XII. Lajos franczia király czímer-adománya a Telegdiek részére. (Színes czímerrajzzal.)
XII. Lajos franczia király czímer-adománya a Telegdiek részére.
(Színes czímerrajzzal.)
(Színes czímerrajzzal.)
A TELEGDIEK FRANCZIA CZÍMERE
1502. évből.
Már régen szándékoztam a gróf Csákyaknak őrizetemre bízott lőcsei levéltárából egy czímeradományozó oklevelet, mely sok tekintetben és egyes részleteiben ritka érdekkel bír, a Turul olvasóival megismertetni. De szándékom hova tovább, csak – szándék maradt. Egyszer nem volt a ki lefesse az ösmertetésemhez szükséges czímert, máskor meg nem volt időm; míg végre Csergheő Géza t. barátomnak a Turul 1889. évi I. fűzetében, Telegdy István sírkövéről írt tanúlságos czikke, mintegy alkalomszerűvé tette az ott felvetett krédések egynémelyikére feleletet adó oklevél közzétételét.
Az alaposan kutató Csergheő figyelmét nem kerülte ki, hogy a Telegdyek különféle czímert, különféle paizsalakokkal és különféle sisakdíszt használtak. Helyesen jegyzi meg, hogy e különbségek alkalmasint a család különböző ágait jelzik. Az alább közlött oklevélből látható, hogy a kacsát – anatem – tartó sólymot csakis a franczia követségben járó István, vele családja (et omnes de familia tua) és utána származottjai 64nyerték XII. Lajos franczia királytól. És habár az egész család nyerte István révén ez új czímert, úgy látszik, nem használták azt a Telegdyek valamennyien és egy részök ezentúl is megmaradt a koronát tartó oroszlány mellett.
A mily ritka eset az, hogy egy főúri családnak valamely tagja, idegen uralkodótól nyer új czímert,?ép oly érdekes más heraldikai tekintetben is az okmány, és annak czímere is. Első tekintetre feltűnik, hogy az oklevélbe festett czímernek nincs semmi sisakdísze; hogy a szöveg sárga paizsmezőről szól, míg a festő kékre festette azt; és hogy a czímernél a sisak híjja következtében a takaró is hiányzik, de helyette körülveszi a pajzsot a Szent-Mihály-rendnek díszláncza, melyet nem csak az armalis szövege említ, de azáltal is fölismerhetővé lesz, hogy magán a láncz alapján ott csüng a szentnek kis képe, mely a Csergheő által ösmertetett sírkövön, már sisakdísz helyett van használva.
Valószínű, ha az oklevél szövegéből nem is tűnik ki, hogy Telegdi István, midőn Bácskai Miklós nyitrai püspökkel 1502-ben Francziaországban járt, hogy Candalei Annával, XII. Lajos rokonával II. Ulászló király nevében jegyet váltson, a franczia király, e magas és előkelő rendjel adományozásával tüntette ki. Ezért kerülhetett e rend jelvénye a czímeres levélbe, ezért később az Szent-Mihály alakjával a sírkőre is.
Az oklevelet kiállító királyi írnoknak, egy nem mindennapi, s majdnem hihetetlennek látszó tollhibája is feltűnik az oklevélnek végén. Az t. i., hogy az évszámot épen csak száz esztendővel hibázta el, met 1502 helyett világosan ott áll: hog az Bloisban Millesimo quadrigentesimo secundo kelt. Az oly könnyelmű lapsus calami talán csak úgy magyarázható, hogy az oklevél írója keveset írt még a nem régen kezdődött században, oly keveset, hogy jóformán tollában volt még a quadrigentesimo, és gondolkodás nélkül oda írta az új XVI. században kelt oklevélre is, a megszokott ezernégyszáz számot.
Ily kelettel van különben az oklevél a levéltár valamennyi elenchusában is registrálva, külsején pedig, a tizenhetedik században élt gróf Nyáry István írásával reá van írva «Telegdiek Czímere Fellől Irás. Tlegdi Anna Húgom Irása volt. Ennek a Levélnek Májusban Múlt Két száz Harmincz Három Esztendeje Hogy Kelt.» Comes Steph. Niary m. p. Látni való, hogy a «levél» igazi keltétől nem is oly nagyon távol álló Nyáry István, szintén elfogadta a hibás datumot, és úgy számította a «levél» korát kétszázharminchárom esztendőre, épen száz esztendővel többre, mint a mennyi megillette volna.
