I. A szentmiklósi és óvári Pongrácz-család.
I. A szentmiklósi és óvári Pongrácz-család.
Míg Liptómegye keleti részén a Vág folyó baloldalán a hatalmas Bogomér comes fiai a XIII. század utolsó évtizedében terjesztették a társadalmi lét culturelemeit, azalatt Bogomér testvérének, Serefelnek idősebb fia András alapít két községet, melyek egyikéből, (Szent-Miklós) 1268. évben még csak a templom helye és a plébánia curiája volt meg,* a mely körül a XIII. század vége felé a mai Szentmiklós község keletkezett, s ott a Szent-Miklósnak felajánlott templom is felépült. Ezen községtől vette fel a Pongráczcsalád első vezetéknevét, melylyel legelőször Lajos királynak egy 1360. évben kelt oklevelében találkozunk.* Ezen időig azonban, kivált a XIV. század első felének végéig, nem lévé a általában használatos a vezetéknév, András és fiai is megkülönböztetésűl eleinte az apjukról, később a megyéről s végre a birtok neve után hivattak Andrásfalviaknak, a mely község ma is meglevő nevét az első alapítónak, Andrásnak, Serefel fiának köszöni, a mely község meg telepítése bizonyára előbb történt mint Szent Miklósé, minthogy Szentmiklós az adományozás alkalmával földbirtoka volt Máthénak, «terra 101comitis Mathe», holott az ugyanakkor adományúl nyert Jaloch melléke alias Hákylyse mint terra descensualis Háknak ülésűl szolgált s ott lakván, már a megtelepítés kezdeteivel bírt s a mint ezt András, Serefel fia birtokba vette, benépesíté s nevéről Andrásfalujának hivatott nemcsak, hanem utódai gyakran, – bár ha Zentmiklós is hasonlóan birtokukban volt, – de Andrásfalu neveztettek. Ez a megszokott elnevezés vezetéknévvé vált 1360-ig; s midőn ez időn túl Szentmiklósiaknak hivattak* 1459. évig, még kétszer fordúl elő oklevelekben az Andrásfalvi vezetéknév használata, 1424. évben* a vásárjog adományozása alkalmával és 1440-ben* egy női hozomány-ügyben a túróczi convent által kiadott oklevélben.
Magy. Tört. Tár. IV. köt. 27. 1.
Pongrácz-család levéltárában. Eredeti oklevél.
Pongrácz-család Andrásfalván. Eredeti.
U. o. Eredeti.
Szentiványi csal. levélt. Eredeti.
A Pongrácz családnév, mint ilyen, az oklevelek tanúsága szerint csak 1459. évben vétetett általános használatba Zentmiklósi Máthénak fia, István által,* ki a budai káptalan előtt az említett évben tiltakozik Mátyás király azon ténye ellen, hogy a liptómegyei Nagyvár, Ujvár és Likava várát eladományozá Komorovszky Péternek; ez ellen pedig óvást emel azon váraknak elfoglalása miatt. Előfordúl ugyan egy ízben a Pongrácz vezetéknév használata 1401. évi május 14-én a szepesi káptalan által kiadott oklevélben, melyben Péter, Máthé és Miklós szentmiklósi Pongráczoknak neveztetnek, ez azonban csak kivétel.*
Kosztolányi csal. levélt. Kosztolányban.
Boczabánya levélt. hiteles más. Eredeti a szepesi kápt. levéltárában.
Vegyük kezünkbe azonban az események fonalát, melynek nyomán az okleveles genealogiai momentumok felderítik előttünk az eddigi kételyeket, eloszlatják a homályt, kitöltik a hézagokat, s positiv meghatározásokkal a nemzedékrendi zűrzavarokat megszűntetni iparkodunk.
Mint már feljebb is említettük, I. Serefel fiának, András comesnek fia, I. Pongrácz, a ki Bodo comes fiával István mesterrel egyetemben 1339. évben tiltakozott Donch mester ellen Bobrouch elfoglalása miatt,* 1348. évi márczius 9-én kelt s Lajos király által Szentiványi Klára és Erzsébet részére kiadott oklevélben* mint homo regius lett kiküldve, hogy a szepesi káptalannal együtt működjék, «quo presente Pongraczius filius Andree aliis absentibus homo noster.»
Turul 1890.. évfoly. 16. lap; eredetije Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. II. No. 8.
Eredeti u. o. Lit. A. Fasc. II. No. 10. 2 Pongrácz csal. levélt. Andrásfalván.
Ugyanezen I. Pongrácz, I. Serefel fia volt az, a ki katonai vitézsége és egyéni bátorsága által Lajos király hadjárataiban nagy érdemeket szerzett magának, s a király ezen érdemeinek elismeréseűl kiadta az ő és fiai, I. János, II. András és I. Péter részére, továbbá I. Serefel fia, I. András fiai, Jakab és Fülöp részére 1360. évi junius 24-én, octavo kalendas Julii kelt oklevelét,* melyben új adományozás czímén megerősíti IV. Béla király donatióját a már előbb is felsorolt liptómegyei törzsökös birtokokra, «super collationibus possessionum Zent Miklós, Jalochmelleke alias Hakylyse, item Perbenecz, Javor, Haraduk nec non Vitamfrayylise,» s ugyancsak akkor megerősíti őt régi időktől fogva gyakorolt vásártartási jogában Zent Miklóson, «et specialiter foro ab antiquo in ipsa possessione Zent Miklós exigi et celebrari consueto.» A most említett oklevél felsorolván I. Pongrácznak érdemeit, a többi között mondja, hogy midőn isten kegyelméből a korona Lajos király fejére szállott, minden viszontagságaiban támogatta őt, különösen pedig Sarat vára alatt és Belcz városa ostrománál,* a hol a hűtlen ruthének e102llen harczolt, nem kímélvén magát, vérével és nagy sebekkel tetézve védelmezte királyát: «potissimum sub castello Sarat perveniendo et in expugnatione cuiusdam oppidi Belcz dicti, in quo quidem Rutheni nostri infideles convene rant laboribus et serviciis iuxta opportunitatem temporum et locorum se inmittere non formidans cum effusione sui sanguinis et grandium vulnerum supportacione utilem nobis pro suis principibus praestitit famulatum.»*
Pongrácz csal.levélt. Andrásfalván.
Ezen oklevél felemlítését kiválóan szükségesnek tartottuk azon chronológiai tévedés kiigazítása miatt, mely annak keltére nézve mai napig is fenáll, s az a régibb és újabb genealógiai munkákba is hibásan vétetett fel. Ugyanis Lehoczky «Stemmatographiájában» s utána Nagy Iván a «Magyar családok»-ban ezen oklevél keltét 1368. évi július 1-ére teszi; holott ez hibás olvasása a «millesimo trecentesimo sexagesimo octavo kalendas Juliinak, minthogy az «octavo» szó nem az évszámhoz tartozik, de az a júliusi kalendák nyolczadikát jelezi, s e szerint így olvasandó: Millesimo trecentesimo sexagesimo; octavo kalendas Julii; a mint az a liptói regestrumban a Magyar Történelmi Tár IV. kötetének 27. lapján is helyesen elválasztva és írva van. Bizonyítja azt, hogy az oklevélnek okvetlenűl 1360, nem pedig 1368-ban kellett kiadatnia, épen a felhozott történeti tény s az, hogy a keltezés végén ki van fejezve világosan Lajos uralkodásának 19-ik éve «regni autem nostri anno decimo nono» s ez csak az 1360-ik év lehet, miután uralkodását 1342-ben kezdette meg. További bizonysága ennek az, akkori dignitariusok előszámlálása, melyek közül felemlítjük a következőket: Miklós esztergomi érsek 1357-1366; ugyan az királyi kanczellár 1359-1366; Miklós egri püspök 1331-61; Konth Miklós nádor 1357-67; Dénes erdélyi vajda 1360; Konia pozsonyi comes 1360 és 1362-ben.
