139A HOMORÓD-SZENTPÁLI SZENTPÁLI CSALÁD.
139A HOMORÓD-SZENTPÁLI SZENTPÁLI CSALÁD.
Udvarhelyszéki törzsökös székely családnak tartják, melynek alapítója István, a hagyomány szerint, Jeruzsálemi András királyunkkal a keresztes háborúban vitézkedvén, 1220-ban Homoród-Szentpál helységre donatiót kapott.
Leszármazását Nagy Iván alapvető munkájában is föltalálhatjuk, ki a novaji Szentpáliakkal egy családnak véli, de megkülönbözteti a kolos-szentpáli praedicatumot viselő Szentpáliaktól, a kik állítólag a Borsa nemzetségből származtak.* Erre még később visszatérünk s most csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a család történetére vonatkozó adatok, részben Kővári, részben Szirmay Antal munkáiból vétettek át s így természetesen ezek a felelősök a leszármazási táblán előforduló tévedések és valótlanságokért. Tudnunk kell azonban, hogy Szirmay nem tett egyebet, mint hogy a Küküllő mentéről a mult század végén a család magyarországi birtokára költözködő Szentpáli Benjaminnak 1804. deczember 20-án kelt levelét, illetőleg az abban foglalt genealogiai adatokat latin fordításban, de változatlanul közrebocsátotta. Már pedig egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy az említett Szentpáli jóformán csak azt írta le udvari tanácsos Szirmay Antal fölszólítására, a mit egyszer-másszor a családi tűzhelynél hallott, esetleg régi poeták és krónikások munkáiban a Szentpáliak felől olvasgatott, mert a leveles láda Erdélyben maradt az idősebb testvér gondviselése alatt. Igy aztán könnyen érthető, hogy a quietált huszárhadnagy által készített genealogia egyáltalában nem állja ki a kritikát és hitelessége legföljebb a végső ivadékoknál kezdődik, bár itt is hézagos és több rendbeli helyre igazításra szorul.*
Nagy Iván: Magyarország családai. X. k. 659–662 l.
Kővári: Erdély nevezetesebb családai. 230. lap. Szirmay Antal: Notitia politica, historica etc. Comitatus Ugochiensis. Pest 1805. pag. 160.
De legnagyobb hibája, hogy a novaji Szentpáli család tagjait együtt szerepeltetik a homoród-szentpáliakkal, pedig közöttük soha semmi vérséges összeköttetés nem volt s amazok, mint alább látni fogjuk, már kihaló félben valának, mikor ezek Erdély állami és társadalmi életében föltüntek.
Mielőtt azonban részletekbe bocsátkoznánk, szükségesnek tartjuk ide iktatni Nagy Iván munkájából a család leszármazását, legalább egy pár nemzedéken keresztül, hogy a genealogiai tévedéseket annál könnyebben kimutathassuk:*
Meg kell jegyeznünk, hogy a táblázat élén álló István, a Homoród-Szent-Pált szerző keresztes vitéz Istvánnak, mintegy ötödiziglen való maradékának mondatik.
István; II. István (Nagy Erzse.); III. István (Baráthi Bóra.); László 1562 török követ.; IV. István kir. táblabiró 1635.; Zsigmond 1614–1620 ezredes.; I. János † 1603.; II. János 1667 csiki főkapitány.; Ferencz sz. 1651 vizaknai királybiró.
A táblázat magyarázatául elmondatik a többek között, hogy I. János Báthori Zsigmond hive volt, ki Alamor és Csanád helységeket adományozta neki, később megölte Barcsa Gáspárt s 1603-ban esett el a Székely Mózes harczán. Zsigmond, mint Bethlen Gábor ezredese, vitézsége jutalmául a szatmármegyei Méhtelek helységben kapott donatiót, hol utódjai még e század elején is birtokosok voltak. II. János hasonlóképen jeles katona, Kemény János fejedelem idejében megverte Brassónál az oláhokat, később Apaffy által nótáztatott, de kegyelmet kapván, 1667-ben csiki főkapitány lett stb.