De álljon itt az érdekes oklevél maga teljes szószerinti szövegében, lehet, hogy szép rajzával együtt a Turul nem egy olvasóját talán érdekelni fogja. Az oklevél teljesen ép, s jól föntartott hártyára van írva. Rajta függ a zöld viaszra nyomott szintén ép, egyik oldalán a Valois-k három liliomját mutató királyi pecsét, melynek másik oldalán a trónusán ülő király alakját látjuk, következő körirattal:
Lodovicus Die Gratia Francorum Rex Duodecimus.
A szöveg a következő:
Lodovicus dei gratia Francorum, Neapolis et Jherusalem Rex, dux Mediolani etc. Nobili et magnifico viro Stephano de Thelegd serenissimi domini Wladislai Hungarie ac Bohemie regis consanguinei nostri consiliario dignissimo, gratiam nostram et dilectionem. Cum nihil maius in principe, aut quod magis ad veram gloriam spectat et conducat esse possit, quam prestantissimos viros non extollere solum, verum etiam iuxta ipsorum merita omni laudis et demonstrationis genere exornare; ut virtus magis atque magis commendata in dies augeatur, et huiusmodi exemplo ceteri ad promerendam principum gratiam excitentur. Idcirco cum superioribus mensibus ab prefato rege consanguineo nostro orato ad nos et serenissimum Anglie regem pro maximis, et arduis negotiis, que utriusque nostrorum statum, ac etiam christiane rei publice dignitatis conservationem concernebant, destinatus extiteris; in quibus omnibus ita prudenter et graviter et gesseris, ut non solum cum prefato rege consanguineo nostro omnia foedera, que antea cum predescessoribus suis regibus Hungarie percussa fuerant, confirmaverimus, verum etiam cum eodem rege pristinum et amicitie et benevolentie foedus et affinitatem inierimus; nec minus et uti christianissimum regem decet, que ad salutem christiane rei publice pertinebant, curaverimus. Sane volentes nos te singulari quadam gratia et speciali dono prosequi et afficere, ut posteritas tau intelligat, quanti propter tua merita et virtutes faciendus extiteris; sicque huiusmodi exemplo ad tua emulanda vestigia inflammetur, tenore presentium de certa nostra scientia, mera et spontanea voluntate ac motu 65proprio nostro, et uti prefertur, ut propter merita tua hac speciali gratia prosequamur: tibi magnifico viro Stephano de Tehelegd ac intuitu tui omnibus simul de familia tua, eorumque posteris et descendentibus in perpetuum damus, permittimus et gratiose concedimus, ad de singulari nostra gratia elargimur, ut tu ac omnes alii de familia tua, eorumque posteri et descendentes in perpetuum arma vel insignia, videlicet in quibus in flavi coloris campo naturalis et proprii coloris falco est, qui subiectam sibi anatem rostro et pedibus prestringit, uti in fronte presentis privilegii nostri suis depicta coloribus cernuntur, conchilibusque tamen singula singulis liliis distanguantur, que conchilia sunt insignia militie ordinis Sancti Michaellis de regno Francie, et quibus milites predicti ordinis rite instituti et ordinati a nobis et predecessoribus nostris regibus pro insigni utuntur, circumdare, atque armis et insignibus predictis tali modo ornatis et circumdatis tam in sigillis, quam in aliis locis et picturis, domi, forisque ac ubi magis honorificum duxeritis, veluti in scutis, galeis et rebus et locis aliis quibuscumque gratia et permissione nostra speciali possitis et valeatis, absque alicuius persone contradictione vel impedimento. Volentes pariter et concendentes, ut predicitur, ut gratia et concessio hec nostra tam tibi quam omnibus posteris de familia in perpetuum sit firma, stabilis et inconcussa, a nulloque unquam tibi vel ipsis infringi vel alterari possit. Quod ut sit, tibi ac tuis perpetuis temporibus valiturum, in eius ac premissorum omnium fidem, robur maius et testimonium presens hoc privilegium nostro pendenti ac consueto, sigillo comunitum iussimus expediri. Datum Blesiis, die vigesima quarta mensis Maii, anno gratie millesimo quadrigentesimo secundo (igy)
Per Regem: Robertet. m. p. Viard: m. p.
Eredetije: a gróf Csákyak lőcsei levéltárában. Fasc. 24. Nro. I.
Közli: SVÁBY FRIGYES.