Lajos királynak a lithvánok lengyelek és ruthének, elleni hadjáratai 1345, 1351, 1354 és 1377-ben voltak. Világos az oklevél keltéből, hogy I. Pongrácz Belcz várának első ostrománál vett részt.
Néhány évvel később, hogy Szentmiklósi I. Pongrácz az új adománylevél birtokába jutott a szomszédságukban már sokkal előbb megtelepített verbicziek, – kik már 1248. évben mint idegenek, valószinűleg szász kolonisták, községet alkottak – 1368. évben régi lakhelyüket elhagyták és I. Pongrácz tőszomszédságában Zentmiklós mellett, a mostani alsó hustákon telepedtek le. Ez a közvetlen közelség I. Pongrácz és II. Serefel utódainak sehogy sem tetszett, s mindent elkövettek, hogy onnét a verbiczieket via facti elűzzék; ez azonban nem sikerűlt; míg végre 1368. évben Lajos királyhoz folyamodtak a közeli megtelepedésből származott káraik megtérítése és jogaik további megóvás érdekében. A panasz következtében Lajos király kiadta az említett év julius 6-án Beszterczebányán kelt s a verbicziekhez intézett oklevelét,* melyben mondja a verbiczi vendégnépségnek «suis universis hospitibus et populis in Verbiche», hogy Pongrácz fia, János mester, csanádi kanonok és ennek testvérei András és Péter, továbbá Serefel fia Jakab panaszt emeltek nála az iránt, hogy régi lakhelyüket elhagyván, minden dolgaikkal és házaikkal együtt az ő Zentmiklós nevű községük tőszomszédságában «in contigua vicinitate preatacte possessionis eorum Zent Miklós nuncupatae» telepedtek le az illetők jogainak nagy kárára, s mert jogaikat a panaszosoknak érintetlenűl fentartani kívánja, megparancsolta nekik, hogy előbbeni lakóhelyükre minden halo gatás és kifogás nélkül azonnal visszatérjenek, máskülönben pedig meghagyta Márkus mester udvari katonájának «commisimus magistro Marcus aulae nostre militi», hogy őket régi lakhelyükre Verbichére visszaűzze.
Pongrácz csal. andrásfalvi levélt. eredetije.
Ezen királyi rendeletnek úgy látszik nem lett meg kívánt teljes eredménye, mert az új települők egy része mégis ott maradt, s a Zentmiklóshoz épült néhány házból álló telepnek, mint jurisdictiónak jogai, a községi administratio szempontjából, a legújabb időkig fenmaradtak.
Ama névrokonság, mely Serefel utódait Bogomér comes ivadékaihoz kötötte, a bir tokosztály jogainak igényeit költötte fel Zentmiklósi I. Pongrácz fia II. Andrásban,* és Thornaljai Sándor fia Miklósban azon birtokokra nézve, melyek iránt Bogomér comes fiai már régebben megosztoztak. A vérségi atyafiság indító oka meglevén, az ürügyet a törzsbirtokok megosztásában keresték és meg is találták. Ezen ürügy alatt a túróczi convent prépostja, Domonkos előtt 1377. évben meg is jelent Aladár fia, György, ki a feljebb említett András és Miklós nevében bepanaszolván Bogomér comes utódait: Nádasdi Bogonak fiait, Tamást, Pétert és Andrást; Zemerchényi Miklós fiait, Istvánt és Pált, végre Zentiványi István fiát, Lampertet és Zentiványi László fiát, Pétert, hogy Bocza, Krizsan- és Német-Poruba és Lazan nevű közös birtoknak az őket illető felerészét elfoglalták, s ezen jogtalan foglalás ellen óvást emelnek, s azok haszonvételétől őket ünnepélyesen eltiltatni kérték. Az erre vonatkozó oklevelet a túróczi convent ugyanazon év junius 29 én «datum sexto die festi nativitatis beati Johannis baptiste» kiadta.*
A Pongrácz-család levéltárában levő s női hozományról szóló oklevélben II. András neje Perényi Mártha volt.
Pottornyay Eduard szentiványi levélt. Eredeti.
Láttuk már a szepesi káptalannak 1380. évi deczember 20-án kelt határjárási és beiktatási jelentéséből, midőn magyarfalvi Mikó fiát Egyedet a magyarfalvi birtokba bevezette, hogy ott mint határos szomszédok a jakabfalvi birtok jussán I. Pongrácz fiai, András és Péter, Serefel fia Jakab, Thornaljai Sándor fia Miklós is jelen 103voltak, mit e helyen nemzedékrendi szempontból újolag röviden jelezni szükségesnek találtunk.
A most említett Zentmiklósi I. Pongrácz fiával, Andrással találkozunk a túróczi conventnek 1390. évi márczius 27-én* kiadott oklevelébén, melyben Libelei Jákó fia Péternek visszahelyezési ügyében neveztetik meg mint homo regius.
Fejérpataky csal. Kelecsényi levélt.
Az 1391. évi liptómegyei általános nemesi birtokvizsgálat alkalmával a Szentmiklós, Jaloch melléke, másképen Hakylyse, de már akkor Andrásfalu, Perbenye – most Pribilina –; Javor, Thraduk, Haraduknak is írva és Vicariasylyse – akkor már Jakabfalu, – telepítette Jakab Serefel fia – iránti új adományleveleket 1360. évből bemutatták I. Pongrácznak fia II. András, Serefel fia. Jakab* és Fülőp fia Péter. Hogy ezen Fülöp kinek fia volt, az iránt felvilágosít a liptói regestrum, melyben világosan mondatik, hogy Jakab és Fülöp II. Serefel fiai voltak a Pongraczii Aridrae, Johanni et Petri filiis suis» t. i. I. Pongrácz fiai s továbbá: «nec non Jacobo et Philippo filiis Serefel.»*
Magy. Tört. Tár IV. köt. 27. lap.
U. o.
1401-ben a király, Bocha községben letelepített szász gyarmatosok egy a Vág és Bocha vize között elterülő erdő miatt a kincstárral pörbe keveredvén, a tulajdon megvizsgálása és a tanúk kihallgatása végett kiküldött szepesi káptalan ugyanazon évi május 14-én «datum sabbato post festum ascensionis» kelt jelenté sében megemlíti, hogy a többi tanúk között kihallgatta Szentmiklósi Pongrácz Pétert, Máthét és Miklóst «eodem ibidem Petrus Matheus et Nicolaus Pongrácz de Szent-Miklós iurati et diligenter examinati fassi sunt...»*
Boczabánya levélt., hiteles másol. Eredeti szepesi kápt. levélt.
