AZ OSL-NEMZETSÉG TÖRTÉNETE A XIII. ÉS XIV. SZÁZADBAN.
153AZ OSL-NEMZETSÉG TÖRTÉNETE A XIII. ÉS XIV. SZÁZADBAN.
Tisztelt barátomnak, THALY KÁLMÁN-nak, az Osl-nemzetség leány-ágon ivadékának ajánlva.
Anjoukori tanulmányaim közben figyelmet kellett fordítanom a Kanizsaiakra: Csornai Imre-fia Lőrinczre, a Német-Ujváriak egyik pőrölyére, ki I. Károly királytól hadi érdemei jutalmáúl a kanizsa-szegi uradalmat nyervén, a Kanizsaiak közvetlen törzse lett. Azután Lőrincz fiára, István zágrábi püspökre és jeles diplomatára, ki keservesen tapasztalta a szerencse forgandóságát. Élete viszontagságai nagy érdeket keltenek. Figyelmemet lekötötték továbbá Lőrincz unokái: János, a nagynevű esztergomi érsek, a magyar primások elseje; Miklós a tárnokmester és István a királyi főajtónálló; – noha ezek működése inkább már Zsigmond király uralkodása idejére esik.
Minthogy pedig a Kanizsaiak az Osl nemzetségéből valók, kiterjeszkedtem az egész nemzetség történetére legalább addig, a meddig az tanulmányaim körébe esik. Tovább azért sem igen lehetett folytatnom vizsgálódásaimat; minthogy okiratos kútfőink kiadásának sok időt igénylő, lassú menete, az alapos vizsgálatot lehetetlenné teszi.
Terebélyes az Oslok nemzetségfája. Az Agyagosiak, Asszonyfalviak, Bresztócziak, Csávaiak, Csornaiak, Kanizsaiak, Keserűk, Kis- és Nagy-Heflániak, Herbortyaiak, Hereniek, Lozsiak, Ostffyak, Rábaköz-Németiek, Szántaiak, Szemenyeiek, Szent-Mártoniak, Tardiak, Vásárosfalviak, Viczaiak: mind elágazásai.
Vizsgálódásaim körébe vontam még az Osl nevet és Osl ispán, a nemzetségfő eredetét.
Töredék csak (tudom: ez se hibátlan), a mit nyújthatok; de hinni szeretem, ezúttal biztos alapja az Oslok történetének, melyre okirataink folytonosan szaporodó közzététele mellett tovább építhet szerencsésb folytatóm.
AZ «OSL» NÉV.
AZ OSLOK EREDETE
I. Osl ispán, a nemzetség alapítója.
I. Osl fiai.
Benedek varadi, utóbb győri püspök.
Szatmárfia Miklós.
A Súr-ág.
A Móricz-ág.
A Beled-ág.
II. Osl bán ágazata.
A Herbord-ág.
A Jakab-ág.
III. Osl ivadéka.
A Tamás-ág.
