KIHALT-E A TELEKESI TÖRÖK CSALÁD?
39KIHALT-E A TELEKESI TÖRÖK CSALÁD?
Nagy Iván alapvető munkájában a telekesi Török család is azon családok közé van sorozva, melyek már kihaltak.
Érdemes tudósunk bizton tehette e sorozást, mert azon egykorú, Lipcsében nyomtatásban megjelent halotti beszédekre és gyászversekre támaszkodott, melyeket Torkos András győri és Tóth János téthi lelkészek, továbbá Hajnóczi Dániel soproni iskolaigazgató és Miskey Ádám sághi iskolamester az 1722. deczember 26-án elhalt telekesi Török István felett sopronmegyei Vadosfán 1723 ápr. 6-án tartott utolsó tisztesség megadásakor mondottak. Eme halotti beszédek és gyászversek tartalma pedig egyértelműleg szól arról, hogy az elhunytban az utolsó telekesi Török halálozott el, és csakugyan a holttetemét befogadta sírbolton az ősi czímer megfordítva hirdette a telekesi Török család kihaltát.
Családtörténelmünk tehát ezt a tényt ekkoráig mint kétségtelent fogadhatta el.
Tudomásom levén arról, hogy Csanádmegye jelenlegi főügyésze, Török Imre szintén a telekesi előnevet használja, és értesülvén arról is, hogy birtokában vannak némely régi családi iratok, családtörténelmünk azon kérdésének tisztázása szempontjából: kihalt-e a telekesi Török család? felkértem a főügyész urat családi iratainak velem való közlésére, ki kérésemet lekötelező szivességgel teljesítette.
Eme családi iratok között van Vas vármegye közönségének Szombathelyen 1615-ben kiadott eredeti oklevele, melyből kitünik, hogy a telekesi Török család ősi fészke a vasmegyei Telekes volt, és hogy ezt az ősi fészket, minthogy a török meghódoltatta, telekesi Török Benedek, a Bernhárd fia, kénytelen volt odahagyni, a ki aztán Nyitramegyében Dojcz községben keresett és talált menedéket. Valamint kitűnik emez oklevélből az is, hogy Török Benedeknek három fia: György, Pál és István kétségtelen nemeseknek ismertettek el.
Telekesi Török István, kit – mint fentebb említém, – családja utolsó tagjaként temettek el 1723-ban, s kinek Nagy Ivánnál* olvasható életrajzi adatait azzal egészíthetem ki, hogy ő a Rákóczi szabadságharczot mint a confoederált statusok senatora nemcsak tanácscsal, de mint lovasezredes fegyverrel is szolgálta és mint nagytekintélyű férfia az ág. evang. egyháznak nyomatta ki Strassburgban 1702-ben saját költségén Ács Mihály «Boldog Halál Szekere» czímű munkáját,* unokája volt telekesi Török Jánosnak, a ki a Nagy Iván által közölt családfán* a család törzseül van feltüntetve.
* XI. kötet 297. l.
* Szabó Károly. Régi m. könyvtár I. 1622. sz.
* E családfa Miskey Ádám «Virtus koronája» czímű gyászversei után van összeállítva, hibásan annyiban, hogy az 1666-ban született II. István legidősebb figyermekeűl van feltüntetve I. Istvánnak, holott legifjabb vala.
A kérdés tehát most már az: vajjon a telekesi Török Benedek fentemlített fiai: György, Pál és István összeköttetésbe hozhatók-e az eddig családtörzsűl ismert telekesi Török Jánossal?
Erre megadják a feleletet az érintett családi iratok. 1628. évi szept. 1-én kelt s eredetiben megőrzött levelében Szécsényből írja telekesi Török János «szerelmes bátyjá»-nak, Györgynek: «Öcsénk Török István igyekezik kegyelmedhez menni látogatásnak okáért». Majd alább: «hallom, Török István igyekezik szolgálatra menni érsek (Pázmán Péter) uramhoz, két paripával; mivel, hogy kegyelmed ismerős érsek urammal, kérem kegyelmedet comendálja oda kegyelmed; talán kegyelmedért s miértünk is jó ura leszen, csak viselje jól magát. Itt én jó szívvel elszerezném, de nem találok neki való urat ezen az mi földünkön».