Az ezen oklevélben megnevezett Máté, minthogy ez Pongrácznak neveztetik, nem lehetett más, csak az akkor élt I. Pongrácz unokája, II. András fia, ki nagyapja birtoka és keresztneve után az első volt, a kit oklevelileg Szentmiklósi Pongrácznak irtak.
II. Andrásnak fiaiúl III. András és I. Miklós vannak megemlítve azon oklevélben, melyet Zsigmond király 1410. évi február 6-án «feria sexta proxima post festum beate Dorothee virginis et martyris» Budán kiadott,* midőn Thornallyay Miklós fia, Sándor kértére elrendeli, hogy az ez által László testvére ellen kért osztály megejtessék s ott III. András vagy I. Miklós, II. Andrásnak fiai közűl valamelyik mint homo regius jelen legyen a túróczi convent közbenjárása mellett: «aut Andreas filius Andree de Zent Miklós, aut Nicolaus frater eiusdem... aliis absentibus homo noster...» stb.
Pottornyay Eduard szentivényi levélt.
A fentebb említett Jakabnak fia IV. András volt az, ki mint vitéz katona Zsigmond király hadjárataiban nem egyszer tűntette ki magát, ki szerzett érdemeinél fogva méltányos igénynyel bírt arra, hogy Zsigmond királytól Zentmiklósra vásárjogot kérhessen. Azt 1424. évi junius 23-án kelt* királyi oklevéllel meg is nyerte. Az oklevél érdemeinek felsorolása után elmondja, hogy Andrásfalvi Jakab fiának Andrásnak «Egregii Andree filii Jacobi de Andrásfalu», s általa György, Miklós és János unokatestvéreinek: «ac Georgii, Nicolai et Johannis filiorum Johannis patruelium» és Miklósnak, Andrásfalvi András fiának: «ac altero Nicolao filio Andree de eadem Andrásfalu», az országos és heti vásártartási jogot Zentmiklóson* megadja minden, a pünkösd ünnepét megelőző vasárnapokon, s a Szent-Miklós napját megelőző és azt követő vasár- és ünnepnapokon... «ad possessionem ipsius Zentmiklós vocatam in comitatu Liptoviensi habitam, nundinas liberas seu forum annuale , ... duximus annuere gratiose» .... stb:
Pongrácz-csal. andrásfalvi levélt. Eredeti.
A Pongrácz-csal. andrásfalvi levélt.
A szentmiklósi és óvári Pongrácz-család egyes tagjainak történelmi szereplését megelőzött időben, nemzedékrendi viszonyait a leszármazókra nézve még csak azzal egészíthetjük ki, hogy III. Miklósnak, egy előttünk ismeretlen nevű leánya is volt, a ki Szentiványi Miklós nejévé lett. Kiderűl ez azon tiltakozási okiratból, melyet a túróczi convent Szentiványi Miklós kértére 1440. évben kiadott, melyben sógora Andrásfalvi II. Jakab, III. Miklós fia ellen óvást emel azon indokból, hogy a női hozomány és a jegyajándék ügyét elitézni vonakodik.*
Szentiványi csal. levélt. Szentiványban.
104Átmegyünk immár a család történetének ama korszakára, mely egyes tagjaira nézve történeti nevezetességűvé, az országos politikai és hadiesemények színterén pedig nagy fontosságúvá vált s mikor a birtokszerzés szempontjából a dúsgazdagság legmagasabb fokát érte el ezen, Felső-Magyarországban dynastikussá vált olygarcha család.
A csendes, majdnem zajtalan működést, mely a család egyes tagjainak culturális szerepkörét betölté, I. Máthé fiának, II. Pongrácznak fellépte teljesen megváltoztatá. Megváltoztatá részben a tért, részben a szereplést, mert II. Pongrácz szűknek találta Liptómegyét, szűknek a családi szereplést s hatalmát nyögte egész Felső-Magyarország, nyilvános élete mélyen belenyúlt a politikai események sodrába.* Ehhez járúltak a hussita hadjáratok, a török harczok, a Hunyady-ház fellépte, a trónváltozások, melyek mindmegannyi tápot nyújtottak az olygarchikus vágyak növelésére.
Lásd életrajzát: Századok 1976. évfoly. 90. lapon.
1415-ben II. Pongráczot a constanczi zsinaton megjelent magyar nemesek sorában találjuk Zsigmond király kíséretében.* 1435. évben találjuk első ízben II. Pongráczot Blatnicza várában Túróczmegyében, a hol február 25-én egy oklevelet adott ki,* «Nos Pongracius de Sancto Nicolao Residens in Castro Blatnica», mely szerint előtte a Bella községhez tartozó Ocskova-Lehota telepítvényes község és Bella anyaközség egyezséget kötnek, hogy egy bizonyos ügynek elbírálása után Bella község Dominik fiainak, Tamás és Máthénak 300-300 arany forintot lefizetni tartozik. Midőn a törökök Szerbiát meg rohanták hadaikkal, Zsigmond király rendeletére Zentmiklósi Pongrácz, Brankovics György segítségére Szendrő váránál megjelent hadaival s a törökökön fényes diadalt vívott.*
Wagner: Verzeichniss dér Ungarn auf dem Cost nicer Concilio. Ung. Magazin IV. k. 263. Fessler: Die Gesch. Ungarns IV. k. 304. 1.
Letopis Mat. Slov. XI. évf. II. füzet 72. lapon.
Mars Moravicus Pessina p. 610; Szalay II. köt. 398; Horváth Mih. VIII. k. 312. lap.
Blatnicza vára, a hol a most említett oklevél kelt, ez idő szerint II. Pongrácz birtoka volt, s előttünk Túróczmegyében mint első szerzeménye ismeretes. Hogy ez szerzeményes birtoka volt és sajátjáúl ismerte, bizonyítja azon körülmény, melynek következtében azt 1441. évben, tehát hat évvel később a fenti, oklevél kelte után Neczpáli László Szakolcza kapitányának átadta. Ugyanis az 1441. évi junius 22-én «Budae octavo die festi sacratissimi Corporis Christi» Ulászló király által kiadott oklevél szerint* II. Pongrácz, ki már ekkor Berench várának is ura levén, Berenchi Pongrácznak is iratott: «Pongraczius de Berench alias de Lypto» Neczpáli Lászlónak, kinek Ulászló király kilenczezer aranyforinttal adósa volt, ezen adósság fejében Blatnicza várát a király helyett átadta. A királyi oklevél az átadást helybenhagyván, elismeri, hogy kilenczezer aranyforinttal Pongrácznak adósa: «ideo nos huiusmodi castri collationem ... per ipsum Pongraczium eidem Ladislao factam ... gratam habentes ... huiusmodi novem millia florenos auri quos ipi Ladislao solvere debuimus, iam dicto Pongraczio in recompen sam dicti castri solvere promisimus.» Elrendeli ezen okirat a visszafizetési módozatokat is, feljogosítván Pongráczot nem fizetés esetén, hogy a hátralevő hatezer aranyforintot bárhol Magyar- és Lengyelországban maga részére kizsarolhatja «... ex tunc ipse Pongraczius ... facultatem habebit super his in regnis tam Hungariae scilicet quarn Polonie ubicunque potuit huiusmodi sex millia florenos auri pro se extorquere.»
