Pesty Frigyes. (1823–1889.)
Pesty Frigyes.
(1823–1889.)
(1823–1889.)
Igazgató-választmányunk tagjai közt az 1889. esztendő kérlelhetetlenűl pusztít. Gr. Lázár Miklós, Rómer Flóris után Pesty Frigyest ragadta el a halál körünkből. A hazai történelemnek, kivált a déli megyék viszonyainak, államjogi kérdéseknek és a hazai topographiának évtizedek óta fáradhatatlan búvára, a hazai tudományosságnak leghivatottabb fölkentje szállott vele sírjába, még az előtt, hogy két legnagyobb művét, Temesmegye történetét és a magyar helynevek történelmi szótárát, melyekre az anyagot hosszú évtizedeken keresztűl gyűjté, megalkothatta volna.
Életrajzából kiemeljük a következő adatokat.
Pesty Frigyes 1823 márcz. 3-án született Temesvárott. Tanulmányai bevégeztével a temesvári katonai kormányszéknél nyert alkalmazást, honnét azonban a szabadságharcz eseményei csakhamar kiragadták. Rövid ideig külföldre volt kénytelen menekülni, honnét visszatérve, két ízben veszíté el személyes szabadságát. 1850 végével a Temesvárott alakúlt kereskedelmi és iparkamara őt választá titkárának, e minőségében 1864. évig működött. Jelentései a közgazdaság állapotáról közfeltűnést okoztak s azok szerkesztőjére irányozták a közfigyelmet. 1861-ben az új-aradi kerületet képviselte az országgyűlésen, melynek azóta is több ízben tagja volt. 1864-ben az iparbank titkára lőn s mint ilyen az ország fővárosába tette át lakását. Ez állástól megválván, 1879 máj. 22-én a M. T. Akadémia II. Osztályának titkárává s nem sokkal utóbb a Történelmi Bizottság előadójává választatott; ezen időtől fogva egészen az Akadémiának és évtizedek óta szeretettel ápolt történelmi kutatásainak szentelé minden erejét. E nemes törekvések közt, hosszú szenvedés után a halál f. évi november hó 23-án vetett véget áldásos életének.
Pesty Frigyes irodalmi munkássága az ötvenes években a közgazdasági és publicistikai téren indult meg. 1858-ban maga is lapot alapított «Delejtű» czímmel, melynek három évi folyama kivált tapintatos szerkesztése és történelmi tárgyú jeles dolgozatai által osztatlan figyelmet és elismerést gerjesztett. Már ekkor kezdé gyűjteni a délvidék, és kivált Temes és a szomszédos megyék történetére vonatkozó adatokat. Történelmi kutatásai magokra vonták az Akadémia figyelmét, mely őt 1859 decz. 16-án levelező, 1877 máj. 24-én rendes tagjai sorába iktatta. Egymást érték ez idő óta becsesnél becsesebb dolgozatai, melyek legnagyobb részt az Akadémia kiadásában jelentek meg. Ezek közűl csak a legnevezetesebbeket említjük föl. Akadémiai székét a Templáriusok Magyarországon czímű dolgozatával foglalta el. Kiválóbb művei: A világtörténelem napjai, igen hasznos kézikönyv. A perdöntő bajvívások története, Eltünt vármegyék, Krassómegye, A szörényi bánság és Szörénymegye története, mind a kettő oklevéltárral stb. Minden munkáját bámulatos szorgalom és az anyagnak teljes ismerete jellemzi; alig van az országnak nevezetesebb levéltára, melyet át ne kutatott és czéljaira teljesen fel ne használt volna.
Kiváló specialitása a magyar-horvát kérdés volt. Még mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak azok a teljes tudományos apparátussal írt, a hazafiság tüzétől áthatott, a meggyőződés erejétől duzzadó czikkek, melyeket Horvátországról az Egyetértés, Budapesti Hírlap és más lapok hasábjain közzé tett, melyek utóbb «Száz levél Horvátországról» czímmel külön kötetben is megjeletnek.
Az Akadémiának és a tudománynak szentelt odaadása mellett élénk figyelemmel és érdeklődéssel kisérte a tudományos társulatok működését. A virágzó Történelmi Társulatnak egyik alapítója és alakulásakor pénzárnoka volt; buzgó működő tagja a földrajzi társaságnak és számos másnak, melyek mind siettek őt igazgató-választmányaik tagjává választani. A mi társaságunknak 1884. év óta volt választmányi tagja; e választásra genealogiai kérdések tisztázásával, 193oklevéltani kutatások fényes eredményeivel senki nálánál több érdemeket nem szerzett.
Fáradhatlan szorgalmát semmi sem bizonyítja jobban, mint ama gazdag irodalmi hagyaték, melyet a tudomány nagy kárára befejezetlenül hagyott maga után. Egy élet munkássága van letéve azon nagybecsű adatokban, melyeket Temes-, Krassó-, Csanádmegyék történetéhez, a magyar történelmi helynévtárhoz és egyéb kérdésekhez összegyűjtött. Nem kételkedünk, hogy az arra hivatott testület, a M. Tud. Akadémia, mely legérdemesebb tagjai egyikét veszté el az elhúnytban, mindent el fog követni e történelmi kincs megmentésére és értékesítésére, hazai tudományosságunk érdekében. Ezzel az elhúnyt hervadhatatlan érdemeinek és mindig fenmaradandó emlékének tartozik.
