A DÓCZYAK ARADBAN.*
A DÓCZYAK ARADBAN.*
* Mutatvány Dr. Márki Sándornak «Arad Története» czímmel most megjelent nagy műve I. kötetéből: A felvilágosító és a használt forrásról számot adó jegyzeteket e mutatványból elhagyván, ezekre nézve az olvasót a monographiára utaljuk. Szerk.
A Dóczy (Nagylucsei) család a Hunyadiak által teremtett új főnemességhez tartozott. Szerencséjének megalapítója Mihály, 1440-ben Thallóczy Matkó s 1443-ben Hunyadi János gazdatisztje és már aradi birtokos. György 1458-ban világosi várnagy volt Lábathlan Gergelylyel együtt. A család legnagyobb jószágszerzője Imre és fia, Ferencz. Fenmaradt levéltáruknak gazdag töredékei sok becses adatot szolgáltatnak Arad és Zaránd vármegyék történetéhez.
1470. Mezőgyáni Mihály az aradi káptalan előtt Zádorlaka falut, s Liki, Deszk, Szőllős és Szent-Mária aradi és Csenezháza temesi faluban levő részjószágait testvéri szeretetből Dóczy Imrének adta. 1471-ben D. Imre és László a gúti Országhoktól zálogba vette az aradi Kő és Gyarak felét. 1472. D. Imre Újfalui Vámos Imrét és testvéreit megintette a csanádi káptalan által, hogy 600 frton visszaváltsák tőle Tófő falut. 1473-ban 400 frton zálogba vette Nadaby Lázár nadabi, tótfalvi és háromházi javait, pedig épen azon évben intette meg a Nadabyakat zálogjószáguk visszaváltására. Ugyanakkor az aradi káptalan előtt inté özv. Muthnoky Mihálynét s fiait a zádorlaki uradalomra vonatkozó okiratok ügyében tett költségeinek megtérítésére s részjószágaik visszaváltására.
1891474-ben Nadaby Pétertől Nadabon több telket s egy malomrészt vett zálogba az aranyforinton és zálogjogon beigtattatta magát Zádorlaka, Szőllős, Deszk, Kő, Liki arad-, Peterd és Újfalu temesmegyei falvakba, Nadaby Lázár nadabi, tótfalvi és háromházi, özv. Nadaby Andrásné nadabi és tótfalvi, – Keczer Lukács székudvari s Országh Lőrincz péli – mind zarándi – részjószágaiba. 1475-ben az országgyűlés elé vitte azon panaszát; hogy Likiben több jobbágyát elfogatta az aradi káptalan; ugyanakkor Nadabyéktól Nadabon 9, és Kesziben 2 jobbágytelket vett zálogba 28 aranyforinton. 1476-ban Mátyás király a váradi káptalan ellen eskütételre utasította őt. Dóczy azonban nem esküdött meg arra, hogy Kis-Jenőből, mely a váradi káptalané volt, a káptalan 28 barmát él nem hájtatta. – 1477-ben Dóczy Jenei Losonczy Lászlót és István mégintette, hogy zarándi Apa és Ároki nevű falujokat tőle visszaváltsák; ugyanakkor Dóczy Lászlót Aradmegye a kalodvai pálosok által ellene indított perbén való meg nem jelenése miatt megbírságolta, s az aradi káptalan beiktatta őt nejével Veronikával s gyermekeivel (Erzsébettel és Orsolyával együtt) Losonczy Lászlónak apai és ároki részjószágaiba; Imre viszont Somosi Lászlótól vett zálogba némely görhei, erdőhegyi és szenteskirályi jószágot 50 arany foririton, Nadaby Ferencztől pedig 600 magyar arany forinton; előbb zálogba, majd u. a. összegért örökösen is megvette Szinke (Szintye) és Alatka zarándi falvakat. 1478-ban a zádorlaki uradalom ügyében a kir. kúria tisztítóesküre kötelezte Dóczyt. Ez évben perelt Országh Lőrinczczel 6 lovának elvitele miatt, a Losonczy-féle Apa és Ároki záloga miatt saját testvérének, Lászlónak (Erzsébet és Zsófia nevű) lányaival; tiltakozott a Dóczy László után maradt javak visszatartása ellen, mire nézve a király az aradi káptalant bízta meg a vizsgálattal; megintette Vér Andrást a székudvari rész és malom visszaváltására s egyúttal eltiltotta őt e javak használatától; az aradi káptalan előtt kiegyezett Országh Lőrinczczel az eddig kölcsönösen okozott károkra nézve; testvérével, Dóczy Péterrel együtt, ki 1482-ben segített Kinisynek a szendrői győzelem kivívásában, a budai káptalan által beiktattatta magát a Nadabyak gyarmati, földhídi, keszi, szentmártoni, kétegyházi, szincsei, alatkai, veresegyházi és a bihari ólyi részbirtokokba, ellenben bele kellett nyugodnia, hogy özv. Dóczyné és Haraszthy Ferencz ellen indított peré halasztást szenvedjen.
