I. Gróf Bercsényi-család.
I. Gróf Bercsényi-család.
A folyó 1890-ik év nyarán a nyitrai káptalan levéltárában kutatván, a Székesi gróf Bercsényi-család bars-, hont- és nyitravármegyei birtokviszonyait illető nehány érdekes oklevélre akadtam. Ezek közűl legnevezetesebb egy az 1533-ik évből származó kir. adománylevél, mint a mely nemcsak a jelentékeny bars- és hontmegyei jószágok birtokba vételéről tanúskodik: de a nagy történelmi emlékű család nemzedékrendjét is, – ama meglehetős távoli korból – két, eleddig ismeretlen taggal bővíti.*
Megjegyezzük egyúttal, mint a Bercsényi-névre nézve eddigelé szintén új dolgot, hogy a gr. Sztáray-család levéltárában (sexus masc. nro. 258.) őrzött s 1409. febr. 16-án Nagy-Kaposon kelt eredeti oklevél szerint már ekkor élt ott Unghban – a gr. Bercsényi-család későbbi székhelyén – és hallgattatott ki hites tanúként Bercsényi Lőrincz («Laurentius dictus Berchen»). De a ki vajjon ezen vérségből való, sőt hogy egyáltalában nemes volt-e? Kérdéses. (L. gr. Sztáray Okl. tára II. köt. 58. 1.)
Az 1470, 1476 és 1479-ben oklevélileg említett s a pozsega-vármegyei Bercsényt és több más helységet bírt Bercsényi I. Miklósnak alkalmasint unokája volt ama Bercsényi I. László, kit II. Lajos király udvari nemes ifjai (aulae familiares) közt találunk, s a ki a hűtlenségbe esett Doroszlay Jánosnak barsmegyei nagy-malonyáni és kalacsnai, 400 frtban bírt zálogos részjószágait kapta 1525-ben a királytól adományban és e jószágokért, az örök-tulajdonos Kis-Tapolcsányi György és Tamás testvérekkel, ezek hontmegyei Ősöd falujának átengedése fejében, a mondott év julius 9-én kiegyezkedik 149s magát a 400 frtos adományozásra nézve ezzel teljesen kielégítettnek vallja.*
L. «A Székesi gr. Bercsényi-család», I. köt. 14.-15. l.
Ugyanott több okmányt idézünk, melyek szerint 1531 és 1534-ben e most nevezett Bercsényi László a barsmegyei Bélád helységben 7, Perlepen 6, és Malonyánban 6 portát bír vala; örök-avagy zálogjogon? nincs följegyezve. Mindezen 1525-34-iki, úgy az ezután következő évtizedbeli adatok azonban csupán Bercsényi Lászlót említik, testvéreit nem. Most ennek a nyitrai káptalan 1533-iki okmányában még két testvérével ismerkedünk meg, mint társadományosokkal, a bars- és hontmegyei volt Maróthy- és Doroszlay-féle újon nyert, igen jelentékeny jószágokban.
Bercsényi I. Lászlóról tudjuk, hogy II. Lajosnak Mohácsnál történt szerencsétlen eleste után, a két ellenkirály közűl, néhai koronás ura sógorának, I. Ferdinándnak pártjához csatlakozván, ezen királyt ama zilált erkölcsű korban ritka hűséggel szolgálá; állandóúl kitartott mellette, s bizalmas udvari emberévé lőn. E példás hűséget és a legválságosabb évek folyamában tett hasznos szolgálatait kívánta aztán megjutalmazni Bercsényi Lászlónak és fivéreinek I. Ferdinánd, Bécsben, feria quinta proxima post festum beati Bartholomei apli A. D. 1533. kelt adomány levelével s egyúttal a nyitrai káptalanra szóló beiktatási parancsával, melynek a kir. középpecsét alatt kiadott eredetije e hiteles hely levéltárában (fasc. sub Lra A. nro 234.) őriztetik.
