Miskolcz városa oklevéltára.
Miskolcz városa oklevéltára.
Miskolcz városának buzgó történetírója Dr. Szendrei János a város monographiájának harmadik köteteként az oklevéltárat bocsájtotta közre. A testes kötet 1225–1843 közti időből 313 oklevelet és függelékül a város éves jegyzőkönyveiből szemelvényeket tartalmaz, melyek 25 levéltár anyagát képviselik. A gyűjtemény első darabja a sopronmegyei borsmonostori apátságra vonatkozik és úgy ez, mint több más oklevél, a Miskócznemzetség révén került a gyűjteménybe. A régibb oklevelek kiadottak s a szerkesztő a teljesség okáért vette föl gyüjteményébe. Miskolczot magát az oklevelek 1325-től kezdve közelebbről érdeklik, mikor még csak «possessio» és határai leiratnak. A városi levéltárból vett anyag 1366-ban kezdődik. A város mint jogi személy 1389. júl. 7-én lép föl egy oklevelével; ettől a kortól kezdve egymás után érik őt a királyi kiváltságok. 1395-ben Zsigmond királytól pallosjogot nyer, 1411-ben szabad plébános választási jogot. Úgy látszik, pecsétjét is e királytól kapta, mert azon Zsigmond királynak felismerhető képe látható. – A későbbi idők oklevélanyagát legnagyobb részt a város levéltára szolgáltatta; és e tekintetben hasznos szolgálatot tett a szerző, midőn azt az érdeklődőkkel megismertette. A kötet anyaga szorgalommal van összegyűjtve, és csak sajnálnunk lehet, hogy a szerkesztő (az előszavában foglaltak daczára) nem vett tudomást az oklevél-közlés mostani állapotáról, és a lemásolt szöveget későbbi pontos összeolvasás és rendbeszedés által nem iparkodott az oklevél-kiadások mostani magaslatára emelni. A kötetet terjedelmes tárgy- és névmutató és hat lapra terjedő sajtó-hiba jegyzék fejezi be. Az elsőben a szerkesztő új módot kisérlett meg. A neveket ugyanis abban a formában, abban az esetben adja, a hogy azok a szövegben előfordulnak. Ennélfogva az indexben ily vezérszókkal találkozunk: Asiam minorem, Aurifabri Nicolaus, Bartholomeo episc. Quinqueeccl., Benedicto ad., Budensi passa Mehmeth, Carnificis Audreas, Clayam coniugem stb: Alig hiszszük, hogy ez eljárás követőkre találna. – A kötetet, mint az előszóban olvassuk, a város történetének elbeszélése fogja követni, melyet érdekkel várunk.