1629 január 5-én szintén Szécsényben kelt s ugyancsak Török Györgyhöz intézett levelében, jóakaró és kedves bátyjának melegen köszöni telekesi Török János, hogy kivánja tudni az ő és kedves háza népe állapotját. Ezt igen jó néven vette. Minden seregével tűrhető állapottal van. Tudósítja bátyját Baranyában és egyebütt való jószága felől. Biztosítja, hogy nem volt e tárgyban feledékeny, de bizonyost csak akkor írhat, ha Csáki uram mennyegzőjére mind kiskomáriak, légrádiak és egyéb odavaló végbeliekből is a nevezetes főrendek feljőnek, mely alkalommal minden bizonynyal végére mehet «kit hova birnak 40az kegyelmed faluiban» és aztán tudására adja. Vastag jó paripát kiván cserébe a nála levő lováért.
1630. deczember 7-én ugyancsak Szécsényből kelt az utolsó levele telekesi Török Jánosnak, melyet Török Györgyhöz írt. Sajnálja ebben, hogy miolta a hadtól György megjött, betegeskedik, jele az, írja, hogy kegyelmed egésségének helyreállítása nem szintén kiván otthon való sokáig lételt, hanem a hadakban való fáradságos munkát. Fájlalja, hogy neki itthon kell maradni «hazánknak mostani állapotjához képest vigyázásnak okáért», tehát kegyelmednek kivántatik, hogy az szükségnek és alkalmatosságnak mivoltáért ismét elmenjen s mi itthon vigyázzunk, a mint ezt a példabeszédet ezelőtt egynehány esztendővel egy nemes Amhat aga nevű vitéz töröktől értettem, hogy két atyafinak egyszersmind (egyszerre) nem jó hadba menni». Tudatja végül kedvező egésségi állapotát; maga, felesége és apró gyermekei szolgálatját ajánlja.
E levelekben előforduló czímezés, megszólítás, de azoknak egész atyafiságos tartalma, továbbá a keltezés helye (Szécsény), tudva hogy telekesi Török János, kit Nagy Iván a család első ismert törzséül feltüntet, a Dunántúl Somlyót, Jánosházát és Szécsényt birta: kétségtelenné teszik, hogy eme levelek írója ugyanegy személy az utolsóként eltemetett, elgyászolt telekesi Török István nagyapjával: Jánossal, valamint kétségkívülivé teszik azt is, hogy ennek a Jánosnak az a telekesi Török György, kihez ezen levelek intéztettek, testvére volt.
Atyjok, Benedek, ősi fészkéből Telekesről elbujdokolván, Czobor Imre alnádor pártfogásába jutott, ennek halála után fia Czobor Mihály és unokája Czobor Imre, a későbbi főtárnokmester szolgálatában volt, kik őt 1600. évi augusztus 2-án Sassinban kelt levelük szerint javaik praefectusává tevék, «kinek tanácsával éljenek az tisztartók, hozzá hallgassanak az ispánok, birák tőle féljenek».
Török Benedeket a Czobor urak mennyire kedvelték, tanusítja az, hogy még 1595-ben Czobor Mihály az Éleskő várához tartozó Poznanócz folyó melletti értékes malmot ajándékozta neki, és már 1602-ben, miként ez a fenmaradt levelekből kitűnik, ugyancsak Czobor Mihálylyal komasági viszonyban állott.
Fiai közül Jánosról értesülünk Nagy Ivánnál,* hogy az utolsó enyingi Török István özvegyét, gersei Pethő Margitot vette nőül, Miskey Ádám pedig tudósít arról, hogy II. Ferdinándtól sok jószágot kért királya melletti hűséges fáradozásaiért.*
* XI. kötet 296. l.
* Miskey Ádám, Virtus koronája.
A másik fiú György mint később apja, szintén Sassinban lakott, nőül vette lipói Beczenczi Kelemen kamarai tanácsos leányát Zsuzsánát, kivel erdődi Pálfy Tamás, Bogáthi János, Bársony Balázs, Szombathelyi Ferencz és Brozovith Horváth György előtt 1619-ben eszközölt osztálylevél szerint kapta a kuklói jószágot az ott való malommal, a szentgyörgyi udvarházat tartozékaival egészen, és a szakolczai örökségnek felét.
