Felsőbánya város régi pecsétje.
Felsőbánya város régi pecsétje.
(Egy pecsétrajzzal.)
A Turul 1885. évfolyamában vették olvasóink Nagybánya város pecséteinek ismertetését. Nem lesz érdektelen az ott közölt sphragistikai adatokat a testvér-bányaváros Felsőbánya legrégibb pecsétje közlésével kiegészíteni. Felsőbányát a félórányira fekvő Nagybányához körűlbelűl az a viszony köti, a mi az úgynevezett alsó-magyarországi bányavárosok között létezik. Keletkezése, történelmi fejlődése mind a két városnak azonos alapokon történt s ugyanazon fázisokon ment keresztűl, s az egykor talán bányászatra jelentékenyebb, de terjedelemre minden esetre kisebb Középhegy – Civitas de Mediomonte, ez volt Felsőbánya régi neve – mindenben osztozott Asszonapatak (Rivulus Dominyrum = Nagybánya) sorsában. E közösséget a két város czímere is híven feltünteti.
Nagybánya legrégibb pecsétjében, az idézett ismertetés szerint, szent István, a város patronusa foglalja el a főhelyet, de mellette igen jelentékeny hely jut a bányában dolgozó munkásoknak. Később a szent király képe eltűnik s csak a bányászok maradnak meg, a mint kettő közülök bányász-csákányával dolgozik egy hegy két oldalán, míg a harmadik a hegy ölében levő aknából emelkedik ki.
Majdnem ugyane czímeralakot, majdnem azonos összeállításban látjuk Felsőbánya város legrégibb pecsétjén, melyet ezennel hű rajzban bemutatunk.
Az 5 cm átmérőjű pecsét mezejében kilencz sziklából (3, 2, 3, 1) álló hegy két oldalán két bányász dolgozik; a jobboldalinak kezében hosszúélű csákány, a baloldaliéban véső és kalapács. – A köríratot:
pontokból képzett körvonalak zárják be. A pecsét meglehetős tisztán van kidolgozva s munkája és betűinek jellege azt sejtetik, hogy az a XIV. század elejéről vagy az előző század végéről való; láthatólag régibb a nagybányai nyolczszögletű régi pecsétnél. Okleveles adataink a pecsét használatáról nincsenek, Felsőbánya levéltára egyike a legszegényebb városi levéltáraknak, melynek mohácsi vész előtti oklevelei száma a tizet sem haladja meg. Annál teljesebb a régi városi pecsétek sorozata; összesen 8 régi pecsét typariuma van meg a városi levéltárban, melyeken mind a legrégibb pecsét alakjai láthatók.
E pecsétek a XVI. és a következő századokból származnak; legérdekesebb rajtuk az, hogy egyikök az 1222., más három az 1464. évszámot viseli. Mit jelentenek ez évszámok, minő jelentős eseményekre mutatnak vissza, nem lehetne-e azok valamelyikét összefüggésbe hozni az itt ismertetett régi pecsét keletkezésével? – e kérdésekre a város történeti emlékeinek teljes elpusztúlta mellett bajos volna feleletet adni. Pecsétünk, melynek füles fogantyúval ellátott ezüst nyomója is megmaradt, mindenesetre egyike a legrégibb városi pecséteknek, s mint ilyen, nem érdektelen példánynyal gyarapítja a magyarországi városok középkori pecséteinek gazdag sorozatát.
A bécsi történelmi intézetben tavaly sikerűlt galvanoplasztikai másolat készűlt róla és ennek egy példánya megvan a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában is.
DÉCSÉNYI.
