Régi magyar sírkövek.
Régi magyar sírkövek.
Folyóiratunk hasábjain és az Archćologiai Értesítő füzeteiben három éven át igen érdekes tanulmányok jelentek meg Csergheő Géza és Csoma József tagtársainktól, melyek műtörténetünk eddig alig méltatott terére, a régi magyar 196síremlékek ismeretére irányítva a figyelmet, hazai történelmünk, a műrégészet, de főleg a heraldika és genealogia becses kútforrásait tették a tudományos világ számára hozzáférhetővé. Csergheő és Csoma, e két kiváló tudós, kiknek heraldikai és családtörténelmi irodalmunk eddig is annyit köszönhet, most e tanulmányaikat «Mittelalterliche Grabdenkmäler aus Ungarn» czímmel új czikksorotban teszik közzé az Ungarische Revue hasábjain, hogy így az azokban foglalt tanulságok a külföld tudományos köreiben is értékesíthetők legyenek. Az első czikk az említett folyóirat novemberi füzetében jelent meg s általános bevezetés után a zségrai sírkővel, Gagyi László, Bebek György és Bebek László síremlékeivel foglalkozik, a melyekről Csoma József írt a Turul 1887–88. folyamaiban; az új czikksorozat azonban nem egyszerű fordítása a magyar közleményeknek, hanem tökéletesen átdolgozott és kibővített, sok tekintetben új felfogáson alapuló tanulmány, melyben a kulturális és műtörténeti rész Csomában, a czímertani momentumok pedig elsőrangú heraldikusunkban, Csergheő Gézában találtak méltó kommentátorukra. E czikket gyors egymásutánban fogják követni a többiek is, s a több kötetre tervezett munkának első része önállóan, mint különnyomat mintegy 25 illusztratióval, legkésőbb 1890. évi június havában könyvpiaczra kerül. Meg vagyunk győződve a felől, hogy e jeles munka nemcsak itthon, de a külföldön is kellő méltánylásra fog találni; a folytatás biztosítása s főleg az anyag teljessége érdekében pedig ujolag felhívjuk tagtársaink s olvasóközönségünk figyelmét az egyes vidékeken elszórt régi sírkövekre, azzal a kéréssel, hogy azok létezéséről e folyóirat szerkesztőségét értesíteni szíveskedjenek. Országszerte lappangó, s napról-napra kevesbedő emlékek összegyűjtéséről lévén szó, Csergheő és Csoma, a kik e nagy feladatra oly nagy lelkesedéssel vállalkoztak, csakis úgy számíthatnak eredményre, ha a nagy közönség érdeklődésével felkarolja törekvéseiket.
