Álmos királyfi és családja.* (Genealogiai tanulmány.)
Álmos királyfi és családja.*
(Genealogiai tanulmány.)
(Genealogiai tanulmány.)
Mutatvány szerzőnek «Az Árpádok történelmi kritikai genealogiája» cízmű munkájából.
Származása és születése. E királyfi atyjáról a régibb irodalomban ellentétes nézetekkel találkozunk.
Kinnamos I. László fiának tartja.
Dlugoss* Kálmán király egyik rokonának mondja.
Lib. IV. ad ann. 1114: «consanguineus propinquus».
Lucius* szerint, Lambert vezérnek fia lett volna.
De regno Dalm. et Croat. Lib. II. cap. I. (Cod. MSS. Chron. Ung.) «In cujus (Kálmán) temporibus multa mala sunt perpetrata, ipse enim Belam, filium Almus ducis, filii Lamperti ducis, filii Belae regis...»
E tévedés Pray és Katona nyomán még Broemmel tábláiba is átment.
Ellenben Turóczi, Ranzanus* és más tekintélyes írók abban egyeztek meg, hogy Álmos I. Gézának fia volt; ez mai napság elvitázhatlan állítás.
Turóczi II. 48., illetve a Képes Krónika mondja: «... Dux autem Geyza genuit ... Almum». II. 59.; «Habebat Rex (Ladislaus) secum fratres (=nepotes) suos filios Geyzae Regis Colomanum et Almum» «qui (Almus) ... honoravit fratrem suum Colomanum.» II. 64.: «Almi filii Geyzae».
Születési évét 1075 körül helyezem, tehát oly időre, midőn atyja, Turóczival (II. 48.) egyetértőleg még csak vezér volt.
Életírása. Minthogy ilyformán I. Géza halálakor († 1077) még csak csecsemő volt,* valószínű, hogy László nagybátyja gyámsága alá került.
A krónikások e két királyfi zsnege korát következő helyeken erősen hangsúlyozzák:
Turóczi II. 60., Képes Krónika c. 65.: «Hoc autem audientes ambo juvenes et lascivi, congregaverunt exercitum.»
Ranzanus, Ind. XII.: «Huic regi (Ladislao) nulli ... liberi fuere; at Geyza ejus frater, duos reliquerat filios, Colimanum et Almum; eos moriens, parvuli namque tum erant, Ladislai commiseret fiedei.»
Midőn László Horvátországot 1091-ben hatalma alá ejté, a hadjáratban részt vett Álmos királyfit Horvátország kormányzójává nevezte ki.* 1097-ben Kálmán bátyja felhatalmazta, hogy 66Roger szicziliai fejedelem leányával, Buzillával kötendő házassága ügyében Roger küldötteivel tárgyaljon.
«Anno ... 1091 ... tempore quo Uladislaus Pannoniorum Rex, Croatie inviadens Regnum, domnum Almum suum nepotem in illo statuit Regem» (a zárai városi hatóság ítélete, ap. Wenzel XI. 13. sz. a.).
1102-ben Kálmán elvette tőle Horvátország kormányzását s helyette a nagybátyjok, Lambert által kormányzott tiszáninneni területet adta át neki. Nem tudjuk, vajjon azért-e, mert László király helyette Kálmánt kinevezte trónörökösének, vagy Horvátország elvesztése miatt történt-e ez? elég az hozzá, hogy mostantól kezdve a két fivér között viszályok törtek ki. Álmos mindjárt Horvátország elvesztése után bátyja ellen fellázadt, de csakhamar megadta magát.* 1106 körűl Passauba menekült, V. Henrik császártól segélyt keresendő; ezt nem nyerhetvén, bűnbánatot színlelve, visszatért az országba. Nemsokára Lengyelországba szökött s onnan némi segélyhaddal visszatért, de látván, hogy nem boldogul, önként meghódolt, mire a dömösi klastromba visszavonúlt. A kolostor magánya őt ki nem elégítvén, trónvágyának támogatását 1107-ben újolag Henrik császárnál kereste. Testvérével kibékülvén, 1109-ben Konstantinápolyba utazott; innen visszatérve, egy ideig ugyan békében élt a királylyal, de midőn újabb fondorlatokon törte a fejét, 1113-ban végzete vesztére vezette; az ideges király parancsára őt és fiát megvakították; meggyilkoltatását csak a dömösi szerzetesek akadályozták meg.
Turóczi II. 60.
További sorsa 1127-ig ismeretlen. Ez évben Görögországba szökött. Részese volt-e a II. István ellen akkor tervezett, de meghiusult összeesküvésnek, s az ellenkirályok felléptetésének, avagy a görög diplomatia fondorlatai voltak-e szökésének indító okai? ezt nem tudjuk.
