A Drugeth-ek genealogiájához.
A Drugeth-ek genealogiájához.
Hampel József 1881-ben a «Századok»-ban felette érdekes kutatásokat közölt, melyeket annak idején Nápolyban a Drugethek őseire vonatkozólag tett, s melyeknek lényegét a következőkben lehet összegezni:
I. a) Druget Miklós 1267-től kezdve fordul elő. – Neve «Durget», «Druetto», «Drugettus», «Druet», «Drughettas» alakban iratik. 1267-ben királyi tiszt. 1275-ben Nápolyi I. Károly hűbérese, mely évben nejével együtt Nuceriába küldetik, hogy ott Károly trónörökös gyermekeinek gondozója legyen. 1279-ben a capuai Erazmus-torony őre.
b) Druget Gicottus 1272-ben és 1278-ban szintén királyi tiszt.
c) Druetto-i János 1313-ban Károly király által az ország védelmezésére Calabriába hivatik, honnan később Károly trónörökössel Szicziliába megy. 1331-ben Olaszországban már mint magyar nádort ismerik, épúgy 1332-ben,
d) 1343-ban előfordul Follia Mária, Druetto Vilmos magyar nádor neje és Casale Pascarole birtokosa.
II. a) Merloto-i Károly, Caparelli ura 1309-ben nejével, Alneto-i Izabellával fordul elő.
b) Merloto Druettus (Drógo) 1315-ben Róbert király tengerésztisztje. 1315-ben előfordul neje Roberta, Gesualdi Miklós leánya. Drógo előfordul később mint Cacapelli, Alifidene, Pesculitroje és Gesualdi ura. – Drógo második neje, Apiai Izabella, férje halála után Baux-i Rajmond tábornagyhoz megy nőűl, kinek nejeként 1342-ben és 1343-ban fordul elő. Maga Drógo 1339 deczember 5-én halt meg. A santa chiarai templomban lévő sírköve szerint: «Drugo de Merloto miles stenuus Santibricii Elavelli dominus, de genere Francorum…»
Drógo gyermekei Miklós, János és Sancia Filippa többször szerepelnek. Sancia Filippának két férje van: 1. Cattanzaro-i Ruffus, 2. Celanoi Antal 1371-ben. Drógo fiai közül Miklós «camerarius familiae»; Jánosról többé nem szólnak. – Miklós sírköve a santa chiarai templomban van; szerinte 1358 aug. 30-án halt meg.
c) A királyi tisztek között még (valószinűleg a XIV. század kezdetén) Merlotoi Mátyás is előfordul; 1343-ban pedig általában «pro Merlotis»-t olvasunk.
Drógo sírkövén a következő czímer látható: Két pólya által három mezőre osztott pajzs, melynek legfelsőbb jobb sarkában kisebb pajzs van, a melyen a franczia liliomok éppen oly sorrendben vannak elhelyezve mint Róbert Károly és I. Lajos magyar érmein. A legfelsőbb mezőben három jobbra néző madár van; a másodikban kettő, a harmadikban megint három; lábaik mintha csonkítva volnának; az összes madarak oldalt állanak zárt szárnyakkal.
Hampel a Merloto és Drugeth családok meghatározására heraldikai támpontokat keresett. Meg is találta a Merloto czímert egy czímereskönyvben, melyben a sírkövön lévőhez hasonlólag volt reprodukálva, csak a pajzsocska hiányzott. Az 1., 3., 5. osztás ezüst, a 8 rigó vörös; a 2. és 4. osztás vörös. Feltünő volt e czímeres-könyvben az Alemagna-czímerrel való hasonoság; a különbség csak abban áll, hogy itt a pajzsocska szívpajzs gyanánt szerepel; a rigók ezüstszínűek vörös mezőn; a 2. és 4. osztás arany.
Hampel az egészből a következőket vonja le:
1. A nápolyi és magyar Drugethek közötti összefüggés meg van állapítva; Druget Miklóst a két magyar nádor, Fülöp és János, atyjának tartja. E nézet indokolásának helyessége annyira szembetünő, hogy általános elfogadását semmi sem akadályozza.
2. A Merlotok és a Drugethek közötti rokonságot szerzőnk szintén megállapítottnak tekinti. A pajzsfelosztás és a czímerállatok egysége,* továbbá a Drugeth név közössége a Santa Chiarai Merlotókat, daczára annak, hogy a Merloto nevet viselik, szoros kapcsolatba hozza Druget Miklóssal és családjával. Mind a két családnak szerzőnk szerint közös törzsatyja volt s a kis pajzs szerint a Druget ág az öregebb lehetett.
