A Bogáthi család.
A Bogáthi család.
A XIV. században tűnik föl s nagy birtokokkal és hatalmas összeköttetésekkel a közügyekre tevékenyen befolyva, mintegy három századon át virágzott.
Mindazon családtagokat, kikről följegyzések maradtak fenn, egy leszármazási táblába összefoglalni nem tudjuk; mind a mellett Mike Sándor nagybecsű gyűjteménye alapján, a családfához tartozó jegyzeteinkben foglalt egyéb adatok figyelembe vétele mellett, e család nemzedékrendét, habár csak töredékekben is, meglehetős összefüggéssel egybeállíthatjuk.
Úgy látszik, már a XIV. században el volt terjedve; mert I. táblánkon láthatólag Bogáthi Arnoldnak unokája Ezsébet 1408-ban mint egy más ágbeli Bogáthi Miklós neje jelentkezik, kiktől a család legtöbbet szerepelt tagjai mint közös törzsből származnak. Kevéssel később a II-ik, majd a III. táblán feltüntetett ág jelentkezik, melyeknek kapcsolatát az I. táblával nem ismerjük.
I. TÁBLA.; Bogáthi Arnold.; Salamon (Bethlen Kata az András leánya.) Erzsébet 1408. (Bogáthi Miklós.); János 1 1439 † 1440 előtt.; István 3 (csúcsi Bakon Margit 1411.); György.; Hedvig 2 1440.; János.; Káta.; Dorottya (Károlyi Jakab 1396–1420 körül.); Péter 4 1435. 1439. 1451.; Lajos 1435.; László 3 1459. 1495. 1498. (Geréb Potentiana a vizaknai Geréb Miklós alkormányzó leánya.); Ilona (Gerendi Mihály 1459. 1464.); Dorottya (Miske István.); István (harinai Farkas Ilona a harinai Farkas Miklós 1475-ben élt asztalnokmester leánya.); Péter.; László †; János I539 (Barcsai Beatrix.); István.; Miklós.; Imre.; Margit (héderfái Barlabási Lénárt, az 1492–1524 körül élt erdélyi vajda.); Péter.; Anna (a. Kecsedi János), (b. Pestesi Gáspár), (c. Barcsai András.); Ferencz.; János 6 † 1545 előtt (losonczi Bánffi Magdolna a László leánya, utóbb Gibárti Keserü Mihályné, ki után 1540–45 közt szintén özvegyen marad.); Kata (Suki Demeter.); Boldizsár 8 1594. 1595 fehérm. főispán és a székelyek alkapitánya. (Kornis Margit a Miklós leánya, előbb Kaczai Ferenczné, ki 1540–73 körül élt.); Sándor.; Zsófia 1591. (Horváth Menyhért.); András 9 1591. 1594 † 1615 előtt. (Szilvási Erzsébet, ki 1615-ben már özvegy s 1633-ban testvéreivel osztozik.); István 1554 6?; Imre 1545. I554 6?; Miklós 1554 6?; Ferencz 1545. 1554. 1559 6?; András 1545. 1554. 1587 6?; Gáspár 1545. 1554. † 1575 6; Boldizsár 1545. 1554. 1587 6?; Miklós 9 tanácsúr † 1603 (enyingi Török Kata, a János leánya, előbb n.-mihályi Csáki Istvánné.); Druzsa 10 1620–35. (a. Csercsel Péter vagy Markó oláhországi vajda) (b. Barcsai András † 1602.) (c. czegei Vass Ferencz.); Menyhért 7 1602. 1603. 1605. fővezér 1606. (a. Kendi Zsófia, a Ferencz leánya 1600. † 1605 előtt.) (b. losonczi Bánffi Margit, egybekelt 1605 körül; utóbb 1607-ben már karatnai Alia Farkasné, azután pedig Kékedi Zsigmondné.); János 6 1545. 1553. 1587. †; Klára 6 1551. okt. 26-án Radnóthon eltemetve. (Kendi Antal, ki 1558-ban Gyulafehérvártt megöletett.); Borbára 6 1554.; Anna 6 1554 (paniti Alárdi Miklós.); János 9 † 1601.
