A Divék-nemzetség leszármazási és czímerkérdéséhez.
A bacskafalusi Bacskády, Besznák, Bossányi, Csermendy, Divéky, zomorfalusi Jókuthy, Majthényi, Motesiczky, Rudnay, Rudnyánszky, divékujfalusi Ujfalussy és tőkésujfalusi Újfalussy családoknak a Divék-nemzetség férfisarjából való egyenes leszármazását okleveles genealogiai adatok kétségen kivül helyezik; mihez csak azt jegyezzük meg, hogy a Motesiczkyek csak később jönnek elő e néven: előbb a Majthényi nevet viselték.
A Divék nemzetség leszármazóinak közös czímeréhez főalakjában teljesen hasonló czímert viseltek (illetőleg viselnek ma is) a nemes és báró Kosztolányi, a Prileszky, turcsányi Turcsányi és a csoltészi és váli Vály családok. A Turcsányakról már tudjuk, hogy leányágon a Divék-nemzetségből származnak; a Divék-nemzetség czímeralakja tehát itt átment az előkelő leányági leszármazókra is; – oly modus procedendi, melylyel úgy a hazai, mint a külföldi Heraldikában nem először találkozunk. Fenmarad azonban a kérdés, hogy jutottak a Kosztolányi, Prileszky és Vály családok a Divék-nemzetség czímeralakjához?
A nyitra-zsámbokréti Zsámbokréthy család Nagy Ivánnál s egyebütt szintén a Divék-nemzetség leszármazójául van feltüntetve. A család mindazonáltal a medvés czímertől tökéletesen eltérő motívumokat visel czímerében, úgymint két élével egymás felé forduló keresztbetett ekevasat, melyeket jobb felől fogyó félhold, balról hatágú csillag kisér. E czímerre már Nagy Iván felhívja a figyelmet s hasonló czímert: egymás felett két lefelé fordított teljes ekét találunk 215Fejérváry Károly ismert kézirati munkájában. Kétségtelen családi czímerűl azonban csak attól kezdve fogadhatjuk el azt, mióta egy Zsámbokréten 1576. évben kelt oklevelen Zsámbokréthy György aláirása mellett e czímert és az ő kezdőbetűit feltüntető pecsétet ismerünk, melyen a czímer a fentebbivel egyezőleg van blasonálva. Az egész típus igen korai keletkezési időre enged következtetni, csak a hold és csillag tekinthetők későbbi – valószinűleg a XV. század végéről vagy a XVI. elejéről származó – járuléknak, a mi a magyarországi czímereknél gyakori jelenség.
Miután a Divék-nemzetség összes eddig ismert kétségtelen leszármazói kivétel nélkül a természetes fa tövében álló medvét viselik czímerükben, s így e család-csoport azokhoz tartozik, melyek – mint már egyebütt is kiemeltük – az ősi czímeralakhoz változatlan hűséggel ragaszkodtak, a Zsámbokréthyek czímerkérdése kettőzött mértékben felhívja a heraldikus figyelmét, ez lévén az egyedüli család, a mely – ha csakugyan a Divék-nemzetségből vált ki – nemzetségének e jellemvonása alól már a XVI. százádban kivételt tesz.
Ez a Zsámbokréthy család már kihalt. A most e néven élő család nyíltól talált fölugró szarvast visel czímerében, ha jól vagyok értesülve, Trencsén vármegyében virágzik s néhány év előtt nyerte czímerének s nemességének megújítását, illetőleg megerősítését uralkodó királyunktól.