* Tudvalevő dolog, hogy a magyar Drugethek a következő (némi tekintetben helylyel-közzel különböző) czímert használták. Vörös pajzs, arany kerettel; a pajzsot vízszintesen aranynyal szegélyezett és három arany csattal részekre osztott zöld pánt két mezőre osztja; a felsőben a pánton négy jobbra néző fekete madár áll; az alsóban zöld mezőn három hasonló madár. – Nyitott sisak, ezen dísz gyanánt két fekete, félig nyitott szárny, melyeken két-két aranysáv a pajzsban látható madarakkal van megrakva, ugyanoly sorban mint ott. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst. (Turul, 1885. 92. l.)
Hol kellene már most e közös törzs atyját felkeresni, ez szerzőnk szerint igen közel fekvő dolog. Egyesegyedül csak Francziaországban, a nápolyi Anjouk hazájában, kiknek híve, Druget Miklós már 1267-ben volt Olaszországban, tehát két évvel később, miután I. Károly Nápolyba jött. Az idevágó kutatásoknál szerzőnk szerint a «Sainte Brice» és «Elleville» praedikátumok támpontokúl szolgálnának.
***
152A Mello-család nemzedékrendje.
I. Drogo – Beaumont sur Oise-i I. Ivo leánya.; Márton 1103 párisi kanonok.; Ivo, pap.; II. Drogo † 1136 körül. – Richilde. Clermont en Beauvaisis-i I. Hugó leánya.; Vilmos.; III. Drogo 1153. Mello és St. Bris ura.; Rajnald 1136.; Raoul † 1151.; Vilmos † 1171. 1144 St. Martin de Pontoise-i apát. 1159 Vezelay-i apát.; Vilmos – Bulles-i Ermentrud.; Hugó 1157 szerzetes.; Rajnald 1157–59 vezelay-i szerzetes.; IV. Drogo † 1218. márczius 3. connetable. – Ermengarde, Moucy en Beauvaisis-i Drogo leánya.; Rajnald 1201 – Gertrud.; Izabella – d’Argies Simon.; Péter.; Manasse † 1216 körül.; Vilmos 1221 – Ada.; Ágota.; I. Vilmos 1249 St. Bris ura. – Erzsébet. Ancy-le-Franc ura, Mont-Saint-Jeani et Burei Vilmos leánya.; Ágnes Trayneli III. Garnier, Marigny ura.; Drogo † 1243. jan. 8. Loches és Chatillon-sur-Indre ura. – Izabella. Mayennei Juhael leánya.; l’Orme-i ág.; II. Vilmos † 1248.; Izabella † 1301 körül. – 1. 1257. Joignyi Vilmos. 2. Beaujeui-Montpensieri I. Humbert.; I. Drogo † 1252. St. Bris, Brechart stb. ura. – Elvira, l’Ormei és Chateau-Chinoni Hugó örökös leánya.; Guido † 1270. szept. 19. 1245 verduni püspök, 1246 auxerrei püspök.; Margit. – Tanlayi Róbert.; Izabella. – 1. Chatilloni Hugó, Jaligny ura. 2. Montgasconi Robert.; Margit. Villehardouini Vilmos, Lisignes ura, a Champagne connetableja.; Ágnes –Rocheforti Péter, Bragelogne ura.; d’Espoisses-i ág.; II. Drogo 1282. L’Orme, Chateau-Chinon, stb. ura. – Montreali IV. Anterik leánya.; I. Vilmos † 1284 körül. St. Véraini Ágnes.; Izabella. – 1265. Mauvoisini II. Guido, Rony ura.; III. Drogo † 1310. ápr. 23. – Lusignani Eustachia, Jarnaci Gottfried leánya.; II. Vilmos † 1326. február 22. – Chateauvilaini Mária, Luzy Guido leánya 1356.; Janka. – Thorottei Aubert, Chatelier ura.; IV. Drogo † 1323. – 1. 1297 körül Janka. Tocy Othe tengern. leánya. 2. 1305 Eleonora IV. Amadé, savoyai hg. leánya.; Mátyás † 1332 előtt. a St. Parise-i ág őse. – Margit.; Janka. – St. Verainei IV. Hugó.; III. Vilmos folytatja a családot.; János. Givry ura 1351.; Drogo † 1374 a St. Bris-i ág őse. – St.-Veraini Margit † 1387 előtt; Elize † 1339 előtt. – Flotte Vilmos, Revel ura, Francziaország kanczellárja.; Mátyás; Rajnald † 1390. St. Parise és Chacenay ura folytatja a családot.; Valter.; Katalin.; Izabella.; 1. Janka † 1351 előtt. – Brienne és Eu-i IV. Rudolf † 1344. jan. 18.; 2. Margit, St. Hermine ura. – 1. Craoni VII. Móricz. 2. Chalonsi János, Arlay ura.
