A Siebmacher-féle magyar czímereskönyv
A Siebmacher-féle magyar czímereskönyv
nagy vállalatából a huszonötödik füzet is megjelent, a Szakmáry–Szörényi családokig terjedő tartalommal. A füzetek gyors egymásután következésével a nagy vállalat mindinkább közeledik befejezése felé, úgy hogy értesülésünk szerint a mű három megjelenendő füzettel be lesz fejezve. Ezután hat pótlék-füzet fog következni, melyek 1296 czímert fognak tartalmazni. A pótlékban közzéteendő anyag mind válogatott természetű lesz, a főmunkához javításokat, kiegészítéseket kapunk benne, s e mellett nagy mennyiségű új anyagot is. A vállalat nagy méreteit eléggé feltünteti az, hogy benne nem kevesebb mint 7244 magyar czímer fog foglaltatni, melyeknek forrásaiúl legnagyobb részben az eredeti czímerlevelek vagy azok hitelesített másolatai szolgáltak. Az összesen 34 füzetben megjelenendő mű 5–6 kötetre fog osztatni, oly módon, hogy egyes lapjait, esetleg a táblákat is, a kötetekre való beosztásnak megfelelőleg újra nyomják, s a megfelelő czímlapokkal látják el. Közös czímlapúl, a vállalat többi részeihez hasonlón, díszes színnyomatú műlapot fog kapni, mely a magyar nemzetségek czímereit fogja ábrázolni. Ha a vállalat teljes lesz, bizton hiszszük, hogy általa az összes magyar családi czímerek kétharmada ismeretessé válik, legalább azon családoké, melyek akármi tekintetben kitüntek. Részünkről nagyon óhajtanók, ha a vállalathoz mutató járulna, mely az ábrázolt czímeralakok betűrendes és más szempontok szerint való csoportosítása által biztos és nagyon szükséges útmutatásúl szolgálna felmerülő czímerek meghatározására.
A mi a most megjelent füzetet illeti, benne valóban nagyon érdekes heraldikai és genealogiai anyagot találunk. Mohácsi vész előtti czímerekről sokszor történik említés. A Szent-Lőrinczyek 1398-ban a Csentevölgyiekkel egy időben kapnak czímert. 1409-ből a Horogszeghi Szilágyi, 1418-ból a Szecsődyek czímere való. A Gálszécsi Széchy és egy Szerdahelyi család, mint mellékczímerszerző, Chapy Andrással együtt nyer 1418-ban czímert Zsigmond királytól; a Szentbalásiak a Jersayakkal együtt 1431-ben; a Szlopnay-czímert 1432-ből folyóiratunk is közölte; ugyanott jelent meg a Szárcsádi családnak a Disznósi családdal együtt 1456-ban V. Lászlótól kapott czímere. Nagyérdekű a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak III. Frigyestől, mint magyar királytól, kapott czímere, melyet ugyanazon napon 1459. jún. 19-én császári minőségében is kiad. És végre II. Ulászlótól való a Szeremléni-czímer, melyet a király 1510 körül Sz. Ferencz kir. titkárnak adományoz. – Régi genusokból eredő családokkal a füzetben gyakran találkozunk; ilyenek: Széchényi (Kacsics nemz.), Rimaszécsi Széchy (Balog nemz.), Szelestey (Ják nemz.), Szent-Györgyi (Hunt nemz.), Szentmáriay (?) és Szokoly (Guthkeled), Szerdahelyi (Győr nemz.), Nagyendrédi Szobonya (Ludán nemz.).
A füzet gazdag historiai vonatkozású családokban. Ezeknél azután a szöveg gyakran kis értekezéssé bővül, méltatván a család genealogiai mozzanatait is. Ily bő magyarázatokkal találkozunk a már említett történelmi szerepű családokon kívül: a Szápáry, Szapolyai, Szathmáry-Király, Sárvár-Felsővidéki Széchényi, Rimaszécsi Széchy, Kevendi és Siménfalvi Székely, Szelepcsényi Pohronez, Szent-Ivány, Szezntpály, Szilassy, Szirmay, Szontágh, Szögyény, Szörényi stb. családoknál.
