A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
f. évi nov. hó 9-én br. Radvánszky Béla elnöklete alatt tartotta meg ez évi nagygyűlését.
Az elnök rövid beszéd kíséretében megnyitván az ülést, felhívja dr. Komáromy András vál. tagot a «Hunt Pázmán nemzetség ugocsai ágazata» czímű dolgozata felolvasására, mely egész terjedelmében jelen füzetünkben olvasható.
Ezután a titkár olvasta föl a társulat múlt évi működéséről és állapotáról szóló jelentését, mely a következő:
* * *
Tisztelt Nagygyűlés!
Heted ízben van szerencsém a t. nagygyűlés előtt számot adni társulatunk lefolyt évi működéséről, vázolni annak állapotát, anyagi viszonyait, részletezni munkásságát, melyet szakülésein és folyóiratában a kitűzött tudományok művelése által kifejtett, röviden ismertetni az új eredményeket, melyeket a heraldika és genealogia egyes kérdéseinek tisztába hozásával elért. Czélja jelentésemnek az, hogy hű képet nyújtsak társulatunk állapotáról és működéséről a lefolyt évben; hogy ezt elérjem, legalkalmasabb végig tekinteni az elmúlt év történetén.
A társulat kitűzött szaktudományai művelésére és belügyeinek vezetésére utolsó, hatodik nagygyűlése (1888. okt. 25.) óta, az alapszabályilag legkevesebb négyben meghatározott ig. vál. üléseket a következő napokon tartotta meg: 1888. nov. 29., 1889. febr. 28., ápr. 25 és szept. 26-án. A nagygyűlésen és a vál. üléseken társulatunk tíz tagja ugyanannyi dolgozatot olvasott fel és tartott előadást egyes bemutatott, szakunkba vágó emlékekről.
A bemutatott dolgozatok nagy része folyóiratunk hasábjain is megjelent, s így az azokban elért tudományos eredmények nem vesznek el nyomtalanúl; a társulat iparkodott azokat kiadásuk által a közhasználatnak átadni.
A gyűléseinken bemutatott értekezések közül a genealogiát a következők képviselik: Bunyitay Vincze vál. tag dolgozata Micz bán és a Bocskay, Soós stb. családok eredetéről a családregék őskorába vezet vissza; megvilágítja a regeszerű Micz bánt és hét fiáról, kiknek mindegyike egy-egy híres családnak lőn alapítójává, szóló mese eredetét, iparkodván azt oklevelek világánál a valóságra visszavezetni és megállapítani a kort, melyben a mese keletkezhetett. Nagyhírű, óriási vagyonáról és hatalmáról nevezetes, rövid virágzás után gyors hanyatlást, ért család múltját tárta fel előttünk Pór Antal tagtársunk a Nagymartoniak történetében, melyben az előbb Bajóti, utóbb Martoni végül Fraknói gróf néven ismert család múltját a XIII. század elején Aragoniából hazánkba költözött Simontól egész annak 1438-ban kihalt utolsó férfi tagjáig Pálig megvilágítá.
Régi, történelmünkben is, de kivált irodalmunk történetében előkelő szerepet játszott családnak, a nagybessenyői Bessenyőieknek történetéről szóló dolgozatát Széll Farkas vál. tag múlt nagygyűlésünkön mutatta be. A terjedelmes munka, mely első kimutatható ősül a XIV. század elején élt Márkot tűnteti föl, kivált a család XIV–XV. századi múltját, XVII–XVIII. századi nemzeti mozgalmakban vitt szerepét egészen új színben tünteti föl és merőben új adatokkal járúl az irodalmunk újjászületésében halhatatlan érdemű Bessenyey Györgynek életrajzához. Dr. Szombathy Ignácz tagtársunk pedig a leszármazását XV. század második feléig felvivő és újabban kivált katonai pályán kitűnt vecse-böröllő-izsákfai Vecsey család genealogiáját ismertette. – Genealogiai tekintetben rendkívül becses a Komáromy András vál. tag által feldolgozott Forgách Imre-féle napló, mely 1545–1580. évekből, köztörténeti érdekű bejegyzések mellett számos előkelő főrangú család tagjainak születési, házassági és halálozási dátumát őrizte, kitöltvén ezzel azon korbeli nemzedékrendeink nem egy hézagát.