1479-ben kedvező ítéletet nyert a Lőkös Demeter domómáli szőllejének elfoglalása miatt ellene s özv. Dóczy Lászlóné ellen indított perben; zálogba vette Németh Márton simándi lakos görhei és erdőhegyi zálogjószágát, az aradi káptalan előtt Szedecsy Jónás és Gellyén Péter szedecsi (temesi) részét, Ábrahámffy István árváinak benesi és nagybozvai (aradi) birtokait, és Simándy István jánosházi zálogát; egyúttal nagy pert inditott a királyi kincstár ellen, melynek monostori jobbágyai az ő Szőllős arad- és Tófő temesmegyei falvait feldúlták. – 1480-ban ellenmondott annak, hogy Czéczey Mártont beiktassák a székudvari, kútási, mácsai és miskei Keczerjavakba, hogy Országh Lőrincz Apa, Ároki, Gyarak s Kő falvakat más aradi, zarándi és csanádi falvakkal együtt megszerezze, hogy Gyanthei István Apácza és Udvari aradi falvakat eladja; ő-maga 100 aranyon megvette Garai Szakács Benedek kovászi telkét, Panády Gergelytől magához váltotta 40 aranyon 12 évre a temérdekegyházi s Kéreky Demetertől 10 aranyon a csentei részeket.
1481-ben szerzett zálogjószágai: Szedecsyéktöl Szedecs részei 26 aranyon, Kötegyáni Köthe Jánostól a Keczerféle székudvari, kútasi és mácsai javak 100 aranyon, Csályay Istvántól Apácza és Udvari részei 50 aranyon; ugyanez egy csálai malomhelyet örökáron adott el neki. Letiltotta Somogyi Andrást Csályay István jánosházi birtokának használásától, Csomboli Lászlót s Istvánt, Kaza Mártont s Baky Lászlót és Gergelyt pedig Hetény, Orothalma és Orottava elfoglalásától. 1482-ben az aradi káptalan beiktatta Dóczyt Apáczában és Udvariban a Csályay–zálogba, Csanád és Temes megyékben a Rábéy Sebestyén-féle javakba, 1483-ban Balogh Mihálynak erdőhegyi, görhei, szenteskirályi, hegénházi, köbli és (Biharban) atyási s 40 aranyfejében Majsay László nyéki zálogába, 13 aranyért Csályay Istvánnak jánosházi jobbágytelkébe, 200 aranyon Dienessy Bernát aradmegyei részéibe, 80 aranyért Bessenyey András jánosházi és 5 frtért Eősy János péteri részeibe, mind zálogjogon. Ugyanakkor megszerezte a királytól a maga s testvére, Péter és ennek fiai (János és Miklós) részére örökjoggal az állítólag örökös nélkül elhúnyt Erdőhegyi Tamásnak összes jószágait, melyekbe (Erdőhegy, Görhe, Szenteskirály, Hegénháza, Köbli és Biharban Atyás részeibe) be is igtatta őt az aradi káptalan, de ifj. Erdőhegyi Miklós; Balázs, Bernát és Mihályné ellenmondása mellett. A vagyonért reszkető harami bán ugyanekkor erősen perelt testvérének, Lászlónak özvegye ellen, ki Szárafalvi és Perjémes csanádi, Csama, Remete, Szent-András és Rékas temesi helységek negyedrészét, a zarándi Apát és Árokit s az aradi Kőt és Gyarakot a kocsi- és igáslovakkal, ezüstnemüekkel, sőt a Dócz falut illető oklevelekkel együtt visszatartotta. Mátyás király viszont utasította, hogy visszaadja a Jaksicsok jobbágyainak s az értök jótálló soklói nemeseknek javait, míg a temesi comes az ügyet meg nem vizsgálja.