Általános vélemény az, hogy azért szökött Görögországba, mert Piroska unokahúga Komnenos Jánosnak, az akkor uralkodó görög császárnak felesége volt. Lehet, hogy e körülmény némileg döntő lehetett, de azért nem szabad elfelednünk, hogy Álmos anyja, Synadenos Theodul leánya, görög születésű nő volt, s hogy Álmosnak Görögországban anyai részről is rokonai lehettek. Új hazájában Konstantin nevet vevén fel, kiséretével együtt Konstantine makedón városban telepedett le, hol 1129-ben meg is halt. II. István nagybátyjának holt tetemeit Fulbert kalocsai püspök által hazahozatván, Székesfehérvárott ősei mellé takaríttatta el; ez valószínűleg már 1130-ban történhetett. Cosmas Pragensis azon állítása, hogy ez csak 1137-ben történt, valószínűleg arra vezetendő vissza, hogy fia, II. Béla, atyjának akkor szebb síremléket állított.
Házassága. Grebner* a következőket mondja:
Compend. hist. univ. tom. II. pag. 630.
«Ingo III. Philippi filius Suecicum cum laude moderatus regnum: ex Ragnilde, prima uxore, suscipit Christinam ... et alteram filiam, Almo, Hungarorum regi desponsatam. Ex harum connubiis incliti reges, Sueciae, Daniae, Norvegiae Galliae» , Galliae, Hungariae et Poloniae prognati sunt.»
Ludwig és Langebeck* a következő variacziókkal kombinált passzusokat adják: «Iste Kanutus Dux fuit Danorum et Rex Sclavorum, quos non haereditario jure sed armis potenter obtinuit. Hic habuit uxorem nomine Ingiburgis, filiam Izizlavi potentissimi Ruthenorum Regis et Christinae Reginae: ex qua genuit Waldemarum gloriosum Danorum Regem qui patr extitit Kanuti Regis qui nunc (1190) regnat in Dania et Ingiburgis Reginae Francorum. Supradicta autem Christina avia Waldemari Regis, filia fuit Ingonis Suevorum Regis et Helenae Reginae. Praedictae autem Ingeburgis, matris Waldemari Regis, soror et filia Izislavi Regis alia, nupsit Regi Hungariae qui sororem Regis Franciae habuit uxorem. [Variáczió: «Soror vero Christinae Ingelburgis nupsit regi Hungarorum quae genuit Belam, gloriosum regem eorum.»] – Unde patenter ostenditur, Waldemarum Danorum Regem patrem Ingeburgis Reginae Franciae et Belam Regem Hungariae consobrinos esse.»*
Ludewig János Péter, szül. 1670-ben; történettanár Halleban, † 1743., az idézet olvasható: Reliquiae manuscriptorum omnis aevi diplomatum ac monumentorum inedit. czímű művésenk 9-ik köt. 591. lap. stb. 1710-ben Jütlandban, † 1720–1733. – Langebeck Jakab, szül. 1710-ben Jütlandban, † 1775 Kopenhágában; idézve: Scriptores rerum Danicarum medii aevi, Kopenh. 1772–1774. (halála után Suhm által folytatva 1776–1792.) Tom. II. pag. 154., 160. és köv. ll.
Katona III. 562. következőleg adja e passzust: «Hic (t. i. Knut) duxit uxorem filiam Juzillani, regis Rutinorum, et Christinae reginae, nomine Engelburges, de qua genuit Waldemarum. Christina vero praeedicta, avia Waldemari, filia fuit Ingonis, regis Suecorum, et Helenae reginae.
Soror vero Christinae Ingelburgis nupsit regi Hungarorum, quae genuit Belam, gloriosum regem eorum etc. (Ludewig, Rel. MSS. T. 9. p. 635.).
67Minő következményeket vont maga után e passzus, ezt már abból is látjuk, hogy pl. Magyarországnak két nagy történetírója, Fessler és Szaly Álmos feleségét svéd Ingeburgnak nevezik. Már pedig ha két ily tekintély ezt egyetértőleg állítja, akkor nem csoda, ha a többiek, tekintélyükre támaszkodva, az adatot elfogadják és tovább adják. De mily könnyelműséggel s mily kevés kritikai érzékkel ollózták ki Ludewig és Langebeck szövegéből Álmosnak e feleségét, Ingeburgot, ezt a következők fogják bebizonyítani:
II. Fülöp franczia király 1193-ban feleségét, Ingeburgot, I. Waldemár dán király leányát elbocsátotta. A házassági akadály, t. i. a házaspár közötti rokonságnak megvizsgálásával, a pápa Vilmos ebelholti apátot bízta meg, kinek kutatásai «Genealogia regum Daniae» czím alatt Langebecknél (T. II. p. 154–163.) olvashatók. A hányszor tehát a szerző, t. i. Vilmos apát, saját korszakának személyeiről, kortársairól szól, szigorúan szemügyre veendő, hogy csak a röviddel 1193 előtti és utáni időt veszi tekintetbe.
A következő mondatot találjuk nála: «supradicta autem Christina, avia Waldemari Regis, filia fuit Ingonis Suevorum Regis et Helenae Reginae» (Langebeck II. 161.); az általam fennt idézett. Katona által folytatólag citált szöveg variácziójában pedig a következőt találjuk: «Soror vero Christinae Ingelburgis nupsit regi Hungarorum quae genuit Belam, gloriosum regem eorum.»