A heraldika köréből vett és üléseinken bemutatott dolgozatok közül a következőket emelhetem ki: Csergheő Géza vál. tagnak a Káta nemzetség czímeréről írt dolgozata megismertetett egy ősrégi nemnek, melyből a Káthai, Surányi, Csarnavodai, Csáholyi és más előkelő családok vették eredetöket, czímerével, melyre a szerző heraldikai inductio által jutott. Tisztán címertani combinatiókra alapított fejtegetéseinek helyes voltát a brebiri Melith család 1580. czímereslevele, melyet folyóiratunk ismertetett, fényesen igazolta. Megjegyzem, hogy a nemzetségi czímerek közt a Káta nemé a legelső, melynek nemcsak alakját hanem heraldikai pontossággal még színeit is megismertük.
Eredetijében három czímeres nemeslevelet mutattak be tagtársaink üléseinken, ú. m. Melczer István vál. tag a Szőllősy család 1697-iki, Komáromy András pedig Gyulay Balázsnak 1591, és a Nagy-Idai és Kulcsár családoknak 1627. évi czímeresleveleit; ezek közül a Gyulay családét a bemutató folyóiratunkban külön méltatta, a többi annak illető rovataiban szintén ismertetve lőn.
A czímertan köréből érdekes koholmánynyal és 189Captain John Smith személyében kora egyik kiváló kalandorával ismertetett meg Angolországban élő hazánkfia Kropf Lajos. A koholmány Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek egy 1603. évből datált czímeradományozó levele, melyet állítólag Smith János angol vitéznek adott. Nevezetes, hogy a hamisítványt az angol Heralds College hitelesnek ismerte el, s hogy a czímerrel Smith utódai Angliában ma is élnek.
A heraldika és nagyrészt a sphragistika körébe vágott azon tanulságos előadás, melylyel Szendrei János vál. tag Tarnóczy Gusztávné nagybecsű gyűrűgyűjteményének mintegy 1600 darabját bemutatta, egyes czímeresgyűrűk után készült, 600-nál többre menő lenyomat kíséretében: – Míg dr. Schönherr Gyulának «Ritka pecsétkölcsönzési eset a XV. századból» czímű, egészen a pecséttan köréből vett dolgozata Zsigmond király leányának Erzsébetnek pecsétjeit ismertetvén, egy oklevélről szól, melynek megerősítésére Erzsébet saját pecsétjének híjjában a szerencsétlen véget ért Kis Károly király leányáét Johannáét használja.
Ime, tisztelt nagygyűlés, rövid áttekintésben a tudományos anyag, mely üléseinket foglalkoztatá. Minden esetre mennyiségre, bár nem belértékre nézve, elenyészőleg csekély ahhoz, melylyel folyóiratunknak, a Turulnak hasábjai a történelem segédtudományai irodalmának gazdagításához, vitás kérdések tisztázásához járultak. Miként eddigi jelentéseimben, legyen szabad ezúttal is főbb vonásaiban beszámolnom a lefolyt évben megjelent dolgozatokról, melyek társulatunk működését a leghívebben tüntetik föl.
A heraldikai anyag megismertetése, útmutatás adása annak használatára, kezdettől fogva egyik főczélja volt folyóiratunknak. E czélnak hódolva, a Tagányi Károly és Karagyena Mihály-féle sok ezerre menő czímeres nemeslevél iránt tájékozást nyújtó jegyzékekhez pótlásképen Pettkó Béla tagtársunktól egy mintegy 700 darabot tartalmazó lajstromot közöltünk, mely az országos levéltár helytartótanácsi osztályának ú. n. Nobilitare részében található nemesleveleket öleli föl. – Folyóiratunk megelőző évfolyamaiban közzétettük néhány megye levéltárából az ott őrzött czímeres nemeslevelek sorozatát; ezekhez újabban két megye anyaga járult, a Bihar- és Szepesmegye levéltárában találhatóké, mely utóbbi jegyzéket a czímerek pontos leírásával együtt Sváby Frigyes tagtársunk, a megye levéltárnoka tette közé. Ezeken kívül egyes czímeres levelek is ismertetőkre akadtak, így a már előbb felsoroltakon kívül Szendrei János vál. tag rajz és magyarázó szöveg kíséretében közzé tette a Balás máskép Székely cs. 1587, a miskolczi Her cs. 1606, a kövesdi Boér cs. 1659 és a Hoffmann cs. 1701. évi czimeres leveleit.
