AZ OSLOK EREDETE
AZ OSLOK EREDETE
Horvát István az Osl-nemzetség nevéből annak idegen eredetét gyanítja;* ellenben Nagy Iván törzsökös magyar nemzetségnek tartja azt,* míg Szopori Nagy Imre szerint ezen nemzetség egyike azoknak, melyek őseink beköltözésekor már az országban levén, meghódoltak és birtokaikat megtartották. Mely állítását azzal erősíti, mert – úgymond – nincs annak nyoma, hogy a honfoglalás után következett régibb századok folyamán a magyar nemzetségek közől egyik vagy másik alattvalóival együtt a Fertő vidékén telepedett volna le.*
Magyarország gyökeres régi nemzetségei, 75. 1.
Magyarország családai, VIII. 292. V. ö. VI. 64.
Turul, 1883. évf. 7. 1.
Ebben az utóbbi pontban Nagy Imrének igaza van; de az is áll, hogy se krónikáink, sem okirataink az Osl-nemzetségről semmit se tudnak amaz I. Osl ispánig, ki a XII. század második felében élt. Sokszor előfordul, az Osl-nemzetség okleveleiben is számtalanszor előfordul, hogy a nemzetség valamely tagja megnevezi atyját, nagyatyját, eleit két-három nemzedéken át; de ezen első Oslon felül soha se mennek. Mintha autochton volna, atyja se volt volna, mintha a földből bujt volna elő ...
Nyilván ő az alapítója a róla nevezett nemzetségnek, valamint alapítója a nemzetség szentélyének a csornai monostornak, mely pecsétjében mind e napig «Osl conventjének» nevezi magát.*
A jelenleg is használatban levő pecsét eredetijét, mely használhatatlan, meghasadt állapotban szintén létez még, Zsigmond király 1393. évi márczius 21-én adta a csornai conventnek. Leirását a király levele ekként közli: «oblongum est, in cuius meditullio sculpta est imago beati Michaelis archangeli genu dextrum tenens flexum, habens thuribulum in manu dextra, et super alam dextram eiusdem imaginis in ordine circumferencie est posita una aquila et clypeus quadrangularis, denotans arma nostra; .... in circumferenciis vero hec est inscripcio «Conventus de Chorna Oslonis». (Fejér, CD. X/II, 101.) A leírás eléggé pontos, de legenda pontosabban ez:
Hogy ezen, Zsigmond-féle pecsét nem volt a csornai convent első pecsétje, minthogy tőle régibb kiadványokat is birunk, melyek természetesen pecséttel voltak ellátva, kétségtelen. De a csornai konvent hiteles pecsétjét – úgy tetszik 1360 körül – elvesztette, miért? kivehető Zsigmond király idézett levele e szakaszából: «quia ... possessio Chorna, in qua monasterium constructum ..., est cognatorum Osl, qui patroni existunt ..., ideo ne ex post scandalum possit evenire aliquale ..., decernimus ..., ut eedem cognaciones ipsius Osl ullo unquam tempore sub sigillo per nos concesso, literas queant habere aliquales, et litere sub eodem sigillo pro ipsis qualitercunque emanande pro eisdem valeant in aliquibus suffragari et vires obtinere.» – Tehát visszaéltek az Osl nemzetség tagjai kegyuri hatalmukkal, és olyan oklevelekre üttették a convent pecsétjét, melyek inkább feleltek meg az ő hasznuknak, mint a valóságnak.. Kanizsai János esztergami érsek és a csornai monostor nagy jótevője, nemkülönben testvérei kérelmére Zsigmond király új pecsétet adott, melynek azonban alakja (én ezt biztosra veszem) a régi maradt, csak Zsigmond czímere, a sas újítás rajta. A dolog természetéből foly ez, melynek legpregnansabb bizonyítéka az elavult Cherna és Oslonis szavak megtartása. Egyébiránt Nagy Imre tisztelt barátom, a legrégibb pecsét egy lenyomatának nyomán van, s igéretét birom, hogy ha lehet, közlendi azt Sopron vármegye története II. kötelében, melyből huszonkét szemleívet ritka liberalitással már is rendelkezésemre bocsájtott.
