MAGYAR SIRKÖVEK.
MAGYAR SIRKÖVEK.
I. Bebek György sírköve.
(1371.)
A kies Tornamegyében, azon országút mellett, mely Kassát Rozsnyóval köti össze, éjszaki irányban nehány száz méter távolságra egy meredek, kopár sziklahegy tövében fekszik Görgő. Emelkedésen álló templomában a szentély déli falába vörösmárvány sírkő van beépítve, mely daczára magas korának, jól fentartott s csaknem teljesen ép. Magassága: 2,14 m.; szélessége: 1,09 m.; 16 cm. széles kerete a képes mezővel egy magasságban van s attól egy keskeny mélyített vonal választja el, rajta a felirat minuskulákkal vésett, kezdetét a bal felső sarkon egy egyenszárú, végein szélesedő kereszt jelöli:
(Olvasása: Hic iacet Georgius Bubek magister tavernicorum regalium qui fecit extruere ecclesiam beate virginis fratribus heremitis ordinis sancti Pauli primi heremite anno domini MCCCLXXI.)
Az évszám – az ezres kivételével – nem fért a keretbe, ez a keret a bal felső sarkánál, azzal egy irányban, a képes mezőre van vésve. 160Ez évszámra nézve tudósaink között nézeteltérések vannak, holott az, – nem tekintve a sírkő egész compositióját – eredetiben látva, semmi kétséget sem hagy fenn. A három C betű, mely a három százas számjegyet jelenti, azon kori szokás szerint tetején három kör alakú pontozattal is meg van jelölve, de a pontozat a harmadik C felől kissé félre, a negyedik – szintén az előző számjegyek magasságával biró – L betű felé, mintegy a két számjegy közé vésetett. Ez volt egyik oka, hogy ez évszámot sokan 1421-nek olvasták. A másik ok, azon történeti s oklevelileg bebizonyított tény, hogy az itt elhunyt Bebek György még 1371-en túl tíz évig is élt. De ez anomáliával összeegyeztethető azon eset, hogy Bebek György, ki 1371-ben Gombaszegen zárdát és templomot építtetett a pálosoknak, e kegyeletes tény alkalmával mint vallásos férfiú, halálára is gondol s ezzel egyidejűleg sírkövét is elkészítteti, örök emlékezetül rávéseti kegyeletes adományának emlékét, az évet, melyben az történt; s így a sírkövünkön olvasható évszám nem Bebek György halálának, hanem a gombaszögi zárda s templom alapításának idejét jelöli.
A képes mezőt Bebek György teljes czímere tölti be. Ennek leírása következő: jobbra dőlt háromszög pajzsban lebegő patriarcha kereszt, tetejére illesztett hat tollal, melyek közől három-három egy-egy oldalra csüng; sisakdísz: koronás szűz törzse szájával kétoldalt egy-egy farkával fel- s befelé görbülő halat tartva.
A pajzs 1 cmrel emelkedik ki a mező síkjából, a pajzsalak 15 mmrel a pajzsból. Erősebb a plastica a sisakdísznél, hol a sisak 8 cmre domborodik ki az alapból s ehhez arányítva a sisakdísz s a takarók. E domborodási arányok a mester helyes heraldikai érzékéről tanúskodnak, valamint arról tanúskodik az egész czímer, mely úgy egészben, mint részleteiben kifogástalan és korrekt. – A pajzs alakja háromszög, melynek mezejét a szokatlan pajzsalak helyes arányban tölti be. – A patriarcha keresztre tűzött tollak pálmalevelekhez hasonlók, bár erősen symmetrikusok, de hegybe menő végeikkel igazolni látszanak ama gyanítást, hogy e tollforgók a Bebekek czímerében – melyek később a heraldikusabb strucztoll-forgókká változtak (különösen a Csetnekyek czímerében) – eredetileg kakastoll-forgók voltak. A pajzs felső bal sarkára helyezett szép alakú csuporsisakról emelkedik a sisakdísz, mely úgy helyes arányánál, mint plasticus s heraldikailag korrekt kivitelénél fogva egyaránt kifogástalan. A takaró a koronás szűz ruházatából fejlődik ki s kecses redőzetével nagyban emeli az egésznek hatását.
A sírkő alatt nyugvó Bebek György, István liptói főispán s (1360–62-ig) országbíró fia volt. Három fia között: György tárnokmester volt a legidősebb. Halála éve bizonytalan, okleveles bizonyítékok alapján tudjuk, hogy még 1381-ben életben volt.
