I. Osl fiai.
I. Osl fiai.
II. Endre király I. Osl ispánnak két fiát említi: Beledet (Belud, néha Belyd) és Oslt, kik őt nemcsak benn az országban szolgálták híven, hanem hadjáratában a tengeren túl is követték. Ezért nekik adja az udvarnokok valamely földjét, a rajta megtelepedett lakókkal együtt. Utóbb azonban kitünt, hogy a király ezt nem helyesen cselekedte. Visszavonta tehát az országnagyok tanácsára ezen adományát és I. Osl nevezett fiainak két más, a sopronyi vár kötelékéből kioldott, «Mugurch és Boborchs» nevű falut ajándékozott (1220);* sőt ez adományát Maglóczától nyugatra fekvő földtérrel ki is bővítette (1222).*
Maglócza és Barbacs Csornától éjszakra fekszenek. (Árpádk. új Okmt. XI, 157. – Fejér, CD. III/I, 300. VII/I, 203.)
Árpádk. új Okmt. VI, 407. – Fejér, CD. VII/V, 566. – M. Akad. Évkönyv, VI/II, 197. – E földtér határai leírásában említtetik Beled faluja és Osl szigete.
Az Oslfiak pénzen is szereztek birtokot; nevezetesen Beled és Osl Viczán, Sopronmegyében, a Rábcza mellett két ízben vettek összesen öt ekényi földet, a hol Beled fiai lakóházat és templomot is építettek.*
Hazai Okmt. I, 8. – Árpádk. új Okmt. VI, 449. – Fejér, CD. VII/I, 621.
I. Osl említett két fia megmaradt a király hűségében és kegyében mindvégig. II. Osl ismételve előfordul mint homo regius, utóbb mint Szörényi bán* – Beled pedig IV. Béla ifjabb királynak volt főpinczemestere.*
Fejér, CD. V/III, 500: «Oslu bano de Zevren.» V. ö. Óváry, Regesták, I, 40.
Árpádk. új Okmt. I, 309. IV, 275. VI, 524. VII, 54. XI, 175. – Fejér, CD. III/I, 465. – Hazai Okmt. V, 16. – Hazai Oklt. 5.
1238. évi deczember 27-én, midőn IV. Béla király II. Osl mestert farádi, immár harmincz ekényi birtokában, amelyet részint II. Endre királytól, részint IV. Bélától megérdemelt», megerősíté, Beled már nem élt; fiait mindazonáltal öt ekényi viczai birtokukban szintén megerősítette a király.*
Fejér, CD. VII/I, 621.
Abból azonban, hogy II. Endre király I. Osl ispánnak csak két fiát említi, nem következik, hogy több fia nem volt. A király levele nem 158arról tesz tanuságot, hány fia volt I. Oslnak, hanem hogy a megjutalmazandók esetleg I. Osl fiai valának.
Volt I. Oslnak több fia is.
II. Osl, a bán, azon, 1230-ban kelt levelében, melylyel a csornai monostornak bővebb javadalmat ad, maga nevezi Móriczot testvérének.* Igaz, hogy a «frater» kifejezés középkori oklevéleinkben azon általános értelemben is vétetik, mint a magyar atyafi; de ha fölveszszük, a minthogy kénytelenek vagyunk vele, hogy a magyar Oslok mind egy őstől, I. Osl ispántól eredtek, valamint hogy magokat valamennyien de genere vagy generacione Osl, az Osl nemzetségbelieknek vallják: szükségkép föl kell vennünk I. Osl fiaiul a nevezett Móriczon és Súron kívül még Benedek püspököt, talán Miklóst is.
«Frater meus.» Sopronm. Oklt. I, 17. – Fejér; CD. III/II, 208. 209.
Súrról egy későbbi oklevél tesz tanúságot. 1256-ban ugyanis, bizonyos erleni és potyondi nemesek megtámadják perrel Péter grófot és fiait, a Súr unokáit,* hogy Ogegus (Agyagos) nevű földjöket jogtalanul bitorolják.
«Petrum comitem, Gregorium et fratres suos, filios Petri comitis, nepotes Suur» (Sopronm. Oklt. I, 23.), ki egyebütt számtalanszor neveztetnek Osl ivadékának.
Súr korán elhalhatott, mert 1237-ben* már nem ő, hanem fia, sőt unokái említtetnek,* miből tálán nem ok nélkül azt következtetem, hogy ő volt I. Osl ispán legidősb fia.
Sőt talán már 1228-ban (Fejér, CD. III/II. 145.)
Árpádk. új Okmt. II, 75.
II. Osl utolsónak maradt életben testvérei közől, habár a XIII. század második felét ő is aligha érte meg. Neje túlélte őt. «A nemes matronának», (miként IV. Béla király «Osl bán özvegyét» 1250 körül nevezi), pörei voltak Beleddel és Ensi-lel,* továbbá Urkund fia Péterrel, vagyis igazabban: Csák bánnal. Roland nádor az özvegy javára dönt és meghagyja Korlád* nevű pritaldusának, hogy Osl bán özvegyét Vadas és Család falvak birodalmába iktassa be.
Ugy látom: az Osl név enyhített német alakja.
Korlát, Korlád, Corrald, Corrad = Konrád.
Még 1261-ben is életben van.*
Hazai Okmt. I, 26. 27. VII, 43. – Sopronm. Oklt. I, 21. – Árpádk. új Okmt. VII, 306. 542. – Kubínyi Oklt. I, 39. Vadas ma Vados; Család a mai nagy erdő nevű térségen feküdt három Család egyike. (Nagy Imre.)
