Magyarország czímere. A m. kir. miniszterelnökség által hitelesített színnyomatú czímerképekkel. Irta Futtaky Gyula. Budapest, 18…
Magyarország czímere. A m. kir. miniszterelnökség által hitelesített színnyomatú czímerképekkel. Irta Futtaky Gyula. Budapest, 1891.
A magyar állami czímer kérdése, mely a hivatalos körök részéről tudvalevőleg még mindig várja a végleges elintézést, újabban Futtaky Gyula személyében 202talált buzgó apostolra. Futtaky úr mintegy harmadfél éve egy szépirodalmi folyóiratban foglalkozott e kérdéssel. Most pedig akkori dolgozatát némi változtatással önálló fűzetben bocsátotta nyilvánosságra, mellékletül – adva hozzá az országos czímer egyszerű és összetett alakjának színnyomatú képeit, és az uralkodó család czímerével bővített nagy államczímert fekete rajzban. Futtaky munkája első alakjában a művelt olvasóközönségben kivánt érdeklődést kelteni a czímerkérdés iránt, ily módon iparkodva hozzájárulni a czímer használata. körül elkövetett botlások kiirtásához. Mostani fűzete ez általános czélon kívül még egy specziálisnak áll szolgálatában, t. i. a magyar czímer használatára feljogosított üzletemberekkel akarja megismertetni a czímer valódi alakját. Ilyen tájékoztatásra tényleg nagy szükség van nálunk, a hol az ország czímerének ábrázolásánál a királyi pecsétektől kezdve a rézkrajczárokig és az országgyűlés két házának üléstermétől a dohánytőzsdék czégtábláiig a legnagyobb önkény és szabálytalanság uralkodik. A mennyiben a czímerrajzok (két alább érintendő csekély eltérés kivételével) megegyeznek a szakkörök által megállapított czímerrel, készséggel ismernők el e tekintetben a fűzet használhatóságát. Nehány szó fér azonban Futtaky úr fejtegetéseihez, melyekkel a rajzok magyarázatát kiséri. Tudományos részében a magyar czímerkérdés tudvalevőleg már régóta meg van oldva; az Országos Levéltár, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság és a M. Tud. Akadémia, tehát valamennyi érdekelt tudományos forum elmondta a maga véleményét ez ügyben, s az ekként elért tudományos eredmények társaságunk formulázásában nyilvánosságra is kerültek a Turul 1884-iki évfolyamának hasábjain. Innentől kezdve az alárendelt részletek felől lehet ugyan vitatkozni, de egészében véve a kérdésnek semmiféle kutatás új fordulatot nem adhat. Ha tehát valaki ezek után a magyar czímer kérdésével foglalkozik, főleg ha laikus és nem szaktudós, annak egyéb szerepe nem lehet, mint ismételni az eddigi eredményeket. Ha Futtaky úr ezt teszi és annak rendje és módja szerint meg is jelöli a forrást, a melyből ismereteit merítette, akkor megdicsérjük és jóakaratú buzgalmáért hajlandók lettünk volna dolgozatának tudományos botlásait, felületességét és irgalmatlan rossz nyelvezetét is elnézni, minthogy tettük ezt első heraldikai szereplése alkalmával. De Futtaky úr nem hajlandó megelégedni az egyszerű ismertető kalauz szerény szerepével, a mit mindjárt bevezető soraiban elárul. «Számos kútforrás felhasználását» emlegetve, önálló kutatás eredményeként, mint saját felfedezéseit mutatja be a tudományos körök megállapodásait, s felfedezői szerepébe annyira beleéli magát, hogy a kormányhoz javaslatot terjeszt fel, a mely javaslat állítólag alapjául szolgált volna a minisztertanács e tárgyban tavaly hozott határozatának. Hogy jut Futtaky úr ahhoz, hogy a magyar czímerkérdésben ő tegyen előterjesztést a magyar kormánynak? – ez a kérdés magyarázatot