E passzus a magyarázókat s az írókat egyáltalában csak azon feltevésre jogosíthatta fel, hogy Ingo svéd királynak, Krisztina nevű leányán kívül még egy Ingeburg nevű leánya volt. Kérdezhetjük tehát: mily joggal lehetett e szövegből kibetűzni, hogy Ingeburg, Ingo királynak e leánya, vak Béla királyunk anyja volt? Kézzelfogható dolog, hogy Vilmos apát ezen Fülöp királynak a vizsgálatkor életben volt Béla magyar királylyal való rokonságáról szól. 1193-ban pedig nem élt második Béla, hanem unokája III. Béla (ki csak 1196-ban halt meg és 1173 óta ült a trónon). E passzus tehát szembeszökőleg azt mondja, hogy Ingeburg svéd királyleány valamely magyar királylyal kötött házasságából a dicsőségesen uralkodó III. Béla királyt szülte. Ehhez járul még az is, hogy a másik variáczió (Langebecknél) határozottan mondja, hogy «Ingeburgnak, Waldemár dán király anyjának, egy másik nővére azon magyar királyhoz ment férjhez (kinek fia a franczia király nővérét vette nőül)». Habár ez utóbbi mondat az időt s a személyeket össze-vissza keveri, a franczia házassági összeköttetésre való hivatkozás mégis elegendő arra, hogy ama bizonyos királyleány anyaságát nem második, hanem harmadik Bélára alkalmazzuk, ki II. Fülöp franczia király nővérét birta feleségül.
De egészen eltekintve attól, hogy az ebelholti apátnak Ludewig-Langebecknél előforduló szavait teljesen félreértették, önkényesen magyarázták s azzal az Árpádok genealógiájában előforduló hézagot kitölteni vélték, Álmosnak e svéd Ingeburggal kötött házasságát még sokkal hathatósabban lehet valódi értékére visszavezetni.
I. Ingo svéd királynak (Stenkil fia, † 1110 körül) Ilonával, Blot-Szven király nővérével kötött házasságából három leánya lett.
a) Margit (Fredkolla), † 1130 nov. 4-én, eltemetve a Roskild-féle székesegyházban.
Férjei: 1. 1101. Magnus, norvég király, † 1103 aug. 24-én. 2. 1105 körül Miklós, dán király, † 1134 jun. 25-én;* a második házasságból született erős Magnus.
Saxo Grammat lib. 13. p. 230.: «Duxerat autem (=Nicolaus) Marguretam, patre Ingone, Sveorum Rege, matre vero Helena matam.»
Snorre Sturlesan p. 397. ad 1100; p. 402 ad 1107; p. 414 ad 1122.
Fragm. Island. dei regibus Daniae ap. Langebeck II. 429.
Annal. Bartholin ap. Langebeck I. 339.
Pet.Olai Annal. Dan. ap. Langebeck I. 175.
68b) Katalin; férje Jernsida Björn, dán királyfi, † 1134.*
Klingspor Károly Arvid. svéd országos czímerésznek hozzám intézett levele (Stockholm, 1887. nov. 1.).
c) Krisztina, † Novgorodban 1120 jan. 28-án. Férje: 1095 körül Msztisló (Harald) novgorodi fejedelem, később Kiew nagyherczege, szül. 1076-ban, † 1132 ápr. 14.*
Knytlinga Saga c. 88. pag. 179.: «Duxerat vero Heraldus (így nevezi Mstislót annak anyai nagyatyja, angol Herald szerint) Christinam, Ingonis Stenkillidae, Svecorum regis filiam, sororem Margarethae reginae.»
Snorre Sturleson p. 410.: «Malmfrids moder var dronning Christina, K. Ingo Stenkieldsons dotter i Suerrig. Malmfrids syster var Ingeborg», pag. 475.: «Ingeborg K. Valdemars moder, oc Malfrid K. Magni moders moder (t. i. norvég V. Magnus († 1184) anyja, Krisztina, Malmfridnak és norvég I. Sigurdnak a leánya) vaare systre, K. Haralds dottre aff Garderige.»
Knytlinga Saga c. 88., pag. 179.: «Duxerat vro Haraldus, Holmgardiae (azaz Olaszország) rex, Christinam, Ingonis Stenkillidae, Svecorum regis, filiam, sororem Margarethae reginae, quam tum in matrimonio habebat Nicolaus rex Danorum. Christina modo dicta, Haraldo peperit binam prolem foemineam, Malmfridam, quae nupserat Sigurdo Hierosolymitano, regi Norvegorum, atque Engilbergam.»
Vilmos ebelholti apát i. h.
Nagyhercz. könyvtár V. 128. tanusítja, hogy Krisztina, I. Mstisló neje, Nagy-Novgorodban 1120 jan. 28-án halt el. IV. 197. pedig tanusítja az 1095-ben történt egybekelését.
Miután Ingo királynak a megnevezetteken kívül több leányáról tudomásunk nincs, ennélfogva el nem hihetjük, hogy egy Ingeborg nevű leánya Álmos neje lett volna.
Kutassuk már most a régibb írók szerint Magyarországban férjhez ment svéd Ingeborg nyomait.