Miként alakulásától kezdve, úgy a lefolyt évben is folyóiratunk kiváló figyelmet fordított hazai heraldikánk legrégibb, legmegbízhatóbb és a magyar czímer-érzéket és stílust leghívebben feltüntető források, az 1526. évet megelőző időből reánk maradt czímeres levelek felkutatására és közlésére. Hogy társulatunk mennyit tett e nagybecsű heraldikai emlékek megismertetésére, eléggé mutatja az általa felmutatható eredmény. Társulatunk közlönye XV. századi armálisok után eddig nem kevesebb mint huszonöt czímert tett közzé színes hasonmásban; mely szám a következőkép oszlik meg: Zsigmond király korára esik 17 db, Hunyadi János kormányzótól való 1, V. Lászlótól 2, Mátyás királytól 5. – E számhoz folyóiratunk a lefolyt évben a következőkkel járult: a Berényi családnak 1431-ből való czímerét Schönherr Gyula tagtársunk, a Leövey családét 1453-ból a szerkesztő tette közzé. E czímerek egyik legnevezetesebbje a Pogány családé, melyet 1447-ben Hunyadi János kormányzótól kapott. Ez az első ilynemű ismeretes emlék a kormányzótól, mert a Békássy család részére 1449-ben kiállított czímeres levele csak átírása Zsigmond király 1417-iki oklevelének, önálló czímer-adomány jellegével nem bír. A nagyérdekű oklevél Csánki Dezső vál. tagban folyóiratunk hasábjain szakavatott méltatóra talált. Mátyás-királytól való az erdődi Bakócz családbeliek részére 1459 és 1486. években adományozott két czímer, melyeket magyarázó sorok kíséretében Fraknói Vilmos vál. tag tett közzé.
Fölemlítendőnek tartom, hogy e nagybecsű emlékekből, melyek heraldikai fontosságukon kívül, még mint azon korbeli hazai miniature-festészetünk termékei műtörténeti becscsel is bírnak, az ig. választmány régebbi határozatához képest vastag cartonokra különnyomatok is készültek, melyek egybegyűjtve egy díszes kiadványban fognak közzététetni. Jelenleg már 12 ily műlap áll rendelkezésre, mely, ha választmány jónak látja, immár egy füzetben kiadható.
A czímeres leveleken kívül a heraldikának egyéb forrásai sem maradtak felhasználatlanúl. Így azon tanulságokban igen gazdag sorozathoz, melyet Csoma József vál. tag a czímeres régi síremlékek felkutatása és közzététele által megkezdett, újabban három új síremlék járult: Bebek Györgynek 1371, Bebek Lászlónak 1401, Telegdi Istvánnak a XVI. század elejéről való czímeres sirkövei, melyeket a közlő kimerítő heraldikai és genealogiai fejtegetések kíséretében tett közzé. Ugyan ő egy másik nevezetes XV. századi műemléken, a kassai dom szentségházán látható öt országos és hatósági és tizenhét előkelő főrangú családi festett czímert ismertette. Míg Pósta Béla tagtársunk két XVII. századi műtárlaton látható családi czímereket közölt, a Szentpéteri és a Harinnai Farkas családokét.
190A heraldika egyik kiváló forrásából, a pecséttanból meríté tárgyát Décsényi közleménye Felsőbánya városának XV. századi pecsétjéről, ismertetvén azt a korunkig fenmaradt pecsétnyomó után. – Az eddig ismeretes czímeres albumok, a heraldika harmadrangú forrásainak sorozata a gyöngyösi czímeres albummal gazdagodott, mely a XVII. század második felétől kezdve 19, közte több ismeretlen családi czímer alakjával és színeivel ismertet meg.
Az általános heraldika körét érinti Malczovich László «Adatok a czímertani egyszarvú történetéhez» czímű közleménye, melyben e kedvelt czímeralak keletkezését és alakjának változásait kiséri figyelemmel.
Ezek, t. nagygyűlés, a folyóiratunkban kiadott heraldikai dolgozatok főbbjei, melyek tömérdek új anyagot tettek ismeretessé a történelem e segédtudományának terén, melynek mezeje társulatunk megalakulásáig jóformán parlagon hevert. Hogy a kép társulatunk elmúlt évi működéséről teljessé váljék, szükséges még a genealogiai és egyéb tárgyú dolgozatokról röviden megemlékeznem.