1484-ben Nagy Jánostól 27 aranyon a görhei, Erdőhegyi Dorottyától 60 aranyon a bekényi, 190Kölcsey Andrástól 8 aranyon a temesmegyei rábéi stb., Bekényi Lászlótól 14 aranyon a bekényi, Pathócsy Orsolyától 100 aranyon az apáczai és udvari részt vette zálogba. Aradmegye törvényszéke előtt arról vádolta özvegy Ongor Jánosnét, hogy sződi várnagya által megtámadtatta liki jobbágyait s Jaksics Istvánt és Ispán Miklóst, hogy Zádorlakáról hatvan hátaslovát elhajtatták; a mi különben csak kölcsönbe mehetett, mert ő meg, nemes cselédeivel együtt, a Jaksicsok udvari, szécsényi, kerekegyházi és bessenyői jobbágyain hatalmaskodott. – 1485-ben is folyt a per s bővűlt Ongorné ellen azzal, hogy annak egy ménesi jobbágya Dóczynak egy liki jobbágyát nyillal mellenlőtte. Perelt egy ló s annak nyerge miatt, melyet Simonfy Miklósnak egy köblösi jobbágyánál találtak meg. 1486-ban, hogy változatosság is legyen a dologban, Kovásziban 2 házat és 1 kúriát zálogba vetett a csanádi püspöknek, mi ellen a tulajdonos Gúti Országh Sebestyén és Lőrincz tiltakozott. 1000 aranyon örökáron ekkor vette meg Herváth Páltól Vizes aradi falu felét. Hogy földesúri tekintélyét meg óvja, Zarándmegye előtt bepanaszolta saját szentmártoni jobbágyát, Tatár Pétert, ki a lopás miatt általa rárótt homagiumot még meg nem fizette s följelentette Czeczey Lőrincz székudvari tisztjét, ki nadabi kúriáját megrohanta, Buda Jánost, ki gyarmati malmát lerontatta s Farnossy Lászlót és Ethele Györgyöt, ki szentgyörgyi pusztáját háborgatta.
1487-ben Dóczy Pétert és Jaksics Istvánt bízta meg a király, hogy Solymos és Lippa várát visszavegye Bánffy Miklóstól s Dóczy Péter, Imrét is maga mellé vevén, valóban ostromolta is Lippát. Távollétét felhasználva, Imre tisztjei 394 arany helyett 644 aranyat követeltek az Erdőhegyiektől a Dóczy kezein levő zálogjószágok kiváltásáért; különben a vezér sietett is tiltakozni az ellen, hogy ő eme zálogjavakat kész volna visszaengedni Erdőhegyi Balázsnak. – Simonkeréki Hathy Tamás 17 aranyért s 24 dénárért elzálogosította neki jánosházi részbirtokát, ellenben Ábrahánffy István önkényesen visszafoglalta a zálogúl kezén levő aradi Almaszeget. Nagy János eltiltotta Szokoly János csanádi püspököt és Dóczy Pétert s Imrét, hogy, a szomszédság jogán, a csanádi Munárt és Gedest s a temesi Kakatot eladják, vagy elzálogosítsák; Czeczey Lőrinczet viszont ő intette meg a székudvari malom visszaváltására. Ugyanakkor Aradmegye egy zádorlaki jobbágyának Jász-Pélben történt megöletése miatt tartott vizsgálatot. – 1488-ban kibékült a Bakyakkal, zálogbavette Erdőhegyi Tamás 14 jobbágytelkét Tamáshidán s 80 aranyon az egész Dud falut; Szőllőssy Gergelytől pedig 50 aranyon 4 temesi és krassói helységet vett át. Haraszthy Ferencz a maga apáczai és kisudvari részbirtokait «testvéri hajlandóságból» örökre átengedte Dóczynak, kit nemcsak Czeczey Máté intett most meg némely székudvari, mácsai és kútasi jószágok visszatartása miatt, hanem Mátyás király is örökös parasztsággal fenyegette őt, ha jogtalanságoktól jövőre nem óvakodnék.
