A Podmaniniak nemzedékrendéhez.
A Podmaniniak nemzedékrendéhez.
A «Turul» 1891. évi folyamának 58. s köv. lapján Décsényi Gyula úr magyarázó észrevételeivel ellátott és «II. Ulászló korabeli czímereslevelek» czím alatt közzétett dolgozata – mely a Podmaniczkyak czímerének hiteles alakban való használatát és a családnak báróságra való emelését tárgyalja – a családtanra nézve felette örvendetes útbaigazításul szolgál már azért is, mert a családnak mágnási czíme – liber baro – mely a család egyes tagjai által magán oklevelekben sűrűen használtatott, immár igazoltnak tekinthető.
A megjelent értekezés kiegészítése gyanánt megjegyzem, hogy könyvtáram kéziratai közt egy névtelen író tollából eredő és úgy látszik a 30-as évek elején készült «Collectanea Historico-Genealogica Stirpis de Podmanin» czímű művecske van, mely 8-rétben 36 lapra terjed és sok tekintetben érdekes.
Előadja ugyanis a művecske, hogy a «de Precsin» ősi család,* a precsini és más trencsénymegyei helységbeli kisebb birtokokon kívül, 1438-ban Podmanin helységet is, új adományként birta és hogy a «de Precsin» család egyik ága azelőtt már is: «de Precsin et Podmanin» írta magát; ezentúl azonban és főleg az 1440 táján élő Antal, ki a «de Precsin» ősi nevét elhagyva, egyedül a «de Podmanin» névvel élt, mely példát utódai követték s így Antal, a Podmaniniak őseként tekintendő.
* Minden bizonynyal a későbben Precsinszky név alatt virágzó családnak a törzs őse.
A családi névnek szabatos megállapítására nézve, kivánatos lett volna kiemelni azt, vajjon II. Ulászló, az 1505/6. évi oklevélben, a fenti Antal unokáját Jánost: de Podmanin-, vagy pedig Podmaniczky-nak nevezi-e, minthogy Antal összes leszármazói a magánoklevelekben rendesen a «de Podmanin» nevet használták* és csak a nyitrai székesegyház részére 1525-ben készíttetett harangon, Podmanini István püspök, – valamint a vágbeszterczei róm. kath. templomban, tót nyelven fogalmazott epitaphiumon, az 1558-ban elhalt Podmanini Ráfael – családi neve olvasható Podmaniczky alakban.
* Különös, hogy ennek ellenére az országgyűlési végzeményekben a családi név leggyakrabban Podmaniczky alakban olvasható, mely jelenség talán a II. Ulászló udvarán uralgó cseh-tót áramlatnak kifolyása.
A művecskéhez mellékelt rajz szerint a czímer következő: ezüst pajzsban, zöld téren szétterjesztett szárnyakkal ülő, jobbra néző, egyfejű fekete sas. A pajzs fölötti sisak koronáján fekete nyilt sasszárny van elhelyezve. A foszlányok színei ismeretlenek.*
* E czímer a II. Ulászló által adományozott czímernek nem igen hű utánzatának tekinthető.