153Kisérletet tettem, hogy mind a két család nyomát franczia földön keressem.
Blondel «Genealogiae francicae plenior assertio» czímű 1654-ben megjelent művében (II. kötet, a nemzedékrendi táblákban) egyik helyén (36-ik lapon) a Beaujeui urak genealogiájában mondja: «Humbertus Stabuli Francici Comes «Isabellae de Merloto maritus 2»; egy másik helyen (73-ik lapon), a Craoni család genealogiájában «Mauricius VI. Margaretae de Melloto maritus».
Imhoff 1687-ben megjelent «Excellentium familiarum in Gallia Genealogiae» czímű művében a Savóyi ház genealogiájában (I. 31) mondja: «Eleonora (Savóyai V. Amadé leánya), nup. 1. Wilhelmo de Chalon C. d’Auxerre 1292. 2. Droco de Merlo Dn. de S. Hermine. 3. Johanni C. de Forés». «Historia Italiae et Hispaniae genealogica» czímű 1701-ben megjelent művében pedig mondja: (21-ik lapon) «Johannes Cabilon. II. Baro d’Arlay (ux.) Margarita de Mello, Mauritii IV. Dn. de Craon vid.»
Merlo, Melloto és Merloto tehát Mello-val azonosak s ennek következtében az ó-franczia Mello-családdal van dolgunk, melynek nemzedékrendje Blondel és Imhoff adatainak helyességéről fényesen tanuskodik. – Ebből pedig azon czáfolhatatlan tény következik, hogy, miután Blondel és Imhof a nápolyi Merloto-król semmit sem tudtak s a franczia Mello-kat mégis Merlo, Melloto és Merloto-nak nevezték, a régibb írók e franczia családot mindenesetre szintén Merloto-nak nevezték s hogy ennek a családnév legrégibb alakjának kellett lennie.
Miután most már a Merlotóknak a franczia Mello-családdal való azonosságát megállapítottuk, szükséges ez utóbbinak genealogiájából egyet-mást kiemelnünk, a mennyire ez a rendelkezésemre álló kútfők nyomán lehetséges.
Mello, Merlo vagy Merlou (Picardiá-ban) urai I. Drógo-tól veszik eredetüket. Ennek unokája III. Drógo már a XII. század közepe táján Mello és St. Bris uraként szerepel. Ennek utószülött fia, IV. Drógo, Mello és St. Bris ura, 1204 óta franczia connetable, 1218 márcz. 3-án hal meg, fia Vilmos három fiut hagyott hátra, Mello-i és St. Bris-i Vilmost, kivel a főág 1248-ban halt ki, Drógót és Guidó-t. Guido 1270 sept. 19-én mint auxerrei püspök halt meg. Drógo folytatta a családot. Neje, Eloise, által l’Orme, Chateau-Chinon és Espoisses nevű uradalmakat kapta; meghalt 1252-ben, két fiút, Drógót és Vilmost hagyván maga után.
Drógo, az öregebb fiu a főágat folytatta, mely 1323-ban, unokájával, Drógóval, halt ki; második fia Mátyás a St. Parise-i ág alapítója, mely III. Jánosal a XV. század közepén szűnt meg. Kiemelendő itt, hogy Mátyásnak hasonnevű fia is volt, ki Magyarországból hazatérvén 1396-ban halt meg.
Vilmos, az 1262-ben meghalt Drógonak második fia, az Espoisses-i ágat alapította. Meghalt 1284-ben. Fia, II. Vilmos 1326 febr. 22-én halt meg, III. Vilmost és Drógot hagyván maga után. Az előbbinek ivadéka V. Vilmossal halt ki a XV. század első felében, míg Drógo, St. Bris és Blaginy ura, a St. Bris-i ágat alapította. Utódai a XV. század végén Károly személyében fogytak ki.
Neje, Rougemonti Katalin St. Bris-t hitbére fejében kapván, ezt második férjére, Neufchateli János, St. Aubin urára ruházta át. – A többire vonatkozólag a franczia Mellók itt mellékelt nemzedékrendi táblájára utalok.
