Az Ináncsi Ebeczky-család nemzedékrendéhez.
Az Ináncsi Ebeczky-család nemzedékrendéhez.
Az Ebeczky de eadem és Ebeczky de Ináncs nevezetes régi nemes családok genealogiáját Nagy Iván családtani műve IV. kötetében csak igen hézagosan és (mint a pótkötetben maga elismeri) a kettőt összevegyítve közli. Nem lesz tehát fölösleges némi kiegészítő származékrendi részleteket közölnünk magának a családnak egy a XVIII. század elején történelmileg szerepelt egyik hírneves tagja tollából. Ez az Ináncsi Ebeczkyekből származott Ebeczky István, ki a XVII. század 8-ik évtizedében Léván született, a karlóczi békét megelőzőleg már kora ifjúságában katonáskodott a lévai végvár hadai közt testvérbátyjaival együtt s 1703-ban Bottyán Jánosnak alezredese, majd kurucz ezredes és brigadéros lőn és mint ilyen mindvégig igen serény, vitéz, hű és tevékeny. Gr. Bercsényi Miklósnak kedvencze volt, a ki is őt tevé ungvári családi vára főparancsnokává 1710 végén. Mint ungvári parancsnok, 1711 kora tavaszán tábornokká («generális-főstrázsamesterré») léptetett elő; ő vala a Rákóczi által kinevezett utolsó tábornok. A szathmári békekötés után néhány hét múlva, e békepontok elfogadásával 1711. pünkösdkor Ungvárt átadván (Ebeczky ugyanis pünkösdig kötötte volt le magát szavával Bercsényinek e várat tartani), azután hazavonúlt Lévára s részint ott, részint barsmegyei birtokán, Nyírén élt csendes, magános életet. Gróf Károlyi Sándor többször meglátogatta otthonában a közbecsülésben élő régi kurucz bajtársat. 1717 őszén történt, hogy Szathmárban egy úri nőnek valami ügyes bajos dolga lőn; ki is magát Ebeczky Klárának, özv. Bartakovicsnénak nevezvén s Ebeczky István unokatestvérének állítván, Károlyi régi bajtársa iránti tekintetből védelme alá vevé őt; de egyszersmind levélben megkérdezé a dolog mibenléte felől Ebeczkyt. Erre válaszolja aztán 1717. szept. 18-án Nyírről Károlyinak Ebeczky István:
«Méltóságos Generális, bizodalmas nagy jó Uram! Exciád levelét Károlbúl vettem tartozó kötelességgel. A mi Ebeczky Klára dolgát illeti: én nem ösmerhetem, nem is reménlem, hogy lévai lett volna, s a kit peniglen atyjának Ebeczky Istvánt nevez: Léván soha senki nem 90tud Ebeczky Istvánt említeni, egyebet nálamnál. 43 esztendősnek írja magát, Bartakovics János urához, hogy férjhez ment 29 esztendeje 17 esztendős korában (így). Generál Hajzlernek még az lovászait is ösmertem: de soha Bartakovics névű szolgája nem juthat eszemben. Magam részirűl peniglen igen alázatosan köszönöm az Exciád grátiáját, hogy csekély személyemre való nézve respectussal lett hozzája. A jó atyámfiát, (ha ugyanis atyámfia?) én meg nem tagadom, ha ráösmerhetek. Másfél száz esztendőktől fogva jól tudom, Ebeczky-leány ötnél több nem volt, – azokat is mind eltemeténk és így – látja Isten – én nem ösmerhetem.»
Még érdekesebb ennél ugyancsak Ebeczky Istvánnak szintén Károlyihoz, Nyírből 1717. okt. 8-án ezen ügyben irott újabb válasza, a grófnak újabb tudakozódására:
«Méltóságos Generális! bizodalmas régi nagy Uram! Mltgos úri levelét tartozó kötelességgel vettem ösmeretlen Ebeczky Klára asszony iránt. Hogy Erdődy Györgyné Rákóczi Örzsébet asszony ő Nga udvarában ösmertük volna egymást: énnékem ugyan eszemben nem jut; mindazonáltal én is ifiabb voltam, – ha mi volt is, elfelejtettem. Hogy peniglen az apja az apámmal egy testvér lett volna: azt sem én, sem más nem fogja hinni; mert az én atyámnak az atyja Ebeczky György volt, annak volt két fia: Ebeczky János (a ki Zólyom vármegyének 22 esztendeig vice-ispánja volt); ezen Ebeczky János maradék nélkül holt meg, ennek mindenkéje reánk szállott, – bár még egyszer egy illyen bátyám halna meg! A másik fia Ebeczky Györgynek Ebeczky Mihály volt, ez volt az én atyám; ennek volt három fia: Imre,* Ádám,* István.* Imre megholt, – ketten pedig élünk Exciád szolgálatjára. Említett atyámnak volt három leánya: Ebeczky Éva, Kató, Zsófika, – ezek mind megholtak s el is temettük. Mink ennél többen nem voltunk.
* A XVII. század végén jeles végbeli tiszt Léván. 1703 őszén Rákóczihoz áll, ezredes-főkapitánynyá s 1704. Érsek-Ujvár parancsnokává lesz, mely tisztétől súlyos betegsége miatt 1706. őszszel megválván, barsmegyei birtokaira vonúl, a hol 1709 előtt, vagy ez év elején meghalt, ú. l. gyermektelenűl.
* Ádám szintén katona-ember volt s öcscse huszárezredében végig küzdé a kuruczvilágot. 1710. jan. 24-én Ungban, Pálóczon István ezredének romjaival meghódolt a császáriaknak és magánéletbe vonúlt.