Közlöm egyúttal a művecskéhez mellékelt és hihetőleg az Illyésházyak levéltárában őrzött oklevelek és adatok nyomán összeállított, időközben azonban általam szintén okmányok alapján bővített leszármazást, szem előtt tartván a Nagy Iván családtani művében (IX. köt. 338–9. l.) közzé tett nemzékrend helyesbítését:
155N. de Precsin.; Nicolaus de Precsin et Podmanin.; Kelemen de Precsin et Podmanin.; Joannes 1418. (? Országh Bora.); Ladislaus 1418. 1450 de Precsin et Podmanin. (? Országh Ilona.); Antonius de Podmanin. 1418. 1438. 1440.; Podmaniniak.; János.; Balázs 1495.; György.; Zsófia. (Kazalka Ulászló.); Márta 1496.* (N. N. † 1490 táján.); László † 1494.* (Gál-Széchy Magdolna.); Balázs † 1479.* (1. Bjelik Dorottya, a ledniczi urodalom úrnője. 2. N. Dorottya, előbb özvegyült Svidrigal N.-né.); László 1510 de Precsin et Podmanin.; János † 1559.; János* főkamarás mester, pozsonyi gróf 1505/6 báróságra emeltetett. (Lévai Cheh János leánya Bora.); István* 1505–1528 nyitrai püspök, 1505/6 közszerző.; Mihály † 1526. 1505/6 közszerző. (Tarczay Kata.); Anna. (Gergely-Laki Buzlay Balázs.); 1-től László † 1508 Lednicz ura.; N. fiu †; Margit. (Zokoly János.); János † 1545.; Rafael. Trencsénmegye felső részében főispán † 1558. (Lomniczy Janka, a brumovi urodalom urnője.) †; Kata (1. Elefánthy Mihály. 2. Horváth, máskép Turáni Guzich Miklós.); Sára. (Szunyogh Mózes.); Anna. (Záblati Hrussó igazabban Kolosváry János † 1559.); István.; János.; Miklós de impetrato Baán, cum Illyésházy litigans.
* Marta cum filio Ladislao quartalitium tollens 1496.
* Nagy Iván id. helyen, László 2-dik nejéül Országh Ilonát, fiának Jánosnak nejéül pedig annak növérét Országh Borát irja, a mi nem igen hihető, mert eddigelé kezemhez nem került oly adat, mely igazolná, hogy az atya az egyik, a fiu a másik nővért nőül vette volna, s ezért inkább hajlandó vagyok feltenni azt, hogy Országh Ilona és Bora nővérek, az 1450. év körül, a Precsini és Podmanini névvel élő János és László testvérek nejei lehettek, ezért őket a nemzedékrenden is ? mellé helyeztem el, már azért is, mert – eltekintve a kor számításától – a művecskében az 1494-ben meghalt László nejéül, egyedül Gál-Széchy Magdolna jelöltetik, kitől a nemzékrend szerint gyermekei voltak és főleg, mert a báróságra emelt János nejéül, a fennlévő adatok határozottan csak Lévai Cheh Borát irják.
* A művecskéhez csatolt leszármazáson, Balázs 2-dik neje határozottan «Dorothea, antea nupta Svidrigal»-nak neveztetik; fia László pedig 1-ső nejétől vagyis Bjelik Dorottyától származik, mert ő örökölte anyja halála után, atyja gyámsága alatt, a ledniczi várat és urodalmát. Atyja halála után, unokabátyja Mihály viselte kizárólag a gyámságot, habár akkoron még László (mostoha) anyja Dorottya, előbb özvegyült Svidrigalné is élt, ki csakis Balázs kisebb birtokait élvezte özvegyi jogon.
Lászlónak 1508-ban bekövetkezett halála után, a Mohácsnál 1526-ban elesett Podmanini Mihály, a volt gyám, és ezután fia Rafael, a ledniczi urodalmat bitorolta, nem törődve Ákosházi Sárkány Ambrusné született Kolosváry Zsófia, utóbb férjezett gróf Szentgyörgyi és Bazini Farkasné zálogjogával és peres panaszaival.
Ráfael halála után a fiscus a ledniczi urodalmat lefoglalta, figyelembe nem véve Precsini és Podmanini János, özvegy Podmanini Ráfaelné szül. Lomniczy Janka, valamint gr. Szentgyörgyi és Bazini Farkasné szül. Kolosváry Zsófia igényeit, minthogy a következő évben, vagyis 1559-ben I. Ferdinand király, ez urodalmat Debrétei Telekessy Imre hadvezérének adományozta.
* Nagy Iván id. helyen, László 2-dik nejéül Országh Ilonát, fiának Jánosnak nejéül pedig annak növérét Országh Borát irja, a mi nem igen hihető, mert eddigelé kezemhez nem került oly adat, mely igazolná, hogy az atya az egyik, a fiu a másik nővért nőül vette volna, s ezért inkább hajlandó vagyok feltenni azt, hogy Országh Ilona és Bora nővérek, az 1450. év körül, a Precsini és Podmanini névvel élő János és László testvérek nejei lehettek, ezért őket a nemzedékrenden is ? mellé helyeztem el, már azért is, mert – eltekintve a kor számításától – a művecskében az 1494-ben meghalt László nejéül, egyedül Gál-Széchy Magdolna jelöltetik, kitől a nemzékrend szerint gyermekei voltak és főleg, mert a báróságra emelt János nejéül, a fennlévő adatok határozottan csak Lévai Cheh Borát irják.