1489-ben Dóczy Imre a szomszéd Zarándmegye nagybirtokosának, Ősi Bethlen Domokosnak özvegyét, Margitot vette nőűl s ennek fiaival egyezkedett anyjuk jegyajándéka és hozománya érdekében. A mellett folytatta a vagyongyűjtést; 150 aranyon zálogba vette Pipály Lászlótól és Thársy Páltól a békési Halásztelek részeit és Zimán nevű halastavuk egy harmadát; Erdőhegyi Balázstól 50 aranyon a zarándi Barzát; Csomboli Péter árvájától, szintén az aradi káptalan előtt, Nagy-, Közép- és Alsó-Csombol, Temérdekegyház, Erdős, Szakálháza temesi és Tornyos csanádi falvak részeit 300 aranyon; megintette Majsay Lászlót a zarándi Szent-Ivánteleke zálogösszegének visszafizetésére; perelt az emberétől, Kerekes Istvántól ellopott és szödi Major Péternél Szent-Miklóson megtalált ló, egy betlenősi tisztjének, Nágy Ozsvátnak Haraszthy Ferencz csálai s egy gyarmati molnárának Buda János jobbágyai által való megveretése, valamint Czeczey Lőrincz ellen székudvari kúriájának feldulása s Pethő Balázs és mások ellen a temesmegyei birtokain való kártételek miatt.
1490-ben Aradmegye egy ízben ugyan már néhainak nevezte Dóczy Imrét, de kétségtelenűl László helyett, kinek javai megszerzésétől eltiltotta Haraszthy Ferenczet, Országh Lőrinczet és Ábrahámffy Sebestyént s Arad törvényszéke előtt ügyvédet vallott. Deszken és Likiben is épen ekkor nyert ideiglenes kedvezést Corvin Jánostól a gabona- és borkilenczedre nézve. Vele még később is jó viszonyban élt. 1492-ben zálogba vette 100 aranyon Szakál Benedek vásári és Csegedy Mátyástól s Vér Andrástól a Nadaby-féle részbirtokokat 600 aranyon. Ez évben vizsgálat folyt ellene, mivel Nyékről özv. Barcsay Péterné s fia, Barcsay Péter javairól 7 jobbágyot lefoglalt, 5-öt elhajtott s az erdőkben is kárt tett. – 1493-ban még együtt igtatta be az aradi káptalan őt s nejét némely csegedi (bihari) és nyéki (zarándi) részjószágba, s 26 aranyon zálogba vette Bessenyey Kristóf szentdemeteri összes részeit; az év második felében azonban már nem élt Dóczy Imre, ki oly nevezetes szerepet játszott Arad és Zaránd vármegye birtokviszonyainak történetéhen, mert oly mélyen belenyúlt épen a köznemesség anyagi érdekeibe. Ő kezdte építtetni a zádorlaki várkastélyt és Zádorlakról nevezte magát. Míg Zarándban inkább csak zálogszerzésre fordított több ezer aranyát s úgyszólván ursorása volt e megye népének, Aradban örökjoggal vásárolt uradalmakat.
