A főúri Paksy család eredete.
A főúri Paksy család eredete.
A XV. és XVI. században országos jelentőségre jutott Pakosi Paksy család is egyike azoknak, melyeknek eredete, pontos leszármazása minden nevezetességük mellett is ismeretlen. Legalább az egyikre igyekszünk e pár sorban fényt deríteni.
A magyar heraldika kétségtelenné tette, hogy a főúri Paksy család a Rátót nemzetségből származott* s ezáltal is nagy szolgálatot tőn a genealogiának, mert most már csak annyit kell kikutatnunk, hogy e család a Rátót nemzetség melyik ágához tartozott.
Siebmachers Wappenbuch, 472. Csergheő Géza, A Rathold nemzetség czímere. Turul, 1890. 24–8.
Okleveleink a Rátót nemzetséget a XIV. század elején öt ágra oszoltnak tünteti föl. Az elsőt (I) nevezhetjük az öreg Loránd nádor ágának. A II-ik volt I. Domonkos ága, (ebből származnak a Páztóhy, Putnoky, Kazai Kakas és Gyulafy családok); a III-ik Leusták ága (ide tartoznak a Jolsvay, máskép Ilsvay, Kaplay, Feledy és Lorántfy családok) a IV-ik a Rátóti Gyulafyak, V-ik a Kővágó-Örsyek ága.
Az 1283-ban történt nemzetségi nagy osztozkodásnál Paks még nem fordul elő,* jeléül annak, hogy ekkor még nem volt a nemzetség birtokában. Később is hiába keressük a II–V-ik ágak eléggé ismert jószágai között. Még csak nyoma sincs annak, hogy tolnamegyei birtokosok s így Paks urai lettek volna.
W. XII. 382.
Csak az I. ághoz tartozó öreg Loránd nádor unokájáról, Mátyásfia Olivérről, a tárnokmesterről, szólanak úgy az adatok, hogy őt fehér- és tolnamegyei birtokosnak tarthatjuk.
Ilyen azon adat, hogy ez Olivér (ekkor a királyné udvarbirája és szatmári főispán) 1356-ban Szent-András nyolczadán megjelen a nádori törvényszék főurai előtt s mint élte pályájának végéhez közeledő ember, hogy az utolsó, nagy számadás könnyebbe legyen, visszaadja Szigetfőt a veszprémvölgyi apáczáknak annál is inkább, mert meggyőződött róla, hogy e birtok Kálmán király kiváltságlevele szerint csakugyan a monostort illeti.* E Szigetfő nevű birtok – mint azt Károly János hiteles tanuvallomásokból kimutatta, – Fejérmegyében, a mai Rácz-Almás és Duna-Pentele közt, Pakstól 4–5 mérföldnyire északra feküdt* s mivel az ilyen foglalások rendesen úgy történtek, hogy a kisebb területet a szomszéd helység határához csatolták, következtethetjük, hogy Olivér tárnokmester e tájékon birtokos volt.
Anjoukori Okm. VI. 524.
A fejérmegyei történelmi egylet évkönyve, 1885. 22–26.
Még közelebb vezet bennünket Pakshoz a másik adat, Erzsébet királyné 1342 szept. 19-iki rendelete. Ebben szigorúan meghagyja a királyné Olivérnek, az ő udvarbirájának és zólyomi főispánnak, hogy a veszprémi egyháznak Faddon (Tolnamegyében, Pakstól 2 mérföldnyire délre) levő halastavait, szántóföldeit és telkeit visszaadja (reddatis et restituatis).*
Fejér, Cod. Dipl. IX/1. 61.
Ugyancsak Faddról és a mellette eső Halász falucskáról szól a harmadik adat, de ebben Olivér már a régi sok titulus helyett csak egyszerű «néhai» néven emlegettetik. Ezen 1366-ban kelt oklevél szerint néhai Olivér mester fiai: István, óbudai prépost, János, Loránd, Miklós és Ferencz, továbbá néhai Leusták bán testvére Domonkos, annyira igyekeztek megszerezni a fehérvári jánoslovagok faddi és halászi birtokait, hogy, midőn a jánoslovagok magokat azokba újra beiktatni akarták, ellenemondottak, azután pedig legalább bérbe szerették volna kivenni Cornubi Balduintól, a rend akkori magyarországi perjelétől.*
U. o. IX/7. 246.
Igaz, hogy Olivér mesternek «quondam» titulusa nem jogosít fel bennünket arra, hogy az itt említett alpereseket a hatalmas Olivér tárnokmester és királynéi udvarbiró fiainak vegyük, de vannak ám más jelek rá. Ilyen mindjárt Leusták bán említése. Leusták 1356–1361-ben volt előbb báni helytartó, utóbb bán Tótországban s róla János krónikás világosan mondja, hogy a Rátót nemzetség tagja volt.* Továbbá fennmaradt István óbudai prépostnak czímere s ezen a Rátótok hársfalevele látható.* Világos tehát, hogy az alperesek a Rátót nemzethez tartoztak.
Hist. Hung. Fontes Dom. III. 163.
Turul, 1890. 24.
Hogy pedig az alperesek atyjául említett Olivér nem más, mint a volt tárnokmester, világos abból, hogy az akkor élő Rátót nembeli Olivérek közül csak neki volt János nevű fia, s mint az idősebb királyné régi udvarbirája, be is szerezte e fiát úrnője mellé főajtónállónak.*
Fejér, Cod. Dipl. IX/2. 413, 483.
Nemcsak Olivér tárnokmester, hanem fiai is iparkodtak tehát Faddnak megszerzésére, vagy legalább haszonbérlésére. S ezt én részemről nem tudom másként magyarázni, mint úgy, hogy a szomszédos Paksnak már akkor birtokában 41voltak és így Olivér tárnokmester volt a Paksyak őse.
Az oklevelekből dolgozó Wagner Károly is határozottan állítja, hogy Paksot Nagy-Lajos királyunktól Olivér kapta adományul* s az ő határozott állítását csupán azért, mert Olivér fiait helytelenül sorolja föl, nem vélem kétségbevonhatónak.
Nagy Iván, Magy. csal. X. 15.
Mindent egybevetve, azt hiszem, elég biztossággal mondhatjuk, hogy a főúri Paksy család ősei ezek voltak:
Öreg (I) Loránd 1248–60 nádor, 1261–67 tót bán. Rátót. Mátyás 1278–88. Olivér 1336–57 a királyné udvarbirája. 1347–52 tárnokmester. István ó-budai prépost 1360–66. János 1356–66. II. Loránd 1366. Miklós 1366. Ferencz 1366.
Nem kellett szégyenkezniök miattok.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