Krisztina, Ingo leánya, mint a kútfőkből kimutattuk, novgorodi (később kievi) I. Mstiszló fejedelemhez ment férjhez,* mely házasságból Ingeborg nevű leány származik.
Ezen 1076-ban született, Mstiszlónak, anyagi nagyanyja után, Harald mellékneve is van; † 1132 ápr. 14-én: Születését tanusítja a nagyhercz. könyvtár (IV. 101.); trónralépését és halálát: Nestro (ap. Scherer). – Az orosz évkönyvek kivétel nélkül Mstiszló-nak, a lengyelek Mieczyszló-nak (Miseco-nak), a dánok Haroldnak hívják. «Holmgard» származik Holmtól = szigettől; Garderige (Gardarske) pedig telket jelent, az egész tehát = szigeti vagy partvidék; így szokták az egész orosz birodalmat dél- és keletfelé (a svéd határok kivételével) megjelölni.
Ezen Ingeborg, svéd Ingo királynak nem leánya, hanem unokája, nem magyar Álmoshoz ment férjhez, hanem Knut Lawardhoz, Déljütország herczegéhez s az Obotriták királyához (1115-ben; Knut † 1131 jan. 7-én).*
Knytlinga Saga c. 113. pag. 191.; «Verum quo»
De van ez Ingeborgnak egy mostoha növére Fruzsina, Mstiszlónak második házasságából származott leványa, kitől II. Géza magyar királylyal kötött házasságából III. Béla király született.
E körülményen nyugszik a Ludewig Langebeck-féle szövegen alapuló összes tévedéseknek megvilágításához vezető kulcs és kiinduló pont.
A rektifikált tényállás tehát a következő:
1. I. Ingo-nak, svéd királynak, nincs Ingeborg nevű leánya.
2. Krisztina leánya után egy Ingoborg nevű unokája van, ki Knut Lavarddal kötött házasságából I. Waldemárt, dán királyt szülte.
3. Ezen Ingeborgnak, I. Ingo unokájának nővére, Euphrosina, III. Bélát magyar királyt szülte.
4. Felcserélték tehát III. Bélát II. Bélával: anyját (Euphrosinát) pedig annak Ingeborg nevű nővérével, kit Ingo unokája helyett ennek leányáúl tartottak; e felcserélésnek pedig az volt a következménye, hogy Álmos herczeget Ingeborggal, svéd I. Ingo király leányával házasították össze.
Miután ezen állítás tarthatatlanságát eléggé elemeztük s – remélem – be is bizonyítottuk, azon kérdés marad még hátra: hogy ki volt tulajdonképen Álmos neje? Mert hogy Álmosnak törvényes felesége volt, már abból is tudjuk, hogy az állítólagos törvénytelen szülöttet, Boris-t, annyira gyűlölő magyarok Álmos fiát, Bélát, királyuknak elismerték, s hogy Álmos két leánya uralkodókhoz ment férjhez.
Azon hazai kútforrások, melyek kérdésünk fejtegetésénél hitelt érdemelhetnének, e tekintetben hallgatnak. Álmos nejére vonatkozólag, csak Turócziban (II. 62.) találok gyenge jelzést, midőn a krónikás ezeket mondja: «quorum consilio Ducem (t.i. Álmost) et filium ejus (Bélát) de gremio matris suae extractum, excaecaverunt.» 69Hasonlóképen nyilatkozik erről a sokkal későbbi Lucius:* «Belyn, adhuc infantem ... expractum de sinu matris etc.»
Cod. MSS. Chron. Hung. in Bibl. Vatic.
Ennek következtében nem marad más hátra, mint hogy a külföldi kútfőkhez forduljunk; ezek között természetes, hogy az oroszokat – mert tárgyukra nézve legtöbb világítást szolgáltatnak – első sorban ki kell emelnünk.
Az orosz kútfők a következőket szolgáltatják:
1. II. Szvjetopolk (Mihály), kievi nagyherczegnek (sz. 1051-ben; nagyherczeg 1093) apr. óta. † Kievben 1113 ápr. 16-án) két leánya volt, kiknek elseje, Zbyslava, 1103-ban III. Boleszló lengyel fejedelemhez ment férjhez s 1108-ban halt el.*
Dlugoss ad 1086. p. 308., ad 1103. pag. 350 (az orosz évkönyvek szerint; Schiemann, Gesch. Russland’s, p. 415. orosz kútfők szerint.
2. Szvjetopolknak második leánya, Predszláva, 1104 aug. 11-én, magyar király fiának («Korolevics») adatott feleségül.*
Nestor-Scherer pag. 173. ad ann. 1104. Pusckkin-féle krónika (ap. Karamsin) szerint; «ugyanazon évben – 1104-ben – ment Predszláva, Svjaetopluk lánya, aug. 11-én Magyarországba, hogy ott a király fiához férjhez menjen.»
3. Euphenia, II. Wladimir (Monomach) nagyherczeg leánya 1112-ben Kálmán magyar királyhoz ment férjhez; rövid idő mulva hazájába visszaküldetvén, itt 1138-ban halt el.*
Karamsin II. 119., a jegyzeteknek 59. l.
