhelyezéssel Zsigmond-korabeli czímereinknél nem egyszer találkozunk. Ilyen pl. a Békássy családnak Zsigmond királytól 1417-ben nyert czímere, melyet különben csak Hunyadi János kormányzó átiratában ismerünk; itt is a nyugvó szarvas helyzete nem felel meg a pajzs helyzetének.
A folyóiratunkban közölt XV. századi czímerek közűl az 1419. évi Kisfaludy* és az 1431-iki Krisztalóczi Tarkasis* czímerek esnek ugyanezen hibába. Hasonló kifogást tehetünk az a 1405-ik évi Tétényi czímer, az eddig ismert legrégibb festett armális ellen,* melynek egyik czímer-alakja, az álló daru, szintén hibás helyzetű; ha a jobbra dőlt pajzsot egyenesen állítanók fel, az álló daru valósággal hátán feküdni látszanék.
* Turul 1884. 105. l.
* Turul 1884. 156. l.
* Nyáry. Heraldika 230.
Czímertanilag tekintve még egy nagy hibát követett el a festő az által, hogy a sisakdíszt aránytalanúl nagyra festette, sőt e különben is nagy területet elfoglaló czímernél (a tábla hossza 22 cm), mely a Zsigmond-koriak közt a legnagyobbakhoz tartozik, oly rosszúl osztotta be terét, hogy a sisakdíszszel nem fért el; annak egy része, a nyíl hegye és az ív felső része nemcsak belenyúl a keretbe, sőt ez utóbbinak csonkán kellett maradnia, mert a hártyára reá nem fért.
A Zsigmond-féle czímerek majdnem valamennyijénél azt tapasztaljuk, hogy a sisak és sisakdísz magassága valamivel nagyobb a pajzsénál; de eddig még nem volt példa oly aránytalanságra, minővel a Pethneházy-czímernél találkozunk. Legjobban kitűnik ez, ha a folyóiratunkban eddig megjelent Zsigmond-kori czímereknek, melyek a reánk maradt anyag tekintélyes részét képezik, arányait e tekintetben a szóban levőével összevetjük:
1415. Barócz czímer, pajzs 6˙5 cm, sisak és dísz 8˙5 cm.
1415. Vadkerti czímer, pajzs 7 cm, sisak és dísz 7 cm.
1415. Hothvafői czímer, pajzs 5 cm, sisak és dísz 6˙3 cm.
1418. Chapi czímer (ered.), pajzs 5˙4 cm, sisak és dísz 5˙9 cm.
1418. Chapi czímer (másolat), pajzs 5˙5 cm, sisak és dísz 7˙2 cm.
1418. Mohorai Vid czímer, pajzs 8˙5 cm, sisak és dísz 7˙8 cm, (itt a pajzs kisebb).
1418. Moghi czímer, pajzs 8˙5 cm, sisak és dísz 11˙2.
1418. Soós czímer, pajzs 6˙8 cm, sisak és dísz 10˙3 cm.
1418. Chontus czímer, pajzs 8˙3 cm, sisak és dísz 9˙9 cm.
1419. Kisfaludy czímer, pajzs 7 cm, sisak és dísz 7˙8 cm.
1430. Dabi czimer, pajzs 6˙2 cm, sisak és dísz 11˙8 cm.
1431. Kristalóczi Tarkasis czímer, pajzs 5˙2 cm, sisak és dísz 7˙3 cm.
1431. Paczali Peres czímer, pajzs 5 cm, sisak és dísz 6˙2 cm.
1432. Szlopnai czímer, pajzs 4˙6, sisak és dísz 5 cm.
1437. Azzywelghi czímer, pajzs 6˙7 cm, sisak és dísz 9˙2 cm.
Ez aránytól nagyban elüt a Pethneházy-czímer, melynél a pajzs magassága 6˙4 cm, a sisaké díszével együtt (ha a csonkán maradt íjjat kiegészítve képzeljük) 14 cm., vagyis több még mint a pajzs kétszeres magassága; miáltal a pajzs és alakja nyomottá lesz, eltörpül, s a sisakdísz foglalja el a főhelyet.
Magáról a czímereslevélről alig marad több mondani valónk. A rendes, megszokott formában tartalmazza a czímeradományozást, nemesség adása nélkül, mert az illetők már régen nemesi rendhez tartoztak. Feltünő azonban, hogy a czímerszerző Pethneházy Márton, ki a királyt Lombardiába, Aragoniába, Angol-, Franczia- és Németországokba kíséré, maga kéri az utóbb meg is kapott czímert, bemutatván annak rajzát előbb a királynak. Itt ismét az az eset áll fönn, melylyel már Dabi Mihálynak, Zsigmond udvari borbélyának és Chontus Péternek czímerénél találkoztunk, kik szintén nem a király által önkényesen választott, hanem maguk által meghatározott czímereket nyertek. Igy tehát ismét igazolva látjuk egyik kiváló heraldikusunk azon állítását, hogy bár a Zsigmond-kori czímereslevelek legnagyobb része – alig egy-két eset kivételével – külföldön állíttatott ki; de minthogy a czímer tervezete igen sokszor, kétségtelenűl kimutathatólag, a czímer-kérőtől 14ered, s az esetleg idegen festő, csak a czímer-kérő ideáját valósította meg: azért e czímereket, vagy legalább nagy részöket magyar szellem szülte terméknek s így a hazai heraldikus felfogás nyilvánulásainak kell tekintenünk.*
* Turul 1886. 146. l.
És most mielőtt az 1462-ik évi czímereslevélre térnénk, szóljunk az 1417-iki czímeres levélben felemlített Pethneházyakról, valamint a család az idei többi tagjairól, kikre nézve Thaly Kálmán említett becses dolgozatán kívül a Kállay és Ibrányi családoknak a Nemz. Múzeumban őrzött levéltárai is egyben-másban felvilágosítást adnak.
FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ.