II. TÁBLA.; Bogáthi Imre.; László 11 1464.; János.; Brigitta (Drághi Jakab.); Ottilia (vingárti Geréb Miklós 1446 körül.); Jób 1464.; Miklós 1464.; Krisztina.; András.; Sára.; Mária.; Pál.; Klára.; János.
III. TÁBLA.; Bogáthi Imre (Geréb Afra a Vizaknai Geréb Miklós leánya, 1495-ben már Altenburg Tamás özvegye. 12); István.; Miklós.; Osvát (Barlabássi leány 1577-ben.); János.; János 1594. (Váradi Zsuzsa.); Kata.; N. (Kendi Antal az 1594 körül élő.)
1771. Bogáthy Péter és nagybátyja János, Albert kir. Budán 1439 júl. 25-én kelt új adománylevele alapján az elődeik által is bírt Bogáth, Oroszi, Ludas és Szent-Jakab faluk birtokába beiktattatnak. (Gr. Kem. J. App. dipl. Tr. V. 176.)
2. Bogáthi Hedviget, az ekkor már nem élő Jánosnak leányát, Herepei Márkus és Bala Gy. alvajdák Sz. Lászlón 1440 ápr. 13-án kelt rendeletökkel az őt örökösödési jogon illető Csapóba visszahelyeztetni rendelik. Ezt Bogáthi János halálával a kendi Baládfi Péter fiai foglalták volt el, kik a Bogáthi Hedvig beiktatásának ellen is mondának. (Gr. Kem. J. App. dipl. Tr. V. 186.)
Bogáthi Istvánnét, csúcsi Bakon Margitot, Nádas László erdélyi vajda Sz. Imrén 1411 okt. 17. kelt rendeletével a megvásárolt Lakus (Nagylak) birtokába beiktattatja. (Gubern. levélt. Trans. conv. T. IV. 15.)
4. Bogáthi Péter 1435-ben adományt kap küküllő- és tordamegyei birtokokra a hussziták elleni háborúban tanusított vitézségeért. (Század. XIII. 140. eredeti a B. Bálintitt levéltárban.) Ugyanő 1439-ben új adományt kap (l. fenn 1. alatt); az 1451 aug. 1-én Budán kelt adománynál fogva pedig a radnóti révnél három nyíllövés hosszúságu és szélességü helyet s Ludas határán a Bydeth nevű halastavat és Vellen Zunyogos nevű helyet kapja Hunyadi Jánostól. (Gr. Kem. J. App. dipl. Tr. VI. 17.)
5. Bogáthi Lászlót, az addig Gerendi László által zálogban tartott Bugáthba (a zálogösszeg lefizetése mellett) Geréb János erdélyi alkormányzó 1459 május 14-én kelt rendeletével a kolozsmonostori convent útján beiktattatja. (Gr. Kem. J. App. dipl. Tr. VI. 99.) Ugyancsak B. László 1495-ben Lándorlakát, Acintost (Czintos), Ludast, Bogáthot, Mikest és Szelistyét 1610 forinton eladja Vizaknai Miklós leányának (vizaknai Geréb Afrának), az Altenburg Tamás szebeni királybiró özvegyének, ki előbb Bogáthi Imréné volt; mely vásárt Ulászló király ugyanez évi február 3-án Szebenben kelt oklevelével jóváhagyja. (Gub. levélt. Trans. Conv. IV. 8.) 1498-ban pedig B. László radnóti birtokából ad el 9 sessiót kisfaludi Thárnok Bálintnak. (Gr. Kemény Józs. Regestr. arch. II. 307.)