* Nagy Iván szerint: István 1570-ben meghalt, nejéül pedig Kosztka Borát és Zrinyi Katát irja. A halálozási év minden esetre téves, mert ha Istvánt, midőn 1505-ben nyitrai püspökké neveztetett, csak 30 évesnek tartjuk, akkor születési éve 1475-re tehető s igy halálakor majdnem 100 évesnek kellett lennie, a mi alig hihető, ha figyelembe vesszük azt, hogy ő mint legidősb püspök, úgy János mint I. Ferdinánd királyt megkoronázta s midőn 1528-ban – mert a reformatióhoz csatlakozott – a püspökséget elhagyta, felette sanyarú és hányatott helyzetbe jutott.
Nejeit illetőleg megjegyzem, hogy az idézett helyen olvasható leszármazás szerkesztője, ez Istvánt, az 1574-ben elhalt utódjával Betlenfalvi Turzó Ferenczczel, ki – mert szintén a reformatióhoz csatlakozott – a püspökséget szintén elhagyta, összetéveszté, minthogy ennek nejeit Kosztka Borát és Zrinyi Katát, Podmanini István nejeiül irja. Hogy pedig a nevezettek Podmanini István nejei nem lehettek, igazolva van azáltal, hogy Betlenfalvi Turzó Ferencz, a püspökből lett kamarai elnök első neje: Kosztka Bora halála után, – kivel hozományként az árvai és litvai (lietavai) urodalmakat kapta – Zrinyi Katát vette nőül, ki anyja lett az 1567-ben szül. Betlenfalvi Turzó Györgynek, az idővel grófságra emelt nádornak. Hozzá járulván: hogy sem a Kosztka sem a Zrinyi családnál, Podmanini Istvánra vonatkozó adat nem lelhető.
Ifju koromban egy könyvben, – melynek czimére immár vissza nem emlékszem – olvastam, hogy Podmanini István, midőn a nyitrai püspökséget elhagyta és nyiltan a reformatiót vallotta, kénytelen volt az üldözések elől Lengyelországba menekülve kivándorolni, hol meg is nősült. De onnan is kizavarva, kénytelen volt családjával együtt menhelyet keresni, melyet főleg a felső magyarországi bányavárosok egyikében lelt.
István, mint fennebb érintve volt, még mielőtt Lengyelországba menekült, családi nevét már is Podmaniczky alakban irta, használván a bárói rang mellőzésével, alkalmasint csak a sasos czimert, hogy eképen a Podmaniniaktól való leszármazását, adott alkalommal könnyebben igazolhassa. Talán innen volna levezethető az 1782-ben báróságra emelt Podmaniczkyak czimerében levő fekete sasnak és a sisak koronájából kiemelkedő és megkettőztetett alakban látható sasszárnynak mintegy a felélesztése. Az 1888-ban kiadott Magyar nemzetségi zsebkönyv I. kötet 392. lapján, a Podmaniczkyak bárói czimerének jobb paizsában látható vitéz, ősi czimernek jeleztetik, a mi téves feltevés, ha Csergheő Géza úr szerint, a Podmaniniak ősi czimere nyil által átfúrt és hasonló nyilat markoló meztelen kar; ez utóbbi esetben a bárói czimer jobb paizsi képlete, némi változással inkább a Jeszenák-család czimeréből átvettnek tekintendő már azért is, mert az 1782-ben báróságra emeltek, mint a köztéren szereplők, czimerüket, az akkori szokás szerint, csekély eltéréssel és változással a Jeszenák, a Podmanini régi bárói és az Osztroluczky családok czimereinek egyesitésével állították össze.
ERNYÉDI TURZÓ MIKLÓS.