A király ez adománylevelében kiemelvén «fidelium nostrorum nobilium Ladislai Berchiny, aule nostre familiaris, necnon Petri et Michaelis similiter Berchiny, fratrum eiusdem» hív szolgálatait «que ipsi sedulo ac fideliter Maiestati nostre exhibuerunt et impenderunt»: jutalmúl nekik és összes ivadékaiknak («eisdem ipsorumque heredibus et posteritatibus universis») örök joggal adományozza nemes Maróthy Tamásnak és Györgynek hontvármegyei Maróth (ma: Egyházas-Maróth) nevű egész faluját («totalem possessionem»), ugyanazon megyében Dyznos községben bírt részjószágát, s barsmegyei Perleb (ma: Perlep) egész faluját, valamint kisbéládi részbirtokát; továbbá nemes Dorozlay Jánosnak az ország bármely vármegyéjében, akár örök-, akár zálogjogon bírt (itt részletesen elősorolva nem lévő) összes birtokait és birtokjogait. Mind e jószágok – a kir. levél előadása szerint – azon az okon szállottak volt a koronára és képezték adományozás tárgyát, mivelhogy a megnevezett két Maróthy és Doroszlay János «keresztyén hitökről megfeledkezvén s ördögi ösztöntűl üzettetvén», nemes Nagh Jánost és Szepesi Magyar Demetert gonoszúl meggyilkolák. Ezek után a király megparancsolja a káptalannak, hogy kirendelendő hites tagja és az itt névszerint elősorolt kir. emberekűl kijelöltek egyike által, az összehívandó tanúk és szomszéd birtokosok s jobbágyok jelenlétében a föntnevezett birtokokba Bercsényi Lászlót, Pétert és Mihályt, a törvényes formáknak megfelelően iktassa be; ha pedig valakik netalán ellentmondanának, azokat jogigényeik igazolása végett a kir. ítélőmester széke elé «intra quindenam» idézze meg. Végre az actusról bizonyságlevelet adjon ki.
E kir. parancslevél üresen maradt hátlapján megvan az imént említett káptalani bízonyságlevélnek «datum 28-vo die introductionis et statutionis praemissarum. A. D. 1534» kelt fogalmazata, arról, hogy a beiktatás, a fönt elősorolt javakba, Perleb községben Barsy Ambrus mester kanonok mint kiküldött káptalani tag és Gellyénfalvi Kápolnay Mihály, az első helyen kijelölt kir. ember által, az illető szolgabiró és esküdt, számos meghivott birtokos nemes – köztük Forgách Ferencz és Zsigmond, – továbbá a szomszédos községbirák és jobbágyság jelenlétében annak rendi szerint, «dominica infra octavas festi visitationis B. M.» végbement és ott, valamint utána is a káptalanban a törvényes határidő alatt senki ellent nem mondott, («nemo contradixit in capitulo. »)
Így lőnek nagybirtokosokká a Bercsényiek Hontban és Barsban, ehhez járulván még utóbb a magban szakadt Pély István szintén tetemes barsmegyei jószágaira 1639-ben nyert nádori s illetőleg kir. adomány, b. Bercsényi Imre részére.*
L. ugyanott 143. és 157-158. ll.
Bercsényi I. László 1533-ban élt és szintén I. Ferdinánd szolgálatában működött s vele együtt megjutalmazott Péter és Mihály nevű – valószínűen utódok, mindenesetre fiutódok nélkül elhúnyt – testvéreiről e kir. adománylevél világos tanúbizonyságot tévén: a Bercsényi-családnak alólírott által összeállított s e folyóirat 1885-ik évi folyamában (60. l.) közzé tett nemzedékrendje tehát I. László oldalán e két testvérrel bővítendő.
A mi már a föntebbi kir. levélben említett Maróthy Tamást és Györgyöt illeti: Nagy Iván alapvető jeles munkája («Magyarország családai») három Maróthy-családot ismer: 1. a Gúthkeled nemből származót, mely azonban már az I. Mátyás alatt élt M. Lajosban kihalt fiágon (1. VII. köt. 336. lap); 2. a szathmármegyei Maróth-egyházi Maróthiakat; 3. a, mint látszik, újabb keletű Dobófalvi Maróthiakat. A Hontban s Barsban 1533-ig tekintélyes birtokos, egyházas-maróthi és perlepi Maróthiak a szathmáriakból szakadtak légyen-e oda? avagy egészen más család? adatok híján el nem dönthetjük. Az 1525-iki (föntebb idézett), nemkülönben e most tárgyalt 1533-iki kir. levélben előfordúló 150Doroszlay János családjáról sincs Nagy Ivánnál emlékezet. Mint az 1525-iki levélből kitűnik, e D. János Szapolyay-párti volt és így talán Erdélybe vagy a tiszai részekbe szakadt és ott halt ki.
A nyitrai káptalan levéltárában lelt többi ügyiratok a XVII. század közepén élt báró Bercsényiek birtokviszonyaira vonatkoznak s a nemzedékrendet nem bővítik. Tartalmukat e család történetének III. kötetében fogjuk értékesíteni.
