Vélemény Makó város czímeréről.
Vélemény Makó város czímeréről.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társulatnak megtisztelő felhivására van szerencsém Makó város pecsétje ügyében a következőket jelenteni.
Makó város nagyérdemű közönsége pecsétjének 1. helyes értelmezését, 2. eredetének megállapítását s 3. mindezek alapján annak szabatos leírását kivánja.
I. A mi az értelmezés kérdését illeti, magától értetődik, hogy az olyanról, – mint a milyen a polgármesteri átiratban is meg van kisértve, mely t. i. a czímer legapróbb részletét is a város történelméből kimagyarázni akarná, – a tudományban szó sem lehet. Makó városának különféle pecsétlenyomatain végig tekintve: azonnal szemünkbe ötlik, hogy az ott ábrázoltak Jézus Krisztus megváltását jelképezik. Ott látjuk a Megváltó keresztjét, a reátekergő kigyóval, a mely magát a megváltást jelenti. Az ó-testamentomból tudjuk, hogy Mózes a pusztában egy rézkigyót támasztott fel, a melyre a betegeknek csak rá kellett tekinteniök, hogy épségüket tüstént visszanyerjék. A keresztény szimbolika aztán a kigyót – átvitt értelemben – mint a lelki betegek, a bűnösök megváltásának jelképét alkalmazta a Megváltó keresztjén. A félhold – ebben a csoportosításban – a keresztes hadjáratok óta a megváltásnak a pogányság feletti győzelmét jelképezi, s végül az ott látható két madár határozottan galamb s mint a Szent-Lélek szimboluma kiegészíti a megváltás képét.
II. A pecsét eredetéről annak legrégibb lenyomata tájékoztat, a melyet a város már 1615. és 1617. évben kelt levelein használ, a miről különben az Országos Levéltárban eszközölt kutatásaim alkalmával magam is meggyőződtem.
Annál fontosabb ez a pecsétlenyomat, mert azon – a mit eddig nem vettek észre – az évszám is rajta van. A «Makó Varas Peczete» körirat után ugyanis közvetlenűl, igen durva alakban 15, az ezerötszáznak első két száma van kivésve, az évszám többi része pedig a kereszt két oldalán felül van elhelyezve, és pedig egy kisebb forma ötös szám (5), a már említett 15 szám alatt, a másik szám pedig a «Makó» szó «M» betüje alatt látható, melyet kettesnek is lehetne nézni, de én megfordított ötösnek és a véső symmetriája leleményének tartom. Az egészből 1555 jön ki, tehát a legrégibb ismert makói pecsét ekkor keletkezett. Az évszámnak ilyetén alkalmazása régi községi pecséteinken nem példátlan; oka a véső ügyetlensége, hogy a köriratban az évszámoknak nem tudott helyet szorítani.
Hogy már most volt-e 1555 előtt is valami pecsétje a városnak, azt nem tudhatjuk, de én azt hiszem, hogy nem volt és ez a legelső. Makó ugyanis, az egész középkoron át 1526-ig – Dr. Csánki Dezső «Magyarország Történelmi Földrajza» tanusága szerint – csak falu volt, már pedig nálunk, abban az időben, falvaknak pecsétjük nem volt, mert azokat másokkal szemben csakis a földesúr s annak pecsétje képviselte. Mezővárosi jellegét csak a mohácsi veszedelem után nyerhette Makó, a midőn földesurainak onnan menekülniök kellett a török elől s így a maga sorsára hagyatva, a földesuri gyámság alól kikerülve, ügyeit magának kellett gondoznia, mindjárt annak a szüksége is előállott, hogy valami hiteles pecséttel is birjon. Lehetséges, hogy e pecsét létrejötte épen annak a derék Gárdonyi Tamás uramnak köszönhető, ki mint Makó város birája ez időtájt 1551-ben oly vitézül megvédelmezte a várost, a mint ezek a «Csanádmegyei Rég. és Tört. Társulati Évkönyv» 42–46. lapjain is megolvashatók.
