I. A magyar király czímeres tornaöltözete a XV. században.
I.
A magyar király czímeres tornaöltözete a XV. században.
A magyar király czímeres tornaöltözete a XV. században.
(Színes kép-melléklettel.)
A párisi arsenal könyvtárában egy igen érdekes czímergyűjtemény őriztetik, mely az aranygyapjas rend legelső lovagjainak és az európai fejedelmeknek lovagi öltözékeiről tartalmaz szép kivitelű színes képeket, az egyes országok nevezetesebb főuri családainak czímereivel egyetemben.
A kézirat a XV. század derekáról származik; keletkezési korát meg lehet állapítani abból a körülményből, hogy az aranygyapjas lovagok képei fölé oly nevek vannak feljegyezve, a melyek viselői az 1430–1461. évek között lettek a rend lovagjai közé beigtatva. Nem lehet későbbi eredetű az 1467. évnél, mert Bátor Károly burgundi herczeg még az ez évig viselt Comte de Charolais néven szerepel a ovagok közt. Szerzője valószínűleg Jean Lefévre vagy másként Jean de Saint-Remy, a burgundi herczeg czímerkirálya, a ki ugyane tisztet viselte az aranygyapjas rendnél, s ez esetben a hivatalos czímereskönyvek, armorialok minden jellegével bíró gyűjtemény nem egyéb, mint az aranygyapjas rend legrégibb armorialja.
Tartalma heraldikai szempontból igen érdekes. A fejedelmes és lovagok lóháton, teljes lovagi díszben vannak lerajzolva, az utóbbiak jobbára az aranygyapjas rend jelvényével; sisakjukon az oromdíszszel és köpenyükön, valamint a lovak csótárján czímerükkel, melyeknek az volt rendeltetésük, hogy a lovagi tornajátékokon résztvevő rangbeli személyiségeket zárt sisakrostély mellett is felismerhetővé tegyék.
E lovas alakok ábrázolásának nincsen egyéni jellegük; nem a személyt magát, hanem annak lovagi öltözetét és jelvényeit kivánják – mintegy mintabábon alkalmazva – bemutatni. Az alakok ennélfogva teljesen egyformák, a lovak pedig egészen eltünnek az őket borító csótár alatt, úgy hogy néhány esetben lábaik teljesen hiányoznak. Az egész összeállítás a legconventionálisabb modorban van tartva s a portraitjelleg teljes kizárásával, tisztán costumetani és heraldikai szempontból bír jelentőséggel.
Ez az érdekes gyűjtemény, mely 80 lovas alakot és 948 nemesi czímert tartalmaz, 1890-ben az arzenál tiszteletbeli őrének Lorédan Larchey-nek szerkesztésében Ancien armorial équestre de la Toison d’or et de l’Europe au 15-e sičcle czímű díszes kiadványban látott napvilágot. S a valóban pazar fényű munka ismertetése alkalmat nyujt nekünk, hogy annak egy reánk nézve igen becses darabját, a magyar király czímeres tornaöltözetének képét hű színnyomatban mutassuk be a heraldika barátainak.
A MAGYAR KIRÁLY CZÍMERES TORNAÖLTÖZETE A XV. SZÁZADBAN.
E kép, mely alatt XV. századi kéztől Honguerye és ismét Roy de Ongheriee felirat olvasható, a magyar királyt lóháton, tetőtől talpig vaspánczélban ábrázolja, koronás csőrsisakkal, öt lemezlevélből álló alsópánczéllal (braconničre) s lábain a solerets ŕ la poulaine néven ismert lengyel vasczipőkkel, vaskeztyűkbe bujt két kezében egyszerű, rövid egyenes kardot emelve maga elé. A vaspánczél fölött a lovag dalmatikaszerű, kék bélésű ujjasköpenyt visel, a mely az alsópánczélra csatolt rövid előkötővel és a csótárral együtt fehérrel és vörössel négyszer van csíkolva s ekként a magyar czímer ismert főmotivumát viseli magán. A sisak drágakövekkel ékes, háromszirmú aranykoronájából pedig oromdísz gyanánt struczmadár felső teste emelkedik ki, két strucztoll között, csőrében vaspatkóval.