191Kiskorú fia, Ferencz, helyett egyelőre özvegye, Margit vette át az uradalmak bonyolúlt gazdasági és pénzügyi igazgatását. Már 1493. decz. 13. ügyvédeket vallott. 1494-ben örökáron megvette Nadaby Lázár nadabi, tótfalvi, háromházi, gyarmati, földhídi, keszi, szentmártoni, veresegyházi és ködegyházi, zarándmegyei részjószágait. Azonban a sok ügyvéd mellett is törvénybeütközőt tett, midőn öröklött, vett és zálogbirtokaiban fiát, Ferenczet és Tótselymesi Tarcsay Jánost tette örököseivé; miért is II. Ulászló e bevallást megsemmisítette s gyámul január 22. Haraszthy Ferenczet rendelte ki és Kinisy Pál temesi comesnek is pártfogásába ajánlta a családot. Kinisy ázonnal meg is hagyta Aradmegye nemeseinek, főkép az aradi káptalannak, hogy míg az özvegy be nem fejezi a férje által Zádorlakon kezdett várkastély építését, a jószágaikra átköltözni akaró jobbágyokat magukhoz fogadni ne merjék. Corvin János, tekintve férje érdemeit, az özvegynek szintén elengedte a solymosi uradalmat illető borkilenczedet. Komlósy Mihály elösmerte, hogy 5 arany forintnyi tartozását az özvegy teljesen kiegyenlítette. – 1495-ben az aradi káptalan beiktatta Dóczy Ferenczet több temesi helységbe, az özvegy pedig még azon évben – előbb eltiltván a Jaksicsokat az aradi Szent-Margita nevű pusztán a borkilenczed szedésétől – a Muthnokyaktól 2000 aranyon a maga s fia részére örök áron megvette Zádorlakán, Likiben, Deszken és Szőllősön levő összes részjószágaikat. Egy Csegedy Mátyás és Somosy Bertalan ellen folytatott pörét II. Ulászló Zarándmegye törvényszékéhez utasította. 1496-ban az özvegyet Szapolyay István nádor ötvened magával tisztító-eskü letételére kötelezte a férje által az aradi káptalan ellen elkövetett kártételekre nézve. 1497-ben az özvegy az Erdőhegyiek, a kalodvai remeték s gyulavarsáni Tálas András ellen pereskedett. Nem csoda, ha beleunt a gazdálkodásba. Még azon évben 5000 arany forintért fiának, Nagylucsei Dóczy Ferencznek vallotta be Arad, Zaránd és Temes vármegyékben levő összes jószágait, melyek őt örökség, jegyajándék, vagy zálog czímén illetik; a király azonban 1498-ban megtiltotta mind a rendeknek, mind a szolgabiráknak ez adomány foganatosítását. Mind a mellett, ugyancsak a király parancsára, szept. 15. a budai káptalan beigtatta őt és fiát Zádorlaka, Szőllős, Deszk, Liki aradi falvak és Szent-Mária aradi puszták birtokába, a csanádi káptalan pedig felsőbb rendeletre vizsgálatot tartott a miatt, hogy Jaksicsék a vizesi határban elszántották Dóczyék egy dűlőjét. 1499-ben II. Ulászló is elösmerte, hogy az özvegynek nincs többé birtoka Aradban, hanem hogy minden a fiáé, az egészségének helyreállítása végett Olaszországban időző Ferenczé:
1500 óta Dóczy Ferencz állott uradalmai élén. Mint ilyen perelt – már ez évben – 3 zádorlaki jobbágya miatt Országh Lőrinczczel és gyakran tartózkodott Zádorlakon, honnan 1501-ben is utasította testvérét, Lászlót, mint járjon el némely pozsony-, mosony- és győrmegyei javak megosztásában. 1504-ben 1300 aranyon e testvérével, édes anyjával és Tarcsay Ferenczczel közösen vette meg özv. Pathócsy Bálintnétól az apáczai és udvari pusztát s együtt perelt (1505) Szentmártoni Szánthó Pállal a nadabi vízimalom lerontása miatt. Nagy csapás volt a családra, hogy 1506-ban, az országbiró itélete következtében, a Dienessyeknek visszaadni tartozott Dóczy Ferencz a zádorlaki uradalmat, még pedig fejvesztés büntetésének terhe alatt. 1507-ben halasztást nyert ugyan a királytól, minek következtében a Dienessyek a helyszinén lázadást szítottak s ez lehetett oka, hogy régi örökségökbe őket be sem igtathatta az ezzel megbizott aradi káptalan. Dóczy tehát intra dominium maradt s úgy perelhetett 1509-ben Czibakékkal, 1510-ben Gyarmathy Ferenczczel s a Nadabyakkal, 1511-ben Szokoly Jánossal, Jaksics Péterrel stb., míg Ravazdy Péterrel 1510-ben kiegyezett az aradi uradalmaikban kölcsönösen elkövetett sérelmekre nézve. 151 okt. 21. Dóczy már paplant is igért a nádornak, ha Zádorlaka ügyében barátságosan kiegyezteti őt a Dienessyekkel; ezzel azonban majdnem egyidőben bevallotta 3000 aranyon Aradban, Zarándban és Temesben levő összes jószágait, mint zálogot, Tarcsay Miklósnak, ki az ellene s testvérei ellen indított támadásban Lipcse zólyom- és Saskő barsmegyei várakat megvédelmezte. De még mindig birtokon belül perelt 1514-ben Bessenyey Istvánnal.