Ezek mind tagadhatlan históriai tények, csakhogy László, a török követ, Zsigmond az ezredes, valamint a két János a novaji Szentpáli családból származtak, s a három egymásután következő István létezése alaptalan combinatio, 140úgy hogy a táblázaton állók közül tulajdonképen csak IV. István és Ferencz, a vizaknai királybiró tartoznak a homoród szentpáliak vérségéhez, de ez utóbbi már csak azért sem lehetett II. János fia, mert az mint a novaji Szentpáli család egyik végső ivadéka magtalanul halt el. Különben felesége Bornemissza Zsuzsánna jussán Apaffy Mihály erdélyi fejedelemnek sógora volt.
Hamis tehát az egész genealogia s jellemzésére elég annyit fölhoznunk, hogy Szentpáli Istvánt először mint Nagy Erzsébet, másodszor mint Baráthi Bóra férjét s végre nőtlenül, mint kir. tábla birót, tehát három nemzedéken keresztül szerepelteti, holott, mint alább látni fogjuk, egy és ugyanazon emberrel van dolgunk.
Már boldogult gróf Lázár Miklós figyelmeztetett arra a Történelmi Tár 1878. évfolyamában, hogy a két családot rendszerint összetévesztik, pedig a novaji vagy kolozs-szentpáli Szentpáliak – a mi tulajdonképen egyre megy, mert e praedikatumokat fölváltva viselték – a Borsa nemzetség ivadékai, és semmi közük sincs a homoród-szentpáliakhoz. Elmondta még, hogy 1583-ban kaptak nova donatiót a kolozsmegyei Szentpál és Novaj falukra, sőt czikkéből negyed íziglen való leszármazásukat is összeállíthatjuk, ilyenképen:
Szentpáli László 1550 körül.; Anna 1583.; I. János 1583–1603.; Erzsébet 1583.; Zsigmond.; András 1642.; II. János 1622–1637 kolozsi főispán † Petki Erzsébet.; III. János † Csik-Gyergyó és Kászony székek főkapitánya. (Bornemissza Zsuzsa.); Borbála. (Koncz Andrásné.); Ignácz † (Gávay Katalin.)
Reánk nézve – bár meg vagyunk arról győződve, hogy Lázár Miklós oklevelek és források után dolgozó lelkiösmeretes historicus volt – e leszármazási tábla hitelessége ezuttal másodrangú kérdés, mert a nélkül is tudjuk, hogy a homoród-szentpáli és novaji Szentpáli család teljesen idegen vér. Megjegyezhetjük azonban, hogy ez utóbbiaknak Borsa nemzetségből való származását íróink nem ok nélkül állítják. Legalább is az a Szentpáli Gyula (Rudolf fia), a kitől 1295-ben Péter erdélyi püspök birtokot vásárol, határozottan a Borsa genus tagjának mondatik.*
Fejér: Cod. Dipl. VI. 1. 367. l. Nagy Iván, Hodor és Szereday után (Series Episcop. Transylv.) említi, hogy a Kolozsszentpáliak a Borsa genusból származtak, de a novajiakat külön családnak tartja. Magunk is ösmerünk egy nemzedékrendi töredéket 1384-ból:
Szentpáli István.; Pál.; Margit 1384. (Széplaki Simonné.)
Orsz. Ltár. DL. 30730.
Visszatérvén most már a homoród-szentpáliakhoz, talán említenünk sem kell, hogy a család alapítójának a keresztes háborúban való részvétele s ennek következésekép az udvarhelyszéki Szentpál adományozása, minden históriai alapot nélkülöző traditió. Több mint négyszáz esztendő mult el addig, míg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Szentpáli alias Németh Istvánnak régi nemességét új czímer adományozása mellett megerősítette, s egyszersmind Homoród-Szentpálon fekvő ősi telkét minden néven nevezendő adó és köztehet alól fölszabadította. Ettől az Istvántól oklevelek alapján ízről-ízre le tudjuk származtatni a Szentpáli családot egész napjainkig.
Meg kell azonban említenünk, hogy ezt megelőzőleg Szent Páli alias Németh Bálint II. Mátyás királytól már 1609 augusztus 4-én armálist szerzett magának, melyben elmondatik, hogy tisztes nemes szülőktől származván, az uralkodó házat mindig híven szolgálta s már Rudolf kormányzása alatt, főkép pedig az erdélyi zavargások idején «praesertim hisce retroactis disturbiorum motibus et tumultibus in partibus Transylvaniae» tüntette ki magát.*
«Eundem Valentinum Szent Páli alias Németh ex honestis et nobilibus parentibus ortum, de regiae nostrae potestatis etc. denuo in coetum numerum et ordinem verorum… nobilium duximus aggregandum etc. A díszesen kiállított armalis eredetije az Orsz. Levéltár kincstári osztályában őriztetik. Gyfejérvári kápt. FF. nr. 22.