Eredetije a Justh-család levéltárában a m. n, múzeum könyvtárában. Közölve: Letopis Mat. Slov. XI. évf. II. füz. 73. l.
A módozat, melyet a most idézett oklevél a kilenczezer aranyforint visszafizetése iránt megállapított, változást szenvedett, s azt Ulászló király, minthogy a kikötött határidőre készpénzben vissza nem fizethette, oda módosította egy 1443. évi márczius 3-án «sabbato proximo ante dominicam Letare» kiadott oklevelében,* hogy a tizenkétezer forintra felszaporodott kölcsönösszeg fejében Szentmiklósi Pongrácznak, ki ekkor már Szakolcza kapitánya volt, s ezen várnak fentartására sokat költött: «Pongraczio de Zentmiklós de Liptovia capitaneo de Zakolcza» Strechno és óvár királyi várakat átadta, a mely várak ezen átadást megelőzőleg Sárii Chepek János tapolcháni kapitány kezén voltak: 105«... pridem fideli nostro egregio Johanni Chepek de Sary capitaneo de Tapolchan pro sex millibus florenis auri pignori obligata» s mely várakat Ulászló király Pongrácznak a legközelebbi Jakab-napig kezéhez adni igérkezett.
Eredetije a Kosztolányi-csal. levélt. Kosztolányban.
Ekkor már s ezen inscriptiót megelőzőleg Zentmiklósi Pongrácz nagyon elhatalmaskodott, de tekintetbe véve a király irányában, tanúsított szolgálatait,* az inscriptio után néhány hétre, 1433-ik évi márczius 30-án kegyelmet kapott Ulászlótól,* s megbocsátotta neki minden harácsolásait, rablásait és gyújtogatásait: «... ipsum Pongraczium cunctosque suos familiares de et super omnibus ... depredationibus combustionibus dampnis, incendiis et nocumentis ... gratos esse commisimus...»
A Hunyady János által 1440. évben kiadott hűséglevelet Pongrácz is aláírta.
Eredetije a Pongrácz csal. andrásfalvi levéltárában.
Pongrácz azonban megszokott hajlamait tovább is követte, mire 1443-ik évi nov. 12. ismét egy újabb királyi kegyelmi levél következett,* a melyben azonban már királyi kegyének elvesztésével fenyegeti, ha régi bűneibe visszaesnék.
Ugyanott.
Mindez azonban nem nyújtott kellő biztosítékot Zentmiklósi Pongrácz kalózkodásai ellen, s Hunyady János jónak látta úgy zavargásainak megfékezése, mint Hunyady czélzatainak megnyerése végett gúti Ország Mihály királyi főkincstárnok és Lindvai Bánffy Pál közbenjárásával Zentmiklósi Pongráczczal véd- és daczszövetséget kötni, mely a Temesvárott 1444-ik évi augusztus 9-én kötött szerződés szerint* csakugyan életbe is lépett: «ipsum magistrum Pongraczium de Zentmiklós ... adoptamus, eligimus et assummimus nobis in verum ac fidum amicum nec non sincerum et cordialem fratrem ...»
Hiteles másolata a Pongrácz-család andrásfalvi levéltárában.
1447-ik évben Zentmiklósi Mihálynak, I. Miklós fiának neje, Vidafeldi László leánya Katalin és Vidafeldi Miklós leányai Klára és Dorottya, a vidafeldi birtokba Liptómegyében magukat bevezettetni óhajtván, ez iránt Pálóczi László országbíró ugyanazon év június 29-én a bevezetést a túróczi conventnél elrendeli.* A túróczi convent a birtokba igtatásról szóló jelentését 1447-ik évi július 21-ik napján kiadta.*
Letopis Matice Szlovenskij. VII. évf. I. füzet.
Ugyanott.
Mennyire elhatalmaskodott Zentmiklósi Pongrácz, ennek nyilvánvaló bizonyítékát nyújtja László király azon levelében, melyet bánoviczi Kazzay János panasza folytán 1447-ik évi július 21-én: «Datum Wyenne feria sexta proxima ante festum beate Marie Magdalene» kiadott.* Írja neki a többi között: «megértettük Pongrácz elleni panaszodat ... s azt mondjuk neked, hogy tehetséged szerint ellentállj neki és védelmezd magadat ellene a mint eddig is tetted, míg mi Pozsonyba érkezünk, a hová az országgyűlést összehívtuk: «Intelleximus preterea querelam quam facis contra Pongrazium ... dicimus tibi quod iuxta possibilitatem tuam resistas Pongraczio et defendas te contra eum, quemadmodum hucusque fecisti, usque adventum nostrum in civitate Posoniensi, ad quem nos indiximus dietam et congregationem generalem» ... Értesíti továbbá, hogy ott majd elhatározzák, mitevők legyenek Pongráczczal: «...In quibus deliberabimus etiam quid cum Pongraczio ipso agere debeamus.»
Saját gyűjtem. eredetije után.
Azon oklevél alapján, melyben 1443-ik évi márczius 30-án Ulászló király Zentmiklósi Pongrácznak tizenkétezer arany forintban Strechnót és Óvárt zálogba veti, az ezen birtokokba való bevezetés csak négy évvel későbben, 1447-ik évi nov. 8-án történt meg, midőn is t. i. az országos rendek ugyanazon évi szept. elsőjén kelt parancsára a nyitrai káptalan Pongráczot ünnepélyesen bevezeti, s arról szóló jelentését kiadta.*
Kosztolányi csal. levélt. eredeti.
Zentmiklósi Pongrácz 1448-ik évi augusztus 26-án Kotszeeban: «Geben en Kotszee am montag nach Sancd Bartolmes Tag» szerződést köt* a pápai legatus és Cillei Ulrik közvetítése által Fridrich császárral, hogy a Fridrich által hozzá írt leveleket visszaadja, valamint azon iratokat is, melyeket Pongrácz Cillei Ulriktól és Schaumberg János gróftól kapott.
Teleky: Hunyadiak kora: X. kötet. 237. lap. XCII. oklevél.
E közben Pongrácz, midőn 1445-ik évi ápril végnapjaiban az országgyűlés Pesten megnyílt, s az ország hét kapitányságra felosztatott, 106a Mátyus földére, a Duna, Vág és Morva folyó közötti területre, Ország Mihálylyal együtt országos kapitánynyá neveztetett ki. Az ok, a miért Pongrácznak, mint feljebb említők, Strechno és Óvárba való bevezetése négy évig késett, abban találja magyarázatát, hogy a két várat a hozzátartozó javadalmakkal elfoglalni nem bírta, míg végre azokat Komorovszky Péter segédcsapataival kezére kerítette, s az 1446-ik évi székesfehérvári országgyűlés június 15-én kiadott végzésével Pongráczot az említett várnak birtokában megerősítette.*
Tudománytár. Új foly. II. köt. 165. lap.
1449-ik évi május 4-én brandeisi Giskra János Zentmiklósi Pongráczczal véd- és dacz-szövetséget köt, s a szerződési pontok meg nem tartása esetén tízezer forint bírságot köt ki.*
Közölve: Letop. Maticze Slov. IX. évf. I. füz. 19. lap.