(A családfát lásd a megelőző lapon.)
Ha már a Merlotók és a Mellók azonossága meg is van állapítva, ez utóbbiak genealógiája még egy más elvitázhatlan bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az olasz, illetőleg nápolyi Merlotok a picardiai Mellóktól származnak. Láttuk, hogy már III. Drógo a XII. század közepén St. Bris ura s hogy St. Bris még a XV. század végeig családja birtokában volt; de azt is láttuk, hogy a St. Bris-i birtokrészek a család fiatalabb tagjainak adattak át. Mind ez, karöltve a St. Chiarai sírkővel, mely Merlotoi Drógót St. Bris urának és franczia származásúnak nevezi, azon megczáfolhatatlan bizonyítékot nyujtja, hogy a nápolyi Merlotók az itt tárgyalt franczia Mello család egyik ágát képezték.
Hogy Merlotói Károly, Drógo atyja, az ide csatolt Mello-féle családfán nincs feltüntetve, ez csak alárendelt dolog. A családfát régibb írók (Anselme, Moréri stb.) után állítottam össze, kik az összes kútfők teljessége, pontossága és kiaknázása ügyében nem igen komolyan vették a dolgot, vagy pedig, a mi sokkal valószinűbb, e Károlyt, mert honát elhagyván, hazáján kívül telepedett le állandóan, már nem is ismerték. Mert hogy Károly hazáját azért hagyta el, hogy Anjoui I. Károly kiséretében Nápolyban tekintélyre és vagyonra szert tegyen, ezt olasz neje mellett még azon körülmény is bizonyítja, hogy fiánál franczia származását és franczia praedicatumát még mindig hangsúlyozták.
E Károly minden valószinűséggel az 1252-ben elhalálozott St. Bris-i Drógo és Ormei és Chateau-Chinoni Eloise-nek a fia; vajjon pedig a nápolyi Mátyás a nemzedékrendben kimutatott Mátyások egyikével azonos-e, nem-e, azt nem merem eldönteni.
Ennyit a Merlotókról.
A mi a Druget-kérdést illeti, tény, hogy ez korántsem oly könnyen oldható meg.
Hampel a Merlotó-k és Drugethek egy közös törzsatyától való leszármazását megállapítottnak tartja s ennek bizonyítékait a czímerhasonlóságban, részint pedig abban találja, hogy egy 154Merloto a Drogo nevet keresztnévűl, az első Drugeth pedig ugyane nevet családnévűl használja.
A mi a czímerhasonlóságot illeti, számtalan példából tudjuk, hogy nem mindig a közös leszármazás bizonyítéka, s hogy ott, hol ennek bizonyítéka gyanánt használható, ezzé csak akkor válik, ha a közös leszármazás mellett azonkívül még fontos genealogiai vagy egyéb momentumok is működnek közre. – Jelen esetben pedig egyetlenegy ily jellegű momentumunk nincsen, sőt a legkisebb jeleit sem látjuk annak, hogy a Drugethek csakis franczia származásuak lettek volna.
A névben fekvő érvek még sokkal gyengébbek.
Tegyük fel, hogy az első nápolyi Drugeth franczia, illetve Mello lett volna; akkor csak úgy magyarázhatjuk meg a dolgot, hogy vagy atyja, vagy ő maga Drógónak neveztetett s hogy ő vagy utódai egyike az olaszos alakot, Drugettó-t, családnévül vette fel. – De akkor nagyon is feltünő, hogy a legmagasabb franczia nemességhez tartozott és felette hires Mello-családnak e Nápolyba kivándorolt tagja elmulasztotta volna magát az ősi néven nevezni s hogy helyette egy csak újonnan csinált ismeretlen nevet vett fel; ez annál is hihetetlenebb, minthogy családjának egy másik ága, még mindig «Merloto és St. Bris» urának nevezte magát és franczia származását még mindig hangsúlyozta.
Ezek szerint tehát sokkal valószinűbb, hogy a Drugethek ősrégi, olasz eredetű családból származtak, melynek a franczia Mello, illetőleg a nápolyi Merloto családdal semminemű vérrokonságbeli kapcsa nem volt. – Valamint Anjoui I. Károlyt franczia lovagok kisérték Nápolyba, épúgy vonultak olasz nemesek Martell és Róbert Károly oldalán Magyarországba.
Dr. WERTNER MÓR.