De Bálintnak, úgy látszik, nem maradtak utódai, mert az 1627-ben feltünő Szentpáli alias Németh István nem az ő fia volt és családjáról vagy gyermekeiről egyáltalában nincs tudomásunk. Istvánnal való összeköttetését közelebbről meg nem határozhatjuk, csak annyi bizonyos, 141hogy rokonok, talán épen testvérek voltak, mert Bethlen Gábor is hivatkozik a II. Mátyás-féle armálisra.*
«ab augusto Imperatore Romano Mathia secundo, idem Stephanus Szentpáli nobilitatem est adeptus et consecutus» de ez tévedés, mert Mátyás donatiója csak Bálint nevére szól s legfeljebb ugy volna értelme, ha Istvánt az ő fiának tarthatnók, föltéve, hogy őt – mert már 1609-ben okvetetlenül élt – véletlenül kifeledték az armálisból testvérével Németh Jánossal együtt. De biz ez nagyon valószínütlen föltevés, a minthogy nem is ismerünk hasonló esetet és inkább hisszük, hogy Bethlen Gábor levelének idézett passzusa tulajdonképen csak azt akarja kifejezni, hogy Szentpáli István a Mátyás király által nemességre emelt Bálint vérségéhez tartozott, mert ha fia lett volna, bizonyára nem hallgatja el, de annak sem a biographiai adatokban elég részletes armálisban, sem más oklevelekben nyoma nincsen.
István már kora gyermekségében árván maradván, szüleivel együtt örökségét is elveszíté s vagyontalanul, gyámol nélkül állott a világban. De jeles tehetségei, igyekezete és szorgalma által csakhamar boldogult. Tanulmányait oly kitünő sikerrel végezte, hogy minekutánna egy ideig Erdély különböző részeiben oskolamesterséget viselt volna, a hirneves kolozsvári gymnasium Rector professora lett, sőt I. Rákóczy György fejedelem bizonysága szerint az irodalom terén is jelesen munkálkodott; majd Bethlen Gábor udvarába kerülvén, a nagyobb kanczellárián hites jegyzői tisztet viselt s nem csak az államiratok elkészítése körül szerzett magának ura és fejedelme előtt érdemeket, de a vallás és alkotmányos szabadságért vívott harczokban is kitüntette magát. Hasznos szolgálatait, karddal és tollal egyaránt bebizonyított hűségét jutalmazta tehát a fejedelem, midőn 1627 november 25-én czímerújító levelet ajándékozott neki. Az ősi telek, melyet ez alkalommal Udvarhelyszék biráinak és tisztjeinek hatalma alól fölmentvén, minden néven nevezendő tartozékaival együtt kiváltságos nemes udvarrá emelt, Homoród-Szentpálon Mágh Balázs és özv. Kénosy Kelemenné szomszédságában állott és Istvánon kívül testvére Német János, meg ennek fia, hasonlóképen István, osztozkodtak rajta, a kik az ő érdemeinél fogva a fejedelmi kegynek szintén részesei voltak és tőlük származott a családnak azon ága, melynek tagjai mint Homorod Szentpáli Némethek, Erdélyben a mult század folyamán, Bethlen Gábor armalisára való hivatkozással igazolták nemességüket.*
L. alább. A Szentpáli István életére vonatkozó most említett adatok a Bethlen Gábor-féle armálisban foglaltatnak, melynek eredetije hasonlóképen az országos levéltárban őriztetik. Gyfejérvári Kápt. Cent. FF. 23.
Szentpáli István Bethlen halála után is megmaradt a kanczellárián, sőt mikor Rákóczy György nyerte el a fejedelmi süveget, oly gyorsan emelkedett, hogy alig 6 esztendő elteltével a juratusból udvari bejáró lett s egy nagy fontosságú tisztség, a titkos állami levéltár gondviselése bizatott rá.