6. Bogáthi János özvegye Bánffi Magdolna másodszor Keserű Mihályhoz menvén nőül, 1540–45 közt ettől is özvegyen maradt, s 1545-ben ő kapta második házasságbeli gyermekeivel együtt a radnóthi kastélyt a hozzátartozó Dégh, Balázstelke, Kis-Sáros, Lándor, Cziutos, Sz. Jakab, Oroszi és Csigástere birtokokkal, mely utóbbit első házasságbeli fia Bogáthi János is 1553-ban 2000 aranyforintért nekik inscribál a radnóti uradalomhoz tartozó birtokok visszaváltására, a kastély újon építése s felszerelésére és a Bogáthi Gáspárné hozományára tett költségek fejében. Azonban Bogáthi János nővérei, valamint a rokon Bogáthi Imre, Ferencz, András, Gáspár, Boldizsár, Miklós és István (kiket Mike S egy töredékes családfája nyomán a mi táblánk is a Bogáthi Ferencz gyermekeinek jelöl, de mivel e nevek, az egy Gáspárt kivéve, a kortársak közt mind előjőnek, valószínűbb hogy e hasonnevű kortársak voltak az ellenmondók, s Mikénél csak tévedésből állíttattak testvérekül össze), e birtokátruházásoknak a gyulafehérvári káptalan által 1554-ben eszközölt statutio alkalmával is ellenmondottak, s így Radnóth a Bogáthiak birtokában maradt, mígnem a Békés párti Bogáthi Gáspár 1575 augustus 8-án Kolozsvártt lefejeztetvén, vagyonvesztése folytán az a fiscusra szállt. (Fisc. levélt. 148. k., Gr. Kem. J. Trans. poss. és Gyfvári kápt. levélt. Elench. T. 2. No 13.) Midőn aztán azon birtok 1587-ben Kendi Ferencznek mindkét nemre eladományoztatott, Bogáthi János, András és Boldizsár ekkor is ellenmondtak (Fisc. levélt. 148 F. és Regestr. arch. II. 308–9.); Kendinek 1594 sept. 12-én Gyaluban feje vétetvén, miután a tőle is elkobzott Radnóth pár évig Geszti Ferencz és neje s ez által a Kornisok birtokába jutott, csakhamar újra visszakerült az a Bogáthiak kezére.
7. Ugyanis az előbbi pont alatt említett Kendi Ferencznek (nem pedig, miként Kőváry táblázatán látható, Sándornak) volt leánya azon Kendi Zsófia, Bogáthi Menyhértné, ki a kolozsmonostori convent előtt 1600-ban tiltakozik atyjának azon intézkedése ellen, mely szerint ez birtokait s jelesen Radnóthot, anyai unokatestvérei a paniti Alárdiakra hagyta. (Fisc. levélt. 148. G. ser. 3.) E tiltakozásnak pedig megvolt sikere, annál is inkább, mivel a tiltakozónak férje, Bogáthi Menyhért, hatalmas ember volt. Ő volt az, ki testvére Miklóssal Görgény várát is megszerzé s azt 1602-ben Bastával szemben is meg tudá tartani (Jakab Elek a Századok XVII. évf. 426. l.) s ki 1603-ban mint Székely Mózes egyik főtámasza, a Caprioli gróf elfogatása miatt felbőszített tábornoktól az azon időkben nagyon is jelentékeny összeget tevő 6000 aranyon meg tudá váltani szabadságát (Wolfg. Bethl. Hist. V. 321, 492); végre pedig Gyulaffi betegsége folytán 1605-ben ő lett Bocskai hadainak fővezére. (Wolfg. Bethl. Hist. V. 293.) Nem csoda tehát, hogy a nagyértékű Radnóthot hozzátartozó 15 falujával, melyet már a Bogáthi Menyhért atyja Boldizsár a Kornisok ellenében sem szünt meg magának követelni, Menyhértünk neje Kendi Zsófia pedig az Alárdiak ellenében a Kendiek jogának szempontjából védett meg és férjére hagyott, ez magának teljesen biztosítani tudá az által, hogy az új fejedelemtől kit trónjára segített, csakhamar új jogczímet is eszközölt reá. Ugyanis Bocskai István fejedelem a székely-kocsárdi táborból 1605 szept. 20-án kelt 178adománylevelével Bogáthi Menyhért és második neje losonczi Bánffi Margit részére 12,000 frtban inscribálta Radnóthot és tartozékait, kiemelvén Bogáthi Menyhértnek a németek elleni háborúban s Segesvár ostroma és bevételénél szerzett önfeláldozó hősi érdemeit. (Gr. Kem. J. App. dipl. Tr. XV. 10, és fisc. levélt. 148. G. ser. 3 és 4.) Azonban Menyhért; ki már 1605-ben a bogáti várhoz tartozott küküllő-, torda- és fehérmegyei 7 faluba, azután pedig 1606-ban nejével együtt a fennebbi új czímen nyert radnóthi birtokába beiktattatott, s ki 1606 márczius 19-én még neje Bánffy Margit részére hagyományt tett, egyebek közt udvarhelyszéki agyagfalvi jószágát hagyván neki, csakhamar magtalan halt el; minek folytán neje, ki már 1607-ben Alia Farkasné lett, Radnóthot Rákóczi Zsigmonddál elcserélé, Bogáthinak bodoni birtokát pedig, mely magvaszakadta folytán eladományozhatóvá lett, 1607-ben Petki János kanczellár kapta adományúl. (Gr. Kem. J. App. dipl. Tr. XV. 124.)