Zbyslavának III. Boleszlóval kötött házasságát az összes tudósítók egyetértőleg elvitázhatlan ténynek nyilvánítják. De máskép áll az Predszláva férjhezmenetele tekintetében.
Az orosz ősforrásnak azon szövegezését, melynek értelmében Predszláva magyar király fiához ment férjhez, különböző időben különböző írók a legkülönfélébb módon magyarázták; de mindnyájan inkorrekt nyomon jártak.
Engel úgy fogja fel a dolgot, hogy Predszlávát eredetileg valamely magyar királyfinak igérték oda, de hogy Kálmán király ennek daczára Predszlávát, szicziliai felesége halála után, 1104-ben hitvestársul vette.
Fessler* figyelembe sem veszi Euphemiát s Predszlávával, Szvjetopolk leányával 1104. aug. 11-én Kálmán házasítja össze.
I. 535.
Karamsin* a magyar királyfit Kálmán fiának tartja, ki Predszlávát, lengyel Boleszló sógornéját veszi nőűl.
II. kötet 119; jegyzetek 59 l.
Roepell* osztja e véleményt.
Gesch. Polens. I. 235.
Strahl* az orosz kútfő adatát szintén akként magyarázza, hogy a magyar királyfi alatt Kálmánnak egyik fia értendő, míg maga Kálmán nem Predszlávát, Szvjetopolk második leányát, hanem magas korának daczára Euphemiát, Monomach leányát (1112-ben) veszi nőűl. Ez utóbbi nő viselős állapotban haza tér Oroszországba, hol 1138-ban meg is hal.
Gesch. Russland’s, 200., 201.
Broemmel,* a ki mind a két orosz adatban némi valót sejt, Karamsinra támaszkodva, a csomót egyszerűen azáltal oldja fel, hogy Predszlávát és Eupheniát egy és ugyanazon személynek, II. Wladimir leányának tekinti, ki szerinte (1104 és 1112 között szabad választása lévén) 1112-ben Kálmánhoz ment férjhez és (1112 után történt) elbocsátása után Oroszországban 1138-ban meghalt.
Genealog, Tabellen 29. és 61. tábl.
Schiemann* Szvjetopolk második leányának házasságáról mit sem mond: ő csak Eupheniát iemri, ki szerinte Monomach leánya, Kálmán felesége, kit férje – hűségében nem bízván – haza küldött.
Pag. 422., 423.
A legmérvadóbb magyar történészek által mai napig elfogadott álláspont az, hogy Kálmán király 1104-ben Predszlávát, Szvjetopolk leányát vette nőűl s azt nem sokára elbocsátotta. Eupheniáról, valamint Kálmán orosz házasságának szabatos megállapításáról mit sem szólnak.
Az által, hogy az ősforrás két adatának egyikét agyonhallgatjuk, hogy két egészen különböző hangzású nevet és egy ugyanazon személyre vonatkoztatunk, hogy két különböző atyától és különböző anyától származott nőt egy s ugyanazon személynek tartunk, s hogy két egymástól eltérő évszám között kényünk kedvünk szerint az egyik vagy a másik mellett határozunk: 70az által nem lehet genealógiai hézagokat kitölteni.
Én azon eredményre jutottam, hogy az ősforrásnak mind a két adata jogosan igazat mond; hogy
1. Predszláva, Szvjetopolk leánya, kit Kálmán nejéűl tekintünk, 1104-ben Álmos herczeg felesége lett;
2. hogy Kálmán király Eupheniával, Monomach (II.) Wladimir leányával (1112-ben) lépett házassági frigyre.
Állításomnak pedig ez az indokolása:*
Ismétléseknek elkerülése czéljából legyen itt egyszer mindenkorra hangsúlyozva, hogy predszláva alatt Szvjetopolknak, Euphemia alatt Wladimirnak (Monomach) leányát értjük.
a) Az ősforrás azt mondja, hogy Predszláva 1104 aug. 11-én magyar király fiához ment férjhez. Azok, kik daczára annak, hogy az írók túlnyomó része a királyfi helyett Kálmán királyt helyettesíti, itt mégis csak királyfit keresnek, máskép nem tudnak magukon segíteni, mint azáltal, hogy e királyfit Kálmán egyik fiával azonosítják. Ki lehet Kálmánnak e fia? Talán az akkor három éves István, vagy ennek ikerfivére, László, kiről nevén és születési évén kívül alig tudunk valamit?!
Hogy miért kelljen ezen Predszlávával összeházasított királyfit – ha a forrás állítását elfogadjuk – kizárólag csak Kálmán fiai között keresni, azt át nem látom. Nem volt-e talán Magyarországon más királyfi 1104-ben? Dehogy nem! Hisz Álmos, Kálmán király öcscse, szintén királyfi volt! még pedig I. Géza magyar királynak a fia! Nézzük tehát, vajjon az időszámítás s a többi megfontolandó mozzanat Predszlávával kötött házasságát valószínűvé teszik-e vagy nem?