Rákóczy korán fölismervén a Gábor fejedelem iskolájában nevekedett, sokat tapasztalt tudós férfiúnak kiváló tehetségeit, mindjárt uralkodása kezdetén diplomatiai küldetésekre alkalmazta őt s elismerő szavakban említi, hogy valamint a fényes portán, úgy a keresztény hatalmasságoknál is, megbizatásában mindég híven és teljes megelégedésére járt el.
Nem is lehetett oka panaszkodni a fejedelem hálája és bőkezűsége ellen. Már 1633. november 23-án Homoród Sz.-Mártonban, Recsenyeden, Bágyon, Lókodon, Gyepesen, Abasfalván, Keményfalván, Olaszteleken és Karácsonyfalván terjedelmes jószágokat kapott Rákóczytól* s a következő 1634-ik év augusztus 23-án minden Homoród-Szent-Pálon, Dályán és Almáson levő, ősi és szerzett javainak birodalmában a netalán bennök lappangó király igazsága (jus regium) adományozása mellett megerősíttetett.* Nehány hónap mulva, 1634 október elején már útban találjuk őt Rákóczy leveleivel a magyarországi török tábor felé, hogy az ott tartózkodó Hidvéghi Mikó Ferencz követtől az ott való állapotokról informatiót szerezzen. Alig tért haza, már Konstantinápolyba indította őt a fejedelem, hogy a portával alkudozó Sebessi Boldizsár kapithának segítségére legyen, az 1636-ik év folyamán pedig a kozákokhoz küldetett követségbe, hogy e vitéz, harczias népet szövetkezésre birja.
Az adományleveleket, melyek Szentpáli érdemeit részletesen felsorolják, a gyulafejérvári káptalan átiratában, a családnak a nemzeti múzeumban lévő archivuma őrzi. Ezekben István úr következőképen neveztetik: «Egr. agilis Stephanus Szentpáli de H. Szentpal secretiorum conservator et aulae familiaris».
Az adományleveleket, melyek Szentpáli érdemeit részletesen felsorolják, a gyulafejérvári káptalan átiratában, a családnak a nemzeti múzeumban lévő archivuma őrzi. Ezekben István úr következőképen neveztetik: «Egr. agilis Stephanus Szentpáli de H. Szentpal secretiorum conservator et aulae familiaris».
Nem lehet szándékunk ezen a helyen politikai 142működését részletesen tárgyalni, s egyszerűen csak megemlítjük, hogy ő volt a feje az 1644-ben a budai vezérpasához indított fontos követségnek s két év mulva pedig Svédországban egy újabb szövetség létrehozásán fáradozott, szóval tagadhatlan, hogy Szentpálinak, a két Rákóczy György alatt Erdély államéletében nevezetes szerep jutott, melyről a fennmaradt emlékek, különösen pedig az öreg fejedelemmel folytatott levelezése, fényes bizonyságot tesznek.
I. Rákóczy György halála után Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony erdélyi birtokainak igazgatója lett s ezenkívül az oklevelekben már mint a fejedelmi itélő-tábla birája szerepel. A Rákóczy család minden tagja kitüntette őt bizalmával, és hűséges jámbor szolgálatjának kétségtelenül sok hasznát vette. 1653 november 1-én Gyulafejérváron nemes udvarházat, Girbón és Springen szép jószágot adományozott neki Lorántffy Zsuzsánna, de egyszer-másszor maga is sokat össze vásárolgatott, úgy hogy mikor 1654 február 8-én a gyulafejérvári káptalan előtt végrendelkezett, a már előszámláltakon kívül még a küküllővármegyei Szépmezőn, Iklódon, Panádon, bábahalmán, Laczkódon és Zágorban a fogarasföldi Nagy Vajdafalván, a kereszturszéki Kis-Solymoson és Kereszturfalván fekvő birtokait hagyta két rendbeli házasságából született gyermekeire, illetőleg a fiúkra, mert a leányok az adománylevelek értelmében csak a fiúág magbanszakadása esetén örökölhettek.*
Gyfejérvári káptl. Lib. Reg. 26. pag. 329. (Orsz. Lvtár). L. még a családi leveleket a n. múzeum könyvtárában.
