A nagy-emőkei és a győri Török család.
A nagy-emőkei és a győri Török család.
Jelen dolgozatomban előre kell bocsátanom, hogy azt a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ülésén f. é. január 30-án felolvasván, a végén ezen megjegyzést tettem:
«Miután a Győrött felfödözött családfát itt a tisztelt társaságnak bemutattam, újolag is kijelentem, hogy ezen nyomozásaimat csak a családfára, a történelemre és a győrmegyei adatokra alapítottam; a hiteles helyekről vag bárhonnan érkező használható adatokat és tudományos ellenérveket mindenkor elfogadom és sajátaimmá is teszem, ha azok az általam felhozottaknál erősebbek lennének.»
A felolvasás óta csakugyan kaptam és újabb kutatásaimmal is szereztem új adatokat, melyek értekezésemet némely részben megvilágítják és így nézeteimet is módosítják, ezért az olvasó tapasztalni fogja, hogy a jelen czikk a felolvasottól sokban eltér; de az eltérés nem az igazság és tudomány kárára, hanem inkább azok javára történik.
A győri családfa a történelem és a levéltárak vonatkozó adataival összevág, Nagy Iván családtani levelezéseit megerősíti; de azokat ki is bővíti, és három új nemzedékkel megtoldván, a nagy-emőkei Török család genealogiáját II. József koráig kiegészíti.
A kibővítés először is a család nőtagjaira, illetőleg a nőági rokonságra hoz nagyobb világosságot, midőn a családfők feleségeinek neveit, sőt többször ezek származását is kimutatja, így: «Nicolaus Török cum consorte Dorothea filia Stephani de Appony genuit Joannem Török.» Ily módon megismerkedünk a Kereskényi, Radavics, karvai Végh, Elefánthy, Frang, Várkonyi, Turóczy, Csergheő, Lőrinczy, Tarnóczy, Balogh, Cseh, Farkas, Szvetenay, Korponai Nagy, Gyürky Nemess, Lazskaris, Nagyváthy, Banics, Bormastini, Mittermayer, Meszlény stb. családnevekkel, melyek azután az illető családok genealógiáját is érdekelhetik.
Másik jó oldala családfánknak az, hogy belőle megérthetjük, mikép széledt el a Török család 1663-ban Nagy-Emőke és Nyitra török kézre jutása után.
Végre egyik érdekességét képezi az is, hogy a levéltári kutatás a családfával együtt kitünteti a nagyszombati fiág kihalását, de a győrinek fönmaradását és továbbterjedését 1699 után a jelenkorig.
Előadásunkat két főszakaszra oszthatjuk: először Nagy Iván nyomozásait követjük a családfa adataival kiegészítve, ezután a történelem segélyével megvilágítjuk a család helyzetét 1663 és 1699 közti időben; másodszor szólunk a győrmegyei Török családról, mely egy 1613-ban kelt czímeres nemeslevélre alapítja leszármazását.
