Magyarországi levéltárak ismertetése.
Magyarországi levéltárak ismertetése.
Hasznos munkát végzett Zimmermann Ferencz nagyszebeni levéltárnok, midön «Ueber Archive in Ungarn» czímű füzetében, mely az «Archiv des Vereins für sieb. Landeskunde» különnyomataként jelent meg, több száz magyar levéltár rövid ismertetését tette közzé. Minden előmunkálat nélkül, jóformán csak azokra a hivatalos jelentésekre támaszkodva, melyeket a belügyminiszterium rendeletére a törvényhatóságok küldtek be levéltáruk állagáról, és felhasználva a Tört. Társulat által rendezett vidéki kirándulásokról szerkesztett jelentéseket, közbe saját tapasztalatait is vegyítve: állította össze a 132 lapra terjedő füzetet, melyet a kutató nagy haszonnal vehet útmutatásúl. – A magyarországi levéltárakról oly tájékoztatóval bírni, minőt Burkhardt adott a németországiakról: régi óhaj; de megvalósításától még most is messze vagyunk. Zimmermann első sorban a szétszórtan már ismertetett anyag egybefoglalására törekedett, és nem az ő hibája, ha lelkiismeretes és szorgalmas munkája 208mellett sem nyújthatott tökéletesebbet. A hivatalos jelentések megbízhatatlansága és a különböző modorban és szempontokból szerkesztett Tört. Társulati jelentések hézagos volta mindennek az oka. Hogy egykét példával illustráljuk az előbbiek pontatlanságát, pl. Szakolcza városa levéltáráról azt mondja a hivatalos jelentés, hogy annak iratai 1581-ben kezdődnek; holott a városi levéltár legrégibb eredetije 1389-ből való, a legrégibb átírt oklevél pedig 1217-ből; a mohácsi vészig 18 eredeti oklevele van a városnak. Kismartonnál azt olvassuk, hogy régi oklevelei átiratban vannak meg; holott Nagy Lajos korától kezdve eredeti oklevelei is vannak a városnak. A pozsonyi városi levéltárról a hivatalos jelentés alapján az áll, hogy 1279-től 1526-ig 600 oklevélnél többet tartalmaz. Mi úgy találtuk, hogy a levéltár legrégibb eredetije 1268-ból való (átiratban: 1236), és hogy a mohácsi vészig terjedő oklevelek száma a 2300-at meghaladja. – A zólyomi városi levéltárról csak annyit olvasunk, hogy benne XVII–XVIII. századi országgyűlési acták vannak; holott vannak oklevelei már az Árpádkorból, a legrégibb 1247; számadástöredékei pedig 1496-ban kezdődnek. A selmeczbányai városi levéltár legrégibb eredeti oklevele a füzet szerint 1405-ből való, pedig a legrégibb Nagy Lajos egy 1376. évi oklevele. – Az is tévedés lesz, hogy a Palocsai-Horváth család lőcsei levéltárában egy 1040-ből való oklevél átirata van meg; bizonyosan kimaradt itt néhány százas. – Mindezen tévedésekért azonban, melyeknek sorát tovább folytathatnók, nem Zimmermannt, hanem azokat az ú. n. hivatalos jelentéseket terheli a felelősség; és maga Zimmermann bevezetésében eléggé hangsúlyozza azok megbízhatatlan voltát. Zimmermanné kétségtelenűl az érdem, hogy először gondolt arra, hogy vezérfonalat, tájékoztatót nyújtson a hazai levéltárak megismerésére; osztatlan elismerés illeti őt azért, hogy saját tapasztalatain kívül lelkiismeretesen felhasznált mindent, a mi irodalmunkban rendelkezésére állt. A többiért nem ő felelős. – Valjon nem volna-e időszerű, ha országos levéltárunk, mely szaktudományainknak már több nagybecsű vezérfonalat nyújtott, a rendelkezésére álló mutatók és hivatalos (esetleg ellenőrízhető) jelentések alapján ily tájékoztátót adna ki a saját anyagáról, valamint a hiteles helyek és törvényhatóságok levéltáraiban őrzött anyagról?