Hunyady Jánosnak Giskra ellen viselt szerencsétlen hadjáratait megelőzőleg, vagy talán közvetlen utána, Pongrácz egy 1451-ik évben kiadott oklevelében* magát liptói főispánnak «comes Liptoriensis»-nek czimezi. Bent az országban a törökök és Fridrik elleni hadjáratai Hunyadynak az országos pénztárt kirürítvén, Zentmiklósi Pongrácztól Hunyady 1452-ik évben hétezer arany forintot vett kölcsön, mely öszszegért neki Szakolczát és a zsolnai harminczadot újolag zálogba veti.* Alig hogy Hunyady János 1452-ik év vége felé az ország kormányzójává megválasztatván s 1453-ban januárban a pozsonyi országgyűlés megnyílt, Pongrácz rakonczátlanságait a rendek szóba hozták s februárban határozatba ment Pongrácznak, Giskra Jánosnak és Komorovszky Péternek proscriptiója, javaik elszedése és polgári jogaik felfüggesztése.
Magy. Tört. Tár II. köt., 208. 1.; Teleki : Hunyadiak kora. X. köt. 342. lap.
Kosztolányi csal. levélt. Kosztolányban; eredeti.
Az országgyűlés eme határozatával Pongrácz nem sokat gondolt. Befolyása Hunyadyra érvényesítette is magát, mert daczára az országgyűlés proscriptionális határozatának, Liptómegye főispánja maradt továbbra is, sőt most már 1453-ik évi szept. 24-én László király által kiadott donationális oklevél szerint* Berenchet, Ugrochot, Wyvárt, Likavát és Naghwár helyét «ac locum castri Naghvár» az összes hozzátartozandóságokkal együtt örök tulajdonúl kapta «damus, donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter possidenda, tenenda pariter et habenda»; s egy másik ugyanazon napról kelt királyi oklevél a már 1443-ik évi márczius 30-án kilenczezer forinton zálogba vetett Strechnót és Óvárt most újolag tizennyolczezer arany forintért inscribálta,* hozzáadván még a zsolnai harminczad jövedelmét is: «quod nos castra Strechen et Óvár vocata cum tricesima in Zolna exigi solita pro illis decem et octo millibus florenorum auri ... inscribimus tenenda possidenda pariter et habenda.»
Eredetije a Kosztolányi-csal. levélt. Kosztolányban.
Eredetije Kosztolányi csal. levélt.
Ez időben a most említett uradalmakon és a törzsbirtokokon kívül, tulajdonában volt több általa emelt rablóvárnak és pedig Liptómegyében a fehér Vág völgyében építette a Bjelanszko puszta háta mögötti várat, Wyrough erősséget – mind a kettőnek most már nyoma veszett; – Szent-Miklóst fallal bekerítve megerősítette; Nyitravármegyében Pichén várat emelt.* Erősségeire és váraira támaszkodva, rablókalandozásait folytatta. Hunyady János végre is kénytelen volt Pongráczczal a király nevében s annak utólagos jóváhagyása reményében egyességet kötni, a mely egyesség 1454-ik évi május 9-én aláiratott.* Ezen egyesség sokkal érdekesebb momentumokat tartalmaz, mintsem hogy ezek felsorolását, habár csak röviden is, fel ne említsük; minthogy azok II-ik Pongrácz birtokviszonyait is teljesen megvilágítják. Az oklevél bevezetésében azzal indokolja az egyesség megkötését, hogy tapasztalván a felvidék pusztulását, óhajtja a kormányzó a békét és nyugalmat helyreállítani; s e miatt a király beleegyezésének kikötése mellett Zentmiklósi Pongráczczal a többi között a következő egyességre lépett Pongrácz Berench, Strechno és Zsolna várát a kormányzónak átadja, s ezért négyezer arany forintot kap; s a várakért cserébe adják neki Temesvármegyében Sidóvárt, Mező-Somlyót, Maxondot, Fruzsinkavárt és Sasvár mezővárost; Liptómegyében: Újvárt, Nagyvárt, Likavát a kamarai adóval, a liptói főispánságot; Árvamegyében 107a Thurdosini harminczadot. Újvárt és Likavát át nem veszi, Szentmiklóson épített erőssége fenállhat; továbbá, hogy Neboysza Miklós a túróczi prépostságot békében élvezhesse, a szomszédságában épített erősséget, a mint Sidóvár neki átadva lesz, alapjából szétbontani köteles, II. Pongrácz testvérének, Istvánnak adományoztatik Túróczban Szucsán vára, Liptómegyében Patak, Zaszkalicza, Besenyőfalu, valaha a magtalanúl elhalt Bessenyő Tamás birtoka; II. Pongrácz másik testvérének, Jánosnak birtokában hagyatik Wyrough vára miden tartozandóságaival. A zsolnai Foytság, melyet Pongrácz vétel útján szerzett, tovább is kezén marad, s végre II. Pongrácz és testvérei István, Jakab és János kijelentik, hogy ha netalán a király és az ország ellen bárminő szín alatt mozgalmat s háborút indítanának, akkor hűtlenségi bűnbe essenek és kegyelmet ne nyerhessenek.
U. o.
U. o. közölve a Letopis Mat. Slov. XI. évf. II. füzet 6. lapján.
Az egyezkedés mindezen pontjait László király 1454. évi június 2-án: «Prage die dominico proximo post festum ascensionis domini» kibocsátott oklevélében* elfogadja, helybenhagyja és megerősíti.
Eredetije a Kosztolányi csal. levélt. Kosztolányban.
A megkötött egyesség után és Hunyady János halála előtt bizonyos meghasonlásnak kellett II. Pongrácz és a kormányzó között történnie, mely eredetét azon szerződés meg nem tartásából vehette, minthogy Hunyady János Pongrácznak Berenchet és Óvárt végrendeletileg visszaadatni kívánta.* A világhírű törökverő hadvezér özvegye Szilágyi Erzsébet és testvére Horogszegi Szilágyi Mihály törekedtek is Hunyady János kívánságának eleget tenni, mert még egy év sem telt le Hunyady János halála után, s kiadták Temesvárott az 1457. ápril 14-én keltezett oklevelet,* mely szerint Zentmiklósi Fongrácz és fiai Venczel és III. Pongrácz, nemkülönben István, Jakab és János II. Pongrácz testvéreivel a következő rendezkedésre léptek, hogy a közöttük és a Hunyady János és gyermekei között támadott minden egyenetlenséget, ellenségeskedést és viszályt elenyésztessenek: visszaadják II. Pongrácznak és érdektársainak Berench, Strechno és Óvár várát, Zsolnát a benne épített kastélylyal együtt, olyformán: hogy Berenchet és Zsolnát a kastélylyal keresztelő szent János napjakor, a másik két várat pedig Strechnót és Óvárt Egyed napjakor nekik kézhez adják; továbbá hogy II. Pongráczot és fiait Venczelt és III. Pongráczot, testvéreit Istvánt, Jakabot és Jánost minden egyes jogkövetelők és ellenségeik ellen minden tanácsukkal és segítségükkel védelmezni fogják és semminemű szükségükben őket el nem hagyják és mindezt Mátyás fiuk nevében is ígérik és általa is megtartatják.
Fejér: Genus et incun. Joh. Corvini 231. lapon.