1514-ben Dósa György hadai megégették Dóczy Ferencznek a zádorlaki kúriában talált okiratait; de csakhamar alkalma is nyilt azután a népszerütlen főúrnak, hogy boszút álljon a fölkelés aradi részein, mert 1515-ben Ulászló király őt aradi főispánná nevezte ki. E méltóságában azonban csakhamar Rozgonyi János váltotta fel. 1517-ben még mindig perelt Dóczy Iratos és Bozos, 1519 pedig Dienessy Tamással Zádorlaka stb. miatt. 1519-ben igényt támasztott Csályay László örökségére; 1520-ban több arad-, temes- és zarándmegyei részjószágát kötötte le azon esetre, ha a kiszabott határidőre meg nem fizetné azon 2000 forintot, melylyel Maczedoniai Miklósnak tartozott. Ugyanekkor ápr. 23. II. Lajos király megajándékozta őt az utód nélkül elhúnyt Mezőgyáni Mihálynak Zádorlaka, Szőllős, Liki és Deszk falvakban és Szent-Mária pusztán levő összes javaival. 1525-ben a Csályay László magvaszakadtával neki és Keserű Mihály bosniai püspöknek ajándékozott Valka, Tófája, Fejéregyház, Csála és Csege miatt perelt a nőágon 192való rokonokkal. 1525 márcz. 16. Dóczy Ferencz kérelmére a király a krakói gymnasiumban tanuló Dóczy Jánosnak ajándékozta az esztergomi Szent-Tamás-előhegy prépostságát, mélyet Székely János, hitváltoztatása miatt, az esztergomi kanonoksággal együtt elvesztett. 1526-ban a péterváradi táborból írt nejének, Forgách Margitnak, kitől a török ellen való hadjáratra a maga és Forgách Zsigmond részére hátas lovakat s fegyvereket kért.
A család tekintélye nem szűnt meg a mohácsi csata után sem. 1549 június 28. I. Ferdinánd Ferencz fiait, Miklóst és Gábort felhatalmazta, hogy Miklós az ő fiát átadja Izabella királyné szolgálatára s ez Izabella területén, a zádorlaki kastélyban lakhassék, mely idáig testvéröké, Lászlóé volt, annak halála után pedig idegen kézre jutott; a másik ellenben Ferdinánd területén lakjék s mindkettő híve maradjon a királynak. 1552-ben Miklós Tóth Mihálylyal résztvett a szerencsétlen szegedi ütközetben, öcscse, Gábor, pedig 1562-ben a szécsényi csatában, honnan csak álruhában szabadulhatott; 1561-ben még az övé volt Aradban Zádorlaka, Deszk, Aranyos-Szőllős és Apácza; s 1563 nov. 20. Miklóssal együtt új adományúl kapta számos nyitra-, bars-, pest- és temesmegyei jószágon kívül Aradban az egész Zádorlaka kastélyt és mezővárost, a Maros folyó révén ott szedett vámmal együtt, továbbá a Vizes, Deszk és Liki falvakban s Udvari és Szent-Mária, Zarándban pedig a Veresegyházteleke, Kisegyházteleke és Cserepesegyházteleke pusztákon levő ősi részbirtokokat. A mint azonban megszűnt Arad vidékén a Habsburgok hatalma, a Dóczyak is elvesztették minden jószágukat és befolyásukat.
Dr. MÁRKI SÁNDOR.