Egy régi, történelmünkben nagy szerepet vitt kihalt családnak, a Rozgonyiaknak első őseiről szól Pór Antal tagtársunknak «Rénold nádor és ivadéka» czímű dolgozata, melyben annak családfáját felvivén a XII. századi Bertoldig, ennek unokájától Rénold nádortól a nemzedékeket mindaddig a korig lehozza, míg azok két családnak, a Boztehieknek és a Rozgonyiaknak lőnek alapítóivá. – Ugyanezen tagtársunk egy másik közleményében a XIII. század végének hatalmas alakja, László erdélyi vajda nemzetsége körül vizsgálódván, úgy találja, hogy a nagyhatalmú kényúr a Kean nemzetségnek volt tagja. Ugyancsak Pór Antal, ki az Árpádok és Anjouk alatt szerepelt előkelő egyének genealogiai viszonyainak buzgó kutatója, a XIV. század elején említett Omode nevű nádorokra hívta fel a figyelmet, kik különböző nemzetségek tagjaiúl tűnnek föl.
Ősi, megyei radikalis családok emlékét újította meg Sváby Frigyes tagtársunk, összeállítván az 1723-ban elrendelt nemesi investigatio jelentésének alapján Szepesmegye tizenhárom tősgyökeres családjának névsorát, melyeknek nemessége a köztudat és a történelem tanúsága szerint bizonyításra nem szorúlt. Az óhaj, melyet soraiban kifejezett vajha minden megyéből bírnók ez ősi radikalis családok névsorát, reméljük, nem hangzik el minden eredmény nélkül.
Komáromy András vál. tag két újabb, inkább a megyei életben, mint a köztörténet terén feltünt családnak, az Illésyeknek és a Nagy-Idaiaknak nyújtotta leszármazását; úgyszintén folyóiratunk ismertette a Dalmady család történetét, a család részére készült s csak kevés példányban létező dolgozat alapján; míg Thaly Kálmán vál. tag a «Gróf Bercsényi ivadékok Francziaországban» czímű közleménye a Rákóczy-féle szabadságharcz idejében nagy, sőt mondhatni döntő szerepet vitt család vérét mutatta ki a franczia Chastenet-Puységur, Pélissier, Lorgeril, Revel du Perron, Maupeon, Mally de Châlon, Maileissye és Gontaut de Biron előkelő őrgrófi és grófi családok tagjaiban, kikben e leszármazás emléke maiglan is ébren él.
A genealogiával rokon tárgyú szakból, a magyar onomastikonból veszi tárgyát dr. Karácsonyi János tagtársunk dolgozata «Hogy kell kiejtenünk az utolsó magyar fejedelem nevét?», melyben okleveles és nyelvészeti alapon az eddig rendesen Géjzának vagy Gyejcsnek ejtett nevet Gecse alakkal véli helyettesítendőnek.
A gyakorlati oklevéltan egy igen fontos kérdésével, az oklevélkiadás legjobb módjával két ellentétes irányú dolgozat foglalkozott. Kubinyi Ferencz tagtársunk, egy saját kiadványáról folyóiratunkban közölt bírálat alkalmából, az általa követett betűhív közlési mód mellett foglalt állást; míg a szerkesztő egy czikke a bizonyos elvek szerint rendbe szedett szöveg-közlési módot, mint a melyet folyóiratunk is követ, ajánlja elfogadásra.
Ezek nagyjából, t. nagygyűlés, azon kérdések és azon új eredmények, melyek társulatunkat ülésein és folyóiratában a lefolyt éven át foglalkoztatták. Ha még ehhez hozzáveszszük, hogy folyóiratunk «Szakirodalom», «Tárcza» és «Könyvismertetések» rovataiban figyelemmel kisérte a szakunkba vágó irodalmi új termékeket, s az ott megjelent apróbb szakközleményeket és tudományos híreket felemlítjük: ezzel hű képet nyerünk az elmúlt év munkásságáról.
