A régi vármegye.
A régi vármegye.
Sváby Frigyes tagtársunknak ily czímen a Szepesmegyei tört. társ. V-ik évkönyvében kiadott dolgozata külön füzetben is megjelent. A nagyérdekű dolgozat, mely a megyei levéltár alapján Szepesmegye múltjából, kivált a régi megyei életből tár elénk vázlatokat, a XVI–XVII. századokat öleli föl s több oly dolgot is érint, mely folyóiratunk körébe vág. Igy összeállítja a XVI. században szereplő szepesi családok névsorát, ismerteti az 1592-ig használt megyei pecsétet, melynek négy pecsétnyomóját az alispán és három szolgabíró őrizte; az egyiken csak e szótag volt SCE, a másodikon PU, a harmadikon SI, az utolsón UM; ezek együttvéve a megye nevét tüntették föl. Ismerteti az 1592-ben választott megyei czímert, melynek alakjait a legkiválóbb megyei családok czímereiből vették; az oroszlánt az akkori főispán, Thurzó Elek, a vadkecskét a Berzeviczy, a liliomot a Dráveczky, az egyszarvút a Korothnoky családok czímereiből, melyeknek tagjai akkoriban a megye szolgabirái voltak; míg az ötödik mezőbeli medve a tíz-lándsások kerületének a megyével történt egyesítése alkalmával kerűlt a czímerbe. Rendkívül érdekesek az 1608. és 1664. évi nemesi fölkelések lajstromai, melyek meghatározzák, ki mivel és mennyivel járúl a haza védelméhez. E két sorozat élénk fényt vet a megye azon kori családainak viszonyaira és társadalmi állására. Általában ajánljuk a 104 lapra terjedő füzetet, mint rendkívül érdekes adatok csoportosítását s mint a régi megyei viszonyoknak ügyes tollal rajzolt vázlatát.