161II. Bebek László sírköve.
(1401.)
Pelsőcz városa is fentartotta a fényes Bebek nemzetségnek emlékét, melynek tagjai a család kihaltáig folyvást innen írták magukat. Régi temploma a sokszori átépítés által nagyrészt elvesztette érdekességét, de némi csekély építészeti műrészletek a XIV. és XV. századból fentartották legalább emlékét egykori szépségének s fényének, melyet szintén a hatalmas olygarcha s régibb tagjaiban istenfélő Bebek nemzetségnek köszönhetett. A szentély evangeliumi oldalán a szószéktől keletre, a papi szék által takarva, régi sírkő van, mintegy vállmagasságban, vízszintes irányban befalazva. Anyaga veres márvány, magassága: 2,24 m.; szélessége: 1,18 m. Kiemelkedő széles keretén a legenda szintén kiemelkedő minuskulákkal van vésve, kezdetét a sírkő czimertanilag jobb sarkán egy egyenszárú haránt, vagy sz. András kereszt (Andreasoder Schrägkreuz) jelöli. A legenda következő:
(Olvasása: Hic iacet Ladislaus filius Stephani Bubek de Pelseuci magister tavernicorum regalium cum suis… obiit in anno domini MCCCC. primo.)
A kő töredezett, alsó részén széltében ketté törött, párkányzata is legtöbb helyt rongált, a miért legendája is nehezen, sőt alig olvasható.*
* A «regalium» szóra homályosan kivehető «cum suis» után következő szó, mely teljesen olvashatatlan a «heredibus» összevonása lehet, s ez esetben sírkövünk családi sírkővé válik.
A minuskulák szép és szabályos vésetének, – mely lehetségessé tette alig látszó szavak kibetűzését – nem felel meg a képes mezőt betöltő teljes czímer, mely a pelsőczi Bebek család czímerét ábrázolja s leírása következő: lebegő-, szára szélein vastagodó patriarcha kereszt (Lothringer Kreuz), tetejére illesztett tollforgóval; sisakdísz: koronás női fej fogai közt két oldalt egy-egy farkával fel- s befelé görbülő halat tart.
A háromszög pajzs jobbra dől s eléggé szabályos; helyes a pajzsalak is, bár a tollforgó charakteristikáját rajta ki nem vehetjük, kielégítő a sisakdísz is, hol különösen a halak kifogástalanok, de az alapból erősen kidomborodó csőrsisak, két oldalt a takarók s az egész czímer elhelyezése a képes mezőn, annyira merevek, kezdetlegesek, hogy az egész szokatlan veres márványon, melynek feldolgozása rendesen avatottabb s ügyesebb kéz műve.
A sírkő alatt nyugvó Bebek László, István országbíró második fia, György testvére, szintén tárnokmester s abauji főispán volt.
***
A Pelsőczi Bebek nemzetség hazai történelmünkben annyira kimagaslik, s e családra 162vonatkozó heraldikai s sphragistikai maradványok oly tekintélyes számban maradtak reánk, hogy e kettős okból szükségesnek látom a különböző czímerváltozatok összevetése által e család czímerkérdését lehetőleg tisztázni. Ez okból vizsgáljuk meg ezen heraldikai maradványokat, még pedig korrendben.
Legrégibb ezek közöt István országbíró-, a sírkövünk alatt nyugvó testvérpár atyjának sisakpecsétje* 1361-ből. A véseten alig kivehető – kétoldalt lebegő sisakdíszekkel ellátott – sisakból vállig érő hajú, fedetlen fejű női alak tűnik elő, nyaka mellől két oldalt felfelé s feje fölött befelé kanyarult farkú halak nyúlnak ki.
* B. Nyáry: Heraldika vezérfonala 63 l. VI. tb. 54 sz.
Korra nézve legközelebb áll hozzá a görgői sírkövön álló teljes czímer, melynek pajzsalakja, a patriarcha kereszt lebegő, sisakdíszén a halak a koronás szűz szájából indulnak ki.