Ha azon, nagyban és egészben véve csak elmosódott adatokat, melyeket az orosz kútfők az első Rurikoknak az Árpádokkal kötött házassági összeköttetéseit illetőleg reánk hagytak,* nem is akarnók szemügyre venni mégis el kell ismernünk, hogy Szár László s I. András király orosz Rurik-házból származott nőkkel keltek egybe, 1104-ben tehát mindkét részről az ősök által adott kettős példa következtében új magyar-orosz házassági összeköttetésre elég indok volt adva; ehhez még az is járul, hogy már 1091-ben, tehát 13 évvel ezelőtt, orosz fejedelem fiát, László magyar király, Kálmán és Álmos nagybátyjának vejeként találjuk említve. Az 1104-ben történt házassági összeköttetés ez utóbbi körülmény által bővebb indokolást lel.
Strahl I., 150.
Azok, kik Kálmánnak Predszlávával 1104-ben történt egybekelését pártolják, arra szoktak leginkább hivatkozni, hogy Kálmán Predszlávának atyjával már 1099-ben szövetséget kötött, s hogy ennek következtében, Buzillának halála után, szövetségesének lányával (1104-ben) második házasságra lépett. De én azt kérdezem, vajjon a Kálmán és Szvjetopolk között 1099-ben kötött szövetség nem lehetett-e szintén elég indító oka annak, hogy Kálmán öcscse Szvjetopolk leányát nőűl vegye? Hát ha Álmos az orosz hadjáratban talán részt is vett?!
Álmos Predszlávát 1104-ben azért vehetett nőűl, mert 1. ő maga akkor legalább 27 éves volt; 2. öregebb leánya, Adelhaid, csak 1123-ban ment férjhez (akkor, ha 1105-ben született, 18 éves lehetett); 3. fia, Béla csak 1108-ban született; 4. mert második leánya, Hedvig, csak 1132-ben ment férjhez. Ez oldalról tehát nem akadunk akadályra.
Nem szabad azon kifogást elfogadnunk, hogy Szvjetopolknak első, előttünk ismeretes felesége, Tugor-nak, a polovcziak (kúnok) khánjának, leánya csak 1094-ben ment férjhez, s hogy ennek következtében Predszláva 1104-ben csak 10 éves lehetett (hisz ez Kálmánnal való egybekelését kérdésessé tenné szintén). Hisz tudjuk, hogy Szvjetopolk, Jaroszló nevű fiát már 1099-ben Kálmánhoz küldte, hogy ezt szövetségre felhívja (Dlugoss szerint ez már 1094-ben történt volna); tudjuk továbbá, hogy Szvjetopolknak első leánya, Zbyslava, már 1103-ban III. Boleszló lengyel fejedelem hitvestársa volt, s hogy 1104-ben már fiút is szült. Ha Jaroszló és Zbyslava atyjuk polovszi nejének gyermekei voltak, akkor öt éves fiú ment volna Kálmánhoz segítségért s nyolc-kilencz éves leány fiút szült volna! Ezzel pedig be van bizonyítva, hogy az 1094-ben már 43 éves Szvjetopolknak a polovszi khán leánya előtt vagy más felesége volt, vgy hogy gyermekeit házasságon kívül nemzette, mely utóbbi körülmény feltevésünket azért nem ingatja meg, mert mi csak azt akartuk bebizonyítani, hogy 71Predszláva úgy mint Jaroszló és Zbyslava, nem a polovczi nőtől, hanem még 1094 előtt jöttek a világra.
b) Mit közölnek Kálmán második feleségéről?
Turóczi (II. 61.) következőleg nyilatkozik: «Et Rex secundam duxit uxorem de Ruscia, quam in adulterio deprehensam peccantem, nec violenta temeritate dimisit. Sciebat enim, quia scriptum est: Deus quos conjunxit, homo non separet; scilicet sine lege et absque ratione. Ideo non ipse ab ea se separavit, sed lex ab ca eum separavit; quam reatus accusavit, culpa damnavit, maleficium coarctait. Remisit ergo eam Rex in terram suam.» Turóczi ezeket azon közlésének folytatásaként adja elő, melyben Kálmán névtelen fiának 1112-ben történt elhunytát tudatja velünk. Vajjon 1112-ben Kálmánnak egyik fia meghalt-e vagy nem, ez itt mellékes dolog; elég, ha Turóczi Kálmánnak második házasságát 1112-ben megtörténtnek említi.
Ranzanus szerint (Ind. XII.) ... «duxit (Dolomannus) alteram (conjugem) natione Ruthenam, quam cum deprehendisset in adulterio, remisit ad parentes.»
Freisingeni Ottó:* «Boritius, qui et ipse Colomanni (filius) sed ex alia quam Stephanus matre, Rutenorum seu Chios regis filia, natus dicebatur.»
Chon. Lib. VII. cap. 21.
E krónikások tehát abban megegyeznek, hogy Kálmánnak második felesége orosz nő volt (Freisingeni Ottó kievi származásunak nevezi); igaz, hogy sem nevét, sem atyját, sem egybekelésének vagy elhalálozásának évét nem közlik: de nem is lehet állítani, hogy a Predszláváról szóló forrásoknak bármelyike is Kálmán nejének tartaná, a mi Turóczi fennebbi előadásával egyetért.