Mint a telekesi Török János 1630. évi leveléből értesültünk, György inkább kedvelte a hadban forgást, mint a családi tűzhelyet, reá is illenek Miskey Ádám versei, melyeket a telekesi Törökök őseiről irott:
Nemes vérek levén, otthon nem henyéltek,
De mezőt kivánván, sok próbára keltek,
Pogány török vérrel, mint éh medvék, éltek,
Mellyért Török nevet vitézséggel nyertek.*
De mezőt kivánván, sok próbára keltek,
Pogány török vérrel, mint éh medvék, éltek,
Mellyért Török nevet vitézséggel nyertek.*
* U. ott.
Hiteles oklevelek és anyakönyvi kivonatok alapján összeállított leszármazóit előtünteti a családfa, mely azt is kimutatja, hogy György ágazatán a telekesi Török családból maig is többen vannak életben, tehát a Vadosfán 1723-ban utolsóként eltemetett telekesi Török István, csak is mint a János ágának tagja volt a családban utolsó.
Méltán előtérbe tolúl az a kérdés, hogy a János ágazatának leszármazói miképpen nem vettek tudomást a György ágazatán levő atyafiakról? Ennek megfejtése kimagyarázható abból, hogy a két ág távol vidéken élt egymástól, Györgyé Kuklón (Pozsonym.) és Dojczon (Nyitramegyében) fészkelt meg, Jánosé pedig Sopron- és Vasmegyében székelt, azután legfőkép a vallás különözte el őket, mert valószínűleg maga György – de fiai bizonyára – csakhamar elhagyták vallásukat és a kath. egyház kebelébe visszatértek.
41A György ágazatán állók közűl e század elejéről megemlítjük Józsefet, ki 1813-ban Széplak-Apátiban a nagyszombati seminarium tiszttartója volt, nőül birta Bakonyi Annát, a ki nővére volt báró Bakonyi Imre cs. k. dandárnok s utóbb komáromi várparancsnoknak. Házasságából József fia, Erzsébet és Alojzia leányai származtak. József neves ügyvéd volt Kassán. Kassa városa, gr. Károlyi, b. Meskó családok s több uradalmak rendszerinti ügyésze volt. Meghalt 1863-ban. Sándor, Pál, Imre, Tamás fiai maradtak, Etelka leányát Végh Aurél aradi kir. kincstári jószágigazgató vette nőül, Pál és Tamás mag nélkül haltak el. Sándor, mint Kassa város polgármestere, állott köztiszteletben polgártársai előtt. Imre mint szolgabirósági tollnok, a tokaji szölőhegyre vonatkozó rendőri ügyletek ügyes vezetéseért 1861-ben Tokaj város polgárává és a képviselő testület tiszteletbeli tagjává választatott. Jelenben Csanád vármegye főügyésze.
Emez okleveles adatok után felemlítem még, hogy a családi iratok között fennmaradt a Török familiáról való genealogia, a melyet állítólag telekesi Török György (a János bátyja) sajátkezűleg foglalt volna irásba. E szerint a család első törzse volt «Török Osvald, ki Nándor-Fehérvárott Nádasdy László bán idejében a királynak lovas hadnagya volt; ennek fia volt Török Farkas, ki Szigetben Zrinyi Miklósnak főlovászmestere volt, Szigetnek elvesztésekor halála is ott történt urával egyetemben, ennek fia volt Török Bernáth, kit Szigetnek megszállása előtt kiküldött anyjával egyetemben atyja és azután Nádasdy Kristóf úrnak egervári főprefectusa volt. Ennek fiai voltak Török Pál és Török Benedek, ezek Nádasdy Tamás nádorispánnak inasúl ifjúkorokban szolgáltanak, halála után nádorispánnak Török Benedek lakott földérül felebb kivánkozván, jutott czoborszentmihályi Czobor Imre úrhoz Sassinban, és négy lovú katonája volt, halála után Czobor Imrének az fiának Czobor Mártonnak főszolgája volt, ennek az jámbor és vitéz úrnak szerencsétlen halála után, az megmaradott ifjú Czobor uraknak mind halálaig, sok esztendeig főszolgájok és minden jószágok gondviselője volt. Ennek fia Török György vala, mely Török György ifjúságában Mátyás császárnak ő felségének magyarországi cancelláriájának expeditora egynéhány esztendeig, azután ő felségének mind halálaig udvari szolgája volt».