* Ez – mint már érintők – ritka jeles katona, serény, vitéz, fáradhatatlan főtiszt volt. Mindenképen derék, jellemes férfiú. Mindenki becsülte. A kuruczvilág valamennyi hadjáratában részt vőn mint ezredes és dandárnok s a nagyszombati, szent-gothárdi és trencsényi ütközetekben különösen kitünteté magát. Legkiválóbb tagja családjának.
Alázatosan követem Exciádat ezen terhelésrűl, mindazonáltal, hogy informáltassék Exciád, azért alkalmatlankodtam.»
Mindkét levél eredetije a gr. Károlyi-levéltárban, Károlyi Sándor correspondentiái között őriztetik. Ha most már az utóbbiban foglalt nemzedékrendi adatokat összevetjük, a következő családfa áll elő, három emberöltőre szóló:
Ináncsi Ebeczky György, a XVII. század derekán.; Ebeczky János, Zólyom v. m. alispánja a XVII. század végén.; Ebeczky Mihály, lévai végházbeli haditiszt a XVII. század végén.; Ebeczky Imre, ezredes; 1704–6. érsekujvári parancsnok. † 1709 előtt.; Ebeczky Ádám 1708. alezredes, öcscse ezredében; 1710. ugyanott vezénylő ezredes. 1717. még él.; Ebeczky István 1703. alezredes; 1704. ezredes; 1706. dandárnok; 1711-ben tábornok és Ungvár főparancsnoka. † 1719.; Éva. Kata. Zsófia. (Meghaltak 1717 előtt.)
Imre halálát és gyermekek nélküli elhúnytát azért teszszük 1709 előttre vagy legalább ezen év elejére, mert Ebeczky-czímeres és «Emericus Ebeczki» köriratú pecsétgyűrűjét áprilban már öcscse Imre viselte és használta. 1709. ápr. 13-án Putnokról Károlyi Sándorhoz irott levelét István már néhai bátyja gyűrűjével pecsételé le, valamint 1710. és Ungvárról kelt 1711. levelein is e pecsétgyűrűt használá. Imre elhúnytát bizonyítja még az is, hogy midőn István 1711. január 30-iki levelében Károlyihoz, Ádámnak a császáriakhoz pártolását jelenti, róla csak mint «bátyám»-ról beszél, nevét nem is említve, ekkor tehát már csak egy bátyja volt életben, különben meg kellett volna neveznie, hogy Ádám, nem Imre. Mindazáltal ugyanekkor él még egy másik Ebeczky Imre is, a ki Murány várába szorúlt be a németek elűl 1710 őszén; s midőn e vár 1711. jan. 12-én capitulálni kényszerűlt: őt küldötte ki a várőrség a feladási pontozatokkal gr. Pálffy János cs. tbgyhoz. Ezt Rákóczi említi Munkácsról 1711. jan. 20-én gr. Bercsényi Miklóshoz szóló levelében:
«Murányvára is feladá magát a víz elfogyása miatt, Ebeczki Imre volt capitulálni Pálfinál. Az pestis is közöttök lévén, – volt okuk az capitulatióra.» (Archivum Rákóczianum, I. oszt. III. k. 569. l.) Ezen Ebeczky Imre azonban vagy csak fiatal tiszt volt, avagy nem is bírt katonai ranggal, csak mint nemes szorúlt a várba megmaradás okáért. Más ágból, nem a lévaiak közűl valónak kellett lennie.
Ugyancsak más ágból való Ebeczkyek valának 91még a Rákóczi-korban szintén szereplő Ináncsi Ebeczky Sámuel és Ebeczky Tamás. Sámuel Bercsényinek volt az egész háború folyamán át bizalmas főtitkára és iroda-igazgatója. Kibujdosott urával Lengyelországba, ott mint Rákóczi megbizott követe diplomatiai küldetésekben járt Nagy Péter czárnál, II. Ágost lengyel királynál, hg. Dolgoroucky orosz főcancellárnál, stb. Majd 1716. Bercsényivel Törökországba, s utóbb vele Rodostóba ment. Úrnője azonban, Bercsényiné, gr. Csáky Krisztina, fivére gr. Csáky Imre bibornok, kalocsai érsek útján 1721-ben amnestiát eszközölvén ki Bécsben számára, Ebeczky Sámuel hazatért és a nevezett bibornoknak jószágkormányzójává lőn. 1732-ben nőül vevé Péch-Ujfalusi Péchy Évát, csicseri Orosz György özvegyét és 1739-ben neje birtokán Girálthon (Sárosm.) gyermektelenűl halt meg.
Tamás, mint a zólyommegyei nemesi bandérium egyik tisztje, részt vőn 1703 végén Zólyom vára ostromában s megvételében Rákóczi részére. Utóbb pár évig ugyane fejedelem gácsi várőrségének s Gács várának parancsnoka volt. Értett a tüzérséghez és aknakészítéshez.
Végre, hogy Ebeczky István nemsokára föntebb közlött levelei után, úgymint 1719-ben halt meg: ezt özvegye tudatja gr. Károlyi Sándorhoz küldött gyászjelentésével. Fájdalom, a közelebbi dátumot és az özvegy nevét nem jegyeztük föl, mikor a gr. Károlyi-levéltárból jegyzeteinket vettük, a minek már több mint húsz éve; az 1719-ik évet is csak emlékezetből írjuk. Hogy Istvánnak s Ádámnak gyermekei maradtak-e? további földerítésre vár; István 1710. novemberben Károlyihoz írott egyik levelében csak leányait említi, fiáról nem beszél.
THALY KÁLMÁN.