Szentpáli Istvánt e végrendelet kelte után három év mulva még életben s 1657 október 31-én a havasalföldi vajda udvarában találjuk.* Úgy látszik ez volt utolsó küldetése, meghalt, vagy talán elbetegesedvén, rendes lakóhelyére, Homoród-szentpáli udvarházába vonult, mert további szereplésének nincs nyoma.
Szilágyi Sándor: Erdély és az északkeleti háború. II. k. 464. l.
Első felesége Sövényfalvi Nagy Erzsébet volt, kitől két leánya Suska és Judit származott; Baráthi Bórától születtek többi gyermekei: Ferencz, István és Mária. István korán elhalt, s a most élő Szentpáliaknak egyenes őse Ferencz, a vizaknai királybiró.
Lássuk azonban mindenekelőtt a család leszármazási tábláját.
143Szentpáli István 1627–1657. Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony jószágigazgatója, tábla biró. 1. Sövényfalvi Nagy Erzsébet. 2. Baráthi Bóra.; Zsuzsánna 1654.; Judit 1654.; Ferencz 1650–1713 vizaknai királybiró Kövesdi Boér Sára.; II. István 1654.; Mária 1654.; Sára 1714. Kislóczi Pogádi Jánosné.; Klára 1714. Vizaknai Bogáthi Jánosné.; I. Benjamin II. Rákóczy Ferencz hive. Küküllő vármegyébe költözködik. † 1750 körül. Osztopáni Perneszi Mária.; III. István 1729. Vizaknán marad. Boér Zsófia.; I. József † 1775 előtt vizaknai királybiró Pongrácz Kata.; I. Zsigmond 1751.; Ágnes (Sombori Lajosné.); Julia † 1751 előtt. (Boér Simonné.); II. Benjamin † 1800 körül. lovaskapitány, küküllő vármegyei táblabiró. Podradzki Anna.; Ádám 1751. 1762. (Miske Ágnes) 1782.; I. László 1794 kincstári tanácsos.; II. József 1774.; Sándor 1815 vizaknai alkirálybiró.; II. Zsigmond.; Ákos.; I. Elek kir. tanácsos 1705 itélőmester † 1813. Csolnakossy Máira.; Farkas alezredes.; Imre 1815 miklósvárszéki alkirálybiró.; I. Gábor 1758–1841. Halmiba költözködik, huszárhadnagy, ugocsai táblabiró. Ujhelyi Anna.; Anna 1800.; Ágnes b. Kemény János.; II. Elek 1815–1836 kir. táblabiró gr. Bethlen Karolin.; II. László 1796–1861. Ugocsai főszolgabiró, országgyülési követ, főispáni helytartó. Szotovszky Klementin.; Mária † 1890. (Adorjáni Ráthonyi Károlyné.); I. Jenő kir. tanácsos. (Bölcsei Buday Hermin.); Janka. (Szabó József nyug. altábornagy.); Jozefin † (Lator Gábor † ugocsai alispán, képviselő.); IV. István ugocsai alispán, Nagyenyedi Egry Irma †; Klementin. 1. Buday Lőrincz † 2. György Endre.; Erzsébet. (Rom Ferencz.); István sz. 1861.; Anna sz. 1863. (Kölcsey Kálmán.); III. Benjamin sz. 1865. Horty Ágnes.; II. Jenő 1892.; Ágnes sz. 1867. (Péterffy Lajos.); II. Gábor sz. 1868. Főhadnagy.; Miklós sz. 1870.; Ilona sz. 1872. (Kozányi Zsigmond.)
Szentpáli István özvegye Balpataki Jánoshoz nőül menvén, ura vagyonában többé nem maradhatott s 1669 márczius 24-én egyetlen életben maradt fiával, az állitólag 1651-ben született Ferenczczel megosztozkodván, atyja örökségét neki átaladta. Ferencz igen előkelő, gazdag ember volt a maga idejében s a gróf Haller családtól megvásárolván Vizaknán, az úgynevezett „Gerébházat», ezzel együtt a királybiróságot is megszerezte családjának. Hires poetának tartották Erdélyben, de gúnyos verseivel együtt ellenségei is szaporodtak, az irodalom-történetben Verbőczy István törvénykönyvének verses fordításával tett nevét emlékezetessé, mely 1701-ben jelent meg Kolozsváron.* Erdély társadalmi életének igen ösmeretes alakja volt s ez időszak történeteiben sokat olvashatunk felőle. Mint Apaffy fejedelem hive Vizakna határában szép jószágokat nyert adományban, kivált a «Nyolcz forintos hegyen», de ezért úgy ő, mint maradékai örökösen pöröltek a vizaknai polgárokkal s megszerezte magának a városban a Piacz-utczán álló úgynevezett „Veresházat» is.*
Homoródszentpáli N Ferencz név alatt. – Ferencz fiai már az N betűt is elhagyták, s egyszerűen Szentpáliaknak írták magukat.