Magyarország királyának heraldikai attributumaival az élő heraldika ily érdekes példányaként először találkozunk ez ábrázolásban. Mint fentebb említők, az armorial lovagképei teljes híjával vannak minden individuális jellegnek, s ekként e képet is általában a magyar király ideális képének s nem egy bizonyos magyar király ábrázolásának kell tekintenünk. Feltéve, hogy a magyar király megjelenik egy nemzetközi lovagjátékon és tényleges részt vesz annak viadalaiban, az armorial szerzője így képzelte el annak czímeres lovagi öltözékét. Más kérdés, hogy királyaink tényleg viselték-e ezt az öltönyt? A XV. század elejére valló pánczélzat mellett a köpeny és az öltözet többi darabjainak dessinjéül azt a czímermotivumot alkalmazza a szerző, a mely már ekkor rég megszünt a magyar király czímerének kizárólagos alakjaként szerepelni. A vörös-fehér csíkok ebben az időben már a kettős kereszttel és az uralkodó házi czímerével vagy egyéb jelvényével együttesen képezték az ország és király czímerét. A sisakdísz patkót rágó struczcza pedig, mint az Anjou-ház kizárólagos jelvénye, a magyar király képénél a XV. században csakis reminiscentia számba mehet, a mikor ez az embléma sem a magyar czímerben, sem egyebütt nem nyert többé alkalmazást.
Ezzel s sisakdíszszel különben még egyszer találkozunk Anjou René nápolyi czímzetes király és lotharingi herczeg képénél, a ki a nápolyi királyok módjára 182a nápolyi királyi czímmel együtt Magyarország királyának czímét is viselte, s ehhez képest a magyar vörös-fehér csíkokat is fölvette Nápoly, Jeruzsálem, az Anjou-ház, a bari és lotharingiai herczegségek motivumaiból összeállított czímerébe. Az ő sisakját is patkót rágó strucz diszíti, két strucztoll között. S a magyarázó szövegből megtudjuk azt is, hogy a burgundi herczegek is viselték ezt a sisakdíszt. Annyiban érdekes ez reánk nézve, mert újabb bizonyítékát képezi annak a gyanításnak, hogy ez a specialis Anjou-embléma nem önkényesen felvett jelvénye a magyar Anjou-háznak, hanem Nápolyból származik s bizonyára a franczia királyi háztól, az Anjouk és a burgundi herczegek közös nemzetségéből kellett oda kerülnie.
Kapcsolatban a magyar czímereskép bemutatásával talán nem lesz érdektelen az egész czímergyűjtemény s az arról készült kiadvány tartalmáról megemlékeznünk.
A párisi Berger-Levrault & Comp. czég kiadásában megjelent fényes publicatió az armorial 80 lovagképe közül 74-et közöl gondos színnyomatú facsimilékben, melyek színgazdagsága az itt bemutatott képet nagyobb részt sokszorta felülmulja. Az aranygyapjas rend alapítójának, Jó-Fülöp burgundi fejedelemnek és 28 legelső lovagjának képein kívül, melyek az anyag első felét alkotják, az európai fejedelmek lovasképei az élő healdikának rendkívül érdekes példányait állítják szemünk elé. Kiegészíti a gazdag sorozatot 942 európai főnemesi család czímere, szintén hű színes hasonmásban. A fejedelmek sorát a császár nyitja meg a választó fejedelmekkel együtt, kik közül csak a cseh király hiányzik. Kilencz más német fejedelem után a franczia király következik a királyság 14 egyházi és világi pairjével; őt követik sorban Anglia, Castilia, Norvégia, Magyarország, Nápoly, Portugallia, Aragonia, Navarra, Lengyelország, Svédország és Skóczia királyai. A főnemesi családok czímerei országok szerint csoportosítva az illető uralkodók után következnek. A német birodalmat 200, Hollandiát 100, Francziaországot 344, Angliát 162, Lengyelországot 59 és Skócziát 62 czímer képviseli. Az olasz, spanyol, burgundi stb. főnemesség teljesen hiányzik a sorozatból. Igy nem csodálkozhatunk a felett, hogy a magyar nemesi czímereknek sem jut hely a távol nyugaton készült czímerkönyvben.
Megemlítjük még, hogy a díszkiadás minden igényeivel fellépő munka 500 példányban került ki a sajtó alól, s hazánkban a budapesti egyetemi könyvtár tudtunkkal az egyetlen, mely azt megszerezte, a hazai czímertan művelői részére hozzáférhetővé tette.