Ezen oklevél eredetije a báró Pongráczok levéltárában őriztetik, jelenleg hol van, arról nincs tudomásunk, s annak szövegét a múlt században Pongrácz Miklós által az eredetiből leírt másolat hitelesített példányából ismerjük.
A Pongráczok még ezen rendezkedéssel sem érezték magokat és birtokaikat teljes biztonságban, másrészt pedig Hunyady János özvegyének és Szilágyi Mihálynak is érdekében állott az elhatalmaskodott Pongráczok teljes és feltétlen támogatását megnyerni, kiváltképen Mátyás részére. E törekvést mindkét részről siker követte, mert 1457. évi július 13-án Temesvárott Hunyady János özvegye, Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Mihály a fentebb említett Pongráczokkal a védés dacz-szövetséget kölcsönösen megkötötték.*
Révay: Mon. et Sacr. Cor. Cent. V. pag. 670; Schwandtner Script. Rer. Hung. II. köt.
Híven támogatta ezután II. Pongrácz fiaival és testvéreivel Hunyady Mátyásnak királylyá választatása ügyét. A Rákoson találjuk Pongráczot is dandáraival és azok között volt, kik Straszniczra siettek a megválasztott Mátyás király üdvözletére.*
Pessina: Mars Morav. 688. lap.
Nem tudta Pongrácz megszokott viselkedésében kivetkőzni kalandos hajlamait, s a felvidéken hatalmaskodását folytatta. Mátyás király Pongráczot megfenyítendő, daczára az 1454-ik évi május 9-én Nagy-Szombatban kelt egyezménynek,* elvette tőle Liptómegyében Nagyvárt, Óvárt és Lykava várát, Komorovszky Péternek adományozván azokat. E miatt István, II. Pongrácz testvére Mátyás király ellen az említett várak eladományozása, Komorovszky Péter ellen pedig azok elfoglalása miatt 1459. május 10-én a budai káptalan előtt ünnepélyes óvást emelt.*
Kosztolányi csal. levélt.
U. o.
108Pongrácz István tiltakozásának nem lett eredménye, mert habár Mátyás király Zentmiklósi II. Pongráczot 1462-ik évben* Berencs; Strecsnó és Óvár birtokában megerősítette, liptómegyei várait és azok tartozékát Komorovszky tettleg elfoglalta.
U. o.
Évrendi szempontból itt tartjuk helyén levőnek okiratilag támogatni azon állításunkat, hogy miért írtuk II. Pongráczot Máthétól I. Pongrácz fiától eredettnek? Kellő támpontot nyújt nekünk az iránt egy, Zentmiklóson 1466-ik évben octóber 28-án «datum ad Sanctum Nicolaum feria tertia in festo sanctorum Simonis et Jude apostolorum» kiadott oklevél Pongrácz Venczel, István, Jakab és János, mint a szentmiklósi egyház jogos patronusai és a plébánia adományozói – «patroni legitimi et collatores ecclesiae Sancti Nicolai ad Sanctum Nicolaum» – által, kik is ezen okirat szerint akkori plébánusukat Jánost, s az utána következőt minden dolgaira, ingó és ingatlanaira nézve szabaddá teszik s ezen szabadságában őt fentartani igérkeznek: «Dominum Johannem plebanum ipsius ecclesiae, nostrum capellanum et oratorem devotum et alium quemcunque successorem suum liberamus et libertatem asservamus et assecuramus vigore praesentium in omnibus rebus mobilibus et immobilibus ...»* Ezen oklevél bekezdésében Venczel, Máté fia, Pongrácz fiának, – István, Jakab és János ugyanazon Pongrácz fia, Máté fiainak neveztetnek «Nos Venceslaus filius Pongraczii, filii Mathei de Sancto Nicolao alias de Ovar, nec non Stephanus, Jacobus et Johannes filii eiusdem Mathei, filii ipsius Pongraczii ... »
A Pongrácz-nemzetség csal. levélt. Andrásfalván. Eredeti.
Liptómegyei várainak elvesztése miatt elkeséredett dulakodás folyt a Pongráczok és Komórovszky Péter között; míg végre István, II. Pongrácz testvére 1469. évi május 29-én a túróczi convent előtt három rendbeli tiltakozást nyújtott be liptómegyei birtokuknak Komorovszky Péter akkor már liptói főispán által történt elfoglalása és jogbitorlása miatt.* Ezen tiltakozó okiratokban István az óvást saját és Venczel testvérei: János és Jakab; továbbá Venczel fiai, Gáspár és Péter, végre a már említett János Péter Venczel és András nevében emelte «Stephanus Pongrácz de Sancto Nicolao in sua, ac magnificorum Johannis, Jacobi et Venceslai dicti de Sancto Nicolao nec non Gaspari et Petri filii iam fati domini Venceslai ac Petri, Venceslai et Andreae filiorum praefati Johannis Pongrácz nominibus.» A három rendbeli tiltakozás egyenként szól a liptómegyei három várra és azoknak tartozékaira. A birtokok egyenkénti felsorolása teszi ezen okleveleket érdekessé s megvilágítják a birtokviszonyt, melyben a nagy terjedelmű községek az egyes várakhoz állottak. Az egyik tiltakozó oklevél szól Wyvárról – később Hradek, most ismét Újvár –, az ehhez tartozó birtokok és községek voltak: Wrbicze – a mai Verbicze, Kybys – most már nem létezik –, Dowaló, a vámjoggal – ezen jog régen megszünt –, Vichodna, Maly Doval és Hybicze – mind a két község eltünt –, végre Plostyin Illano és Bjelsko, az utóbbi praedium Bjelansko a vichodnai határban. A másik oklevélben tiltakozik Nagyvár – régebben Vasvár s a XIII. század közepén Liptó-Óvár – bitorlása ellen. Ehhez tartoztak: Lipcze, Tarnócz malomjoggal, Bobrovecz szintén malomjoggal, Pálfalu, Bobrowcsek és Bilincze ugyancsak malomjoggal és vámmal – ez utóbbi község most már nem létezik, – Jarkovicza, Matky Bozia – előbb Boldogasszonyfalva, most Szent-Mária, Tépla malomjoggal; Luczky, a mostani fürdőhely Lucska; Iwachnova, Király-Lubella, Szokolcz – a XIII. században Solymos – Trsztene és Ustie; ez utóbbi Árvában létezik. Végre a harmadik tiltakozó oklevél felsorolja Lykava várának tartozandóságait, u. m. Rózsahegy; Csernova, Zamrzla, Vlkolinecz, Rudolffalva – most Ludrova –, Fehérpatak, Medokys, Liszkfalva, Dubova – Liptó- és Árvamegye határán, most Árvamegyéhez tartozik.
Mind a három oklevél eredetije a Kosztolányi-csal. levéltárában.
Pongrácz Istvánnak Zsófia nevű leányát mint Neczpáli László nejét említi egy a nyitrai káptalan által az 1473-ik évi január 7-én kiadott oklevél,* mely szerint Neczpáli Balázs, Lászlónak testvére bizonyos női hozomány és hajadoni negyed kifizetése iránt nyilatkozik túrócz-, 109liptó-, árva-, trencsén-, békés- és zarándmegyei birtokait illetőleg.
Békésmegyei oklevéltár, kiadják Haan Lajos és Zsilinszky Mihály. 45 okmány 88 lapon.