A hol a forrásokat meg nem jelölöm, a családi levéltárt használtam, mely jelenleg a nemzeti múzeum birtokában van.
A táblázaton látható gyermekei közül István Vizaknán maradt, ennek fia I. József 1775-ben mint néhai királybiró (Iudex Regius oppidi Vizakna) említtetik, mely tisztet unokája Sándor 1815-ben szintén viselte.*
A hol a forrásokat meg nem jelölöm, a családi levéltárt használtam, mely jelenleg a nemzeti múzeum birtokában van.
Ferencznek kisebbik fia, I. Benjamin, osztopáni Perneszy Máriát nőül vevén, ennek küküllővármegyei birtokára, Királyfalvára költözködött. Házasságának, a családi hagyomány szerint, igen érdekes története van: «Benjamin hires vitéz s 2-ik Rákóczy Ferencznek kapitánya volt, kinek is 2-ik Rákóczy Ferencz a munkácsi várból így írt: Isten áldja meg kendet, kapitány uramot! Felettébb jó lóra lévén szükségem, mihelyest ezen levelemet veszi, tüstént egy igen-igen jó lovat szerezzen, fejedelemnek valót, ha mindjárt 60 vonás forintokat ad is kegyelmed érette, és azon lovat mentül elébb hozza ki. Sign. Munkács 1709. 13. decembris.
«Ezen nagyapámnak második Rákóczy Ferencztől küldött levele most is nálam van» – írja Szentpáli Gábor 1804-ben. – «A nagyapám Erdélyből egynehányad magával mene Munkács felé, itten Halmiban megszállván, egy napig rostokolt, a nagyanyámba, Pernyeszy Máriába, mint szép kis leánykába belészeretett. Ő ugyan elment és a lovat elvitte Munkácsra, onnan elkisérte Lengyelországba, onnan Constantinápolyba az fejedelmet. Már onnan vissza nem jöhetett, hanem az édes attya, tanult híres ember, gróf Bethlennel, kinek is két fia lévén a török földön s másokkal, nagy urakkal s az ország közbenvetése álal az királytól Grationalist kapván, Rákóczy halála után haza jöttek Erdélybe. Hazajövetele után is Halmiba, itt Pernyeszy Mária még is leány lévén, elvette feleségül».
144Tudjuk azonban, hogy Rákóczy 1735 ápril 8-án halt meg Rodostóban, s így Perneszy Máriának 25 esztendeig kellett volna várni vőlegényére, a mi pedig már túlságosan regényes szinben tünteti föl a dolgot, másfelől pedig Benjamin atyja már 1714-ben nem élt, tehát a házasság történetét jó lélekkel mesének tarthatjuk. Valószínü, hogy Benjamin Erdélyben ösmerkedett meg Perneszy Máriával, kinek atyja Zsigmond állandóan bent lakott s Apaffy fejedelem idejében nagybirtokú s befolyásos főember vala. Mária hozománya az erdélyi jószágokon kívül, az Ugocsa vármegyében fekvő úgynevezett halmi uradalom egy tekintélyes részéből állott, melyhez tamásváraljai, kökényesdi, turczi, dabolczi, almási, továbbá a szatmárvármegyei csengeri, paládi, méjtelki* és rosályi birtokok tartoztak, s melyet Perneszy Zsigmond a Káta nemzetségből származott Csarnavodai Surányiak után örökölt.*
Igy már érthető, hogy a homoród-szentpáli Szentpáli család még e század elején is birtokos vala Méjtelken a nélkül, hogy a novaji Szentpáliakkal egy vérből származott volna.