Nem hagyható figyelmen kívül még az a körülmény, hogy a családi iratokon előforduló pecséteken a telekesi Török György leszármazói oly czímert használnak, mely teljesen elüt a telekesi Török család azon czímerétől, mely a többször említett halotti beszédek előtt metszvényben látható és Nagy Ivánnál is leírásban olvasható. A család czímere ugyanis a vértnek koronás fejű kigyó által kerített vörös udvarában aranykoronából kiemelkedő és balra forduló medve, mely szájában kardot tart; fölötte a vért szegleteiben jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A vért fölötti sisak koronájából a leírthoz egészen hasonló, kiemelkedő medve látható. Ellenben a telekesi Török György leszármazóinak pecsétjén a czímer-ábra: lovon ülő vitéz, jobb kezében kard, másikban levágott, bizonyára török fej. A sisakdíszen ugyanily, azonban ló nélküli alak szemlélhető.
Arra nézve, hogy ez utóbbi a régibb nemesi czímere a családnak, kétségtelen bizonyítékúl az szolgál, hogy ugyanezen czímert használta telekesi Török János 1629. évi január 5-én bátyjához, Györgyhöz szóló levelén, és csak 1630. évi decz. 7-én kelt levelén látjuk az előbb említett czímert előtüntető pecsétet, miből valószínűnek látszik, hogy ő akkor, midőn II. Ferdinándtól jószágokat kért és nyert, egyszersmind czímerujítást is kapott, míg testvérei, illetőleg bátyja György és annak leszármazói az ősi czímer mellett megmaradtak és azt használják mai napig.
(A családfát l. a köv. lapon.)
SZÉLL FARKAS.
42A telekesi Török-család nemzedék rendje.
Telekesi Török Bernárd.; Benedek 1591–1605.; György 1619 † 1633. Neje lipói Beczenczi Zsuzsánna.; Pál.; János 1623. Neje gersei Pető Margit.; István. †; Erzsébet. Simándi Mihályné.; Brigitta 1651. Földesi Dávidné.; Pál 1635. Neje Faragula Anna.; Anna Marsinai Menyhértné.; Zsigmond neje: 1. Mikovini Zsuzsánna. 2. Melegedi Sophia.; Mária. Csernyeli Istvánné.; Zsuzsánna. Viczay Ádámné; Anna, Rátki Menyhértné; Imre. Neje Kisfaludy Bora.; István. Neje Orehotzi Katalin.; Imre. 1692-ben esküdött meg. Neje Papanek Anna.; Marina. Viszlai Jánosné. (Csallóközben.); Zsigmond 1670. Neje Melegedi Ilona.; Mihály sz. 1666. okt. 13. Neje N. Anna.; Margit. Nádasdiné; Krisztina. Eszterházi Péterné.; Magdolna Vitál Andrásné.; Kata. Szegedi Pálné.; Borbála. † 16 éves korában.; Pál szül. 1697. (N. Judit.); János szül. 1706.; György szül. 1710.; Gáspár szül. 1693. Neje Vajai Erzsébet.; Imre szül. 1697. Neje: 1. Török Katalin. 2. Budaházy Zsuzsánna.; András.; János †; Pál †; Ádám. Neje Goszponyi Anna.; Zsigmond †; István. Rákóczy ezredese. Szül. 1666. † 1722 decz. 26. Neje Komáromi Kata; Zsuzsánna Vrágovics Györgyné.; Juliánna. Hevenesi Jánosné.; János szül. 1725.; Mihály szül. 1728.; Imre szül. 1730.; Mátyás szül. 1731. Neje Farkas Borb.; András.; Ferdinánd született 1725. Neje Symándi Mária.; Márton született 1731. Neje Symándi Katalin.; László született 1735. Neje Tapolcsányi N.; Bálint meghalt 1708-ban Rozsnyón 17 éves korában.; Antal † egy holnapos korában.; Lajos † 7 éves korában.; Terézia.; Judit. Bakay N.-né.; József. Neje Bakonyi Anna. Széplak Apátiban a nagyszombati seminarium tiszttartója 1813.; Pál. Verseczen.; Anna. Issekutz Lajosné.; Tamás. Kuklón.; László. Dojcson.; István.; József sz. 1793. decz. 13. Neje Görgői Farkas Antonia, ügyvéd Kassán. † 1863.; Erzsébet. Gredics Jánosné.; Alojsia. Olgyai Miklósné.; Sándor, kassai polgármester. neje Steer Mária.; Pál †; Imre, csanádmegyei főügyész. Neje Szőllősy Francziska.; Tamás, cs. kir. hadnagy. † Milanoban 1857. szept. 22.; Etelka (Végh Aurelné.) † 1882. február 27.; Sándor (hollandi szolgálatban hadnagy.); Mária, Kaill N.-né.; Géza.; Andor él.; Izabella él.; Zoltán él.; Imre él.