Harmadik, Bebek Detre nádor sisakpecsétje 1397-ből,* mely a görgői sírkő sisakdíszével – a koronás szűz szájából kiinduló halakkal – teljesen egyezik, kísérve kétoldalt két kis czímerpajzstól, melyben hármas halomból növekvő patriarcha kereszt látható. – E pecsét ugyanegy véset a Batthyányi,* Wagner* s Nagy Iván* által közölttel, melyen – valószínűleg nem alapos szemlélet következtében – a koronás szűznek hal karjai vannak, minek következtében abból egy heraldikai szörnyalak származott, mely a Bebekek sisakdíszével össze nem egyeztethető. A koronás női törzs ruhájából fejlődő takarók által fedett csöbörsisak a nő teste folytatásáúl tekintetett, ezáltal s a halkarok által az, előtűnőből, növekvővé változott, mi ismét ellenkezik a Bebek czímer eredeti jellegével.*
* Leleszi levéltár
* Leges. eccles. I. 471.
* Decades I-tb. fig. 4.
* Magyarország. csal. I. 263.
* A Csetneky család czímerénél, mely teljesen hasonló a Bebekekéhez, a sisakdísz a XVI. s XVII. században csakugyan növekvővé változott.
E pecséten a sisakdísz kíséretében látható két kis pajzs különböző eltérő nézetekre adott okot. Némelyek ezen kis pajzsokat a Bebekek családi czímer-pajzsának tekintették, azon alapból indúlva ki, hogy azok pajzsalakja a patriarcha kereszt, néhol lebegő, másutt a pajzs alapján áll ugyan, de ritkán bár s csakis későbbi forrásoknál – egyes vagy hármas hegyből nő ki. Ily alakban látható a krasznahorkai vár kapuja előtt álló ágyúk egyikén kiöntve 1547. évből.* Mások azokat az ország czímerének tartják, melyet Bebek Detre mint nádor méltóságának s hivatalának jelzésére, családi sisakdíszéhez, pecsétjébe felvett. – S ez a helyes. – A régibb magyar heraldikában másutt is találunk hasonló példára. Igy Pasztohy János országbíró 1395. pecsétjén,* hol benn a pajzsban kíséri a Ratholdok hárslevelét, két kis pajzs az ország czímerével, balról az osztások, jobbról az apostoli kereszt. Ilyen Kanizsay István zágrábi püspök és Szlavonia helytartójának 1363. évi sisakpecsétje,* melyen saját sisakdíszére, a karmokkal ellátott sasszárnyra illeszti királyának sisakdíszét: a csőrében patkót tartó előtűnő struczmadarat. Hogy a Bebek czímer pajzsalakja hasonló az ország czímeréhez, az csupán véletlennek tekintendő.
* A másik ágyún lebegő. – Fejérváry tovább megy. Kézirati művében (Mss. XVI. T. 1.) a Bebek czímer következő: hármas hegyre helyezett koronából pálmafa nő ki, tetejére illesztett patriarcha kereszttel.
* Nagy Iván M. cs. IX. 132.
* Arch. ért. 144. Uj folyam. VI. 228. B. Nyáry Heraldika 62.
Negyedik a pelsőczi sírkő czímere, mely gyarló kivitele mellett is, egy fontos momentumra döntő. Rajta ugyanis világosan kivehető, hogy a patriarcha keresztre illesztett tárgy, tollforgó, s helyreigazítja ez által azon téves nézetet, mintha azok pálmaágak volnának, mi Fejérváryt az egész czímert átalakító tévedésre vezette. Hogy a Bebek czímerben csakugyan tollforgók vannak, erre nézve döntő bizonyítékul szolgálnak a Csetneky István (1594) és Csetneky Ferencz (az utolsó) 1604 (?) sírkövei a csetneki templomban. Ezen a czímerpajzs alakja: lebegő kettős kereszt felső könyökére két oldalt illesztett 3–3 tisztán stilizált strucztollal. Sajátságos, hogy Wagner, ki művében ugyanezen 1594-ki sírkövet használta czímerforrásúl, nem látta a czímeralak keresztjén (hol a hármas halomnak híre sincs!) erőteljesen vésett strucztoll-forgót, nem ismerte fel a tisztán s világosan vésett koronás női alakot a sisakon. Az 163általa adott férfi alak felemelt karjával, két – felfelé görbülő helyett – egyenes halat tart s nem közvetlen füle mellett (mint a sírkövön), hanem távol magától. E hiba átjött Nagy Iván művébe s a Siebmacherbe is, hol a sisakdísz férfi alakja már teljesen pánczélba öltözött, bár a szövegben, mindkét műben említés tétetik a Bebek és Csetneki czímerek azonosságáról.
Utolsó forrásul Bebek Imrének egy 1446. évi* köriratos pecsétjét említjük, hol a végein szélesedő szárú patriarcha kereszt a pajzs aljából emelkedik ki.
