Wesselényi Ferencz pecsétgyűrűje. (Egy rajzzal.)
Wesselényi Ferencz pecsétgyűrűje.
(Egy rajzzal.)
(Egy rajzzal.)
Csergheő Géza, folyóiratunk ez évi folyamában (86. 1.) «Az Apaffyak, Rhédeyek és Wesselényiek legrégibb ismert czímerei» czímű czikkében foglalkozik a Wesselényiek érdekes czímerváltozataival s e közben azon czímer hitelessége tekintetében, a melyben egy halfarkú kutya nyakánál fogva egy fatörzshöz van lánczolva; hivatkozik Tarnóczy Gusztávné gyűrű-gyűjteményére, hol egy hasonló czímerrel ellátott pecsétgyűrű van.
Miután e gyűjtemény rendezésével én foglalkozom, mintegy fölhíva érzem magamat, hogy a kérdéses pecsétgyűrű rajzát e helyt szaktársainkkal közöljem.
A gyűrűt több mással együtt a múlt évi ötvösmű-kiállítás alkalmával Bécsben hozták hozzánk eladásra, midőn ott épen a gyűjtemény felállításával foglalkoztunk. Provenientiájára nézve azt adták elő, hogy az Lengyelországból származik. Az eladó kereskedő nagy becset tulajdonított neki, s így drágára is tartotta; de magam is fölismerve annak történelmi becsét, kérésemre a gyűjtemény tulajdonosa, habár magas áron is, megvásárlotta azt.
A gyűrű tömör aranyból készült, a fejnél két oldalt öntött és vésett műben növényi ornamentika díszlik. Az egész mű stilja a XVII. századra vall. A nyolczszögletű fej lapjának két oldalán egy-egy gyémánt van befoglalva. A fejet zárt foglalatban ragyogó ceyloni zaphir képezi, melybe nyolczszögletű vonalkörbe igen 214szépen van az itt természetes nagyságában bemutatott czímer bevésve. A gyűrű karikájának átmérője 2.03 cm., a zaphir átmérője 1.07 cm., súlya pedig 20 gramm.
A czímer pajzsában jobb felé fordúlt koronás s felfelé kunkorodó halfarkú kutya nyakánál fogva egy három levelű és gyökeres fatörzshöz van kötve. A sisakdísz három strucztoll.
Fent két oldalt F. W. betűk láthatók, világos jeléül, hogy gyűrűnk a lengyel indigena Wesselényi Ferencz pecsétlő czímeres gyűrűje volt.
Mint látjuk, a hal itt hiányzik a pajzs lábából, a mint az az ismert lengyel czímerkönyvben előfordul.
Pecsétgyűrűnk tehát a mellett, hogy a Wesselényiek lengyel ágának ezen czímer használatát igazolja, a mellett annak egy új variansát is adja.
Egyuttal azonban van még e kérdéshez egy észrevételem: A magyar nemzetségi zsebkönyv leírása szerint a magyarországi Wesselényiek czímerében egy halfarkú koronás syrén jobbjában zöld száron három vörös rózsát tart.
A XVII. század elejétől kezdve azután feltűnik a Wesselényieknek egy czímere, hol a syrén feje már kutyafejjé változott, de a három rózsa még lábai között van.
Egyszer csak azután feltűnik a lengyel indigenák czímere, hol a halfarkú kutya a két lábával kapaszkodik egy fatörzshöz, de már hozzá is van kötve. Világos, hogy ez a fatörzs a hármas rózsaszálból lett, mit az is bizonyít, hogy most bemutatott pecsétgyűrűnkön a fatörzsnek három kihajtott levele van.
Nézetem ezek következtében az, hogy számos tagból álló s szétágazó levén a család, a czímer biztos ismerete folyton vesztett, az eredeti armálist nem volt mindig mindegyiknek módjában látni, s így ha új czímert vésettek, azt pecsétlenyomatról tették. Egy töredezett pecsét azután könnyen megmagyarázza, hogy miként lehetett a syrén fejét kutyának nézni s hogy lett a hármas rózsaszálból fatörzs.
Véleményem szerint tehát a Wesselényieknek csak egy czímere volt, a többi csak az eredetinek elrajzolt utánzata.
Dr. SZENDREI JÁNOS