Ellenben elismerik az összes régibb és újabb források, hogy az elbocsátott orosz nő hazájában fiút szűlt, s hogy ott mint apácza végezte be életét; számos tekintélyes író még azt is hozzáteszi, hogy Kálmán király az orosz leányt már előrehaladottabb korában vette nőűl, s hogy ennek hazabocsátása után nemsokára meghalt; ez pedig Turóczinak «et Rex secundam»-féle előadásával teljes összhangzásban van! Ennek következtében a két tudósítás szerint tudomásunkra jött orosz herczegnők között csak az lehet Kálmán neje, kire az imént felsorolt adatok az ősforrással egyetértőleg alkalmazhatók. Hogy pedig Kálmán 1112-ben előhaladott korban (igaz ugyan, hogy ez túzás; Kálmán akkor még csak 38–39 éves férfiú lehetett) orosz herczegnőt vett nőűl (l. a fennebbi Kiev-féle krónikást), s hogy ez 1138-ban mint apácza Oroszországban meghalt: ez csakis Eupheniára, Monomach Wladimir leányára alkalmazható.* Kálmán felesége tehát csak azon orosz nő lehet, kinek Magyarország határain kívül bekövetkezett haláláról biztos adataink vannak.
Strahl I. p. 200.; Schiemann 422, 423. Strahl a nő elbocsátását Turóczi és Pray szerint mondja el.
c) Tudjuk, hogy Álmos 1106-ban lengyel III. Boleszlóhoz szökött, hogy onnan lengyel segélyhaddal visszatért, bátyját megtámadta, s hogy végre bátyja lábaihoz borulva, bocsánatért könyörgött. Tudjuk azt is, hogy Kálmán, mielőtt ezek történtek, Boleszlóval találkozott, s hogy a lengyel fejedelem a testvérek között kitört viszonyokat elsimítani iparkodott. Boleszlónak ebbeli szándékát pedig azon sógorsági kapocs kifolyásának tekintik, mely Kálmán fiának felesége által Boleszló és Kálmán között létezett, mert az illető írók feltételezése szerint Zbyslavának huga, Predszláva, Kálmán menye volt.*
Roepell I. 235.: «Boleslaw III. hatte sich nach den südlichen Landschaften seines Reiches begeben, um mit König Koloman von Ungarn eine Zusammenkunft zu halten, dessen Sohn mit der Schwester seiner Gattin vermählt war (Karamsin 2. Band. S. 59 der Anmerkungen). Diese Verwandtschaft mochte die beiden Fürsten nächern; der besondere Grund der Zusammenkunft war aber wahrscheinlich Boleslawa Basicht, die feindlichen Brüder Koloman und Álmos auszusöhnen. Álmos war nämlich nach mancherlei Streitigkeiten mit Koloman nach Polen geflohen und hatte hier am Hofe günstige Aufnahme gefunden. Aus diesem Grunde weigerte sich Koloman, Nachstellungen fürchtend, a Langs, die Zusammenkunft anzunehmed und willigte erst nach wiederholter Aufforderung ein. Álmos drag zwar dann mit polnischen Truppen in Ungarn ein, musste aber des Bruders Verzeihung suchen und Koloman schloss mit Boleslaw ein Freundschaftsbündniss gegen die Angriffe von Deutschland etc.»
Bennünket Roepell magyarázata sehogy sem elégíthet ki. Nem hihetjük el, hogy Álmos Boleszlótól oly támogatást kérhetett és kaphatott 72volna, melynek éle Boleszló sógornéja s ennek ipája ellen irányulva lett volna. De ezen eljárás igen is magyarázható, ha ama bizonyos sógorsági kapcsot a következőkben keressük: t.i. Predszláva, Szvjetopolk leánya, Zbyslavának huga, nem Kálmán fiának, hanem Álmosnak volt neje! Zbyslava 1106-ban még élt († 1108). ezért Álmosnak Lengyelországba sógornéjához s ennek férjéhez való menekülését igen természetesnek találjuk s Kálmán jogosan tehette fel, hogy öcscsének sógora ennek érdekeit komolyan szándékozott támogatni.
d) Tudjuk határozottan, hoy Belus, II. Bélának szláv születésű gyámja, vak Béla halála után, a Boris, Kálmán orosz nejének fia részéről II. Gézára háramlott veszélyeknek az által vélte elejét vehetni, hogy a faital királyt orosz herczegnővel eljegyezte.
Már pedig szembeszökő, hogy Belus csak oly orosz fejedelmet iparkodott védenczének érdekkörébe vonni, ki a visszautasított nőnek fiához való közel rokonságánál fogva leginkább hivatva lehetett arra, hogy részint az anyát megbosszulja, részint pedig a praetendens érdekeit képviselje.