Midőn Mátyás király 1474-ik évi július 26-án Trencsében kelt oklevelével új adomány czímén a Zemerchényieknek Zemerchent, Szaart, Nádasdot és Jaloczot oda ajándékozá, a szepesi káptalannak a bevezetésre vonatkozó s augusztus 30-án kelt jelentésében a megidézett szomszédok között volt Jakab és István s ennek fia IV-ik Pongrácz is.*
Eredetije a Pongrácz-csal. andrásfalvi levéltárában.
Hogy nemcsak II. Pongrácz, de ennek testvérei István, Jakab és János is nagy szolgálatokat tettek a Hunyady-háznak; ezt fényesen bizonyítja a Mátyás király által 1479-ik évben az említettek részére kiadott kegyelmi oklevél,* mely szerint Mátyás király annak beismerése mellett, hogy mikor Mátyás neveltetése czéljából a cseh király kezében volt, akkor ők bátyja, Szilágyi Mihály és anyja Erzsébet szolgálatában, ellenségeiknek és a ellene lázadók némelyikének károkat okoztak és őket ezek pörbe fogták Mátyás király hű szolgálatukat jutalmazni óhajtván, mindenkinek eltiltja, hogy Istvánt, Jakabot és Jánost azon tetteikért pörbe foghassák és minden, abból származott bepörléseket megsemmisít és az ország összes biróságainak megtiltja, felettök azon ügyekből eredhető itéletet mondani.
U. o.
A most említett évben vleziczi Segetha Bálint, Slopna Lénárd neje Erzsébet, Hathna másképen Budiatin Raphael neje és Szentmiklósi Pongrácz, leánya Krisztina nevében, továbbá Szentmiklósi, másképen Óvári Pongrácz István fia, IV. Pongrácz és ugyanazon Istvánnak leánya Margit, tiltakoznak Mátyás király ellen az ugróczi várnak karhatalommal történt elfoglalása miatt 1479-ik évben.*
Eredetije Kosztolányi csal. levélt. Közölte Let. Mat. Slov. XI. évf.
Zentmiklósi Pongrácz Jánosnak, úgy látszik, cselekedeteiben követendő példányképül szolgált testvére, II. Pongrácz; minthogy, mielőtt Mátyás király ugróczi várát büntettei következtében elfoglalta volna, az Pongrácz János kezén volt, rablásait s gyilkolásait onnét idézte az általa félelmessé vált vidékre. Ezt bizonyítja a már egyszer kegyelmet kapott s. 14801. évi június 17-én kiadott,* neki újolag királyi kegyelmet adó oklevél, mondván a többi között: «super eo quod idem Johannes Pongrácz de Sancto Nicolao superioribus annis tam ex castro suo Ugrócz quam etiam alias, in regno nostro plures rapinas et latrocinia commisisset, gratiam et misericordiam duximus faciendi ... ita tamen quod se de cetero ab huiusmodi rapinis et latrociniis immunem studeat conservare.»
Pongrácz csal. andrásfalvi levélt. Eredeti.
Pongrácz Ferenczczel és Ádámmal ismerkedünk meg a király Bocza községének határjárási ügyében 1487-ből, midőn is Szentiván-Boczától magukat újólag elhatároltatni kívánják. Ez alkalommal mint beidézett tanúk szerepeltek Ferencz és Ádám, midőn is ezek a szepesi káptalan által ugyanazon év augusztus 26-án kiadott jelentésben felemlítve vannak.*
Boczabánya levélt. a szepesi káptalan hiteles másolata 1819. évi máj. 4-én kiadva.
Zentmiklósi Pongrácz János 1489-ben már nem élt, minthogy egy a nyitrai káptalan által azon évben június 29-én kiadott oklevél szerint Pongrácz János özvegye Borbála: «Barbare relicte condam egregii Johannis Pongrácz de Zentmiklós» Wiskezy Chorba Tamástól kyskaapi jószágát tizennyolcz arany forinton zálogba veszi.*
Teleki: Hunyadiak kora. 12. köt. 790 okl. 458 lap.
Pongrácz Istvánnak egy Margit nevű leányát ismerjük meg ama tiltakozó oklevélből, melynek tartalma szerint 1496-ik évi márczius 12-én Zápolya István nádor előtt Maythyni Raphael, Zentmiklósi Pongrácz István fia Pongrácz és leánya Margit, Maythyni Jánosné s ezek gyermekei Uriel, Márton és Imre nevében ünnepélyes óvást emel Myslenovich Márkus 110és neje Benigna, néhai Kinizsi Pál özvegye ellen, a strechnói várnak, Zsolna városának Trencsénmegyében és a zucháni kastélynak bárminemű elfoglalása, visszatartása és elidegenítése miatt.*
Eredetije Kosztolányi csal. levélt.
1503-ban Péter szentgyörgyi és bazini gróf elrendeli a garam-szent-benedeki conventnek, hogy Zentmiklósi Pongráczot Strechnó és Zsolna; továbbá Teplicze, Cebelen, Razine és Thwr birtokokba bevezesse. A convent eme rendeletet 1504-ben végrehajtani akarván, a végrehajtásnak Horváth György strechnói várnagy, Kamisáci Mislenovich János, ennek testvére Márkus és neje Benigna, előbb özvegy Kinizsi Pálné nevében ellentmond.*
U. o.
Ulászló király 1508-ik évi január 12-én Budán kelt oklevelében, Szentmiklósi Pongrácz Miklós és testvére Pongrácz kérelmére a szentmiklósi vásárjogot megújítja és abban a kérelmezőket megerősíti.* Azon körülmény, hogy a vásártartási jog Zentmiklóson a kizárólagos birtokokra nézve semmiféle jövedelemmel nem járt, arra indította Pongrácz Miklóst, hogy az adás-vevésre oda hozott tárgyak után a vásári helypénz-szedés jogát kérelmezze. Pongrácz Miklós ezen kérelmére Ulászló király 1514-ik évi május 16-án kiadta azon oklevelet,* melyben a többi között mondja: minthogy idáig az évi és heti vásárok után semmi jövedelmet nem húztak, «hucusque tamen nullum prorsus profectum, aut utilitatem nullam limitatam ex huiusmodi nundinis et foris percepissent» – megengedi, hogy az adásvevésre oda hozott minden tárgyaktól, más helyeken tartatni szokott vásárokhoz képest, helypénzt szedhessenek: «deinceps semper in praescriptis nundinis suis annualibus et foris ebdomadalibus ... aliorum locorum instar tributum fori exigere exigique facere libere possint »
Pongrácz csal levéltárrában az eredeti.
Eredetije a Pongrácz-csal. levélt.
IV-ik Pongrácz és Pongrácz János újra megkísérlették magukat és Pongrácz János leányát, Margitot a strechnói javadalmakba bevezettetni s midőn II. Lajos király rendeletére Uriel, a túróczi convent prépostja őket a birtoklásba 1520-ik évben bevezeté,* ennek ellentállva óvást tett Kereky Györgyné Podmanyiczky Benigna, Zápolya János és György. Az ebből származott torzsalkodás újra kitört közöttük s Nedeczi litteratus Márton, Szentmiklósi Pongrácz Miklós nevében a nyitrai káptalan előtt 1523-ik évi aug. 24-én erélyesen tiltakozott Kereky Györgyné, Podmaniczky Benigna előbb özvegy Kinizsi Pálné, később özvegy Mislenovich Márkusné ellen, a strechnói javadalmak eladása; Zápolya János ellen azok megvétele és II-ik Lajos ellen azok eladományozása miatt* A fentemlített IV-ik Pongrácznak fia III-ik Máté 1526-ban mint jeles honfi a mohácsi vésznél veszett el.