* Orsz. levéltár.
Hátra van még a Bebek czímer sisakdíszéről szólani.
E sisakdísz fő alakjai minden valószínűség mellett: a halak. Míg a nő helyzete a halakkal szemben folyton változik; hol annak nyakából indulnak ki (1361-ki pecsét), hol fogai között, hol kezeiben, fülei mellett tartja azokat; addig a halak helyzete mindig ugyanaz marad. E koronás női alakot tehát csak mellékalakul, támpontúl kell tekintenünk, a fő alakok, a halak, kényelmes és heraldikailag korrekt elhelyezése végett. De miként is lehetett volna e halakat a sisakon támpont nélkül, heraldikailag helyesen s tetszetősen elhelyeznünk? E nélkül úgy néztek volna ki, mint bivalyszarvak, s idők folytán elvesztve eredeti alakjukat, valóban bivalyszarvakká is átalakultak volna. Vagy helyzetük oly ízléstelen leendett, mint a két – gyertya egyenességgel felfelé álló – lazacz a Salm herczegek czímerének sisakdíszén. – Halaknak ily támpontokúl szolgáló – különösen női alakok segítségével való elhelyezésére gyakori példát találunk a heraldikában. Ilyenek többek között a Pfirt grófság czímere, hol a sisakdísz halai, tátott szájuknál fogva húzattak a koronás női alak emelt karjára; ilyen a Heldreich család sisakdísze, két változatban; egyikén a leeresztett hajú nő kitárja karjait s markában emeli a két halat; másikán az előtűnő női alak mellét fedik vízirányos helyzetben, ellenkező irányban, egymás felett.
Ilyen hazai heraldikánkban Palásty János beregmegyei alispán sisakpecsétje 1368-ból,* hol a sisakdísz: egy hal lévén, annak heraldikailag tetszetős ábrázolása még nehezebb volt. Czölöpösen fel nem állíthatta, mert ez ízléstelenebb lett volna a zopf-heraldika magánosan lengő strucztollánál, sem meggörbítve le nem fektethette, mert ekkor szarvaival felfelé álló holdsarlóhoz lett volna hasonló; hogy tehát a sisakdíszt tetszetőbbé tegye, egy más koronázott női (?) alakot vett kisegítőül s az a hal torkába helyezve, mintegy védelemül, annak felfelé görbülő farkába kapaszkodik.
* Turul II. 129.
Ennyit itt annak bebizonyítására, hogy a Bebek czímer sisakdíszének főalakjai: a halak, s hogy ezek támpontjáúl gyakran használtak fel emberi, még pedig női s nem ritkán koronás női alakokat.
Ez állítások kapcsán meg kell czáfolnunk a költő szép szavait:
«Jól juhászkodott ám ősapja ezeknek
Hol Sajó vizével összefoly a Csetnek:
Tündér adományból raka hét szép várat;
Czímere a tündér, csoda asszonyállat».*
Hol Sajó vizével összefoly a Csetnek:
Tündér adományból raka hét szép várat;
Czímere a tündér, csoda asszonyállat».*
* Arany: Toldi Szerelme: VII. ének.
Az itt elősorolt források s adatok egybevetése alapján a pelsőczi Bebek és Csetneky családok teljesen egyező czímere következőleg blasonnálható: lebegő (néhol a pajzs alapjából melekedő), szára végein szélesedő patriarcha kereszt, tetejére illesztett strucztoll-forgóval (néha a nélkül); sisakdísz: előtűnő koronás szűz, fogaival két oldalt fejjel egymáshoz fordult, felfelé s farkával befelé kanyarodó halat (pisztrángot) tart.
Végül egy kérdés maradt még érintetlenül czímerünket illetőleg: annak színei. Erre nézve útba igazít bennünket a kassai dom XV. századból származó szentségháza ajtócskáján levő festett czímer, melynek kék pajzsában a Bebek 164czímer sisakdísze van befoglalva: liliomos arany koronából növekvő koronás szűz, veres ruhában, ezüst szárnyakkal. Ha ezen színezés hiteles, és ebben nincs okunk kételkedni, mert azon korban a XV. század vége felé a Bebek család még fénykorát élte – akkor ezen színezett czímerpajzs alapján – a kereszt színének kivételével (arany?) a teljes Bebek czímer hajdani fényében helyreállítható.
CSOMA JÓZSEF.