Tudvalevő dolog, hogy Belus 1146-ban Euphrosinát, a 14 évvel ezelőtt elhunyt I. Mstiszló kievi nagyherczeg leányát s az 1146 aug. 17-ke óta uralkodó kievi nagyherczegnek, II. Izjaszlónak nővérét szemelte ki Géza menyasszonyául. Ha Szvjetopolk leánya, Predszláva, a trónkövetelő anyja lett volna, akkor Boris és Izjaszló, Euphrosinának bátyja között a következő rokonsági kapocs létezett volna:
I. Jaroszló nagyherczeg † 1054.; I. Jzjaszló † 1078.; I. Vzevolod † 1093.; II. Szvjetopolk † 1113.; II. Wladimir (Monomach) † 1125.; Predszláva, férje: Kálmán király † 1114.; I. Mstiszló † 1132.; Boris; II. Jzjaszló.; Euphrosina. férje: II. Géza király.
A Rurikoknak rokonsági kapcsok adta érdekközössége és kölcsönös támogatásról való laza felfogásánál fogva, nem kellett volna attól tartania, hogy Izjaszló vagy fivéreinek egyike a velök csak negyedik ízben rokon Boris kedveért valami túlságos áldozatot hozzanak; de egészen más képet nyer a dolog, ha Boris Euphemiának a fia:
II. Wladimir (Monomach) nagyherczeg † 1125 máj. 19.; I. Mstiszló † 1132 ápr. 13.; Euphemia † 1138. férje: 1112. Kálmán király, † 1114.; II. Jzjaszló kievi nagyherczeg 1146 aug. 17. óta † 1154 nov. 13.; Euphrosina. férje: 1146. II. Géza magyar király † 1161.; Boris szül.: 1113. † 1155.
Belus tehát igen helyesen cselekedett. A trónkövetelőnek Kievben uralkodó unokatestvére arra volt hivatva, hogy az atyja nővérén ejtett gyalázatot megbosszulja s nagynénje fiának trónköveteléseit támogassa. De azon percztől kezdve, midőn hugának II. Gézával való egybekelése által Géza sógorává lett, az unokatestvér követelései hugának és sógorának közelebb érdekei által háttérbe szorultak; a nagyherczeg pedig az új sógor kedvéért már annál inkább föláldozhatta az unokatestvér érdekeit, mert 1146-ban sem ennek nagyatyja (Wladimir Monomach), sem nagybátyja (Mstiszló), sem anyja (Euphemia) már nem éltek.
Azon sejtelemre, hogy Álmosnak orosz származású neje lehetett, már egynéhány régibb írónál akadtunk ugyan; csakhogy ezek, attól tartván, hogy századokon át elfogadott nézettel szemben felségsértést követnének el, nem mertek határozott véleményt kimondani s ezáltal a zavart még növelték. Ez utóbbit leginkább Schtscherbatoff tette, ki genealogiai tábláiban Zsófiának, Monomach Wladimir, szmolenszki fejedelem leányának magyarországi Bélával kötött házasságát említi. Engel (Halics történelmében) úgy kommentálja ez állítást, hogy Zsófiát, Wladimir leányát, nem Béla, hanem Álmos vette volna nőűl, s hogy az egybekelés valószínűleg akkor történhetett, midőn Kálmán (1104-ben) Predszlávával, Szvjetopolk leányával, második házasságra lépett. Valószínűnek tartja továbbá azt is, hogy Zsófia akkor, midőn Álmos, Kálmán bátyja által üldöztetett (1106–1108), Oroszországba menekült, hol (Schtscherbatoff szerint) mint apácza Eupraxia hevet vett fel.
Engelnek ez utóbbi nézetét azzal czáfoljuk, hogy Béla, Álmos fia, Magyarországban csak 1108-ban született s hogy Turóczi szerint Kálmán küldöttjei őt anyja öléből ragadták el.
Arról, hogy férjhezmenetele után mikép folyt 73le Álmos nejének élete, egyáltalában mit sem tudunk. 1108-ban (az előbbiek szerint) még Magyarországban volt s miután Hedvig leánya valószínűleg csak 1108 után született, feltehetjük, hogy még 1108 után is itt tartózkodhatott.
Vajjon elkísérte-e férjét Görögországba, ott végezte-e be életét, vagy férjének Görögországba való menekülése előtt vagy férjének Görögországba való menekülése előtt vagy után Oroszországba ért-e vissza?: ezt az erre vonatkozó kútfők hiánya következtében nem tudjuk. Előttem legvalószínűbbnek látszik, hogy leányainak nevelése miatt egész életét Magyarországban tölthette, s hogy II. István, a trónkövetelő nejét veszélyesnek nem tartván, ezt nem is bántotta. Ha pedig Magyarországot valamikor elhagyta, akkor sokkal valószínűbb, hogy nem Lengyelországba sógorához, Boleszlóhoz (mert nővére Zbyslava már 1108-ban halt meg), hanem leányához, Adelhaidhoz Csehországba menekülhetett.
Gyermekeink sorrendje:
1. Adelhaid (1122/3-ban érett korban ment férjhez); férje: cseh I. Szobieszló. Mind a kettő 1140-ben halt meg.
2. Béla, szül. 1108, vakítva 1113-ban, király 1131–1141, † 1141.
3. Hedvig, szül. valószínűleg 1108 után, mert csak 1132-ben ment osztrák Adalberthoz férjhez.
Dr. WERTNER MÓR.