Kosztolányi csal. levélt. az eredeti.
U. o.
Nem fejezhetjük be a szentmiklósi és óvári Pongrácz-család nemzedékrendi történetét a nélkül, hagy mindazon leszármazókat és birtokosokat fel ne említsük, a kik 1548-ik évben az összes birtokokon megosztoztak, de már 1526-ban is éltek s nagyrészt nyilvánosan szerepeltek.
A XV-ik században I. Máthénak négy fia, II. Pongrácz, I. István, III. Jakab és IV. János terjesztették tovább a családot; ezek közül azonban II. Pongrácz ága második izében I. Gáspár és IV. Péterrel, IV. János pedig első izében III. Péter, II. Venczel és V. Andrásban kihalt; s így a XVI-ik században csak I. István és neje Neczpáli Czeczilia; s III. Jakab Mátyás király egyik hadvezérének ismeretlen nevű nejétől származott gyermekei és unokái szaporították a máig annyifelé elterjedt Pongrácz-család különböző ágazatait. I. Istvánnak gyermekei közül IV. Pongrácz ága, ki 1487-ban Bécs város kapitánya, 1508-ban bajmóczi kapitány volt, III. Máté fiában, ki 1526-ban Mohácsnál elesett, kihalt; V. Péter, II. Máthé és V. Miklós – neje Révay Erzsébet – gondoskodtak a család fentartásáról. III. Jakab ágát pedig csak az egyik fia IV. Miklós – neje Korláthkői Kata – tartotta fenn, mig másik fia, V. Pongrácz, kinek neje Majthényi Margit volt, magtalanul elhalt.
Ezek és gyermekeik voltak 1526-tól 1548-ig a trenchéni- és liptómegyei szerzett és ősi birtokok osztatlan élvezői; elesvén időközben a nyitrai, temesi és zarándi jószágoktól és a trencsénmegyei strechnói uradalom, nemkülönben a liptómegyei Lykava, Nagyvár és Ujvárhoz tartozó jószágok birtokától is. Az osztozkodó testvérek és gyermekeik között a birtok osztatlan élvezetéből támadott viszályok kiegyenlítése czéljából osztályegyességre léptek és éles megkülönböztetése mellett a szerzett és ősi vagyonnak, a szepesi káptalan előtt az osztályt végrehajtották, az említett káptalannak ez iránt kiadott oklevele 1548-ik évi július 13-án kelt «Datum die dominico proximo post festum beatae Margarethae virginis»* – s mig I. István ágának a liptómegyei ősi birtokok jutottak: II. Jakab leszármazói a trenchén-megyei szerzett jószágokat kapták osztályrészül.
Pongrácz-csal. andrásfalvi levéltárában az eredeti oklevél.
111Ezen okirat az akkor élt osztályosokat, érdekletteket a következőkben sorolja elő: egyrészről megjelentek a káptalan előtt Szentmiklósi Pongrácz István fiai: Péter, Máthé és Miklós; Gáspár, Miklós fia, Jakab fiai; továbbá Péter fiai Ferencz és Pongrácz és leánya Borbála Mátyás pedig János, Mihály, András fiaival és Mártha leányával; végre Gáspár, Kristóf és Frigyes fiaival, Ilona, Kata és Borbála leányaival és a fentemlített Miklósnak István nevű fia. A trencsénmegyei óriási uradalomhoz tartozó birtoktestek: Varna, Lucska, Zastrany, Snezsnicza, Kotrzsina, Velka, Liszicze, Strázsa és Krásznány. A szentmiklósi uradalom állott: Zentmiklós, Andrásfalu, Pribilina és Jakabfalu jószágrészekből. Az itt feldolgozott s a rendelkezésünkre állott családi oklevelek alapján összeállított s az alább következő nemzedékrendi táblázat authentikus feltüntetése a Pongrácz nemzetség leszármazásának 1526-ig, a mely alaptételeire nézve változást nem, csak esetleges bővülést tűrhet el, a mennyiben a bárói ágnál általunk nem ismert helyen őrizett oklevelek új adatokat szolgáltathatnak, vagy teljes hitelű oklevelekkel támogathatják azon erős gyanakodásunkat, hogy a dengelegi Pongráczok is a zentmiklósi Pongráczoknak, a XIV. század végén vagy a XV. század elején elszármazott egyik ágát képezik.
A szentmiklósi és óvári Pongrácz-család leszármazási táblázata.
Lőrincz 1241.; I. Serefel 1283.; Bogomér 1248. (Szentiványi, Szmrecsányi, Baán család.); I. András 1286.; Miklós 1286. (Pottornay család.); I. Pongrácz 1339-60. Szentmiklósra új adományt nyer. II. Serefel 1339-60.; I. János 1360-90. csanádi kanonok.; II. András 1360-90. (neje Perényi Mártha).; I. Péter 1360-1401.; I. Jakab 1360.; Fülöp 1360.; III. András 1410.; I. Máthé 1401.; I. Miklós 1401.; IV. András 1424. Szentmiklósi vásárjog.; II. János 1424.; II. Péter 1391.; II. Miklós 1424.; I. Mihály 1447. (neje Vidafeldi László leánya, Katalin).; II. Pongrácz 1415-74. Berench, Strechno, Óvár, Blatnicza ura, liptói főispán, orsz. kapitány, Zsolna-Szakolcza ura, Hunyady János és Mátyás hadvezére.; I. István 1454. (neje Neczpál Czeczilia).; III. Jakab 1454-74.; IV. János 1454. Mátyás király hadvezére, Ugrócz birtokosa (neje Borbála).; I. György 1424.; III. Miklós 1424.; III. János 1424.; I. Venczel 1457.; III. Pongrácz 1457.; V. Miklós 1508. Mátyás kir. udvarm., liptói alispán, pallosjogot szerez (neje Korláthkői Kata).; V. Pongrácz 1508. (neje Majthényi Margit).; II. Venczel 1469.; III. Péter 1469.; V. András 1469.; I. Gáspár 1469.; IV. Péter 1469.; Krisztina 1479.; II. Gáspár 1548. (neje Szúnyog Borbála).; Ilona 1548.; Kristóf 1549.; Frigyes 1548.; Katalin 1548.; Borbála 1548.; Zsófia 1473. (Neczpáli László neje).; IV. Pongrácz 1487. Bécs város kapitánya. 1508. bajmóczi kap.; V. Péter 1460.; II. Máthé 1460.; IV. Miklós 1460.; Margit 1496 (Majthényi János neje).; III. Máthé (Elesett a mohácsi vésznél 1526.; II. István 1548.; Ferencz 1487.; Ádám 1487.; VI. Pongrácz 1548.; Borbála 1548.; V. János 1508.; Margit 1520.; II. Mihály 1548.; VI. András 1548.; Mártha 1548.