III. A pecsét szabatos leírásánál alapul – magától értetődik – egyesegyedül csakis ezen legrégibb és legelső 1555. évi pecsétet lehet venni. A többi pecsét – a mint ez a lenyomatokon is megfigyelhető – nem más, mint azon legrégibbnek fokozatos elrontása, elferdítése; vagy nagyon is ügyeskedni akaró, vagy igen is ügyetlen vésők műve. A pecsét főalakja tehát a kereszt, a mely már a későbbkori és a mostan használt pecséteken egy értelmetlen T formára van elrontva. Az is jellemző, hogy míg a legrégibb pecséten azt látjuk, hogy a keresztfa mellé két oldalt egy-egy czövek van verve, hogy t. i. a keresztfa ki ne düljön; ebből a két czövekből az eyik lenyomat már valami koronafélét formált. A többi aztán már nemcsak világosan koronát ábrázol, de azt még egy hármas halom tetejébe is felrakja. – Mindez pedig nem egyéb, mint az eredeti czövekeknek félreértése, A kigyó tekergésének iránya is megváltozott a későbbkori pecséteken. Az újabbak mindegyikén a kigyó feje a mező baloldalán (a heraldikai baloldalon t. i.) látható, azért, mert önkényesen kihagyták a félholdat, pedig annak határozott értelme van, hogy a jobb oldalra (heraldikailag véve) tekerődző kigyó egészen lehajolva az alatta lévő félholdra ölti ki fulánkját. A félhold alakjára nézve meg kell azonban jegyeznem, hogy az megint csak a legrégibb pecséten helyes. A többi lenyomat már helytelenül az emberarczú félholdat használja, a mi már a természet holdját, de nem a pogány félholdat jelképezi. A mi a madarakat illeti, a felett nem csodálkozhatunk, hogy az alsó madarat a későbbi vésők gémnek vagy fólyának vették, mert a legrégibb pecséten is igen ügyetlenül van ábrázolva. Vésőjének kivitelét az nehezítette meg, hogy ő ezt a madarat egy élő faágon helyezte el, a melynek – úgy látszik – az lett volna rendeltetése, hogy a baloldali (heraldikailag) czövekből hajtson ki, de az neki nem sikerült és a faág a czöveken túl emelkedik ki a földből. A faágat a későbbi pecsétek szintén mellőzik, önkényesen, a galambot pedig, mert az, mint fentebb láttuk, más nem is lehet, a korona bal-szélére ültetik. Épen ilyen önkényes a másik galamb elhelyezése is. Még a legrégibb pecsét, a kereszt tetejére ülteti, a többi pecséteken, helytelenűl, a T formára csúfított kereszt jobbik (heraldikailag) szélén gubbaszt. Végül meg kell emlékeznem azokról a rejtélyesnek tetsző M. P. betükről is, melyek különben csak a köriratot ismételik, mert lehetetlen, hogy mást jelentsenek, mint azt, hogy «M(akó) P(eczete)», a mint ezt sok más régi magyar községi pecséten is láthatjuk alkalmazva.
Ezek alapján Makó város valódi pecsétjének pontos czímertani leírása ez volna: Kék mezőben (a mennyiben tudniillik a színeket analogiák útján combinálni lehetséges) természetes színü fakereszt, két faczövek közé, a zöld pázsitba verve áll, a melyen egy zöld kigyó oly módon csavarodik körül, hogy felső testével a kereszt küllőire támaszkodván, jobbra fordult fejével az alatta álló ezüst félholdra hajolva ölti ki fulánkját. A kereszt tetején és alul a kereszt aljából kinőtt zöld leveles faágon egy-egy ezüst galamb ül. A pecsétnek ily módon renoválása alkalmával igen kivánatos volna az új pecsét köriratába a legrégibb pecsét 1555-ös évszámát is fölvenni.
TAGÁNYI KÁROLY.