Nekem tehát úgy tetszik, hogy ezen I. Osl ispán volt, ki letelepedvén a Fertő vidékén, alapítója lett az Osl nemzetségnek.
Eredetére nézve szlávnak, a Dráván túlról, a Kulpa vidékéről érkezettnek tartom.
Az okok, melyek engem e föltevésre vezettek, a következők: Az Oslok első nemzedékének nevei nagyrészint szlávok. I. Osl egyik fiát szintén Oslnak hítták; a másikat Beludnak, a mi épúgy mint Béla, Albust, Albertust, Adalbertust, fehért jelent, mint ezt a szláv írók, nevezetesen Safařik bőven fejtegetik;* a harmadikat Súrnak, mely 156név Miklosich szerint a szlávban ferdét, fintát jelent,* ugyanazt, a mit véleményem szerint a Csák szó. – Súrtól vette nevét Súrna, később Cserna, aztán maig: Csorna, mely szó alakítására ép oly szláv, mint Zebirna, Poták és Frad, melyek mind az Osl-nemzetség első birtokai a Fertő vidékén.
Geschichte der südslav. Literatur, III, 146. – Egyébiránt Kont Miklós nádor is ösmeri már a Béla név jelentését, midőn így ír: «Dominus Adalbertus, qui et Béla nuncupabatur, olim rex Pannonie.» (Fraknói, Szekszárdi apátság, 63. 1.)
Etym. Wörterbuch, 345- l. – Hálásan kell e helyt megemlékeznem dr. Wagner Lajos reálisk. tanár úrról, ki fogyatékos szláv nyelvi ösmereteimet bő tudományával kiegészítette.
Hogy pedig I. Osl ispán a Dráván túlról jött, azt onnét következtetem, mert az Oslok ott már kezdetben, tudtunkra a XIII. század elején birtokosok valának. Okiratilag bizonyos, hogy II. Osl bán 1230-ban a csornai egyháznak a Dráván túl fekvő helységét, Szent-Videt adományozta a hozzátartozó rabszolgákkal és szőllőkkel együtt.* IV. Béla király már 1225-ben említi e helységet «Osl» név alatt, mint a mely a zágrábi kanonokok Toplicza nevű birtoka körül fekszik.* 1349-ben pedig a topliczai cistercita apát ily alakban említi ugyanezen helységet: «Sancti Viti de Ozel», mint olyat, mely a gerecsei vagyis goriczai, főesperességhez tartozik.* A mai Ozalj vagy Ozaly, Zágrábmegye károlyvárosi alispánságában fekvő kisded falu ezen helység,* honnét, mint hiszem, I. Osl ispán Soprony vármegyébe átköltözött.
Sopronm. Oklt. I, 18: «Ultra Dravam dedi terrum unius ville Sancti Vidus cum mancipiis et quatuor vineis.»
Árpádk. új Okmt. XI, 181. – Tkalčić, Monum. eppatus Zagrab. I, 53.
Tkalčić, Monum. eppatus Zagrab. II, 51.
V. ö. Pesty, Az eltünt várm. II, 272.
Bírt az Oslok első nemzedéke ama vidéken egyebütt is; mert ugyancsak okiratilag bebizonyítható, hogy az Osl-nemzetség egy másik tagjának, Benedek győri püspöknek, kit I. Osl ispán fiának tartok, szintén volt birtoka a drávántúli Szala vármegyében: Raszina, a későbbi Herbortya.*
Árpádk. új Okmt. VII, 262. – Fejér, CD. IV/II, 31. – Sopronm. Oklt. I; 518.
Se Szent-Vidről, se Raszináról nem halljuk, hogy újabb szerzeményes vagy vételes birtok volna; föltehetjük tehát, hogy I. Osl birta azokat, még mielőtt Fertő vidékére költözött, hova nem mint szegény ember, hanem jómódú ispán (gróf, comes) érkezett.