vár. Azt is szeretnők megtudni, hogy csak kiszemelt olvasóközönségének, t. i. az üzleti köröknek, vagy pedig édes mindnyájunknak s a magas kormánynak is szól-e a szaktekintély önérzetes hangja, a büszke első személy, melyben a magyar czímert, «a mint azt véleményem szerint minden kétségen kívül állónak, heraldikailag helyesnek és majdan a törvényhozás részéről is véglegesen megállapítandónak tartom», (ipsissima verba) – a bámuló közönségnek bemutatja? Annyi bizonyos azonban, hogy ebben a hangban nyilvánuló prćtensiója teljesen megváltoztatja a mértéket, melyet munkájára alkalmaznunk kell. Hogy ez a Futtaky-féle magyar czímer nem egyéb, mint az; a melyet a tudományos körök annak idején bátorkodtak megállapítani, s hogy minden további adat, melyet «azon határozott nézetben vagyok» formulával vezet be, mind ezeknek a tudományos köröknek véleményeiből van felhasználva, arról egyszerű összehasonlítás bárkit is meggyőzhet: Egyetlen új részlet, Futtaky úr «beható kutatásainak» összes vívmánya a horvát ostáblában a színek sorrendjének felcserélése és az arany csillag a szlavóniai czímerben az eddigi ezüst helyett. De e vívmányokat sem mernők az általa emlegetett levéltári adatok közelebbi ismerete nélkül elfogadni. Sőt a kérdést előre eldöntöttnek tartjuk, ha adatait egy forrásból merítette a kettős keresztre vonatkozó ismereteivel. Futtaky úr szerint ugyanis az apostoli kereszt csak az Anjouk alatt került az ország czímerébe. Holott pedig Nyáry Albertnek általa is ismert munkájában meg van írva, hogy ez már IV. Bélától I. Károlyig az ország egyedüli czímereként szerepel a királyi pecséteken. Alaposságának épen ilyen szép bizonyítékát adja a kommemorativ czímernél, melyet Bosznia s azonkívül Ráma, Kumánia, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Oláhország, Moldva és Besszarábia s Bolgárország czímereiből készül megalakítani. Tehát nem tudja, hogy Ráma = Bosznia, s hogy az egykori Oláhországot, Moldvát és Besszarabiát értették királyaink a Kumánia elnevezés alatt. Ilyen szerencsés többi heraldikai és történeti adataival is; ott pedig, a hol czímerleíró magyarázatokba bocsátkozik, teljesen elveszti lábai alól a talajt s még a rendelkezésére álló forrásokat sem tudja helyesen felhasználni. 203A hármas halom rajzolásához például társulatunk emlékirata a következő utasítást adta: « A hármas halom heraldikailag stilizálandó, vagyis a rajz ne iparkodjék a halom természetes alakját visszaadni.» Futtaky úr olvasta e sorokat, de nem akarta szóról-szóra felhasználni; változtatásokat tett rajta s a dolog így talált kiütni: «A hármas halom heraldikailag stilizálandó. A rajz iparkodjék a halom természetes alakját visszaadni, nem pedig távlati és rajztani segédeszközökkel szebb képet alkotni.» Sapienti sat. Ez a néhány példa eléggé tájékoztathat mindenkit Futtaky úr szakismeretei felől. S ha mindehhez hozzáveszszük az öntudat magas fokát, a «határozott nézetem szerint» és «így tartom megállapítandónak» büszke hangját, akkor mi is kezdünk határozott nézetet alkotni Futtaky úr tudományos módszerei s az egész kérdés tárgyalása körül követett, eljárása felől. És nagy mértékben sajnáljuk, hogy a m. kir. miniszterelnökség megerősítése, a mely voltaképen a czímerrajzokra vonatkozik, bizonyos hivatalos színezetet ad oly futtában összetákolt valaminek, a mire a kérdéssel ismerős köröknek csak egy itélete lehet: «ignotos fallit … »
D. GY.
