Jobbágy-nemesítések.
Jobbágy-nemesítések.
A XVII-ik század folyamán, Magyarországon is – mint egyebütt – a nemeslevelek osztogatása többé nem egyedűl az érdemek jutalmazására, hanem egyuttal az állampénztár megtöltésére is szolgált. Daczára az 1563., 1567., 1608., 1622., 1630. s 1641-ik évi országgyűléseken alkotott – az armalisták túlságos elszaporodását akadályozó – törvényczikkelyeknek, a nemeslevél elnyerése nem ütközött nagyobb nehézségekbe, épen mint manapság: az egyenlőség és a «kereskedelmi téren» s a «szállítások körűl» szerzett kiváló érdemek korszakában. A jobbágy, ha egy kis pénzt összekuporgatott, felkért valamely befolyásosabb egyént czímerlevél kieszközlésére s gyakran földesura híre és tudta nélkül felcsapott nemes embernek. Innen van az, hogy e korból származó némely armalisok kihirdetésénél egyik vagy másik földesúr ellentmondott s ez ellentmondás nem egyszer olvasható az armalisokra vezetett kihirdetést igazoló jegyzőkönyvi kivonatokban.
Az armalisszerzés könnyű útját példázza azon jobbágylevél, melynek erre vonatkozó részleteit az alább közlöttek tartalmazzák:
«Anno Domini 1641 die 9 May. Mi Regette-Ruszkán lakozó Resko Balás, Nagy András, Csóka György, Nagy István és Regettén lakozó Tooth Mátyás, Koma István. – Adjuk emlékezetire mindeneknek az kiknek illik ezen levelünknek rendiben, hogy lettünk kezesek Bertók Andrásért, felső Csájban lakozóért, az néhai nemzetes jó emlékezetű Fáy Benedek uram megmaradott özvegyének, az nemzetes Pettry Eőrsébet asszonynak és fiának nemzetes Fáy Péter urunknak és mindkét ágon levő maradékainak ilyen conditiokkal és formán, hogy megnevezett földes asszonya és ura akarattya ellen és bosszuságára nemes emberré nem leszen, az az sem titkon sem nyilván bosszuságára czímerlevelet magának és maradékinak nem hozat. – Másodszor, hogy soha semmi szín alatt, megnevezett földes asszonya és ura alól, soha el nem szökik, hanem jámbor, jó, szófogadó, engedelmes jobbágya leszen ő kegyelmöknek. – Harmadszor, ha a szükség valamiképen úgy hozná is, hogy megnevezett földes asszonya és ura szükségének idején, megnevezett Bertók Andrást, avagy az többit is, bizonyos ideig árendába, avagy zálogképen elzállogosítaná, tehát úgy is Bertók András semmiképen, semminemű szin alatt czimerlevelét meg ne hozathassa és el ne merészeljen szökni, ha szinte valakinek tanácslásából, valami titkon meghozattatná is az czimerlevelet, de megnevezett földes ura és asszonya ellen semmit ne használlyon és ne élhessen földes asszonya és ura ellen az czimerlevélnek szabadságával. – Hogyha ezeket a felül megirt conditiókat meg nem állaná Bertók András és ez megnevezett földes asszonyát ilyen illetlenképen bosszúságával illetné, hogy bosszúságára czimerlevelet szerzene és hozatna magának és elidegenedne megnevezett földes asszonya és ura alól, ha szintén valamely főembernél avagy úrnál volnának is zálogban avagy árendában, tehát mi nekünk feljül megírt és megnevezett kezeseknek, eő kegyelme, a mi jó akaró asszonyunk és urunk, ha hírünkűl adja, hogy vagy czimerlevelet hozatott volna, avagy elszökött vóna ez megnevezett Bertók András, tehát az izenetnek napjától fogván, tizenötöd napra tartozunk Bertók Andrást felkeresni, ő kegyelmöknek kezekben adni, és azon fogságba, a melyből kivettük kezességünkön, viszon, annak a fogságnak helyére bevinni, bátor az a Bertók András abban az időben az mikor a conditiokot megszegné is, más úr birodalmában volna is, de mégis mi kezesek, tartozzunk azon asszonyának 188és urának kezében vinni és azon fogságnak az helyére adni.»…
Az oklevél további része a kezesek kötelező formuláit tartalmazza. Coramizáló az oklevél irója Varjassy István, alól a hat kezes keresztvonása s hat pecsét, mely mind egy pecsét lenyomata. A czímer rajtok hatos halmon álló daru, melynek nyaka elülről nyillal van átlőve.
–F.