Telekesi Török Bernárd.; Benedek 1591–1605.; György 1619 † 1633. Neje lipói Beczenczi Zsuzsánna.; Pál.; János 1623. Neje gersei Pető Margit.; István. †; Erzsébet. Simándi Mihályné.; Brigitta 1651. Földesi Dávidné.; Pál 1635. Neje Faragula Anna.; Anna Marsinai Menyhértné.; Zsigmond neje: 1. Mikovini Zsuzsánna. 2. Melegedi Sophia.; Mária. Csernyeli Istvánné.; Zsuzsánna. Viczay Ádámné; Anna, Rátki Menyhértné; Imre. Neje Kisfaludy Bora.; István. Neje Orehotzi Katalin.; Imre. 1692-ben esküdött meg. Neje Papanek Anna.; Marina. Viszlai Jánosné. (Csallóközben.); Zsigmond 1670. Neje Melegedi Ilona.; Mihály sz. 1666. okt. 13. Neje N. Anna.; Margit. Nádasdiné; Krisztina. Eszterházi Péterné.; Magdolna Vitál Andrásné.; Kata. Szegedi Pálné.; Borbála. † 16 éves korában.; Pál szül. 1697. (N. Judit.); János szül. 1706.; György szül. 1710.; Gáspár szül. 1693. Neje Vajai Erzsébet.; Imre szül. 1697. Neje: 1. Török Katalin. 2. Budaházy Zsuzsánna.; András.; János †; Pál †; Ádám. Neje Goszponyi Anna.; Zsigmond †; István. Rákóczy ezredese. Szül. 1666. † 1722 decz. 26. Neje Komáromi Kata; Zsuzsánna Vrágovics Györgyné.; Juliánna. Hevenesi Jánosné.; János szül. 1725.; Mihály szül. 1728.; Imre szül. 1730.; Mátyás szül. 1731. Neje Farkas Borb.; András.; Ferdinánd született 1725. Neje Symándi Mária.; Márton született 1731. Neje Symándi Katalin.; László született 1735. Neje Tapolcsányi N.; Bálint meghalt 1708-ban Rozsnyón 17 éves korában.; Antal † egy holnapos korában.; Lajos † 7 éves korában.; Terézia.; Judit. Bakay N.-né.; József. Neje Bakonyi Anna. Széplak Apátiban a nagyszombati seminarium tiszttartója 1813.; Pál. Verseczen.; Anna. Issekutz Lajosné.; Tamás. Kuklón.; László. Dojcson.; István.; József sz. 1793. decz. 13. Neje Görgői Farkas Antonia, ügyvéd Kassán. † 1863.; Erzsébet. Gredics Jánosné.; Alojsia. Olgyai Miklósné.; Sándor, kassai polgármester. neje Steer Mária.; Pál †; Imre, csanádmegyei főügyész. Neje Szőllősy Francziska.; Tamás, cs. kir. hadnagy. † Milanoban 1857. szept. 22.; Etelka (Végh Aurelné.) † 1882. február 27.; Sándor (hollandi szolgálatban hadnagy.); Mária, Kaill N.-né.; Géza.; Andor él.; Izabella él.; Zoltán él.; Imre él.