Annyit társaságunk minden esetre elért, hogy hét éves fennállása alatt az eddig elhanyagolt heraldikai, genealogiai és pecsétteni irodalomnak újabb lendületet adott, s e téren büszkén hivatkozhatik az írók és szaktudósok azon díszes sorára, kiknek nevével a Turulnak hasábjain találkozunk. A megindult tevékenység s az általunk felölelt tudományszakok terén egyre élénkülő kutatások mellett, folyóiratunknak évi 24 ívben megszabott terjedelme már is szűknek, s az időköz, melyben annak füzetei egymást követik, hosszúnak bizonyúl; úgy hogy közelg már az idő, melyben választmányunknak a folyóirat bővítéséről, akár az ívszám emelése, akár az évi négy füzetnek ötre szaporítása által, gondoskodnia kell.
Igaz ugyan, hogy társulatunk anyagi helyzete az ilynemű költségszaporítást még nem bírja meg. Hisz az 1888. év pénzügyi eredménye szerint kerek számmal 3800 frtra tehető bruttó évi bevételünkből az administrationális költségeken kívül közel 3000 frtot tisztán irodalmi czélokra fordítottunk. De tagjainknak lassan bár – de egyenletes arányban – folyton tartó 191szaporodása – reméljük – nem sokára abba a helyzetbe juttat, hogy irodalmi czélokra teendő kiadásainkat fokozhatjuk.
Említettem, hogy tagjaink száma arányosan, bár lassan, évről-évre emelkedik. Múlt évi jelentésem óta társulatunk egy 200 frtos alapító, öt pártoló és huszonkét évdíjas taggal gyarapodott; e szaporodással szemben áll 9 évdíjas tag, kik alapszabályilag biztosított jogukat, hogy öt éves cyclus leteltével kebelünkből kiléphetnek, igénybe vették. Így e veszteségek daczára társulatunk tagjai számában bár nem az óhajtott mértékben szaporodott; úgy hogy az jelenleg a hatszázat meghaladja.
Jelentésem kapcsában kötelességem megemlékezni a Nemzetségi Zsebkönyv kiadott első kötetének pénzügyi eredményeiről. – A folyó évi április folyamán megtörtént könyvárusi leszámolás szerint 230 példány kelt el, melyekért 690 frt társulatunk pénztárába befizettetett. Ha ehhez hozzáveszszük a titkári hivatalnál elkelt példányok számát, mintegy 250 példány eladásáról szólhat jelentésem. Mindenesetre csekély szám arra nézve, hogy e pénzügyi eredmény födözze a kötet kiadására fordított tetemes költséget, úgy szintén arra is, hogy társulatunk a legközelebbi jövőben a vállalat folyatására gondolhasson.
Társulatunk vagyoni állapotáról szóló jelentésem kapcsán meg kell még említenem azt, hogy alaptőkénk a tavalyi 11,000 forintról az idén 11,200 forintra emelkedett s hogy évi bevételeink tekintetében a tavalyi eredménynyel szemben örvendetes emelkedés várható.
Nem lenne jelentésem teljes, ha meg nem emlékezném azon súlyos veszteségekről, melyeket társulatunk és kivált annak igazgató választmánya a lefolyt évben szenvedett. Választmányunk két tagját, gr. Lázár Miklóst és Rómer Flórist, társulatunk pártoló tagjait ragadta el a halál körünkből. Érdemeiket folyóiratunk annak idején kellőkép méltányolta, s e helyen elég utalnunk a súlyos veszteségre és a betöltetlen ürre, melyet haláluk a magyar tudományosságnak okozott.
E veszteséggel szemben választmányunk kellemesi Melczer István val. b. titkos tanácsos, társulatunk pártoló tagja személyében tudományos érdemei és társulatunk ügyei körűl kifejtett buzgó érdeklődése némi elismeréseűl kiegészítést nyert, kit a folyó évi szept. 26-án tartott vál. ülés egyhangú szavazatával az ig. választmány tagjai közé iktatott.
Az elmondottakkal, t. nagygyűlés, befejeztem jelentésemet az elmúlt év tudományos működéséről és társulatunk állapotáról; s midőn ezt teszem, egyúttal azon kérelmet intézem a t. nagygyűléshez, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék.