Összeköttetésüket a következő táblázat mutatja:
Osztopáni Perneszy Gábor 1625. Csarnavodai Surányi Borbála.; II. Gábor. Ujhelyi Mária.; Zsigmond. (Pálóczi Horváth Sára.); Mária. Szentpáli Benjáminné.
Szentpáli Benjamin 1750 körül elhalván, özvegye 1751 november 2-án három fiú- és két leány-gyermekét megosztoztatta a jószágokon. Ez alkalommal a halmi uradalmat a leányok, Szentpáli Ágnes Sombory Lajosné, és Julia Boér Simonné, illetőleg ennek árvái kapták, de Perneszy Mária a szabad rendelkezés jogát föntartotta magának. Nem is sokáig maradt érvényben az osztály, mert az özvegy belátván, hogy az ugocsavármegyei birtokokra a nagy távolság miatt sem ő, sem gyermekei gondot nem viselhetnek, a halmi uradalmat, csakhogy a pusztástól megoltalmazza, rokonának adorjáni Ráthonyi Zsigmondnak 4500 magyar forintért zálogba vetette, kikötvén, hogy a jószágot és épületeket megbecsülje, a jobágyságot mód nélkül ne tehelje, ne sanyargassa, főképen pedig a Halmi városában s a falvakon levő reormatus templomokat a hívek számára fönntartsa és oltalmazza, a papoknak és mestereknek járó beneficiumokat lelkiösmeretesen kiszolgáltassa.*
L. a családi levéltárt a nemzeti múzeum könyvtárában.
Fiai közül Zsigmond korán s úgy látszik nőtlenül halt el, Ádám a legfiatalabb Királyfalván lakott s feleségét, Miske Ágnest, még 1782-ben életben találjuk, de gyermekeiről nincs tudomásunk.
II. Benjamin ifjúságát a katonaságnál töltöte s a Ghyllányi regementben mint svadronyos kapitány szolgált. Megházasodván, előbb Királyfalván telepedett le, majd Dicső-Szent-Mártonba költözködött – hol a Henter-féle curiát birta – és Küküllő vármegye törvényszékének birája lett. Podhradzki Annától négy fia s egy leánya született, kik közül I. Elek már 1795-ben királyi tanácsos és táblabiró s 1797-ben erdélyi itélő mester volt. Farkas 1792-ben a Barco ezredben főhadnagy volt, három év mulva a «császár huszár regementjénél kapitány» lett s mint alezredes halt meg nőtlenül a székely huszároknál. Imre a katonaságot elhagyván, 1815-ben Miklósvárszéki alkirálybiró lett. Gábor, a legfiatalabb fiú testvér, lemondván a József huszároknál viselt hadnagyi rangjáról, 1791-ben Ugocsa vármegyébe költözködött s a Szentpáli család magyarországi ágát alapította. Atyjuk megérte, hogy gyermekei mind szárnyukra keljenek, sőt már Elek fiától való unokái is jóformán felnevekedtek, mikor ő az 1800-dik év folyamán Dicső-Szent-Mártonban meghalt. 1800 deczembe 16-án végbement közöttük az osztály, mely alkalommal az őstől maradt vagyon oroszlánrészét Szentpáli Elek ragadta magához s ugyancsak reá, mint legidősebb testvérre, bizatott a családi levéltár is. Mint mondani szokás, körmös acquisitor vala s birtok szerzési törekvéseit alapos jogtudománya és magas hivatalos állása is elősegítették. Örökösen perlekedett s különösen ősanyjuk Perneszi Zsigmondné, Pálóczi Horváth Sára után* nyert vissza tekintélyes jószágokat, de nincs nyoma, 145hogy testvéreit abban valaha részeltette volna. Csolnokossy Máriától született egyetlen fia azonban, hasonlóképen Elek, ki már 1815-ben kir. tábla biró volt s kinek gr. Bethlen Karolinától gyermekei nem származtak, mindenét eltékozolta.
