A Sopronmegyei oklevéltár második kötete.
A Sopronmegyei oklevéltár második kötete.
Nagy Imrének, középkori okleveleink buzgó és szakavatott editorának egy másik becses oklevélkiadásáról is meg kell emlékeznünk. Ez Sopron vármegye történetének második kötete, mely az első kötetben megkezdett oklevéltár folytatását tartalmazza. A kötet 41 ívre terjed és 390 oklevele az 1412-től 1653-ig menő időszakot öleli fel; jobban mondva, a magyar középkor végeig, 1526-ig halad, mert a későbbi 4 darab oklevél inkább csak függelék számba vehető, a minthogy nem is magára a vármegyére, hanem annak két családjára vonatkozik. – A kötet történeti és diplomatikai értékének illusztrálására behatóbb történelmi tanulmány levén hivatva, ezúttal csak annak konstatálására szorítkozhatunk, hogy a két kötet anyaga több mint negyven hazai levéltárból került ki, s a második kötet Zsigmond korából 157, a Hunyadiakéból 187, a Jagellók idejéből 42 oklevéllel világítja meg a vármegye történetét. Sopron vármegye köztörténetének a XV. században jobbára a Kanizsaiak története adja meg az irányt, kik a vármegye ősi nemzetségének, az Osloknak ivadékai közül már az előző században országos nevezetességre tettek szert, s ez időtől majdnem kizárólag viselték a vármegye főispáni tisztét. A Kanizsaiak, mint Szarvkő urai, Zsigmond király alatt a Szarvkői nevet is viselték; a környék német lakosai a vár német neve után Hornsteiniaknak nevezték őket. Nagy Imre a kötet czímlapján közli Kanizsai László főispánnak, a primás unokaöcscsének pecsétjét 1433-ból, mely a család czímerét, a karmos sasszárnyat S . DOMINI . LADISLAI . DE . HARENSTEIN körirattal tünteti föl. Két érdekes oklevél-hasonmással is találkozunk e kötetben, ezek Bors comesnek Fejérből ismert, 1225 körül kelt oklevele a comes és a borsmonostori apát pecséteivel, és a csornai konvent 1249 körüli kiadványa, melynek szövegét az előző kötet közölte. Mind a kettőt diplomatikai és palćographiai érdekességei tették méltóvá a bemutatásra. A kötettel be van fejezve az oklevéltári rész – (annál inkább sajnáljuk, hogy az első kötetnél is annyira nélkülözött névmutató most is elmaradt); – a következő kötetek a vármegye történetével fognak bennünket megismertetni, reméljük, minél rövidebb idő alatt, mert az oklevéltár után élénk figyelemmel várjuk az abban fölhalmozott családtörténeti adatoknak rendszeres feldolgozását.
D.