A pénztárnok kimutatása a következő adatokat tünteti föl:
| Bevétel 1889. jan. 1-től nov. 9-ig | 2404 frt – kr. |
| Kiadás | 1476 „ 46 „ |
| Készpénz maradvány | 927 frt 54 kr. |
A társulat alaptőkéje:
| Értékpapirokban | 7,200 frt |
| Alapítványi kötelezvényekben | 2,400 „ |
| Kötelezvények nélküli alapítványok | 1,600 „ |
| Összesen | 11,200 frt |
A pénztár állapotának megvizsgálására a folyó év végén Szinnyei József, Csontosi János és Nagy Gyula vál. tagokból álló bizottság kéretett meg.
Az ezután következő zárt vál. ülésen szóba került a folyóirat megnagyobbítása akár az évi ívszám szaporítása, akár a füzetek évi számának emelése által. A választmány a titkár által adott felvilágosítás után elhatározza, hogy a Turul rendszeres bővítésétől egyelőre eltekint, azonban a szerkesztőnek esetről-esetre megadja a felhatalmazást, hogy a szükség mérvéhez képest egyes füzetek ívszámát fölemelhesse.
Egyúttal határoztatott, hogy a társulati névkönyv a jövő 1890-ik évben ki fog adatni. A mohácsi vész előtti czímerképeknek egy külön díszes kiadványban leendő közzététele iránt pedig az elnök és a titkár az évi pénztári állapothoz képest előterjesztés beadásával bizattak meg.
Ezzel az ülés véget ért.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. évi nov. hó 28-án br. Radvánszky Béla elnöklete alatt igazgató-választmányi ülést tartott. Az elnök megnyitván az űlést, bejelenti Pesty Frigyes vál. tagnak nov. hó 23-án bekövetkezett halálát; indítványára a választmány a súlyos veszteség fölött érzett részvétének és fájdalmának jegyzőkönyvileg ád kifejezést.
Az ülés folyamán dr. Szendrei János vál. tag a Kapy családnak levéltárából több érdekes czímeres nemeslevelet mutatott be; ezek: a Kapy család ősének, Tétényi Andrásnak, 1405. évi nemesítő levele, u. a. évi czímeres levele, a Járai családnak 1533. évben, Zápolya János királytól nyert czímeres levele, a Hoffmann család 1580. évi, a Boncz család 1686. évi és a Kálmáncsay család 1669. évi czímeres levelei. Ezután a titkár ismertette Wertner Mórnak «A fejedelmi Brankovicsok» czímű dolgozatát, mely a Turulban fog kiadatni.
A folyóügyekre kerülvén a sor, a titkár bemutatja a következő tagajánlásokat: Alapító tagúl 200 frtnyi alapitványnyal Sigmond Ákos Kolozsvárott (aj. gróf Bánffy György); pártoló tagúl br. Schilling Vilmosné sz. gr. Waldeck Ilma Kolozsvárott (aj. br. Radvánszky 192Béla); évdíjas tagokúl: A kir. kath. főgymnásium ifjúsági könyvtára Pozsonyban (aj. a titkár), Kilián Gy. könyvkereskedése Budapesten (aj. a titkár), Dálnoki és Mezőmadarasi Medve Zoltán Budapesten (aj. Simonyi Kálmán), dr. Küffer Béla Budapesten (aj. a titkár), Bodoki Lajos nyug. törv. bíró Debreczenben (aj. Váradi Szabó János). Az ajánlottak a társulat tagjaiúl megválasztattak.
A titkár bemutatta a pénztárnoknak a társaság pénztári állapotáról szóló jelentését, mely szerint
| Bevétel volt jan. 1-étől nov. 28-ig | 3422 frt 50 kr. |
| Kiadás volt jan. 1-étől nov. 28-ig | 1858 „ 36 „ |
| Pénztári maradvány | 1564 frt 14 kr. |
Vagyonállás.
| Értékpapirok névszerinti értékben | 7,200 frt. |
| Rendes alapító levelekkel biztosított tőkék | 2,600 „ |
| Alapító levél nélkül fizetett kamatok tőkéje | 1,600 „ |
| Összesen | 11,400 frt. |
Ezzel kapcsolatban a titkár jelenti, hogy azon 10 alapító tag, ki alapítványát sem be nem fizette, sem pedig arról az alapszabályilag meghatározott alapító levelet ki nem állította, arra újból felhivatott.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy Gyula és Csontosi János vál. tagok kéretvén meg, az ülés véget ért.
