A kövesdi Boér család czímre.
140A kövesdi Boér család czímre.
(Egy czímerrajzzal.)
A Siebmacher-féle nagy czímergyűjteményben a nagy-berivói Boér család czímerének két változatával találkozunk; de a család többi ágainak czímeréről nem nyerünk felvilágosítást. Ezen körülmény, valamint az ismertetendő czímer szép, egyszerű volta indokai az alábbi közleménynek.
Kövesdi Boér Miklós czímeres nemeslevelét Leopoldtól kapta (kelt 1659 szeptember 15-én Pozsonyban); ezzel a király őt és testvéreit Jánost és Ferenczet, nemkülönben unokatestvéreit Istvánt és Andrást, kik már az erdélyi fejedelmek kegyéből különben régebben is nemességnek örvendtek, nova donatioképen a nemesek sorába emeli, illetőleg ezen nemességüket újból megerősíti, különösen Ferenczre nézve, ki Kopacseli előnévvel ugyancsak régibb nemes volt.
A nemeslevél igen díszes könyv alakjában van kiállítva, vörös bársonyba kötve, viasz fészekbe nyomott nagy királyi függő pecséttel. A czímer maga egy egész pergamenlapot foglal el. A pajzs damaszkolt kék mezejében függőlegesen álló fölajzott aranyíj áll, nyílhegye ezüst, tollszára piros. Sisakdísz maga a czímerkép, a sisaktakaró kék-arany, vörös-ezüst. Az egész czímer, a kép keretét betöltő fekete kétfejű sas mellére alkalmazott rózsaszínűen damascirozott drapériára van alkalmazva, fent a birodalmi czímer áll, alul pedig két oldalt a sas karmaiban tartja Magyar- és Csehország czímerpajzsát. A czímerkép két oldalán, mint czímertartók, szent István és szent László teljes királyi ornátusban állanak.
Ezen nemesi levél kihirdettetett 1660 február hó 3-án Zemplén vármegyében s azután 1664-ben augusztus hó 2-án Erdélyben Fogaras, illetőleg Fehér vármegyében.
Eredetije a család birtokában.
Maga a Boér család, vagyis az ily nevű családokról való emlékezet igen régi időkre, illetőleg okmányi adatokban a XV-ik századik vihető vissza, csak az a baj, hogy az egyes különböző Boér családokat ágak szerint összeállítani, a jelenlegi adatok mellett csaknem lehetetlen. A család nevét illetőleg biztosra vehetjük, hogy az a «bojár» szóból származott, mely a szláv értelmezésben a harczos és előkelő főnemességet jelentette.
Boér nevű előkelő nemesekről s egy esetben az akkori oláh vajda főpohárnokáról Mátyás királynak 1476 április hó 17-én, majd ugyanazon év április 18-án és október 8-án kelt okmányaiban találunk említést.*
1 Országos levéltár Dipl. Oszt. 27,203, 27,204.
Hogy külön-külön Erdélyben és Magyarországban miként fejlődtek ki e családok, ma még nem tudjuk. A nemzeti fejedelmek korában látjuk őket feltünni, mint olyanokat, a kik régi nemességük alapján kapják mindig újabb nemességüket, majd mint a kik ezen kiváltságaikat rendszerint a magyar királyok által is megerősíttetni sietnek.
A XVII. században tünik fel az a törzs Boér család, úgy lászik a török háborúk alatt, a mely szkorei, berivoi, majd récsei, kopacseli és ez utóbbiból alakulva a kövesdi ágakra oszlott. Fontosnak tartom itt rögtön megjegyezni, hogy a kövesdi előnév használatát itt csak a családi traditio szentesítette, s hogy annak a most elől tárgyalt armálisban semmi legkisebb nyoma sincsen. A nova donatióban foglalt és fölsorolt egyének között csak egy van, a kinek előneve említtetik és az Ferencz de Kopacsel. Mindaddig, tehát, míg a kopacseli ág netalán más czímerét nem ösmerjük, e nyilas czímert ép oly, sőt nagyobb joggal mondhatjuk a kopacseli Boér család czímerének is.
Tény azonban, hogy ez az ág szolgáltatta a család legkiválóbb egyéniségeit, így pl. Simont, ki mint hadi biztos Erdélyből, jelen volt Rabutin mellett 1694-ben a zentai ütközetben, hol az elesett török fővezér arany pecsétjét megszerezvén, Eugen herczeg előtt annyira kitűnt, hogy nemsokára mint Fogaras vidékének főkapitányával találkozunk vele.* Tőle származott Boér József, kinek neje báró Haller Borbála volt, s a ki azután a báró Huszár családot alapítá.*
2 Nagy Iván. Magyarország családai II. k. 147. lap.
3 Mikola. Historia Genealogica Transylvanica. 1731. 8-r. 58. lap.
Az ezen törzshöz tartozó Boér családok czímereiből még csak a berivoiakét ismerjük, mely lóháton ülő férfit ábrázol, ki jobbjában, feje fölött kivont kardot villogtat.*
4 Siebmacher. 4. füzet, 56. tábla, 71. lap.
Ezeken felül ismeretesek még a két hazában 141a felső-szombatfalvi, apáti,* rusori, alias Sztojka de Alsó-Vincze, ilyei, káli, margsinai, szaczali és literati de Lucza,* valamint a nagykörtvélyesi,* s ezeken felül még mintegy 20 Boér család, Kőváry szerint, a melyeknek hovatartozása nem tudatik.
1 Nagy Iván. II. 149. lap.
2 Tagányi Károly jegyzéke, 12. lap.
3 Karagyéna Mihály jegyzéke.
Mindezekből azonban korántsem az vehető ki, hogy e számos Boér nevű család idegen eredetű vagy oláh volna, hanem az, hogy Erdély százados érintkezése közben Nagy-Oláhország s a moldvai fejedelemségekkel, az erdélyi nemesség szeretett hasonlítani a gazdag és hatalmas bojár nemességhez s vezetékneve vagy predicátuma mellé igen sok fölvette, vagy adományoztatta magának, mint jelzőt a Boér nevet is. A most tárgyalt kopacsel-kövesdi ág pedig új predicátumát onnan szerezhette, hogy talán nova donatiója útján, – a felső fehérmegyei Kövesdet bírta. Így kövesdi Boér Antal kir. fődézsmás 1826 szeptember 9-ikén zálogba veti Kövesdet, s a körülfekvő falvakban (A.-Gezés, Gainár, Becsérd, és Rukkoron) levő ősi birtokait nyolcz ezer váltó forinton Papp Sámuelnek és Boér Ágnes unoka hugának. A záloglevelet az itt bemutatott nyilas pecséttel erősíti meg.*
1 Eredeti okirat-gyűjteményemben.
Sz.