II. Rákóczy György erdélyi fejedelem secretariusának Pálóczi Horváth Jánosnak unokája volt.
Gábor a teljesen elpusztult halmi curiát a hozzá tartozó birtokokkal együtt 1791 május 30-án Csebi Pogány Lászlótól a 4500 frt zálogsumma lefizetése után magához váltván, a végleges osztálykor is meghagyatott annak birodalmában. Hosszú, munkás élete alatt birtokügyeit nemcsak teljesen rendbe hozta, de vagyonát is szépen gyarapítá. 1841-ben halt meg 83 esztendős korában. Tisza-ujhelyi Ujhelyi Annától, László fia s Mária leánya született, ki Ráthonyi Károlyhoz ment nőül.
II. László atyja kivánságára, mint egyetlen fiú, a katonaságtól megválván, előbb Ugocsa vármegye szolgabirája s két ízben országgyülési követe, majd a debreczeni ker. itélő tábla birája lett. 1845-ben Máramaros vármegye adminisztratorává neveztetett ki s a forradalom után egyideig mint helytartó tanácsos szolgált. Meghalt 65 esztendős korában, 1861-ben.
Szotovszky Klementintől, mint táblázatunkon is látható, két fia s négy leánya származott. Jenőnek (volt országgyülési képviselő, katasteri igazgató, kir. tanácsos) Buday Herminnel kötött házassága gyermektelen lévén, egyedül István (IV) terjesztette tovább nemzedékét, a ki 1877 óta Ugocsa vármegye alispánja. Neje volt Egry Irma, nagyenyedi Egry János ugocsai alispán és forradalmi kormánybiztosnak adorjáni Ráthonyi Ceciltől született leánya. Gyermekeit táblázatunk tünteti elő.*
A leszármazási tábla – oklevelek alapján állíttatván össze – föltétlenül hiteles, teljességgel azonban nem dicsekedhetik. Fejér és Küküllő vármegyékben a mult és jelen században több Szentpálira akadunk, a kik e családfán nem szerepelnek. Valószínüleg a Királyfalván lakott Ádám s a vizaknai István előttünk ismeretlen maradékai. A Bethlen Gábor armálisában megnevezett Németh János ivadékainak töredékes nemzedék rendjét ide igtatjuk:
Homoród-Szentpáli alias Németh János.; István 1627.; II. János 1664.; II. István 1670.; III. István.; III. János.; József.
A végső izen állók, mint Miklós várszéki-nagyajtai lakosok 1753-ban nemesség igazoló pört folytattak s meglehet hogy utódjaik később szintén letették a Németh nevet (Orsz. Levéltár Erd. főkorm. osztály. Protoc. Product. J. 7. B. p. 337.).
A család a Bethlen Gábor által adományozott czímert sohasem használta, a mit nagyon természetesnek fogunk találni, ha megtekintjük ezt a valóságos heraldikai monstrumot, melyet legelső szakembereink is, csak alig-alig blasonálhatnak.* Minthogy az armalis homlokán álló czímer, az incorrect és értelmetlen homályos szövegezésnek csak tökéletlen, sőt hiányos kivitele, magunk sem vállalkozunk erre s egyszerűen csak megemlítjük, hogy a pajzs alapját zöldelő apró csemetékkel borított kőszikla foglalja el s ezen jobb és balfelől egy-egy gyémánt oszlop áll. Az oszlopok tetejére helyezett arany medenczék egyikéből a fiait saját vérével tápláló pelikán, másikából tűzből kikelő phönix emelkedik. Az oszlopok közöt, a szikla hátán neki vadult fejér paripa vágtat, zabla és szerszám nélkül, felette királyi korona látható, melyet arany csillagok közepette, egymáson keresztbe fektetett meztelen pallos, és olajág tart. Sisaknak, foszlányoknak nyoma sincs, s helyettük a pajzs négy sarkát virágbokréták díszesítik.
L. a Csergheő Géza által szerkesztett Siebmacher-féle Wappenbuch. 632. l.
A jelenleg használatban lévő czímer eredetét nem ösmerjük, csak az bizonyos, hogy már a csalás alapító Szentpáli István is ezt viselte magyar köriratú pecsétgyűrűjén. Osztott pajzs; jobbról kiterjesztett szárnyú fél sas, balról három egymás fölé helyezett hatágú csillag. Sisakdísz: növekvő oroszlán, mely első jobb lábával kivont kardot villogtat, bal lábával három nyílvesszőt markol.*
V. ö, Siebmacher Taf. 444. b, és 632. l.
Dr. KOMÁROMY ANDRÁS.