8. Bogáthi Boldizsárnak, ki egy Szabó Károlynál (Székely Oklevélt. II. 195) közlött 1566 előtti jegyzék szerint a János király hívei közé tartozó udvarhelyszéki főurak egyike, 1595-ben fehérmegyei főispán (Jakab E. Kolozsv, tört. oklevéltár II. 172. l.) és ugyanekkor egyszersmind a székelyek alkapitánya volt, az imént említett Menyhérten kívül még egy jeles fia volt:
9. Bogáthy Miklós. Ez régebben Báthori Zsigmond titoknoka volt, kit a hazából utolsó eltávozásakor mint egyik tanács úr el is kisér, mely alkalommal őt e fejedelem útközben Kamuthi Balázs által meg akarja öletni. (Wolf. Bethl. Hist. V. 165.) 1603-ban Székely Mózes híveként harczol s Ráduly vajda fogságába esvén, 3000 frt váltságért kiadatik ugyan, de sebeiben elhal s miután a vajda azon előbbi szán dékától, hogy holttestét felakasztassa, elállott, Brassóban a magyar templom mellé temettetik el. (Wolfg. Bethl. Hist. V. 409–14.) Fia János, kit Básta a székelyeknek elhódítására küldött volt s ki az e fölött fölháborodott székelység fegyverei alatt 1601-ben Maros-Vásárhelynél esett el, még atyja előtt sírba szállván, a Bogáthiak ezen főágából talán András az 1594-iki tanács úr (1. Jakab E. Kolozsv. tört. Oklevélt. II. 171.) volt az utolsó férfiú, ki azonban a XVII. század elején (még 1615 előtt) szintén elhalt, midőn is az özvegye Szilvási Erzsébet által bírt Bogáth, Ludas, Keménytelke, Bodon, Oroszi, Péterlaka és Acintos (Czintos) 10,000 frtért fele részben Cseszeliczki Boldizsárnak, másik fele részben Alia Farkasnak inscribáltatott. (Fiscal. levélt. Fasc. 4. miscell. litt. Y.)
10. Bogáthi Druzsa a Menyhért és Miklós nővére az 1572-ben 179már élő s 1602-ben elhalt Barcsai András neje volt, kinek fiáúl Nagy Ivánnál Barcsai István, ellenben Mikénél egy 1630-ban élő Barcsai Zsigmond említtetik. Ugyanő utóbb az 1600–1605 közt fejedelmi tanácsos és asztalnokként szerepelt czegei Vass Ferencz neje lett. – Volt azonban még egy férje, és pedig valószínűleg a most említetteket megelőzőleg, Csercsel Péter oláhországi vajda, a Petrasko fia és Mihály vajda fivére. Ez 1583–85 közt uralkodott Oláhország fölött (Engel. Gesch. IV. I. Th. 225. lap) s onnan Erdélybe üzetett. Bethlen Gábornak Kassán 1620 máj. 20-án kelt oklevelében, mely a Bogáthi Andrásnéról Cseszeliczki Boldizsárra szállott s fennebb a 9. jegyzet alatt említett javakba a Cseszeliczki Boldizsár nótája folytán Bogáthi Druzsinát rendeli beiktattatni, ez Czertzjel vajda nejéűl említtetik (Gr. Kem. J. App. dipl. Tr. XVI. 237.), ez pedig csakis az említett Csercsel Péter lehetett, kinek Bogáthi Druzsától született leányát Sztánát aztán csáklyai Logofet János vette nőűl. (Mike S. kézirati gyűjteménye geneal. A. 87.) Igaz ugyan, hogy Mikénél azon oláhországi fejedelem, ki Bogáti Druzsa férje lőn, Marko vagy Mirchiasnak neveztetik, s így Péter vajda fiát, azon exvajdát gyaníthatnók alatta, kit Mihály oláh fejedelem saját főhatósága alatt Moldva trónjára helyezni megkisértett (Engel idézett munk. 259. l.) s kit Basta a Mihály megöletése után ennek helyébe akart ültetni (u. o. 269. l.): de valószínű, hogy ez csak tévedés, valamint a leányági leszármazók azon családi traditiója is, mely Logofet Jánosné atyjáúl az 1546–54 és 1558–59-ben uralkodott Mircse vajdát tartja. – Az oláhországi fejedelmeknek ez időszakban gyorsan következő váltakozása a hiányos és néha még a nevekre nézve is ellenmondó feljegyzések, melyek az oláhországi történetről fenmaradtak, könnyen megmagyarázhatóvá teszik a tévedést és bizonytalanságot e kérdésben, melyet talán leginkább az erdélyi kir. tábla régi levéltárában levő Vass-féle periratok oszlathatnának el, melyekbe nem volt alkalmunk betekinthetni. – Egyébiránt ezen Bogáthi Druzsa még 1635-ben is említtetik, midőn Marosszéken Mosont birta. (Orbán B. Székelyf.)
A II. táblán feltüntetett ágra nézve kevés adatunk van, mindössze azt olvassuk Szabó Károly Székely oklevéltárában (I. 200), miszerint:
11. János sz. györgyi és bazini gróf erdélyi vajda és székely ispán 1464 okt. 24-én Tordáról kelt oklevelében elrendeli a kolozsmonostori conventnek, miszerint medgyesfalvi Alárd Lászlót iktassa be Bogáthi Lászlónak azon Torda-, Küküllő- és Fehérvár megyei részjószágaiba, melyeket ez vele némely torda- és küküllőmegyeiekért elcserélt.
A III. táblát illetőleg:
12. Fennebb az 5. jegyzet alatt láttuk, hogy Bogáthi Imre neje Vizaknai Geréb Afra 1495-ben már második férje Altenburg Tamás szebeni királybiró után is özvegyen maradt. Ebből látható, hogy ezen Imre teljességgel nem lehetett azonos az I-ső táblán látható Imrével, ki jóval később is élt.
12. Fennebb az 5. jegyzet alatt láttuk, hogy Bogáthi Imre neje Vizaknai Geréb Afra 1495-ben már második férje Altenburg Tamás szebeni királybiró után is özvegyen maradt. Ebből látható, hogy ezen Imre teljességgel nem lehetett azonos az I-ső táblán látható Imrével, ki jóval később is élt.
Ezeken kívül előfordul egy Bogáthi Balázs, kinek neje Apaffi Magdolna; első férjétől, oroszfái Mikó Balázstól 1573-ban maradt özvegyen; továbbá egy 1593-ban élő Bogáthi Perictes. Nemkülönben a Bogáthi családból volt az 1562-iki székely lázadásban szereplő s 1577-83 közt elhalt szárhegyi Lázár István neje is.
Hogy a Nagy Iván művében felsorolt egyéb Bogáthiak, ú. m. a szatmár és szabolcsmegyeiek, a hontmegyei Litassi Erzsébet férje, úgy a Bogáthi Miklós és Kenesei Dorától leszármazó ág, s az erdélyiek közül Bogáti Fazekas Miklós, az író, ki Balázsinak Udvarhelyszék főkirálybirájának sz. demeteri udvari lelkésze volt 1579-ben, valamint az 1692-ben Pataviában járt Bogáthi Miklós és az 1794-ben vizaknai királybiróságot viselt Bogáthi János a fennebb leírt családhoz tartoztak volna, arra semmi támponttal nem birunk.
KIS BÁLINT.
